Megbocsátás ​/ Merre a csillag jár 11 csillagozás

Mészöly Miklós: Megbocsátás / Merre a csillag jár

Mészöly Miklós életműsorozatának ötödik kötete két olyan hosszú elbeszélést emel ki a hatalmas oeuvre-ből, melyek a nyolcvanas évek magyar prózájának jelentékeny állomásai voltak. A Megbocsátás 1984-ben önállóan, a Merre a csillag jár az azonos című elbeszéléskötet egyik darabjaként 1985-ben jelent meg. Ami a két szöveget irodalomtörténeti jelentőségükön túl egy kötetbe rendezi, az talán a titokzatos szakrális jellegük, szertartásszerű poétikai megszerkesztettségük.

>!
Jelenkor / Kalligram, Pécs-Pozsony, 1997
134 oldal · ISBN: 9636760977

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
msglass P
Mészöly Miklós: Megbocsátás / Merre a csillag jár

Ezt a könyvet öt évvel ezelőtt kaptam a születésnapomra attól a bátyámtól, aki már a kezdetektől fogva nagyon a szívén viseli irodalmi kiművelésem. Rengeteg kedvencet köszönhetek neki. Pontosan értem, hogy miért vette ezt nekem, akkoriban éppen teljesen rá voltam kattanva a magyar nyomorra, amely jelző az én értelmezésemben azokat a történeteket illeti, melyek a magyar alsó-középosztálybeli és szegényebb réteg életével foglalkoznak, paraszti vagy városi környezetben egyaránt. Még a gimiben szerettem meg ezeket, az Iszony azóta is nagy kedvencem.
Mészölytől még nem olvastam ezelőtt, tehát minden előítélet nélkül álltam neki a kötetnek, bár a rövidsége nagyon vonzott, éppen a Bradbury-kihívásra gyűjtögettem a novellákat. Igaz, hogy sajnos jól elhúztam napokra lebontva, pedig sokkal jobban csúszott volna egyben, éreztem is közben, hogy nem ezt érdemelné. Nagyon tetszett mindkét történet, a Megbocsátás talán egy hajszállal jobban, az a bizonyos szállingózó vonatfüst teljesen rátelepedett a lelkemre, nagyon szerettem érte.
Úgy vélem, fogok még olvasni Mészölytől, nagy magyar(!!) szépirodalmi kiművelésemben nem szabad itt megállnom. Talán az őszi Bradbury-re benevezek vele újra!

>!
Levingtonius
Mészöly Miklós: Megbocsátás / Merre a csillag jár

Igazi kis gyöngyszem, amit szerintem rögtön kétszer is el kell olvasni (én is így tettem, fergeteges nap volt).
A telemesélt képek és a finoman ismétlődő mozzanatok olyan élményt adnak, ami ritka az átlagolvasó mindennapjaiban, ahogy jobban elmélyedsz a történetben, kiderül, hogy a történet nem lényeges, hanem azok az egymásba lógó és egymásnak felelgető életképek, na attól boldog az olvasó szeme :-)

>!
fióka P
Mészöly Miklós: Megbocsátás / Merre a csillag jár

Engem elbűvölt mind a kettő. Most felsorolhatnék számlálhatatlan jelzőt, de minek? Maradjunk csak annyiban, hogy ez a két elbeszélés azok közé közé tartozik, amit feltétlenül el kell olvasni. Nem egyszer, sokszor :).


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Tudom én, ti nagyon jó testvérek vagytok. Mintha még helyette is te veszítetted volna el a szüzességedet.

16. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

(tetten ért bestialitás; a jegyzőkönyv szerint hat alkalommal közösült tehénnel „contra naturalem usum, an gehörigen Orthe gebraucht hatte” ebből kétszer józan fővel, és „mindig ugyanaz a tehén volt” – vallotta a vádlott)

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zoofília
>!
m_

A haza szó olyan lett, mint a nagymama csipkés alsója, mikor a gyerekek meghittebbé akarják tenni a házi színházat. El lehetett tévedni a történelmi szomorúságok között, mert egyik követte a másikat, s adta tovább a szomorúságot. Jobbára a hivők és a független humanisták tudták, hogy mindig ember hal meg, még ha kutyafejű is, és a hóhér se tudja másutt befejezni, mint ahol a kutyafejű kezdte: az egyensúly komplett, a jogosság fénylőre csiszolt zárójelben.

>!
Frank_Spielmann I

Igazában csak karácsony estéjén volt beszédes, akkor alig lehetett bírni vele, egyik nevetésből esett a másikba. Szinte bugyborékolt az ártatlanságtól.

8. oldal

>!
fióka P

A tér már a délelőtti korzózáshoz népesült, mikor a világon mindenütt íratlan etikett szerint róják az utcákat, tereket, mikor ünnepi közszemlére bocsátjuk magunkat, a toalettünket és a hatást, amit a mozdulataink váltanak ki, vagy a pillantásunkba lopott felajánlkozás, hogy valaki máshoz szegődjünk, és átkormányozzuk magunkat a zsibongó utca vagy tér másik oldalára, mintha meg akarnánk csalni azt, akit ott hagytunk, holott egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy senki és semmi nem fontos ilyenkor, csak a türelmetlen kis személyes mennybemenetel, ami tart, ameddig tart, de legalább volt…

Mészöly Miklós: Merre a csillag jár? (Szépirodalmi, 1985)

>!
m_

Porszki Ábel őszies titkai. Porszki Ábel kényszernyugdíjas telekkönyvvezető, előreláthatólag sokáig húzza, majd rapid tüdőrák viszi el. Nyolcvannyolc évet él, jellegzetes figurája a dél-dunántúli kisvárosnak, aki haláláig kijár az utcára, egyedül, segítség nélkül. Nyolcvanhárom éves korától két bottal csoszog végig a Németh utcán a Martinkó-féle villáig, ahol Böröcz polgármestert agyonlőtték. Porszki lőtte agyon; sosem lehetett rábizonyítani, csak tudták. A villa előtt leül a padra, a szűrt félárnyékba. A vadgesztenyefákról potyognak a gesztenyék – egymástól elhatárolt kattanások, koppanások. Porszki arca még mindig pirospozsgás, hosszú ősz haja festői. Régi helyrajzi számok, parcellaszámok jutnak az eszébe. Egy erősen háromszögűre formázó női szeméremszőrzet. Végbelében a délutáni székelések előizgalmai. Nézi a gyér forgalmat az utcán. Az emberek tudatlanok, mindig sokkal több, amit nem tudnak, mint amit tudnak. És valamiképpen minden idill. Azzá lesz. És mindenki eléri a másikat. Csupán annyi a különbség, hogy egymástól elhatároltak a kattanások, koppanások…


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Megy a világ
Schäffer Erzsébet: Pókfonálon
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Fejes Endre: A hazudós
Albert Tímea: Gipsz égbolt
Tar Sándor: A 6714-es személy
Bíró Kriszta: Jozefa
Nagy Gabriella: Üvegház
Urbánszki László: Odakint, a pusztában
Szirtes András: Vándorszem