Farkasokkal ​táncoló / A szent út 18 csillagozás

Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

John ​Dunbar, a fiatal hadnagy megérkezik új állomáshelyére, egy isten háta mögötti prérire, ahol teremtett lelket sem talál. Barátságot köt a környékbeli indiánokkal, megismerkedik szokásaikkal, életformájukkal, és lassan szívvel-lélekkel indiánná válik. Amikor a „civilizáció” utoléri őket, Dunbarnak döntenie kell, s ő inkább az indián életformát választja. Feleségül veszi Álló Ökölt, a fehér lányt, aki gyerekként került az indiánok közé.

A Farkasokkal Táncoló történetét a belőle készült, több Oscar-díjjal kitüntetett filmből ismerhetik az olvasók.

A regény folytatása A szent út, amelyben a fiatal párnak már három gyereke van, Dunbart pedig a törzs nagy vadászai és harcosai közt tartják számon. Az indián falu lakói sokat nélkülöznek, mert egyre fogy a bölény, szent állatuk, amit a fehérek nyakra-főre irtanak. Ráadásul a fehér szabadcsapatok Álló Ökölt és kicsinyét is elrabolják. A falu választásra kényszerül: fele a szabadság mellett dönt, őket hamarosan… (tovább)

Eredeti cím: Dances with Wolves / The Holy Road

>!
Európa, Budapest, 2002
626 oldal · ISBN: 9630772450 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ursus MP
Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út

Talán a legjobb indián tárgyú történelmi regény, amit olvastam. Érdekes, hogy a filmkészítő Costner stábjának nem feleltek meg a történetben szereplő, a texasi határvidék környékén vadászó komancsok és kiowák, jóval északabbra helyezte át a cselekményt és lakotákat meg csejenneket szerepeltetett benne. Talán úgy gondolta, ismertebb az a két indián nép, könnyebb lesz közel hozni őket a nézőkhöz. Így fordulhat elő, hogy a Dunbar-rel beszélgető öreg főnök arról mesél, hogy először elűzték a spanyolokat, majd a texasiakat, és egy XVII-XVIII. században használt spanyol tarajos sisakot húz elő a sátorban, több ezer kilométerre azoktól a helyektől, ahol spanyolok és a későbbi texasiak valaha is megfordultak Észak-Amerikában. De ez a a film hibája, a regény nem tehet róla.

A két történet viszont kitűnő, a dolgok rendjénél fogva részletesebb, mélyrehatóbb, megrázóbb az első részből készült filmnél is. Az első kötet lezártával pedig Dunbar hadnagy és fehér-indián felesége nem hagyják el az őket befogadó törzset, nagyon is velük maradnak, és boldogan élnek – amíg lehet. Az indiánok washingtoni látogatásának leírása mestermű, benne van a végzetszerű tragédia minden eleme. Ez az újabb kiadás már vállalható, nemcsak a két regényrész egybefűzése miatt, de Sóvágó Katalin fordítói munkája okán is, szemben a korábban önmagában megjelentetett első résszel, aminek olvastán még a google fordító is elpirulna.

5 hozzászólás
>!
Tiger205
Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út

Egy csodálatos világba csábít el ez a könyv, együtt éléjük át Dunbar magányát, kétségeit, örömeit, bánatai.
A film is nagyon jó volt, Kevin Costner legjobb filmje, nem véletlen érte a sok Oscar!

3 hozzászólás
>!
MissTimon
Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út

A Farkasokkal Táncoló kedves lett a szívemnek. Néhol meg is könyeztem. Elrepített a prérire, és én nem akartam visszajönni. Alig tudtam letenni.
A szent út már nem ál ennyire közel a szívemhez. Kicsit erőltetettnek éreztem. Néhol túl sok elképesztő véltelennel. Persze érdekes, és jól összefoglalja a megpróbáltatásokat, amelyek a fehér emberrel érkeznek az indiánok földjére, de mégsem 5 csillagos történet.
Mivel a kettőt együtt tudom csak csillagozni, így 4,5 csillagot kap.
Összességében szerettem ezt a könyvet.

>!
Röfipingvin MP
Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út

Azok a közé a többször olvasott könyvek közé tartozik, amiket képtelen vagyok letenni. Zseniális!


Népszerű idézetek

>!
MissTimon

– Sok ösvény van ebben az életben, de azt az egyet, amely igazán fontos, kevesen képesek végigjárni… még a komancsok között is. Az pedig az igaz ember útja. Azt hiszem te ezen az ösvényen jársz. Jólesik látnom. Örül neki a szívem.

257. oldal, XXVIII. fejezet

>!
MissTimon

– Olyan volt, mint egy isten? – kérdezte.
– Nem. Olyan volt, mint egy ember – felelte Vergődő Madár. – Úgy járt, mint egy ember, úgy beszélt, mint egy ember, olyan formája volt, mint egy embernek. Még a nemzőszerve is olyan volt, mint egy emberé.
– Sose hallottam még ruhátlan fehér emberről – mondta gyanakodva Tíz Medve. – Csakugyan visszaverte a bőre a napot?
– Szúrta a szemet.

62. oldal, IX. fejezet

>!
MissTimon

És ha megeszik?
Hát, ha megeszik, az ördög megkaphatja a maradékot.

84. oldal, XII. fejezet

>!
MissTimon

Hát most nem nagyon látszik tekintélyesnek vagy hivatalosnak. A keze és a zubbonya véres volt, a sebesültet pedig a gatyájával és az Államok zászlajával kötözte be.
Bár talán jobb is így. Ha arra gondolt, amint bután illegeti magát a pusztában, fényes csizmában, hülye piros övvel, és mindennek a tetejébe egy lobogó zászlóval, a hadnagy félszegen elmosolyodott.

93. oldal, XII. fejezet

>!
MissTimon

Álmodozó volt, és az álmodozók szokása szerint megtanulta, hogy az unalmas munka elkerülésére az az egyik legjobb harcmodor, ha megmarad magának.

94. oldal, XIII. fejezet

>!
MissTimon

Ám ahogy a halódó tűz mellett ült, és hallgatta a prérifarkasok csaholását a folyónál, megfordult a fejében, hogy talán egy jobb életre talált. Ebben az életben kevéssel beérte. Cisco és Kapcás nem emberek, de rendíthetetlen hűségük olyan megnyugvást ad, amit az emberi kapcsolatokban sohasem lehet találni.

146. oldal, XVII. fejezet

>!
MissTimon

Abban a pillanatban, amelyben egyes-egyedül volt a lámpájával, megtudta, mit jelentenek a bölények a világnak, amelyben ő él. Azt, amit az óceán a halaknak, az ég a madaraknak, a levegő az emberi tüdőnek.
Ők voltak a préri élete.

147. oldal, XVII. fejezet

>!
MissTimon

Dunbar gondolatai befelé fordultak, oda, ahol ő volt. Illetve nem volt. Nem tartozott az indiánokhoz. Nem tartozott a fehérekhez. És nem olyan a kor, hogy a csillagokhoz tartozhasson.
Ide tartozott, ahol volt. Sehova.

158. oldal, XVIII. fejezet

>!
MissTimon

A régi nevekre gondolt, a Hófehéren Ragyogó Emberre, meg azokra, amelyek újabban vetődtek fel, mint például a Bölénykereső. Egyik sem illett rá igazán. Zsanra biztosan nem.
Ez lesz az igazi. Ez illik a fehér katona egyéniségéhez. Az emberek erről fognak emlékezni rá. Vergődő Madár jelen volt, amikor a Nagy Szellem feltárta, és erre két tanúja is van.
Többször elmondta magának, miközben leereszkedett a lejtőn. Jól csengett, és jó név volt.
Farkasokkal Táncoló.

186. - 187. oldal, XX. fejezet

>!
MissTimon

Az ország még megvolt, hatalmasan és üresen. Már csak a csontok voltak benne: a harcosoké, a bölényeké és az ő kedves lovaié.

628. oldal, LXV. fejezet (A szent út)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Zane Grey: Az elveszett folyó
Zane Grey: A sivatag aranya
Charles Frazier: A tizenhárom hold
Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen
Zane Grey: Ragyogó csillagok
Karl May: Winnetou
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Jack London: Fehér Agyar
Karl May: A Medveölő fia