Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Farkastörvény (BattleTech 17.) 6 csillagozás
A klánok elleni háború nyugtalan békével ér véget…
Klánbeli csapatok támadásokat hajtanak végre a belső szféra fennhatósága alá tartozó területeken. Az effajta portyázás visszaszorítása nagyobb feladatot jelent a Kell Kopóknak és a hozzájuk hasonló zsoldosoknak, mint amekkorával boldogulni tudnak. A határmenti villongások élesen megosztják az Egyesült Nemzetközösség politikai klikkjeit, tovább fenyegetve az anarchia és egy újabb klánháború között egyensúlyozó birodalom biztonságát.
Miközben a háttérben titokzatos erők szövetkeznek a Nemzetközösség szétzúzására, Phelan Ward kán és Victor Davion herceg – kuzinok, uralkodók és ellenfelek – súlyos döntés előtt állnak. Mérlegelniük kell, vajon a béke fenntartásának célja szentesíti-e az eszközöket, melyeket fel kell használniuk megőrzése érdekében.
Eredeti cím: Natural Selection
Eredeti megjelenés éve: 1992
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Úgy érzem, mostanra teljes mértékben megtaláltam a közös nevezőt Stackpole Battletech-sorozatával. Tudom, mire számítsak, és legtöbbször szerencsére azt is szoktam kapni. Ez alól a Farkastörvény sem kivétel, ami ugyan önálló regénynek tűnik, de senki ne dőljön be! Mindenképpen kell hozzá legalább a Kerenszkij-trilógia, mert masszívan épít rá. Így különálló történetként nem igazán működik, negyedik (vagy ha A harcos-t is beleszámítjuk – és hát miért ne tennénk? – akkor hetedik) részként viszont tökéletesen kiegészíti az eddig történteket.
Maga a kor, amikor játszódik, nagyon érdekes, és pirospont, amiért végre kibontásra kerül Phelan viszonya a családjával, és általában a múltban maradt kapcsolataival. A nagyöregek hiánya nem érhető annyira tetten, mint a Kerenszkijben, lévén eltelt vagy 10 év azóta, és a korábban fiatalként meismert karakterek felnőttek, és kezdenek felnőtté is érni. Ez leginkább Victor-on érződik, akinek Galen-nel folytatott párbeszédei üde színfoltjai a regénynek. Sajnos rajta kívül kevés emlékezetes figura van. Chris Kellt és Dan Allardot már a regény olvasása közben is rendszeresen összekevertem, mostanra egyetlen épkézláb momentumukat se tudnám kiemelni, Nelson és a Vörös kalóz ellenben érdekesek lettek volna, de szerintem nem szerepeltek annyit, hogy rendesen ki lehessen bontani a karakterüket.
A csaták jók, a politizálás és áskálódás viszont még mindig viszi a prímet. Ezúttal talán túl is van bonyolítva sokszor. A leírások korrektek, van pár meglepő fordulat is, viszont összességében nem történik benne annyi minden, hogy különösen ki lehessen emelni. Szépen belesimul a többi közé, és ezzel nincs is semmi gond.
Népszerű idézetek
A sorozat következő kötete
BattleTech sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Orson Scott Card: Végjáték 92% ·
Összehasonlítás - John Scalzi: Vének háborúja 90% ·
Összehasonlítás - Donald F. Glut: A Birodalom visszavág 88% ·
Összehasonlítás - Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió 84% ·
Összehasonlítás - Brian K. Vaughan: Saga 1. 94% ·
Összehasonlítás - Karen Traviss: Színvallás 93% ·
Összehasonlítás - James S. A. Corey: Tiamat dühe 91% ·
Összehasonlítás - Dan Abnett: Hórusz felemelkedése 90% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1. 90% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert – Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Képregény 2. – Muad-Dib 90% ·
Összehasonlítás