Minden ​lében Paddington (Paddington 5.) 83% 27 csillagozás

Új elemekkel bővült macihősünk jellemvonása: aranykezű kertész, képes egy kvízműsort is megnyerni, sőt a nagyérdemű közönséget is úgy, hogy nem is válik nevetségessé. A legmulatságosabb a Paddington és a jackpot című történet volt: a mackó ügyesen megoldotta a matematikai feladványokat. A Csokis parány viszont elég kényszeredettre sikerült: az „alkotás” nem igazán erőssége a medvénknek. Furcsa, hogy telik az idő, és már Brownéknál is plazmatévéről olvashatunk…

Paddington pedig folytatja, akárcsak én a Paddington történetek olvasását. Egyszerűen nem tudom megunni őket. Annyira kacagtatóak, szívmelengetőek, viccesen ügyetlenek. Mármint Paddington az, nem pedig a mesék, mert azok még mindig egy csodásan és kelekótyán megírt hírközlésekre emlékeztetnek, melyben a maci már megint alkot valami újat. ;)
Kedvenceim voltak: Paddington, a békebontó és Bonyodalmak a kincsesbarlangban, de persze a többit is imádtam.
Nem akarok még elköszönni ettől a medvétől…

Most nem annyira kötött le, mint eddig. Valahogy már megszokottá vált, hogy Paddington mellett nem lehet unatkozni. Olyan, mint egy kisgyerek. Ha csönd van, az már baj. A házvezetőnő is ezt érezhette. Párszor már nem tudtam rajta mosolyogni, talán a hasonlóságok miatt.

Gondban vagyok. :-( Úgy érzem Paddington elveszítette a varázsát… Jönnek egymás után a történetek, és mind ugyanaz: Paddington kitalál valamit, félreértelmez valamit, kalamajka lesz, mindenki riadt, aztán úgy ahogy megoldódnak a dolgok, vagy megjutalmazzák… Az utolsó két történet volt a mélypont, ráadásul ez az áruházas jelenet már harmadjára tért vissza… Csalódott vagyok.

Sajnálom, hogy ennyire leértékelt lett ez a rész. Végig gondolkoztam, hogy miért is? És egy kis, aranyos medvére azt mondani, hogy nyomorék, elég erős kifejezés volt, köszönöm mindenki nevében a kulturált véleményt.

Na de vissza a könyvre. Vannak benne olyan jelenetek, amiken kicsit elgondolkodtam és kérdeztem, hogy most ezt miért kellett? Szóval, néhol fájt, néhol ugyanúgy megmosolyogtatott, de egy picit gyengébb lett az előzőekhez képest. De mégsem tudom leértékelni, mert ugyanúgy a szívem csücske ez az aranyos medve és történetei.

Paddington története határozottan az a mesetípus, amelyikből ki lehet nőni. A negyedik rész kalandjai egyre kevésbé szórakoztatóak. Kiszámítható, többé-kevésbé humoros, helyenként gyermeteg epizódokat olvashatunk. Az utolsó felvonást már nem hagyom ki. Talán várható valamilyen fordulat.

Ez a kötet egészen élvezhető volt. A Csoki parány című történet kivételével mindegyik egészen jó volt, aranyos és végre rendesen vicces is – a Csoki parány viszont a kötet mélypontja. Nem tudom min változtatott a fordító, de ennek a kötetnek sokkal jobb volt a szövege, nem volt annyira értelmetlenül és furcsán megfogalmazva, mint az előzőek. Emiatt is volt sokkal élvezhetőbb és olvasmányosabb, jóval könnyebben lehet vele haladni, így hogy a szöveg nem értelmetlen :D Ebben a kötetben Paddington is sokkal szerethetőbb, nem viselkedett annyira idiótán, mint a korábbi történetekben. Remélem az utolsó kötet is ehhez hasonló lesz, vagy talán még jobb :)

Paddington mellett soha nem unatkozik az ember. Sok újat nem tudok mondani a könyvről, ez már a 4. rész, amit olvasok. Szórakoztató, megmosolyogtató. Paddington semmit nem változott az előző kötet óta – kicsit szerencsétlen, néha kicsit esetlen, de mindig mókás. (Olyan, mint bármelyikünk, nem?) És nagyon hisz a marmeládéban.
A változatosság kedvéért most magyarul olvastam a kalandokat – kicsit fura volt az angol után. Kimondottan kedvelem a fanyar angol humort, és a fordítás igyekezett visszaadni a feelinget.

Egyre „angolosabb” humor, egyre érdektelenebb történetek, a gyerekek számára egyre érthetetlenebb körmondatok.
Lejtmenet…

Hát már nem számítok arra, hogy nagy változás lesz a történtekben, a forgatókönyv itt is ugyan az: medvénk kicsavarja a szó értelmét, kalamajkába kerül, aminek nevetés lesz a vége. Itt is megvan számomra a Micimackó párhuzam, amikor is a tévébe szorul be főhősünk, aztán a nagy ijedtségre eszik-iszik egyet. A karácsonyi bevásárlás is menetrendszerűen zajlott, azaz nem úsztuk meg kisebb bonyodalom nélkül, de ezzel együtt ismét hála és köszönet illette Paddingtont a történet végén. A kvíz műsorban elejtett poén mindent vitt…. éljen Paddington, na meg a Waterloo és a Victoria Station.