Váltságdíj ​a szívemért 81% 100 csillagozás

Nem tudom, ki hogy van vele, de ezzel a könyvvel kapcsolatban rengeteg a mondanivalóm.

Először is, ez az egyik olyan „első”, amit a saját pénzemből vettem meg anno… anno nagyon régen. Szóval kedves számomra. Nagyon kedves, szinte már családtagnak mondható, és ezért is barnultak meg a lapjai, meg ezért néz ki a borítója úgy, ahogy…

Másodszor: nem értem a százalékot. Annyi meg annyi történelmi romantikussal vetélkedne, és mégis olyan a százaléka, mint egy középszerű történetnek. Ki merem jelenteni, hogy ez a könyv SOKKAL JOBB, mint néhány többek által kedvelt történelmi romantikus. Igen, így, nagybetűsen.

Harmadszor: képtelen vagyok ép szavakba önteni, mennyire imádom ezt a könyvet.

Egyszerű, viszonylag rövid, kellemes nyelvezetű leszámítva néhány szóismétlést, ami picikét bökte a csőrömet, és azt, hogy helyzetenként túlságosan is mai volt a nyelvezete, ahhoz képest, hogy a 13. század végén játszódik.

Finnula egy kedves, szerethető karakter, aki tökéletesen megtestesíti mindazt, amit egy olvasó lány látni szeretne egy női szereplőn: megvan a saját élete, a modora, a tartása, és nem hagyja, hogy a külvilág nagymértékben befolyásolja az életét. Okos, türelmes, harcias, helyzetenként nem túl nőies, és mindezek mellett végig benne van a báj, a nőiesség, ami tökéletesen kompenzálja a falusi státuszát.

Hugo egy… na, jó, nem akarok áradozni róla, így is majdnem minden második főszereplő pasiba egy jó ideig totálisan, halálosan szerelmes vagyok, de… Hugo engem kikészített, és Finn helyében én is szinte azonnal, mérhetetlenül beleszeretnék.

A történet fordulatos, hiába éreződik az, hogy a 200 oldal után simán pontot lehetne rakni a végére,"Mia Thermopolis" bebizonyítja, hogy ha rajta múlik, akkor nem, mert vannak még meglepetések.

Bátran merem ajánlani mindazoknak, akik szeretik a történelmi romantikusakat, akik imádják az ilyen főszereplő lányokat. <3

Aranyos kis történet. Igazi történelmi romantikus.
Aki csak Meg Cabot kedvéért veszi a kezébe az lehet, hogy csalódni fog. Ez nem annyira ifjúsági mint inkább romantikus könyv. Mivel én alapjáraton mindkettőt szeretem így nekem ezzel nem volt bajom.
Főhőseink kedvelhetőek, maga a cselekmény elég kiszámítható, ugyanakkor szórakoztató.

Én nem erre számítottam Meg Cabot-tól. Hiányzott a könyveiben mindig megtalálható cinizmus és humor. karakterek kidolgozottsága. Bár itt Finnt még egészen kedveltem. Ráadásul semmi, de tényleg SEMMI nem történt benne. Ez csak egy egyszerű, sablonos romantikus könyv ráadásul még abból se a legjobb…..Én csalódtam.

Aranyos kis könyvecske ez Meg Cabottól :) Nekem tetszett. A történet kalandos és fordulatos volt és tele vicces momentumokkal. A dialógusok szórakoztatóak voltak. Könnyen, gyorsan olvasható (szinte túl gyorsan… :( )

Kicsit félve vettem le a könyvtári polcról.Eddig nem nagyon tetszettek az írónő regényei, de a történet érdekesnek tűnt.Az elejétől fogva letudott kötni,tetszett az elrablós ötlet és a szereplők is szerethetők voltak.Lehet megpróbálkozom más regényeivel is!

Imádtam ez a könyvet! A történet kalandos, fordulatos a gyilkosságokkal, titkokkal, ezenkívül rettentő humoros. A párbeszédek játékosak és szórakoztatóak. Finnula és Hugo veszekedései pedig élvezetes szerelmi civódások. Egyszerűen imádnivaló…

Egy egyszerű szórakoztató romantikus történet. Nem voltak benne nagy fordulatok, de élvezetes és humoros volt. Sajnos bármennyire is próbált korhű lenni az író, azért így is előfordult pár hiba, de efölött szemet hunytam az írónő stílusának köszönhetően.

Csalódás! A neveletlen hercegnő után nem ezt vártam Meg Cabottól. Teljesen másra számítottam.
Nem tetszett a cselekmény, se a sablonos szerelmi a háromszög. :/

Nagyon-nagyon nagy kedvenc ez a könyv!Imádtam a stilusát,az egész történetet,azt hogy a főszereplő lány talpraesett,hogy kosztümös és humoros.Nagyon magával ragadott,eszmélet gyorsan végeztem vele.Majdnem kihagytam Sir Hugot aki egy igen kiváló főhős,és szerintem eszméletlenül helyes!Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek,én is megszerzem,annyira tetszett.

Minden hibája ellenére én nagyon szerettem ezt a könyvet. Igen, nem igazán korhű, tény, hogy nem voltam elalélva az izgalomtól, de valamiért mégse tudtam letenni, lehet, hogy csak a hangulatom okozta. Én szerettem.