Film 38 csillagozás

Mészöly Miklós: Film Mészöly Miklós: Film Mészöly Miklós: Film

Egy Öregember és egy Öregasszony sétál a Csaba utcában. Lassan, kötelességszerűen, csoszogó léptekkel mennek, ki tudja, már hányadszor ugyanazon az útvonalon.
A történelem megkövesedett darabjai ők, múltjuk összemosódik a tárgyak, a házak, a kövek múltjával, amelyek között élnek.
Emlékezniük kellene, de ki tudja, hogy emlékeznek-e? Pedig a jelenben benne van a múlt. A Csaba utca környékére a képzelet és az emlékezés rávetítheti a hajdani szőlőskertek, présházak, álmos vendéglők képét, pontos helyszínrajzot is találhat a sarki étterem falán függő légypiszkos rézkarcban, amely a Ferenc József-i évek „békebeli” hangulatát árasztja. A hajdani helyszín aztán megelevenít egy furcsa, hatvan év előtti történetet, egy különös bűnügyet, amely itt, a városmajori szőlőkben játszódott le, 1912. május 23-án a „véres csütörtökön”…

Eredeti megjelenés éve: 1976

>!
Jelenkor, Budapest, 2015
154 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636765521
>!
Jelenkor, Pécs, 2002
168 oldal · ISBN: 9636763089
>!
Magvető, Budapest, 1976
220 oldal · ISBN: 9632702794

Most olvassa 6

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
n P
Mészöly Miklós: Film

Ártatlan olvasók – aztán majd a felinél abbahagyják – írja Mészöly Miklós Polcz Alainnek 1976. júniusában a Filmről. ( A bilincs a szabadság legyen) Ezzel most el is árultam, hogy engem (a könyvről írt értékeléseitek mellett) az is érdekelt, hogy mikor, milyen körülmények között, Mészöly milyen életszakaszában, hangulatában keletkezett ez a zseniális mű. Nem a privát életüket szeretném itt most boncolgatni (az kiderül azoknak, akik olvassák a levelezést), hanem azon merengek újra és újra, hogy Mészöly, mint rendkívüli tehetség, bár nem mondom, hogy könnyen érthető író, írásai, gondolatai micsoda fejtörést okoztak neki, magának is. Hogy mennyi őrlődés volt egy-egy sor mögött, hogyan próbált úgy tárgyilagos lenni pl. ebben a kötetében is, hogy közben önmagát meztelenítette, kíméletlenül „kamerázva” mindazokat a félelmeket, belátásokat, megértéseket, amik az életének öregedésével járt. A Film 1976-ban jelenik meg, ekkor még csak 55 éves, de megélt, leélt napjain, évein, már hosszú ideje rágódik. Változtatna a felismert emberi hibáin, de összemosódik a magánember az íróval. Ez elkerülhetetlen, nála legalábbis én így látom. Küzd, küzdelmei vannak a siker és a sikertelenség démonjaival. Azzal, hogyan fogadják írásait, de sokszor ő maga sem tudja, hogyan lássa, olvassa a már megírtakat. Csoszog, bukdácsol a bizonytalanságban. Ennek a könyvnek 10 perc alatt 89 címet tudott adni. 89-et!!! Pl. Egy séta törmelékei, vagy Jézus, Jézus, nem tetszik amit látok, aztán, Ezekben az utcákban ment le a nap, megemlítem még az És soha nem fejeződik be a vége címet is. Az első címe egyébként, ha jól tudom a Nonstop volt. Végül elvetette ezeket a forgácsokat , mert úgy érezte, nem akar már a címmel megmagyarázni semmit. Hát, így ír Mészöly és így mérlegel és ezzel a mérlegeléssel jut el az Öregasszony és az Öregember sétájának végére, egy út végére. Mészöly a végére akart járni valaminek, önmaga határainak, a mindennapi történés káoszának. Bejárta ezt az utat, menetelt az idővel és az időben toporgó emberekkel, nem szabadult tőlük, hanem magával vitt minket is. Ahogy olvasom a regényben: Valószínű, hogy már erővel sem tudnánk szabadulni tőlük, és hiába is érvelnénk, hogy unjuk őket és magunkat – egymáson múlunk.

>!
vargarockzsolt P
Mészöly Miklós: Film

A történet egy film irodalmi forgatókönyve, amelynek középpontjában egy idős házaspár rövid sétája áll a történelmi Buda egy hangulatos utcácskájában, felelevenítve közben a helyszínhez kapcsolódó emlékeket. Igazán aranyos story lehetne, de az öregek haldokolnak, a helyszínhez pedig kivégzések és tömeggyilkosságok emlékei kötődnek.

A formát így képzeld el: szöveg, ami egy fehér-fekete kísérleti (experimentalista) dokumentum-játékfilm* leírása, ahol a fehér a közelről világító reflektorok fénye, erős fény, elvakít, forró**, a fekete pedig az egymásra tapadt, de összefüggéstelen múltbeli képek hideg sötétje, ahol a hiányokat és réseket egyre újabb és újabb történetek kockái takarják, árnyékolják egészen a felismerhetetlenségig.

Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, írja Susan Sontag***, és ez filmre-szövegre épp így igaz, a kamera hideg tekintete épp úgy erőszak, mint egy ember kíméletlen leírása. Ezt aztán Tarkovszkij mondásával egészíthetjük ki: „az igazi film nézője nem is annyira néző, mint inkább tanú.” Olvasóként is tanúi vagyunk az erőszaknak, az erőszakos aktusok, pillanatképek, filmkockák leírásának, és ha tudomásul vesszük, hogy a történet, amelyet látunk, olvasunk igaz, megtörtént és megtörténik, akkor a tudomásulvétellel a tanú is felelőssé, bűnrészessé válik – ez az írói szándék.

A Film nem szórakoztató irodalom, ráadásul a végső kicsengése is elég elkeserítő: a történetek nem tudnak egymáshoz kapcsolódni, nincsenek ok-okozati összefüggések, az erőszak, a halál van, tudomásul kell venni, nincs katarzis, nincs feloldozás.
Napjaink irodalmából Krasznahorkai László Sátántangó című regénye és a Kegyelmi viszonyok című novelláskötete rokonítható leginkább Mészöly kisregényéhez, akiknek azok tetszettek, azoknak érdemes ezt kézbe venni.

* Rendezhette volna Bódy Gábor,a rendőrségi besúgó filmrendező, aki zsenialitásával és férfias vonzerejével mindenkit elvarázsolt – Mészöly Miklós is híresen szép férfi volt, a mítoszának is nyilván ez volt az egyik oka, Polcz Alaine is biztosan ezért bocsátott meg neki minden félrelépést. Bódy készített ilyen iszonyúan racionális, tökéletesen érzelemmentes tanulmányfilmeket. Vagy rendezhette volna egy másik híres, kortárs, adoniszi szépségű, meg nem nevezhető filmrendező, aki felkérte egy közös barátunkat egy filmje főszerepére, amelyben betörőt kellett volna alakítania. A betöréseket valóságosan is el kellett volna követnie, de ha elkapták volna a zsaruk, akkor a barátunk, a betörő-színész, valóságosan börtönbe vonult volna, a rendező viszont mosta volna a kezeit…
** mint egy halott, egykor perzsák lakta város utcáin szikrázó fény – de az a város sárga volt: „A fiú ott feküdt a strand gyepén, szemben a tűző nappal, Krisztina kezét fogva. Hunyt szeme előtt sárga karikák táncoltak, majd a karikákból egy sárga, halott, egykor perzsák lakta város bontakozott ki…” – írta Hajnóczy, vagy a tengerparton, ahol Meursault négy golyót ereszt egy már talán halott testbe – írta Camus a Közönyben.

*** Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.
Susan Sontag: A fényképezésről

6 hozzászólás
>!
ppeva P
Mészöly Miklós: Film

Nehéz dió volt nagyon. Tudom, rajtam múlott, de rettentő nehezen hangolódtam rá, akármennyire is tudtam, hogy nagyon jó az, amit olvasok. Nehéz olvasmány. Talán sose került volna a kezembe, ha nem hívja fel rá a figyelmemet egy másik könyv, a Szomszéd.
Épp Polcz Alaine könyvével párhuzamosan olvastam, érdekes volt a két könyvet egymás mellett látni az aktuális olvasmányok polcomon.

>!
bagabo
Mészöly Miklós: Film

Két emberi élet vége, a háttérben a történelem feloldatlan borzalmai és egy 1912-es bűnügy. Kapocs csak a budai utca és környéke, ahol együtt járunk a két öreggel, de igazán közel kerülni hozzájuk nincs esélyünk. Nincs beszéd, sem egymással, sem a múlttal, a régi szörnyűségekről szóló tanúságtételeket elmossák az új szörnyűségek, nem érnek célt, elakadnak, mint a fényképek a közeli réten történt 45-ös vérengzésről. A filmforgatókönyvként (?) elénk tárt elbeszélésben az elbeszélők mindentudása és teljes érzelmi közönye adja meg az alaphangot. Talán ettől a közönytől, tárgyilagos leírástól lesz igazán tragikus a halál ábrázolása az utolsó oldalakon.
Nem nagyon tudom ezt a regényt elhelyezni a jól bevált tetszett, nem tetszett, ajánlanám, nem ajánlanám koordináta rendszerben. Az elbeszélői mód szinte kényszerít minket, hogy saját magunk töltsük meg jelentéssel a különböző képeket, eseményeket, helyezzük őket a regényen is túlmutató kontextusba. Egyvalamiben vagyok biztos, én nem bántam meg, hogy elolvastam, megküzdöttem vele.

>!
Frank_Spielmann I
Mészöly Miklós: Film

Azt hiszem, nem könnyen fogyasztható könyv. Én viszonylag gyorsan olvasok, de most lassítanom kellett (illetve a szöveg lassított le: gyorsabban nem értettem volna minden szót szövegkörnyezettel együtt). Ez nem baj, legalábbis nekem, talán egy sokkal hosszabb regénynél zavart volna (viszont így talán ennél hosszabb könyvet nem is lehetett volna írni, minden stílusnak/történetnek/regénynek megvan a maga tűréshatára, ami fölött a regény rossz, túlírt, és ami alatt meg túl kevés).

A sztorira nem térnék ki, mert hogy mi is a sztori, azt én se nagyon tudnám elmondani. Illetve csak a regény szavaival, ha felolvasnám. Van két fő-szál, amelyek, bár talán nem is kapcsolódnak egymáshoz, mégis egymásba olvadnak. Az egyik: az Öregember és Öregasszony sétálnak a Moszkva-tér környékén, illetve a lakásukban van(nak), valószínűleg 1976 környékén. A másik: 1912-ben történik, egy paraszt belekeveredik egy nagy tüntetésbe, ahol megsebesítik, eltöri egy ló lábát, majd máshol megöl egy embert, és kivégzik. Ezzel nem spoilereztem el semmit, mert ezt a könyvet nem lehet elspoilerezni.

Maga a narráció a zseniális: elvileg operatőrök „mesélnek”, egy kamerával fölszerelve. De az egész valahogy teljesen „embertelen” (minden negatív értelem nélkül). Ilyen tárgyilagos csak a természet tud lenni, illetve egy filmkamera. Bár többször esik említés, hogy az elbeszélők mégis csak emberek (végig többesszámban vagyunk), pl. elmennek vécére, ez mégse érződik a szövegen. Valahogy a diktatúra jutott róla eszembe, olyan hideg volt az egész, minden emberit megfojtó, kegyetlen, mint valami Nagy Testvér, ami/aki mindent lát. De ez csak szubjektív vélemény, sőt, inkább csak érzés. Nem érdemes ez alapján értelmezni az egészet, legjobb szűzen belemenni. Emelett a tárgyilagosság mellett Flaubert labdába se rúghat.

Csak türelmes, elmélyedni képes olvasók vegyék kézbe a könyvet, akik nem félnek az esetleges unalomtól (de ilyen feszült unalmat!!!), és akik egy könyvtől nem csak olcsó izgalmat várnak. A könyv nem élénkítőszer, nem a gyors kikapcsolódás a lényege (bár minden jó könyv képes erre, például ez is), arra a XXI. században már rengeteg módszer van, pl. a facebook, ami konkrétan a gondolkodás nyűgétől szabadítja meg az embert.

De nem akarok senkire ráijeszteni, olvassátok, feleim, szümtükhvel, es szümüvögtükhvel, mint én tettem.

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell
Mészöly Miklós: Film

Ha ez tényleg egy film lenne, akkor biztos, hogy a felénél elkapcsolok.
Az alapötlet jó, tetszik, hogy olyan az egész, mintha egy filmes stáb követné az eseményeket, és még a leírások is forgatókönyvszerűek. De amikor a szerencsétlen öregek már tizenötödszörre vánszorogtak a Moszkva téren (vagy akárhol), akkor úgy éreztem, hogy most halok bele az unalomba. Ettől eltekintve érdekes a történetvezetése, ahogy egyszerre követjük a házaspárt, de közben kibontakozik egy régi bűntény is, és a séta közben még a történelmi múlttal is szembesít. Csak ne totyorogna olyan lassan szegény Öregasszony és Öregember. Töredelmesen bevallom, hogy néha picit össze is zavart, amikor ide-oda ugrándozott az időben, főleg a halál kapcsán. És ha már halál, akkor megjegyzem, hogy ilyen lehangoló könyvet már rég nem olvastam. Eleve ott az öregség szörnyen nyomasztó és naturalisztikus ábrázolása, és akkor még a vajtai elfelejtettemhogyhívják bácsi története meg a szerencsétlen cerkófmajom is rátett egy lapáttal. Hát jaj.
Viszont tök jó volt, hogy nem csak a fővárosi helyszínekkel voltam nagyjából képben, hanem azt is tudom, hol van Vajta. Sőt, strandoltunk is ott, amikor ártatlan kismolyci voltam. Igaz, hogy mindig elkaptunk valami kórságot, és azóta be is zárt a fürdő, de azért az én filmem kapott még egy plusz nosztalgikus színezetet.
Tehát úgy döntöttem, hogy elismerem az érdemeit meg az eredetiségét, de a mentális könyvtáram egy eldugott polcára száműzöm. És nem ilyen öregasszony szeretnék lenni.

>!
gb_
Mészöly Miklós: Film

ezt életem végéig is olvashatnám, de még akkor is csak feleannyira jutnék, mint az Öregasszony és az Öregember.

2 hozzászólás
>!
Eszter_28
Mészöly Miklós: Film

Ennek az újító írásnak a tárháza bár érdekes, újszerű, de sajnos igencsak hamar kimeríthető. Az elgondolás nem volt rossz, mondjuk, hogy egy próbát megért, de tuti nem venném bele az első 100 könyvbe, amit egy szigetre kellene mentenem meg az első ezerbe sem. Azt hiszem a könyvet legcélszerűbb egy az utolsó oldalról vett mondattal értelmezni:"logikát kár keresni benne".

>!
BeetheBlessed P
Mészöly Miklós: Film

Nem. Fúj. Nem. Én ettől rosszul vagyok. Olvastam néhány értékelést és olyan szépen megfogalmazták, olyan szépnek mutatták, de egyszerűen képtelen vagyok ezt meglátni benne.
Ez tényleg olyan, mint egy film. Ez volt az egyetlen jó oldala a könyvnek. Aki ismer, azt tudja, hogy utálom a jelen időben írt regényeket, itt ez teljesen indokolt volt és ezért ez egyáltalán nem is zavart, de a többi. Nem, én ezt nem akarom.
Mészöllyel nem hiszem, hogy fogunk még találkozni. A Saulusról mindössze annyit tudok elmondani: …hááát… megvakult…
Erről pedig annyit: ….háááát…. sétáltak.

>!
aydi
Mészöly Miklós: Film

Hát nem mondom, hogy elsőre olyan nagyon tetszett. DE miután a szeminárium keretén belül 1,5 órát beszélgettünk róla, megváltozott a véleményem. Ugyan továbbra se sorolnám a kedvenceim közé, de nagyon érdekes hatásokat és gondolatokat váltott ki belőlem, és szerintem emiatt már megérte elolvasni. Azt gondolom, nem csak az a jó könyv, ami tetszik. Az is lehet jó könyv, ami után sokáig gondolkozol és én ez utóbbiba sorolnám.
A történetről nincs értelme beszélni. Érzésekről, technikákról van.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

ADDIG FOLYTATJUK, AMEDDIG NYERSANYAGUNK VAN, BÁRKIBE, BÁRMIBE KERÜL IS.

113.

>!
Frank_Spielmann I

Mikor a bíró figyelmezteti, hogy fogja rövidebbre, ingerülten zavarba jön: „Nem tudom… Akkor már hazudni kell.”

121. oldal

>!
Nati_

S akkor vigyázva az ablak felé fordítjuk a fejét, hogy ő se mulassza el: egy ében csillogású feketerigó hogyan sétál narancssárga lábbal a zöld fűben. Fogalmunk sincs, hogy ez mért archaikus, de valahogy mégis az.

>!
hunorkovacs P

Mellékesen naiv mozgásillúziót is kelthetünk, ha rövid megszakításokkal lesötétítjük, újra kivilágítjuk a képet, s közben enyhén előre-hátra toljuk. A hatás annyira lesz kezdetleges, amennyire szükségünk is van rá, hogy egy nyolcvankilenc éves férfi ataxiás rángásaival hozzuk kapcsolatba: íme, egy valamikor végigvitt mozdulat törmeléke.

60. oldal

>!
Nati_

Egy tétova érintés búcsúzása valamitől, ami elveszett. Ha úgy találjuk, hogy ez indokolatlanul lírai – kiegészíthetjük azzal a nagyon valóságos képpel, amit egy fényesre izzadt lócombon mutat a szálára lenyalt szőr.

>!
Frank_Spielmann I

…másrészt célunk is lehet, hogy kissé meggyűlöljenek. Ugyanis így lesz mélyebb értelme, hogy mégis kitartanak mellettünk, nem is tehetve mást; és mert ez is több a csendnél, ami a szobájukban várja őket.

50. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Ilyen mintázott, hegyes cipőorral sohasem lehetett jó modor valakit közvetlenül seggbe rúgni.

55. oldal

>!
Frank_Spielmann I

…kivágott Szabad Nép-cikk a csíkos zokni dekadens divathullámáról…

11. oldal

>!
macs

Fontos azonban, hogy továbbra sem titkoljuk tanácstalanságunkat.

>!
ppeva P

(…) (a szomszédok; a hagyományos feljelentgetések békében, háborúban, megszállás alatt) (…)

53. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Békés Pál: Csikágó
Csalog Zsolt: Parasztregény
Hamvas Béla: Karnevál
Tibor Fischer: A béka segge alatt
Tar Sándor: A mi utcánk
Szabó Magda: Az ajtó
Gion Nándor: Virágos katona
Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája