Minou ​szigete 204 csillagozás

Mette Jakobsen: Minou szigete

Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd… Ennek az elbűvölő regénynek ott a helye a műfaj legnagyobb klasszikusai, A kis herceg és A végtelen történet mellett. Mette Jakobsen 1964-ben született a dániai Koppenhágában. Jelenleg a Sydney melletti Newportban él és kreatív írást tanít.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Libri, Budapest, 2012
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101575 · Fordította: Upor László

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Jónás és a cet


Kedvencelte 31

Most olvassa 6

Várólistára tette 133

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

pat P>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Skandináviában egészen fantasztikus írókörök lehetnek, ahol az írókat lenevelik a modorosságról, szépelgésről, nyálasságról, meg az idétlen mondatszerkezetekről. Vagy valami védőoltás. Vagy az éghajlat. Vagy a sok death metal.
Olyan egyszerű, szép kis könyv ez így kívülről, olyan gondolkodásra és álmodozásra csábító a borítója. És az a nagyon jó, hogy belülről is teljesen ilyen. Szép, egyszerű, kedves. Elgondolkodtató, megfejtésre váró szimbólumok, továbbgondolásra érdemes karakterek és történetek, a befogadó igénye szerint rezgetett érzelmi húrok – és egy csepp nyálat sem találtam benne, de tényleg. Pedig én aztán…

("Kedves Fülszövegíró!" rovatunkból:
Szeretném jelezni, hogy a „szív” illetve a „fantázia” szavak előfordulásától nem lesz egy könyv automatikusan pont olyan, mint a Kisherceg, illetve a Végtelentörténet. Szeretném felhívni a figyelmét a narancs és az alma, valamint az ezek felhasználásával előállított sütemények közötti alapvető különbségekre. Továbbá, a „nyomozás” szó jelentését legyen kedves ellenőrizni az értelmező kéziszótárban. Amúgy egész jól sikerült fülszöveg, hát persze.)

8 hozzászólás
SteelCurtain>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

A fülszöveg a Végtelen történethez és A kis herceghez hasonlítja, holott ez beskatulyázhatatlan, minden mástól markánsan elütő írás. ÍRÁS, csupa nagybetűvel, mert ezt nem kötelező penzumként kell olvasni, hanem szinte behunyt szemmel hagyni, hogy elringasson minket, hogy fantáziájával bevonja és emészthetővé tegye a világ kegyetlenségét, úgy ahogyan Minou a 12 éves kislány éli életét aprócska szigetén. Minou papája a logika, a realitás talaján álló filozófus, aki a végső kérdést, az élet értelmét kutatja, s aki valaha szerelemre gyulladt a szigetre vetődött gyönyörű nő iránt, aki maga az eleven és szertelen fantázia. Minouban sajátosan ötvöződik szülei szelleme. Logikus és fantáziadús egyszerre. Másként hogyan is lehetne elviselni egy olyan helyet, ahol eltűnik a Mama, s ahol a tenger egy halott fiút vet partra. Egy világtól elzárt szigetet, ahol a teljes lakosságot egy hóbortos lelkész és egy kiérdemesült cirkuszi artista alkotja. No meg a személyes kedvencem, Nevenincs, a tüzes karikákat érthetően utáló, ellenben a Tiszteletes hosszú prédikációit sokkal kevésbé érthető módon kedvelő kutya. Sajátságos és gyönyörű mese ez a fantáziavilág és a puszta valóság folyamatos összeütközéséről

2 hozzászólás
Kis_Andrea>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Valami nagy alexandrás akcióban vettem ezt a könyvet évekkel ezelőtt, mert nagyon tetszett a borítója. Szerencsére nem csalódtam. :-) Nehéz pontosan szavakba öntenem, hogy miért tetszett annyira ez a könyv. Leginkább talán a Hygge az az érzés, ami az olvasása közben elöntött, és ez tette annyira élvezetessé. Így engedjük el a történetet, a befejezést (ami nekem nem adott választ a kérdéseimre). Inkább koncentráljunk a hangulatra, a szerethető szereplőkre, a csodás borítóra és kicsit merüljünk el a Slow living életérzésben. :-)

Bíró_Júlia>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Pont olyan szép és jó, amilyennek látszik (csak valaki gyomlálja le róla azt a fülszöveget, és főképp ne sértegessük a Kis herceggel, ha nem muszáj).

Jaj, de kellett már valami ilyesmi: szomorú filozófus apa, Joanne Harris Csokoládéjában meghempergőzött anya, sok-sok hó és kávé és tenger, és komolyan mondom, egy szigetre teljesen fölösleges kettőnél több szomszéd. Elfáradna a karom, mire mindet megölelgetném úgy, ahogy olvasás közben szerettem volna. Jaj, de régen olvastam már ennyire szépet, színeset meg fekete-fehéret. Milyen finoman, ráérősen csordogáló cselekmény volt ez, és végre egy szerző és narrátor, aki komolyan veszi, hogy a titok az titok. Kalapot le érte, mielőtt lefújja a szél. De szeretnék egy olyan kislányt, mint Minou…

tündérrózsa>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Gyönyörű könyv. Kívül mindenképp, de szerintem belül is. Igaz, sokáig nem így gondoltam. A kicsit bizarr kezdés majdnem elriasztott, és pár oldal után el is gondolkodtam, hogy a párhuzamosan olvasott Fátima keze mellé kell-e nekem még egy komor hangulatú könyv. De ahogy haladtam, egyik mondat jött a másik után, egyre jobban érdekelt a történet, és a végére meg is szerettem. Sokat vártam tőle, és nem is azt kaptam, amire számítottam, mégis azt tudom csak mondani, hogy tetszett. Kicsit fura, kicsit édes-bús, de aranyos. A fülszöveg azt írja, ott a helye a A kis herceg mellett, ami miatt többen háborognak, mondván, hogy nem is olyan. És ebben igazuk is van. Nem olyan. Ugyanakkor egy kicsit mégis. A kis herceg olvasása közben is hasonló érzéseim voltak. Bájos, keserédes, fura, elszomorító, de néhol megmosolyogtató.
Kicsit szorongató… olvasás közben úgy éreztem, én bizony nem laknék hosszú távon egy ilyen szigeten. Már a gondolat is fullasztónak tűnik. Persze ha az embernek nincs más választása spoiler, mint Minounak, aki már ott születik, az más. Az ő szemén keresztül ismerjük meg Papát, Mamát, Tiszteletest, Ládást és Nevenincs kutyát, vagyis azt a maroknyi embert, akiknek a sziget az otthonuk. Habár az egyik „csavar” kitalálható, én teljesen más végkifejletre számítottam. Vagy inkább reménykedtem.
Úgy gondolom, kicsit mindannyiukon meglátszik a világtól elzárt élet, ettől lesz olyan fura, néha bizarr, ugyanakkor nagyon is szerethető.

Sippancs P>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Teljesen mást vártam, mint amit kaptam. A formás, helyes könyv és a szép borító egy meglehetősen fura, zavaros és számomra érdektelen történetet takart. Hiába Minou gyermeki és egyszerű narrációja, akárcsak a sziget, a könyv hangulata is komor és kissé nyomasztó volt, amit a halott fiú és vendégeskedése csak még inkább tetőzött. spoiler Na és a sok filozófiai utalás… nem, egyszerűen nem.
Ha a végén történt volna valami érdemleges, ha választ kaptam volna legalább néhány kérdésre, az egy fél csillagot jelentett volna a könyvnek, így viszont nagy jóindulattal is csak 3 csillag.
Szükségem van ezek után valami vidám, könnyen olvasható történetre…

Miestas>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Ötös a történet!
Ötös a szöveg, a mondatszerkezetek!
Ötös a szereplők ábrázolása!
Ötös a könyv kivitelezése!
Ötös @petibácsi -nak mert megszerezte a VOKE könyvtárának!

1 hozzászólás
altagi P>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Nagyobb mélységekre nem számítottam, mert a téma és a célközönség életkora egymást kizárják. Ennek ellenére azért nyomokban sikerült megjárni magvasabb gondolatokat a regényben. Tetszett a szereplők különbözősége. Jó volt az is ahogyan több szemszögből ismerhettük meg a sziget lakóinak életét, viszontagságaikat.
Sajnálom, hogy a vége nem hozott semmi megoldást, de skandinávéktól mit is vártam volna?!

gab001>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Bevallom, én valami egyszerű, bájos történetre számítottam. Régen tévedtem már ekkorát könyvvel kapcsolatban. Úgy érzem, egy szépirodalmi címke sokat segített volna. Az olvasással kicsit lassan haladtam; a hangulat, az időben és események közötti csapongás kicsit megnehezítette a dolgom. Minou meséli el a történetet, ahogy ő látja a környezetét. Bár egy sziget a helyszín és nagyon kevés szereplő van a könyvben, mégis elég összetettre sikerült. Nagyon sok mindent megtudunk, de sok mindent inkább csak sejtünk. Megkedveltem a szereplőket, s valami megfogott a történetben is. Alaposan elgondolkodtatott.

>!
Libri, Budapest, 2012
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101575 · Fordította: Upor László
4 hozzászólás
Katona_Zsuzsanna>!
Mette Jakobsen: Minou szigete

Nagyon nyomasztó könyv.
Már a helyszín is az: egy sziget valahol északon, ami akkora, mint egy zsebkendő, egy óra alatt körüljárható. Mindig hideg van, fúj a szél, az óceán állandó surrogása szolgáltatja a háttérzajt.
Ezen a szigeten heten laknak: Mama, Papa, Minou, Ládás és Tiszteletes, Nevenincs, a kutya és Teknős, aki egy teknős. A szülők túlélték a háború borzalmait, de a lelkük örökre megnyomorodott és a másik két ember szereplőnek is van valami tikkje. Minou és a kutya normális csak. Aztán egy napon Mamának nyoma vész, valószínűleg belegyalogolt a tengerbe, de azért Minou még visszavárja. Persze, hiszen gyerek még. Aztán helyet kap még a könyvben egy halott fiú, aki ki tudja, hogyan került oda, és hogy egyáltalán kicsoda. Mindenesetre vendégül látják őt, míg meg nem jön a hetente egyszer érkező hajó, és el nem viszi…
Árad a könyvből a szomorúság és a reménytelenség.
És most megyek, és keresek valami szívderítőbb olvasmányt.


Népszerű idézetek

veda23>!

– A disznók aranyosak – mondtam. – Bársonyos a fülük.

101. oldal

14 hozzászólás
Futtetenne I>!

– Néha – magyarázta Ládás – a szomorúságnak van valami édes, elbűvölő mellékíze. Belemar a szívedbe, és még többet kívánsz belőle.

170. oldal

gwyneira P>!

A szív árulja el, nem a szó – legyen akár a leggyönyörűségesebb is –; a szív, ez a mellkasunkat feszítő, repülni vágyó csontvázmadár mondja meg biztosan, kit és mit szeretünk. Csak ennyink van és más nem is számít.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szív
1 hozzászólás
Chöpp >!

Papa azt mondta, Mama haja olyan, mint amikor az ember Kantot olvas: mindig találni benne valami újat, valamit, ami inspirál.

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Immanuel Kant
1 hozzászólás
Chöpp >!

– Ha az ember szeret valakit – magyarázta –, fontos, hogy legyen miről beszélgetniük egymással.

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Chöpp >!

Ha túl sokat gondolsz valamire, amid nincs, abba beleőrülsz.

232. oldal

1 hozzászólás
Jagika P>!

Süssön rád a nap fénye. Érezd meg Isten jelenlétét a sóban és a tengerben. És lásd meg Jézus lábát a köntöse alatt, és sose feledd el, habár Isten fia, ő is csak alázatos átutazó volt.

247. oldal

4 hozzászólás
Rozmaring>!

– Senkit sem arra szánt a sors, hogy örökre egyetlen szigeten maradjon. A hetedhét tengerekből, kicsim, legalább hármat meg kell pillantanunk életünk során.

103. oldal

Dün P>!

– Csodálatos volna, ha lehetne még egy szívünk. Az ember bármikor fogadhatna váratlan látogatókat.
– A szívbe nem is járnak látogatók! – tiltakoztam.
– Jaj, dehogynem – győzködött Mama, szájában egy hajtűvel –, és ha volna még egy szívünk, azt mondhatnánk: „Kerülj beljebb, a szívem szelíd és tiszta.”

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szív
Chöpp >!

Az igazságot hiábavaló birtokolni, de tökéletesen megérteni is lehetetlen – állapította meg Nagyapa –, ha nem te találsz rá.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Markus Zusak: A könyvtolvaj
Emma Carroll: Deresvölgy legendája
Tracy Wolff: Sóvárgás
Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Lynette Noni: A gyógyító
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek