Mező Gábor előző könyve, A média lenyúlásának titkos története nagy sikert aratott, de újságírókról, médiacárokról és Gyárfás Tamásokról írni azért mindig hálás téma. Most egy egészen más könyvvel jelentkezett, amellyel ismét tabut sért, megkapirgálja a hallgatás falát.
„Kedden este átjött Pollner személyesen, hogy gumicsővel megtömjön. Aztán még két napig próbáltak csővel tömni. Szerdán rám tették az infúziót. Délelőtt tíztől éjfélig adták, vagy hét palackkal töltöttek belém, mindegyikbe haloperidolt adagoltak. Az infúzió kezdetén a mellettem lévő orvos észlelte, hogy delíriumba estem. Erre csökkentették az infúzió sebességét, de abba nem hagyták. Órákon át deliráltam.” (Pákh Tibor)
„Ott vannak a spiclik. Az értelmesebb betegek közül szervezik őket. Részben helyzetük és megfélemlített voltuk miatt vállalkoztak, meg azért, mert úgy gondolták, hogy ebből előnyük származik. És nem ok nélkül gondolták. (Jobb koszt, állandó kimenő, soron kívüli kimenő stb.) Ezek a… (tovább)
Ellopni a lelket, megtörni a testet 6 csillagozás

Enciklopédia 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 8

Kiemelt értékelések


Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban
A könyv szerzője a kommunizmus milliónyi szenvedésének egyik ha lehet mondani leggonoszabb megnyilvánulásával foglalkozik a szóban forgó kötetben.Ebben egy külföldi és három magyar esetet tárgyal. E mellett fontosnak tartja,hogy bár az adott korban a pszichiátria inkább volt negatív mint pozitív része a gyógyászatnak,mégis bemutat olyan pszichiátereket akik inkább mentették az embereket,mint kínozták őket.


Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban
Igazából nem az felkavaró és elképzelhetetlenül nyomasztó, ami a könyvben leírásra került, hanem az, ami kimaradt belőle. A már puhuló diktatúrában a politikai elítélteket már ritkán kínozták meg, inkább eretnek nézeteikből kigyógyítandó tébolydába zárták és változatos „kezeléseknek” vetették alá őket. A rendszerváltás súlyos kritikája, hogy az állampárt átmentése, demokratikus színekre történő átfestése, politikusaik metamorfózisa, illetve a hivatástudatukat sutba dobó, gyakorlatilag bűncselekményeket elkövető orvosok egzisztenciájának fenntartása érdekében az indokolatlanul elmegyógyintézetbe zárt és ott tönkretett, meghurcolt és megkínzott százak dokumentációját idejekorán megsemmisítették, az utókor számára elérhetetlenné tették. Létezésük a néhány túlélő vallomásából sejthető csak. Az a pár emberi sors, ami Mező Gábor könyvéből megismerhető végtelenül tragikus, de az elfelejtett, elhallgatott drámák, ha lehet még szívszorítóbbak. Emberek, akiktől még azt a lehetőséget is elvették, hogy az utókor emlékezzen rájuk, hogy szeretteik meggyászolhassák őket; nevük, tragédiájuk örökre feledésbe merült, úgy haltak meg, mintha őrültek lettek volna. Bíróik, orvosaik, kínzóik, gyilkosaik viszont felelősségre vonás nélkül, kiemelt nyugdíjat élvezve és közmegbecsüléstől övezve úgy haltak meg, mintha normális emberek lettek volna.


Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban
A könyv a címe alapján lehetne akár egy pszichotriller is, de ennél sokkal izgalmasabb és ijesztőbb témával foglalkozik.Tavaly láttam az „Eltörölni Frankot !” című filmet, amely egy underground zenész kálváriájáról szól, akit a 80-as években többször is kényszergyógykezelésnek vetettek alá renitens, rendszerellenes viselkedése miatt. Mező Gábor könyvéből kiderül, hogy ez nem egyedi eset, a szocialista Magyarországon bevett módszer volt elmegyógyintézetbe vagy elmeszociális otthonba zárni a rendszer ellenségeit, sőt akár politikailag semleges állampolgárokat is, csak azért, mert útban voltak valakinek. Ezt a megrázó könyvet ajánlanám egyrészt azoknak a fiataloknak, akik szeretnék mélyebben megérteni a Kádár rendszer működését, másrészt azoknak az időseknek, akik nosztalgiával gondolnak a gulyáskommunizmus legvidámabb barakkjára.


Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban
Mező Gábor könyvei mind hiánypótló művek. Leleplezik a közelmúlt történelmét és a mai korban tovább élő örökségeit. Érdemes elolvasni őket, de vigyázat: a kijózanító igazság még az átlagembert is megterhelheti lelkileg! Ez nem film, ez a valóság!
Népszerű idézetek




…van, ami a rendszerváltás után sem változott. Újra és újra meghazudtolták őket, letagadták az elektrosokk-kezeléseket, az inzulinkómát, az embertelen kényszertáplálást, az összes szörnyűséget, ami megtörtént. Jött a cinkos összekacsintás velünk, a közvéleménnyel, a többséggel. Hiszen maguk (mi) is tudják (tudjuk), hogy ezek bolondok „izgágák”, csak kitaláltak mindenfélét. Gondolják, hogy ez valóban megtörtént ebben a vidám barakkban, a szocialista tábor legélhetőbb országában?
Igen.
8. oldal
Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban




Ezek az önballomások a bolsevik-kommunista diktatúrák legelképesztőbb szellemi termékei. Amíg mi, a posztmodern kapitalista állam gyermekei – és foglyai – önéletrajzainkban, motivációs leveleinkben hazudozunk,tódítunk, de legalábbis ellhallgatunk önmagunkról, velünk önvallomásokat írattak
81. oldal
Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban




Magya Lunc professzor, a mindenható Lunc, aki a KGB parancsára több ezer egészséges embert küldött bolondokházába, még ő is értetlenül csóválta a fejét, és kíváncsian kérdezte tőlem: Mi lesz magával? […] Itt az ideje, hogy bemutassuk őt. […] Lunc jómódú polgári családba született 1912-ben, apja gyermekorvos, anyja professzor. Talán nem is voltak a bolsevizmus feltétlen hívei. Bukovszkij szerint Lunc sem. Egyszerűen felszállt az őrület vonatára. Ahelyett, hogy elüttette volna magát, inkább felkapta a vörös csillagos masinisztasapkáját.
29-30. oldal
Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban




Mégis, amíg kint már egymást is irtotta a kommunista vezetés, bent hihetetlen erős volt az összetartás, a kohézió. „Velem szemben egy 74 éves öregember fekszik -emlékezett egy politikai fogoly, Ispánki Béla.- Csont-bőrre van soványodva. Teljesen tehetetlen magával. […] Mikor megmondják neki, hogy új rab érkezett, suttogó hangján megkérdezi, hogy fiáról Czupor Józsefről nem tudok-e valamit. Nyelek egyet, gondolkozom. Tudom, hogy Czupor Józsefet kivégezték, de a beteg embernek nem tett említést róla senki sem. Hadd haljon meg abban a hitben, hogy fia él, s egykor szabadulni fog. Az öreget csak ez a remény tartja még életben. Magasházy László tábornoknak sem mondtuk meg soha, hogy bátyját, Magasházy Ödönt, a legzseniálisabb magyar tervezőmérnököt kivégezték. Gergely Sándor csendőrezredes előtt is titkoltuk, hogy leányát, Barczánét felakasztották. Kosztolányi Károly ezredes sem tudta meg soha tőlünk, hogy fia már halott. Pedig a kivégzésük napján mindenki a halott bajtársakról beszélt.”
106. oldal
Mező Gábor: Ellopni a lelket, megtörni a testet Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban
Hasonló könyvek címkék alapján
- Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Bartis Attila: A vége 93% ·
Összehasonlítás - Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 94% ·
Összehasonlítás - Leda Schwartz: A negyedik szerető 95% ·
Összehasonlítás - Borbély Szilárd: Nincstelenek 91% ·
Összehasonlítás - Aczél Endre: Acélsodrony – A nyolcvanas évek 94% ·
Összehasonlítás - Tamás Rita: Ne pánikolj, sportolj! 92% ·
Összehasonlítás - Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka 92% ·
Összehasonlítás - Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Lenyelt vágyak 91% ·
Összehasonlítás