Sutting ​ezredes tündöklése 13 csillagozás

Mészöly Miklós: Sutting ezredes tündöklése Mészöly Miklós: Sutting ezredes tündöklése

A kötet öt terjedelmesebb novellát, kisregényt válogat egybe a szerző „középső” korszakából, a hetvenes-nyolcvanas évekből. A linearitás megszüntetésének, merész szüzsés eljárások és az archaikus nyelv használatának, a történetmondás új szintű gazdagításának kora ez: a Mészöly-ouevre-re nézvést is jelentős összeállítás egy kísérletező és termékeny periódust jelenít meg.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor / Kalligram, Pécs/Pozsony, 2003
186 oldal · ISBN: 9636763259
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
198 oldal · ISBN: 9631534901

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Mészöly Miklós: Sutting ezredes tündöklése

Jól van ez az elbeszéléskötet összerakva, sőt nagyon jól. Indít egy hangulatos, Krúdy világára emlékeztető, ábrándos, merengő írással, mintegy megalapozva, hogy egy kellemesen elköltött ebéd vagy vacsora után, mikor a merengésnek semmi nem állja útját, elmerüljünk a múlt már-már homályba vesző, mindent megszépítő kútjába. Sutting ezredes kalauzol el bennünket ebben az utunkban, s mi csak bárgyú mosollyal az arcunkon követjük, s mire felocsúdunk, s kezdenénk unni a banánt, már egy egészen más hangulatú írásban találjuk magunkat. A My jo, Etűd, két öreg hangra, eloszlatja a lila ködöt, hogy egy másfajta ködöt bocsájtson ránk, de nem is igazi köd ez, inkább némileg abszurdba hajló beszélgetés, beszélgetésfoszlány, egymásnak felegetés egy férfi és egy nő között az öregségről, s kimondva, kimondatlanul a halálról. Egy kicsit megakasztja a kötet írásainak sodrását, de nem rónám fel hibájául (engem teljesen Tennessee Williams: Vajon mit hoz a holnapjára emlékeztet), éppen ezzel is teszi változatossá, sokszínűvé a kötetet. A záró írás, a Bolond utazás, avagy néhány jelentéktelen körülmény részletes ismertetése aztán mintegy megkoronázza az eddigi írásokat. Én ezt szívem szerint a mágikus realista stílusba sorolnám be. Nem tudom megmagyarázni mért – nincs benne semmi mágikus, hacsak nem az öreg üvegszeme – mégis, valahogy egyszerre valóságos és valószerűtlen. Bőségesen áradó, rövid idő alatt sokmindent elbeszélő, érdekfeszítő, igazi meglepetéssel végződő történet. Nekem ez volt a kedvencem a kötetből.
Hogy mégiscsak 4 és fél csillag, az a néhány kevésbé érdekes írásért van.

>!
ervinke73
Mészöly Miklós: Sutting ezredes tündöklése

Ez a könyv már a „több magyar irodalmat olvasok elhatározás” jegyében fogant, és meg kell mondanom, nagyon belenyúltam. Elvarázsolt! Fantasztikus nyelvi tűzijáték, líraiság, csodás képek, elbűvölő alakok, ritkán felbukkanó szavak! Csapkodtam az ágyat közben, olyan szédítően humoros, nem lehetett kibírni másként. Főleg a kötetben szereplő utolsó írásra-Bolond utazás-hívnám fel a figyelmet, rég olvastam ilyen magával ragadó, igazi gyöngyszemet. Hogy nem ütköztem eddig Mészöly Miklós írásaiba, nem is értem!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
_natalie_ I

Paripák, tudjátok meg, hogy az ég a fűszálaknál kezdődik, s ti mindig benne jártok.

23. oldal

>!
ahanem

A háború névtelenségbe taszított mártírjai a lovak. Nem kapnak szobrot, emléktáblát, tábori postát, sem ezen, sem a másik oldalon. Nem írnak róluk monográfiát. Nem tudnak úgy megdicsőülni, mint a tyúk, a disznó, akiknek még a legelvetemültebb harcok idején is kijár a szertartás. Hiába szivárog le a robbanásbűz a pincegádorba, ahol a család meghúzza magát, a néne utolsó pillanatig kendője alá szorítja a verdeső kakast, és hagyja, hogy tésztalapos mellét a csorbult csőr összecsipkedje. S csak azután csurgatják a vért zománcos lábosba. A disznónak is kijár a rituálé a gránáttölcsér gödrében, ahová összekötözve eresztik le (nehogy az udvart pásztázó golyók végezzenek vele orvul), s mielőtt megkapná a kést, előbb körbejár a pálinka, hogy szenteltessék meg a béke és a sódar. A ló másképp szomorú. Mikor már nem bírja, elszakítja magát a körtefától, ahová kikötötték, és lógó belekkel átüget a bajai utászok két aknasávja között a kiégett Csávosdi-majorig, ott rogy össze a sötétkék ég alatt, míg a fagy szoborrá nem mintázza és nyitott szemét be nem fújja a hó.

41. oldal

>!
Csabi P

Mindenesetre nagy ajándék, hogy a megreformált hitűeknek nem kell hinniük azokban a dolgokban, amelyek szemben állnak a józan ésszel, csak azokban, amelyek meghaladják a józan észt.

52. oldal, Legyek, legyek

>!
Piintyő

Az ezredes férfiúi méltósággal lépett ki az ajtón, s a zavar vagy a feszélyezettség legkisebb jele nélkül tért vissza a vendégszobába. A távolodó léptek biztonsága majdnem önkivületi csenddé csitult Crescence-ban. Képtelen volt otthagyni a csukott ajtót, nekitámaszkodott, s míg lehunyt szemmel összeszorította a combját, görcsösen forgatni kezdte köntösén az egyik gombot. Maga is érezte, hogy a festmények törékeny véglegességének a foglya ezekben a pillanatokban. (Az idős Botticelli egyik tollrajzára emlékeztetett, mely a ravennai csetepaték idején veszett el a modell utazótáskájával együtt.)

11-12. oldal

>!
Piintyő

A Tudomány bebizonyította, hogy a nagy égitestek három erőnek engedelmeskednek: fény, villamosság, mágnesesség. A föld ugyanazon időben forog, zuhan, kering. Jó volna, ha azok a kisebb tudósok, akiket a tudásuk elbizakodottá tett, figyelembe vennék, hogy a fényt nem lehet azonosítani a világossággal, mert ahol fény van, ott nem biztos, hogy világos van, viszont ahol világos van, ott bizonyos a fény létezése. Ennélfogva az emberi tudást és értelmet sem lehet azonosítani. Uralnunk kell a Természetet, de ezt nem tehetjük addig, míg fel nem ismerjük, hogy mi magunk is természet vagyunk, amire három irányból hatnak erők: 1) katolicizmus, 2) kapitalizmus, 3) kommunizmus irányából. Ezen erők hatására oda fog jutni az emberiség, hogy szokásainak kaptafáját egyetlen formával határozza meg. Ennek a meghatározására azonban nem Sztálin, nem Eisenhower, nem is a Pápa vagy a zsidók eljövendő királya lesz hivatott, hanem kizárólag a Tudós, aki arra kényszeríti a kökénybokrot, hogy búzát teremjen, és a tölgy tengerit. Másrészt jó volna fontolóra venni a Mendel-féle átöröklődési törvényeket, és feltételezni, hogy a háború borzalmaiban könnyen elpusztulhat az eljövendő Tudós azáltal, hogy megöljük a szűlésre rendelt anyát és a nemzésre hivatott apát. Uraim! Tisztelt Ház! Ezek az állításaim éppúgy lehetnek nevetségesek az Önök számára, mint érthetetlenek. De semmi szín alatt sem lehetnek komolytalanok és lehetetlenek.

188-189. oldal Bolond utazás

1 hozzászólás
>!
Piintyő

A lenyűgöző hangulat akkor kezdődött, amikor Cseprikálovics Borbála is feltűnt a látóhatáron. Mi ekkor már fönt ültünk a millenniumi kocsin. Igaz, még mindig tartózkodóan méregettük egymást – bár azért új szín is vegyült a feszélyezettségünkbe. Amíg a peronon csellengtünk, nem egyszer magától értetődő természetességgel tudtunk már egymás arcába bámulni, sőt, a második pelenkázást kimondottan úgy néztük végig, mintha összeszokott baráti társaság, temetésre vagy lakodalomra összegyűlt familia volnánk. Most viszont megszaporodtak a figyelemelterelő köhintések, ruhaigazítások, orrfújások, a csomagok és bugyrok számbavétele, a pénztárca ellenőrzése, hogy megvan-e a jegy, aztán a különböző cetlik áttanulmányozása, mintha először látnánk őket, és még soha nem adtuk volna össze azt a nyolc-tíz tételt, melynek végösszegét – most, hogy végre a helyünkön ülünk – szükségesnek látszik még egyszer bekarikázni, mielőtt visszacsúsztatnánk a tárcánkba. Mert csak ezután kezdődhet el a játék, melynek mindenki szívesen áldozatul esik, aki mögött válogatott szenvedések pokla áll, és még fogalma sincs, mi áll előtte. Agyafúrt találgatósdi ez, hogy ki kicsoda, mit gondolna, ha gumibottal vagy sósvizes kúrával szorítanák beszédre, mit hallgatna el, miről kezdene el fecsegni, hogyan leplezné le magát. Ez a játék a legjobb esetben is az ördög találmánya. Ilyenkor derül ki, milyen mocskos a képzeletünk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az emlékeinknek, a sérelmeknek és a csődöknek. A vetkőztetés, amit ilyenkor művelünk, minden képzeletet felülmúl, csak a sajátunkét nem.

132-134. oldal Bolond utazás

>!
Piintyő

Verejték, csend, fontos hallgatás, végtelen poroszkálások az ördögszekérfüves pusztán, magány és éjszaka. Holdvilágon nem sül cipó, de a jó gazda akkor dagaszt – mondta az ezredes a beavatottak cinkosságával. S pillantása elkalandozott a Duna túlsó oldalára, ahol kékes párában úsztak a bátai dombok, ízelítő a pannón táj édességéből, ahová tovább indulni készült. Ennek a tájnak az elsüllyedt emléke már akkor elragadta képzeletét, mikor az Ondava vad völgyén leereszkedett, zuhogó esőben, a szegénység akolmelegével körbekerített szlovák tanyák mellett. Már otthon volt és mégsem, a zuhogó esőn át a múlt is átderengett, mintha bíztatná, hogy a jövőnek is van gyermekkora.

39. oldal

>!
ervinke73

Élek, és nem tudom, meddig, meghalok, s nem tudom, mikor, utazom, s csak a jó Isten tudja, hova, csodálom, hogy szomorú vagyok.

51. oldal

>!
Csabi P

S utána mindjárt egy kellemesen ironikus anekdotát mesélt el arról, hogy az orosz cár el akarja hitetni a világgal, hogy Oroszországban télen is meleg van, csupán a meteorológiai értékeket kell helyes megvilágításba helyezni. És hogy ezzel mért nem tudnak egyetérteni az orosz levelibékák.

32. oldal, Sutting ezredes tündöklése

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
>!
_natalie_ I

A szántók a horizontig felfutnak mögöttük (…) aztán, anélkül, hogy a kezüket megmozdítanák, megcsókolják egymást. Szájuk alig mozdul közben, inkább csak mélyen egymásba illeszkedik.

103. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Bevégzetlen ragozás
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
Sarkadi Imre: Pokolraszállás
Rákosy Gergely: Az óriástök / Tigrisugrás / Novellák
Nemes István (szerk.): Ópiumkeringő
Kertész Ákos: A világ rendje
Vészi Endre: Angi Vera és a többiek
Galgóczi Erzsébet: Idegen a faluban
Illés Sándor: A fecskék délre szállnak
Cseres Tibor: Ember fia és farkasa