Archer's ​Voice – Archer hangja (A szerelem csillagjegyében 4.) 94% 190 csillagozás

Gyönyörű történet, és bár meseszerűnek tűnik, az élet maga írja a leghihetetlenebb történeteket. Miért pont Bree? Talán, mert ő is sokat vesztett, ami együttérzővé tette. Mia Sheridan könyvről könyvre szebben, jobban ír, szerethető szereplőkkel. Mert hát az édes Archer mellett a kisváros többi lakóját sem volt nehéz megkedvelni, Victoria és Travis kivételével.
Romantikus lelkűeknek. :)

„Ami engem illet… nos, ha Archer Hale-ről volt szó, teljesen el voltam veszve.”

Ez az egy mondat annyira kifejezi, hogy érzek nemcsak Archer, de az egész történet iránt. *-*
Annyit vártam erre a könyvre. Komolyan már ott tartottam, hogy elolvasom angolul, erre pont akkor jött a hír, hogy előre lehet rendelni. Miután ez megtörtént, megint jött a várakozás. Vártam és vártam, aztán végre jött az email, hogy mehetek Archerért. Most, hogy végre a kezemben tarthattam, olvashattam, szerethettem, csak azt tudom mondani, megérte. De még mennyire, hogy megérte! Mert egyszerűen tökéletes volt.♥
Mia Sheridan olyan történeteket tud alkotni, amitől nemcsak, hogy összetörsz, hanem felépülsz és szerelembe is esel.
Archer és Bree a két megtört lélek, akik számára sokkal fényesebben süt a nap, miután egymásra találnak. Imádtam, hogy mennyire passzolnak, és hogy milyen gyógyító hatással vannak egyik a másikára. A szívem szakadt meg Archerért, főleg a 7 éves kisfiúért, akinek ennyi szörnyűséget kellett átélnie. Én is legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy aztán sose eresszem.
Egyáltalán nem ilyen történetre számítottam, viszont hálás vagyok érte. Éppen azért mert ennyire meglepett, mert ennyire… gyönyörű.♥ Tisztára elérzékenyültem, de Mia könyvei mindig ezt teszik velem.
Imádtam, hogy amikor Archer el is bizonyalanodott, Bree mindig ott volt mellette és biztosította az érzéseiről. A szerelméről.
Szomorú voltam, amikor Archer más utat választott, viszont egyben büszke is, hogy végre meri élni az életét.
Olvadoztam minden egyes percnél, ami a két főszereplő együtt töltött.
És rajongtam az egész könyvért, az írőnőért, amiért ilyen megható és szépséges befejezést adott nekünk. ^-^

A csendes megértés néha jobb volt, mint egy rakás üres szó.

Ehhez a könyvhöz nem kellenek szavak. Ezt a könyvet érezni kell, és egyszerűen csak az a legjobb, ha hagyod, hogy életre keljen. Képtelenség bármi olyat írni róla, ami eléggé megközelítené azt, amit ez a történet érdemel.
Olvasni kell! S engedni, hogy milliónyi darabra szaggasson a maga hangtalanságával, majd megtanítson befele ordítani úgy, hogy senki más ne hallja.

Mostanában tanultam meg, hogy a szeretet főleg arról szól, hogy meg kell tanulni beszélni a másik nyelvén.

Rájöttem, hogy az emberek reakciója inkább rajtuk múlik. Azon, hogy ők kik valójában, és egyáltalán nem rajtam.

Tegnap este, miután elaludtál, folyton az a történet járt a fejemben, amit anyukád hímzett képeiről meséltél. Ma is arra gondoltam, és iszonyúan szeretnék hinni benne, hogy igazat mondtál… hogy valami gyönyörű is kijöhet a csúnya felfordulásból, a sok fájdalomból, abból a sok mindenből, ami azzá tett engem, aki vagyok. Meg akarom nézni, mi van a másik oldalon. De az szerintem csak én lehetek, aki megfordítja a képet. Nekem kell megtennem a szükséges lépéseket. Nekem kell megértenem, hogy áll össze a kép, hogy nyer minden értelmet – hogy hogy néz ki a saját képem.

A rossz dolgok nem azért történnek, mert az ember megérdemli őket. Egyszerűen nem így működik. Csak… ilyen az élet. Nem számít, kik vagyunk: el kell fogadnunk a lapot, amit nekünk osztottak. Hiába szar, meg kell próbálnunk így is továbblépni, így is szeretni, így is reménykedni… és hinni abban, hogy okkal járjuk most ezt az utat.

(…)azok a szavak a leghangosabbak, amiket meg tudunk élni.

Mit is mondhatnék arról a könyvről, ami miatt képes voltam regisztrálni erre az oldalra, csak azért, hogy leírjam, mennyire szeretem. Igazából nem sok újat. Talán annyit, hogy évek óta ez a könyv a legnagyobb kedvencem. Mia Sheridan az egyik legnagyobb kedvencem és minden évben várom, hogy meglepjen valami újdonsággal. Az A’V óta és ez a rész adta a kezdő löketet ahhoz, hogy végül a sorozat összes részét elolvassam. Mindegyiket szerettem, de Archer kötete volt a legkedvesebb a szívemnek. Egyszerűen imádtam, és most is imádom. Olyan, mint egy gyönyörű, modern, de hétköznapi elemekből építkező tündérmese.

„Néha mindössze ennyire van szükség: egyetlen emberre, aki meghallja a szíved hangját.”

Nekem pedig néha csak arra van szükségem, hogy Mia Sheridant olvassak. Mert az ő történeteit olvasva mindig biztos lehetek benne, hogy egy csodálatos, lélekemelő utazásban vehetek részt.

Lassan azt kell mondjam, hogy Mia Sheridan is csatlakozott a kedvenc íróim közé.
Nekem ez a történet is maximális öt csillag, mondjon bárki bármit.
Hihetetlen, hogy Bree kutyája spoiler, pont Archerhez szaladt be, hogy Bree véletlenül tud jeleléssel kommunikálni kit érdekel ?
Ahogy Bree mondta „Istenem, ez az ember. Meghalok tőle cukiság-túladagolásban ”
Imádtam Archer-t és a szívem szakadt meg érte, Bree-nek, meg hatalmas tapsözön, hogy ismerve az ő múltját is sikerült kibillentenie a fiút a múltjának árnyékából és elhitetni vele, hogy igen is ő egy értékes ember és méltó helye van a társadalomban.
Várom az írónő következő könyvét ! ;)spoiler

Amint egy új Mia Sheridan könyvvel gazdagodok, menthetetlen romantikus lelkem előre ujjong örömében. Általában nem iszok előre a medve bőrére, de legbelül éreztem, hogy kivételes könyv vár rám a polcomon. Nem tévedtem!
Szerintem ez a sorozat részről-részre jobb és jobb lesz. Kedveltem Leo-t, rajongtam Carson-ért, de Archer egy egészen más kategória. Teljes szívemmel és lelkemmel szerettem Őt! Fájt érte a szívem, úgy elszomorított magányossága és bizonytalansága. Sokszor előfordult, hogy patakokban folytak a könnyeim, aztán pár sor után gyorsan mérhetetlen boldogság költözött a szívembe. Ugyanúgy megszerettem Bree-t is, akinél tisztább szívű és gyengédebb nőt elképzelni sem tudok. Ahogy utat talált Archer szívéhez, azt egyszerűen öröm volt olvasni.
Gyönyörű és szívszorító történet volt, felejthetetlen élményt nyújtott!

Mia Sheridan ezúttal is megmutatta, hogy mennyire ért az emberi lélekhez. Megmutatta, hogy hogyan lehet egy szívszorító történetet gyönyörűen elmesélni; egy testi-lelki sérült ember számára a kapukat kinyitni; a reménybe, hitbe kapaszkodni, hisz az bárhonnan, bárkitől érkezhet; a szerelemben hinni, azt elfogadni s annak minden pillanatát megélni; a humort elővenni, mikor más már nem segít; de legfőképpen talán azt mutatta meg, hogy a sors, az élet folyása ellen felesleges hadakozni.

Csodaszép történet volt, amely nagyon mélyen megérintett. Valószínűleg nem mosolyogtam rajta annyit, mint A Skorpió fullánkján, ellenben sokkal többet sírtam. Nem tudom, hogy az írónő hogyan csinálja, de rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy hasson az olvasó érzelmeire, így talán akik ezt az értékelést elolvassák, nem nevetnek ki, ha azt mondom, hogy Archer egy-egy mosolyát is képes voltam megsiratni. Gyönyörű volt az ő szerelmük Bree-vel, ahogy apránként közel kerültek egymáshoz és megnyíltak egymásnak, ahogy a fiúból férfi, a lányból pedig nő lett.

Bár még pár nap visszavan a 2017-es évből, ez a könyv biztosan ott fog trónolni az idei Top5-ben.
Hatalmas szerelem lett.

„Archer Hale hangja az egyik legszebb dolog az egész földkerekségen.”

Ez a lassan építkező románc szelíd varázsával teljesen rabul ejtett és elkápráztatott. Kedvesen hangulatosnak, csodálatosan érzelmesnek találtam, és megmelengette a szívemet. Talán mert olyan kis különleges, egyáltalán nem a megszokott new adult sztori. S plusz öröm, hogy jó lett a fordítás.

➤ Bővebben: https://angelikablogja.blogspot.com/2017/12/mia-sherida…

Az egyik leggyönyörűségesebb könyv a világon, ami beírta magát a legnagyobb kedvenceim közé. Úgy örülök, hogy végre magyarul is olvashattam, mert ez a könyv egy kincs. ❤

A véleményemet már megírtam korábban az angol nyelvű adatlapnál, de bemásolom ide is:

A Stinger után ismét egy hatalmas kedvencet avattam. Mia Sheridan ezzel a csodálatos történettel egyszerűen levett a lábamról. ♥

*** TÖRTÉNET BEVEZETÉSE ***

Bree Prescott egy fiatal lány, aki a történet elején egy álmos kisvárosba érkezik, ahová a saját fájdalmas emlékei elől menekül. Rögtön az első nap belefut egy különös férfiba, aki bár ápolatlannak tűnik hosszú hajával és szakállával, és nem szól egy szót sem a lányhoz, mégis felkelti Bree érdeklődését.

A lány később a városbeliektől megtudja, hogy a férfi Archer Hale, aki teljesen elszigetelten, magányosan él, és egy gyerekkori baleset óta – melynek a részleteit rajta kívül senki sem tudja pontosan – néma.

Bree pont arrafele szokta sétáltatni a kutyáját, ahol Archer lakik, és mivel bűntudatot érez amiatt, amiért úgy beszélt a férfival, hogy nem tudott annak sérüléséről, és mert valamiért úgy érzi, hogy találkozni szeretne még vele, megpróbál barátságosan közeledni hozzá.

Archer látszólag magának való ugyan, és először elutasítja a lány közeledését, aki azonban kitartónak bizonyul, ami remek kezdete valaminek, amiből később valami igazi lesz…
***
A történet tehát röviden szólva két sérült lelkű fiatal egymásra találásáról szól, és bár tudom, hogy rengeteg ilyen jellegű történet van, ne higgye azt senki, hogy sablonos.

A fülszöveget olvasva nem tudtam, hogy Archer azért nem beszél-e, mert fizikailag nem tud, vagy mert akkora sokkhatás érte (nem akarom lespoilerezni, ez elég gyorsan kiderül a történetből). A gyerekkori Archer-ért megszakadt a szívem, nem csoda, hogy a felnőtt Archer is annyira nehezen nyílt meg. Itt van egy fiatal férfi, aki a szakáll alatt jóképű, aki a zárkózottság álarca alatt vicces és jólelkű, csak éppen ezt senki sem veszi észre. Mígnem jön egy lány, aki foglalkozik vele ahelyett, hogy elfordulna tőle, és ezzel beférkőzik az életébe, a lelkébe, a szívébe. ♥

A Stinger-höz hasonlóan itt is értelmesek a főszereplők, akik tudják, hogy mit, vagy éppen kit akarnak, és pletykák helyett a megérzéseikre hallgatnak. Szépséges gondolatok és az érzelmek tisztasága jellemzi ezt a könyvet. Amivel ennek a két fiatalnak – főleg Archer-nek – meg kell birkóznia, az nem semmi.

Alig tudtam elszakadni a történettől (mikor néha muszáj volt letennem), többször elérzékenyültem spoiler. Az biztos, hogy velem marad ez a történet nagyon sokáig, talán örökre, mert nekem is beférkőzött a lelkembe, a szívembe. Ritkán vagyok így egy könyvvel, hogy nem csak nyugodtan olvasom, hogy úgyis jó vége lesz, hanem szó szerint izgultam a szereplőkért, mert nem voltam biztos a HEA-ban. Az írónő ugyanis legalább kétszer olyan ingoványos talajra vitt, hogy izgulnom kellett azon, hogy jó vége legyen spoiler.

(Ezután a két történet után pedig kérem az összes Mia Sheridan-könyvet. ;))

Olvassátok, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a gyönyörű, lelket megérintő történeteket.