Becoming ​Calder (Sign of Love 5.) 86% 11 csillagozás

Woow, woow és csak wooow.
Mia Sheridan egy olyan fantasztikusan izgalmas és gyönyörű könyvet hozott össze, hogy a végén csak nyekegtem. Két gyönyörű lélek egymásra találásáról szól ez a történet, nagyon sok csavarral, helyzetekkel, izgalommal. Ez a szekta, nem találok szavakat komolyan. A vége meg gyerekek, akkora pofon, hogy ha nem lenne meg a második része, most itt ülnek és átkoznám Miát de nagyon. A fél csillag levonást sajnos nem tudom megmagyarázni, de volt valami a történet elejébe ami fura érzéseket váltott ki belőlem. Közben úgy ereztem túl sok, közben úgy, hogy túl kevés, őszintén nem tudom mi volt ez az érzés. Ajánlom nagyon, mert ígérem, izgalmakban, könnyekben nem lesz hiány……

Ó te jó ég! Ne már! Nem lehet, hogy így érjen véget. A szívem még mindig olyan gyorsan ver…
Hála az égnek, elérhető a Finding Eden. Nem bírnám ki. Esküszöm, ha arra lennék most kényszerítve, hogy ezen túl csak és kizárólag egyetlen írótól olvashatnék könyveket, akkor a választásom Mia Sheridan-re esne. A fenomenális „mesemondó”, kreatív író és eredeti. Már majdnem olvastam az összes eddig megjelent könyvét, és rajongójává váltam.
Ez annyira jó volt. Egy fájdalmasan szép, tiltott szerelmi történet a kezdettől, egészen a végéig. Természetesen sírtam hol fájdalmas, hol örömkönnyekkel. Tele volt akcióval, feszültséget keltett bennem, romantikus volt, és a cselekmény annyira szokatlan volt.
A főszereplőket természetesen rögtön megszerettem. Xander-t is. Hector-t pedig annyira, de annyira utáltam. Amiket tett…..grrrrrrrr, ráadásul mindezt az Úr' nevében! Az agymosott társaság pedig el is hitte. A történet pedig többet adott, mint amit elsőre reméltem. Tele volt olyan váratlan fordulatokkal, amiket nem sejtettem.
Ráadásul két részes. Ezzel nem számoltam. Jöhet a Finding Eden
5 tejkaremellás, ragyogó csillag

Bicskanyitogató !!!

Tele vagyok indulattal, elnézést, ha nem leszek valami összeszedett.

Ennyire még nem aggódtam hősökért, mint ebben a könyvben. Az egyharmadától görcsben állt a gyomrom. A végére már nem is bírtam folyamatosan olvasni, mert annyira izgultam vagy épp dühös voltam, vak gyűlöletemben a falhoz vágtam volna időnként a könyvet. Kényszerítettem magam a szünetekre. Kellett idő lehiggadni.

Hogy történhet ilyen???? Hogy lehetnek az emberek ennyire ostobák??? Vakok??? Önzők???? Mert, hogy a valóságban is léteznek ilyen közösségek. Még most is. És nagyon is el tudom képzelni, hogy hasonló dolgok ott is megtörténhetnek.

200 felnőtt ember és gyerek, mint megannyi agymosott zombi. Vakon követnek egy pszichopata őrület, aki Isten nevében (mert beszél hozzá), istentelen dolgokat követ el ellenük. Vérlázító dolgokat. Kicsit olyan érzésem van, mint ha 200 Stockholm szindrómás birka (mert hát ők a nyáj) önként menne a vágóhídra, mosollyal az arcukon és dalolva. Mindegy, hogy közben a saját gyerekeik boldogságát, egészségét vagy életét is kell közben feláldozniuk. S közben egyszerűen vakok arra, hogy mi folyik a szemük előtt. Nem akarják látni. Mert önzők, és mert a saját félelmeik rabjai. Persze Hector tesz is arról, hogy a félelmek naponta megerősítést nyerjenek, sőt arról is tesz, hogy semmilyen kapcsolatuk ne legyen a külvilággal, sőt arról is tesz, hogy el se tudják hagyni a közösséget. Hisz hova mennének az emberek pénz, tudás, ruhák és élelem nélkül??? Rácsok nélkül is rabok, és még csak észre sem veszik!

Mint szolgákat tartja őket a saját királyságban, közben azok, nyomorultabbul élnek, mint a legszegényebb koldus. Ő egy nagy házban, kiváltságos körülmények közt tesped, spoiler. Persze, Isten nevében! Éééés a legújabb áldott felesége egy spoiler ???? És akit ki tudja, honnan rabolt el? Ááááá… megint csapkodós hangulatom lett !!!! spoiler

Sajnos ez még csak a kezdet volt… :((( Mert a szerelem magot vetett, a kétely utat talált két fiatal szívben, fenyegetve ezzel Hector nagy tervét. Eden és Calder sorsa itt meg is pecsételődött.

De, ahogy Calder mondta, a szerelmük olyan, mint a hajnalka. Látszatra csak gyenge kis virág. Valójában a kiégett pusztaságban is erős gyökeret eresztő, a tiltott helyeken is életerősen zöldellő, ártatlan, tiszta és gyönyörű vadvirág. Akárhányszor kigazolják, újra kihajt a gyökerekből.

Csak erős idegzetűeknek ajánlom! Szívet tépően gyönyörű, megéri elolvasni, de ne mondjátok, hogy nem szóltam előre!

OMG! Mi volt ez?! Olyasmi volt ez a történet, mintha egy disztópiát olvasnék, ami őszintén szólva annyira nem szokott lekötni, de olyan fordulatos volt ez a könyv, hogy még most is gyorsan ver a szívem. És ez a befejezés! Huh, felkavaró egy történet az biztos, egészen más, mint amit eddig Mia Sheridantól olvastam.

A könyv egy elszigetelt vallási közösségről szól, amit egy elmebeteg pszichopata vezet, és az emberek fejet hajtanak neki anélkül, hogy belegondolnának, hogy valami nem stimmel azzal, hogy a főnökük a főépületben tejben-vajban fürdik, elektromossággal és folyóvízzel ellátott házában, míg a „dolgozók” kis bunkerekben laknak, kb. 150 évvel ezelőtti körülmények között…
De ott van Calder a vízhordó fiú, aki többre vágyik. Érzi, hogy sokkal többet is elérhetne az életben és hogy a falakon túl egy sokkal többet nyújtó világ várhatna rá. Ezt már azelőtt is érzi, hogy szerelembe esne Edennel, akit még kislányként hozott oda Hector, a főnök, mert az istenek azt mondták neki, hogy őt kell feleségül vennie a 18. születésnapján és ő megváltó hercegnő, aki el fogja vezetni őket Elysiumba a nagy özönvízkor. Na jó ezt inkább nem is kommentálnám… Calder és Eden titokban elkezdenek találkozgatni egy titkos forrásnál, és elkezdenek rájönni, hogy valami nagyon nem stimmel a rendszerrel. Ezután Calder legjobb barátjával, Xanderrel együtt nekilátnak megszervezni, hogy ők hárman hogyan tudnának megszökni Acadia-ból…

Ezzel a könyvvel nagyon nehezen haladtam.
Nem azért, mert nem volt jó, hanem egyszerűen azért, mert olyan szinten borzasztott és taszított a Hector által létrehozott acadiai életforma, hogy egyszerűen nem akartam erről olvasni.
Nem tudom megérteni, hogy hogy választhat bárki ilyen életet. Hogy választhat magának egy ilyen beteg, demagóg, pszichopata vezetőt, mint Hector? Hogy lehetnek ennyire vakok és hiszékenyek???
És ha csak felnőtt emberek lennének, akik nem felelnek másért, az egy dolog, de hogy vihetnek oda és nevelhetnek spoiler ott gyerekeket??????
Egyszerűen nem értem.
Viszont, Calder és Eden szerelme és az, hogy milyen emberek lettek igazi csoda. Xanderről nem is beszélve, mivel Ő lett a kedvenc szereplőm!
Ezért a következő részt, ami távol van Acadiától, már nagyon várom. Biztos vagyok benne, hogy sokkal inkább olvastatja majd magát.

Elég nyomasztó, de letehetetlen könyv. Nem a kedvencem Sheridantől, bár el kell ismernem, hogy bevállalós írónő, akinek az eddig olvasott 5 könyve még nem kezdett el untatni. Mer húzós témákhoz nyúlni és kimagasló pszichikai érzékenységgel formálja a karaktereit.
Azt szeretem benne leginkább, hogy mer a veszteségről is írni a rózsaszín szerelmes történeteken belül, mint Elisabeth Gaskell.

Nekem túl unalmas volt a sztori..