Tigris, ​ami nincs 7 csillagozás

Lássunk át a számok erdején!
Michael Blastland – Andrew Dilnot: Tigris, ami nincs

Bársonyos, ​barnás-sárga csíkokat látunk, és máris menekülőre fogjuk, pedig amit látunk, nem is tigris, csak ártalmatlan, gyümölcsevö tigrislepke. Gyakran előfordul, hogy a számok, a statisztikák is pontosan ilyen megtévesztők. Rögtön elhisszük valamennyit, pedig egyáltalán nem biztos, hogy tényleg a valóságot tükrözik. Ez a könyv feltárja a statisztikákban szereplő számok hátterét, és bizony sokszor kiderül: a számok nem mindig azt mutatják, amit első pillanatban gondolnánk – vagyis nincs is tigris a láthatáron. A közéleti kommunikációban egyre inkább a számok vették át a hatalmat. Ezzel a hatalommal azonban gyakran visszaélnek, és ilyenkor a számok nagyon félrevezetők lehetnek. Hogyan kell helyesen értelmezni a számokat? A Tigris, ami nincs című könyvben élményszerűen tárulnak elénk olyan élethelyzetek, amikor a „puszta” számok tartalommal telnek meg és válnak statisztikai adatokká. Az adatok pedig segítenek megismerni környezetünket és racionális döntéseket hozni. Élvezetes… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2008
224 oldal · ISBN: 9789639686519 · Fordította: Garamvölgyi Andrea

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

gyuszi64 >!
Michael Blastland – Andrew Dilnot: Tigris, ami nincs

A könyv sok-sok szórakoztató és tanulságos példával szemlélteti a statisztika és a különböző nemzetgazdasági ágak (politika, közgazdaság, egészségügy) kapcsolatát, a számok és az adatsokaságok erejét. De elsősorban az adatok minőségével és az értelmezésükkel kapcsolatos nehézségekről szól, a félretájékozódásról és a manipulációkról. Bár nem igazán használ matematikát, érzékennyé tesz minket a statisztikai élethelyzetekre, de sajnos a kezelésükre is csak néhány jó tanácsot tud adni (a legfontosabb ezek közül is a józan ész használata…). Valahol jól is van ez, hiszen amíg az adathalmazokból statisztika készül, számtalan munkafolyamat történik (gyűjtés, minőségi szűrés, feldolgozás, matematikai forma, dokumentáció, alkalmazás), és az átlagembertől ezek a folyamatok mind idegenek.

Egy példát hoztam a 9. fejezetből (Adatok). Köztisztviselők csoportja töltött ki egy kérdőívet (75–100 fő) 2005 szeptemberében. (Ebből két részkérdés után a válaszlehetőségek és megoszlások szerepelnek.)

1. Az Egyesült Királyságban a jövedelemadó hány százalékát fizeti be a jövedelemmel rendelkező állampolgárok felső 1%-a?
A) Az összes adó 5%-át (válaszolók 19%-a jelölte be)
B) 8% (19%-a)
C) 11% (24%-a)
D) 14% (19%-a)
E) 17% (19%-a)
A helyes válasz: 21%. (Nem szerepelt a kérdések között.)

2. Mekkorának kell lennie egy gyermektelen pár éves nettó jövedelmének ahhoz, hogy a felső 10%-ba tartozzanak?
A) 35 000 font (válaszolók 10%-a jelölte be)
B) 50 000 font (48%-a)
C) 65 000 font (21%-a)
D) 80 000 font (19%-a)
E) 100 000 font (3%-a)
A helyes válasz: A.

A poén: „Ennek a köztisztviselői csoportnak … az volt az egyik feladata, hogy elemezze az adórendszer hatásait, az ország gazdaságát, és támogassa egy új gazdaságpolitika kialakítását. … De a csoport egyes tagjai még csak azt sem tudták, ki mennyi adót fizet (1. kérdés). … a válaszok is teljesen véletlenszerűek voltak, vagyis semmi jelét nem lehetett látni annak, hogy a válaszadóknak lenne valamiféle közös, megalapozott tudása. És ahogy látszik, a csoport 90%-a szerint az emberek sokkal többet keresnek, mint valójában (2. kérdés), és a csoport több mint 40%-a nevetségesen rossz választ adott erre a kérdésre.”

Irigylem az angol demokráciát. Nálunk ilyen kérdőíveket nem lehetne összeállítani, nem lehetne kitöltetni a szakemberekkel; de az eredményt direktben nyilvánosságra hozni aztán végképp lehetetlen lenne. Az ánglusok pedig együtt tudnak élni a korlátaikkal… (Nyilván minden közszereplő úgy gondolja, hogy az ország még mindig ezzel a testülettel jár a legjobban.)

4 hozzászólás
bodr>!
Michael Blastland – Andrew Dilnot: Tigris, ami nincs

Nem értem, miért vártam vele éveken át, pedig sejtettem, hogy jó lesz, és tényleg. A szórakoztatási foka nálam a normális eloszlást görbéjét mutatja: a könyv eleje és vége egy picit laposabb, mint a közepén lévő fejezetek – melyek közül a véletlenről és az átlagról szóló volt az abszolút kedvenc –, de mindenestül szerettem. Tanulság már megint: középiskolában kellene tanítani a statisztika alapjait, de ha ez nagyon nem megy nekünk, legalább a politikusok és tanácsadóik tanulják meg, hogyan kell használni és mik a buktatói. Jelenleg tényleg csak a tudományos folyóiratokban közölt számoknak hihetünk, ha valamiben nagyon akarunk.

Hidden_fremen>!
Michael Blastland – Andrew Dilnot: Tigris, ami nincs

Nagyon jó ez a könyv és egyre aktuálisabb. Nekem alapvetően megváltoztatta a gondolkodásomat. Annak is érthető, aki nem nagy matekos.
Bizonyos részeivel már a középiskolában is foglalkoznék, magasabb szinten pedig kötelezővé tenném. (Az én időmben az egyetemen sajnos csak a statisztika elméletét és a feladatmegoldásokat tanították, de ezt a fajta kritikus gondolkodásmódot nem.)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

vargajudit P>!

Gondoljunk arra az egyszerű példára, hogy a világon szinte mindenkinek az átlagosnál több lába van. Ez azért van, mert néhány embernek csak egy van, vagy egy sincs. E kisebbség hatása viszont elég nagy ahhoz, hogy az átlagot kicsivel kettő alá szorítsa. Vagyis átlag feletti az, aki két lábbal állhat a földön.

78. oldal

vargajudit P>!

Bánjunk tehát óvatosan az átlagokkal,amelyek mindig össze nem illő dolgokat összegeznek. Hasznos lenne, ha az újságírók, a politikusok és mások is odafigyelnének arra, mikor mit mondanak. Például, jó lenne, ha nem használnák azt a kifejezést, hogy „valahol középtájt” (hacsak nem a mediánnak nevezett átlagra gondolnak); és az átlagot nem használnák az „általános”, a „normális” vagy az „elfogadható” szinonimájaként, illetve a „legtöbb ember” értelemben, kivéve, ha biztosak abban, hogy állításuk valóban az emberek nagy többségére vonatkozik. Az „átlag” ugyanis a fentiek egyikét sem jelenti.

78. oldal

mclaren42>!

A statisztika nem száraz tények összessége, hanem a tények lehető legpontosabb értelmezésének tudománya.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: statisztika
mclaren42>!

Ha valami kitűnik a tömegből, vagy kilóg a sorból, bármi legyen is az, tudni akarjuk, miért.

55. oldal

mclaren42>!

Jan Pen holland közgazdász híressé vált víziójában a Föld minden lakója egy olyan felvonuláson vesz részt, amelyen minden ember olyan magas, mint amilyen gazdag, vagyis a magasságuk ez esetben a vagyonuk nagyságával arányos, nem a jövedelmükével. Egy átlagos anyagi helyzetű ember átlagos magasságú. A felvonulás a legszegényebbekkel (és legalacsonyabbakkal) kezdődik, és – egy órával később – a leggazdagabbakkal (és legmagasabbakkal) zárul.

Az első 20 percben nem látunk senkit, ugyanis az ekkor felvonuló embereknek negatív jövedelmük van (vagyis nagyobb az adósságuk, mint a vagyonuk), vagy semmijük sincs, így magasságuk sincs. 30 percnek is el kell telnie ahhoz, hogy meglássuk az első, körülbelül 15 cm magas törpéket.

Azután csak jönnek és jönnek a törpék. 48 perc után látunk először átlagos magasságú, átlagos vagyoni helyzetű embert, amikor a világ lakosságának már több mint háromnegyede elvonult.

84. oldal

mclaren42>!

A rendőri teljesítmény növelésének érdekében elkövetett értelmetlen intézkedések abszurditása, hogy a rendőrök ezzel azt a látszatot keltik, hogy nő a bűnesetek száma.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rendőr
mclaren42>!

Kórházi orvosok körében végzett, e-mailes felmérésből kiderült, hogy az orvosok közül hihetetlenül sokan 1911. november 11-én születtek. Hát ez meg hogy lehet?

Kiderült, hogy sokan nem vesződtek azzal, hogy az elektronikus kérdőív minden rovatát kitöltsék, és a születés ideje rubrikáiba megpróbáltak mindenhova 00-t írni. A rendszer azonban megakadályozta ezt, és arra kényszerítette az orvosokat, hogy oda más számot írjanak. Így is tettek, és a születés idejéhez gyorsan a következő számot írták: 11/11/11.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1911
mclaren42>!

[…] Andrew Street, a York Egyetem professzora és John Appleby, a King's Fund, független brit egészségpolitikai kutatóintézet munkatársa arra a pajkos elhatározásra jutott, hogy megpróbálnak kapcsolatot találni a WHO és a FIFA ranglistája között.

Találtak. Minél eredményesebb egy ország fociban, annál jobb az egészségügyi rendszere. Ez akkor vajon azt jelenti-e, hogy a szövetségi kapitány felelős a nemzet egészségéért vagy pedig azt, hogy az egészségügyi miniszternek utasítania kellene-e a háziorvosokat, hogy írják fel receptre a focizást? Nem egészen: az összehasonlítás egy kis matematikai huncutság volt, amelynek az volt a célja, hogy rámutasson a WHO listájának gyengeségeire, és persze a kettő közti korreláció hamis volt.

A fent nevezett úriemberek önként bevallották, hogy semmitől sem riadtak vissza, hogy elérjék a kívánt eredményt. Figyelmen kívül hagytak mindent, ami nem illett a képbe, és addig játszadoztak a népességi vagy földrajzi adatokkal, amíg meg nem kapták, amit akartak.

188. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Lipovecz Iván: Elnökök, kormányfők, vezérek
H. Keith Melton: Nagy kémkönyv
Al Gore: A jövő
Emma Marriott: Királynők és királynék a történelem viharában
Robert Lacey: A Korona 2.
Nick Hazlewood: Törvényes kalózok
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Robert Kershaw: Harckocsizók