Szabadlábon 54 csillagozás

Road movie kerekesszékben
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi.
Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102069

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Amszterdam


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Nagyon szerettem a könyvet, és nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikus, színvonalas magyar ifjúsági regények születnek manapság. Ennek a könyvnek is a középiskolai kötelező olvasmányok között lenne a helye.

Lendületes, mozgalmas, hiteles ifjúsági regény, elképesztő, hihetetlen kalandokkal, ajánlom szülőknek és fiataloknak egyaránt.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.in/2017/04/meszoly-agnes-szab…

>!
Kelemen_Hanna P
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Felszabadító és felemelő könyv, na ez egy igazi kötelező olvasmány lehetne. Nem fekete-fehér benne semmi és senki, és a legfontosabbat tanítja meg (amit valószínűleg meg akar): aki kerekesszékben él, nem lesz „más”, nem lesz idegen, nem lesz különc, csak egy olyan ember, akinek a hétköznapi élet egy nehezített akadálypálya, de épp ezért ne nehezítsük neki még mi is. És az embernek kedve támad utazni és élvezni egy kicsit az életet és a szabadságot.

2 hozzászólás
>!
B_Niki P
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Nagyon tetszett nekem ez a könyv, amit az is mutat, hogy pár nap alatt el is olvastam. A közelmúltban több friss ifjúsági megjelenést olvastam a Merítés-díj listájáról*, és ez a könyv üde színfoltként emelkedik ki közülük.
A főszereplő egy tizenhat éves kamasz srác, az életkorából fakadó „mindennapos” problémákkal (iskolai beilleszkedés, barátkozás, bimbózó kamaszszerelmek), de mégsem nevezhető mindennapinak, mivel Dani kerekesszékes, aki gyermekkorában speciális iskolában tanult, most pedig az egészséges kortársai között kell boldogulnia. Ez elég nagy teher számára, amit édesanyja túlzott (?) elvárásai is fokoznak. A kiinduló konfliktusban Dani elveszettnek hitt édesapja felveszi Danival a kapcsolatot, az iskolában is történnek zűrös dolgok, mindez odáig vezet, hogy Dani az anyuka hitelkártyájával „felvértezve” felkerekedik, és bejárja Európát.

Válogatott elképesztő, humoros és helyenként ijesztő kalandokban lesz része, miközben végigkövetjük az útját több országon keresztül – ami képzelhetjük, nem lehet egyszerű segítő nélkül az ő helyzetében. Dani azonban nem tántorodik el. Nagyra becsültem a küzdeni akarását és kitartását, még ha olykor én is igencsak megmostam volna a fejét hebehurgya meggondolatlanságaiért.

Mészöly Ágnes számomra nagyon hitelesen írta le a történetet, szerintem igazán belelát a tizenhat évesek ill. a mozgási nehezítettséggel élők gondolataiba. Egyszer sem éreztem rajta az erőlködést, olyan természetességgel ébreszt empátiát a főszereplő iránt, hogy az nem lendül át túlzott sajnálatba. Kiemelkedett számomra az a jelenet, amikor Dani két osztálytársnőjével vidékre látogatott egy otthonban élő, korábbról ismert sérült társához, és meg kellett küzdeniük a klasszikus kis piros mozdonyos vasúti kocsiba való feljutással. Aki valaha volt hasonló (még ha csak töredék ilyen szorult) helyzetben, biztosan tudja, mire gondolok. A gyomrom összeszorult, miközben olvastam. Izgultam, mint ahogy végig izgultam a könyvben Daniért, hogyan fog boldogulni ebben a veszélyes kalandban. A szerző azonban mesteri humorral oldotta a bennem felgyülemlő feszültséget, ami miatt igazán élvezetes volt olvasni a könyvet.

Danit sok jó ismeretlen segítette az útján, azonban a szerző olyan arcát is megmutatta Európának, ami nem rózsaszín ködben úszott (ld. Hollandiában a prostitúció, családon belüli erőszak is szóba került). Szerintem ez jót tett a könyvnek, mert nem vált túl hiteltelenné ez a fantasztikus road movie-szerű történet.
Külön pluszpont jár tőlem a Harry Potteres utalásokért, és érdekes volt az a pár gondolat is, ill. egy mellékszereplő felbukkanása, amiről úgy vélem, hogy Mészöly Ágnes szakmai pályafutására hivatkozhatott.
Tetszett, különösen a humora és a felszabadultsága – „szabadlábonsága”. :) A tizenhat éves unokatesóimnak is ajánlottam.

*https://moly.hu/listak/merites-dij-2016-ifjusagi-irodalom

3 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Ez is egy csont nélküli darab a tavalyi ifjúsági mezőnyből. A főszereplő nagyon szimpatikus, szerethető figura, a kalandok izgalmasak, az egész történet magával ragadó. Letehetetlenül élvezetes olvasmány.

4 hozzászólás
>!
Csoszi P
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Nem találtam hibát ebben a könyvben. Szórakoztató, remek stílusban íródott mű, és emellett egy kalandos utazás is. Dani mozgáskorlátozott. Anyukája egyedül neveli a fiút, és mindent megtesz érte, bár sokszor kifejezetten korlátozza, rátelepszik. Egy óriási balhé után, a fiú összecsomagolja a holmiját, és felkeresi Münchenben élő apját spoiler Bár a találkozó elmarad, most inkább nem részletezném, hogy miért, Dani úgy dönt, hogy nem fordul vissza, hanem hirtelen ötlettől vezérelve jegyet vásárol kedvenc focicsapata, a Barcelona egyik mérkőzésére. És szépen kiokoskodja, hogy hogyan jusson el odáig. Igen, ám! Az ember tervez, az élet pedig felülírja a tervet. A két hetes kaland során megtapasztalja a szabadságot, és bebizonyosodik, hogy Dani nem egy elveszett gyerek, hanem igenis talpraesett, nagyszerű srác, akit nem kell búra alatt tartani. A könyvnek óriási pozitívuma, hogy Dani akármerre jár, mindig találkozik segítőkész emberekkel, jó emberekkel, akiknek köszönhetően eléri a célját. spoiler Az átélt stressz hatására Dani anyukája picit emberibbé válik. Ajánlom a könyvet fiataloknak és kevésbé fiataloknak egyaránt.

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102069
3 hozzászólás
>!
K_A_Hikari 
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

„A világ tele van műdolgokkal. (…) Műanyag kalandok, plasztikszerelmek, álérzelmek mindenhol. Ami veled történik, az kaland.”

Hiánycikk az olyan könyv a magyar piacon, amiben a főszereplő kerekesszékes, vagy egyéb fogyatékossága van.
Szóval hálás vagyok az irónőnek, amiért mert egy ilyen főszereplőt létrehozni.
Magam is kerekesszékes vagyok, talán ezért láttam jobban a hibáit a könyvnek.
Ennek ellenère mégis azt mondom, hogy pörgős, gyorsan olvasható, ami egy nagyon hajtós időszakban segít elfelejteni a gondokat.

Bővebben:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/01/meszoly-agnes…

1 hozzászólás
>!
Gelso P
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Nagyon tetszett a könyv, a szereplők, a helyzetek.
Sajnálom, hogy az olvasás után azonnal nem tudtam értékelésemet is megírni. Valahol olvastam mostanában, hogy azokról a könyvekről talán nehezebb értékelést írni, amik tetszettek… talán tényleg így van ez.
Az ember fél, hogy egy karrierjének kezdetén álló, jó és „tehetséges” könyv sanszát nehogy elrontsa egy elvétett szóval, mondattal.
Tetszett ennek a kamasz kölyöknek a bátorsága, az osztálytársainak ill. barátainak, osztályfőnökének a hozzá való viszonyulása, Klári lazasága és az anyuka, Győri Ildi alakja is – fura volt a másik oldal véleményeit olvasni anyaként egy anyáról, aki minden tőle telhetőt megtesz a fiáért, miközben születése óta végigaggódja érte az életét.
Tetszettek a kalandok Európán keresztül, mégha én is szétaggódtam időnként az agyamat, de sok-sok szerethető rész marad meg bennem sokáig emlékként.
Legkedvesebb részeim a Franciaországban zajló részek, legfőképpen amikor Diane egyetemi tanárnő unokaéhségét enyhítették/enyhíthették. De élvezettel olvastam a kis talpraesett festőpalánta-kislánnyal való megismerkedését (azóta már tuti ismerősök a FB-on), és a gyermektársasággal átélt gördeszkás kaland, szimpatikus volt a Kazuma-családdal/családnál eltöltött napok történései, elgondolkodtató volt Kazuma filozofálása az átlagosról, és hát a meglepetés a végén… Vámos Miklós visszakerült szótárának sztoriját idézte…
Nagyon tetszett, szurkolok a könyvért a Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) elnyerése tekintetében.

(és még azért is jó volt olvasni, mert sok szereplőnek megvan a véletlenszerű párhuzamos párja az életemben: van egy Győri Ildi barátnőm, aki bizonyára szintén ilyen aggódós anyuka, Egérke (bácsi) aki inkább gyerekkori barátom, picit fiatalabb a regénybeli szereplőnél, de nem áll távol jelleme a regénybelinél, Kocsis Ági konduktor barátnőm, aki Klári alakját hozta emberközelivé, és teljesen rokonivá)

Gördülékeny stílus, nagyon jó: tömör, plasztikus, hangos, olykor snittszerű, de simán kirajzolódó karakterábrázolások, szerethető szereplők, fiatalos élethelyzetek, pozitív kapcsolatok, jó barátok, többnyire kedves osztálytársak, jófej ofő, tanárok – csupa olyan dolog, ami szerethetővé és könnyen fogyaszthatóvá tesz egy könyvet.
Szerencsés helyzet: szerencsés az összetevők együttállása – és szurkolok is annak, hogy mindez így is maradjon, mert tehetséges szerző – figyelni fogom, mert még nem feltétlenül és maradéktalanul győzött meg, de nagyon odafigyelek rá –, sokáig meghatározó könyvéről és történetéről van szó.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Örültem volna/örülnék én is egy madaras medálnak…
…na, igen, és titkon abban reménykedtem, hogy anya és a rendőr összejönnek – de ennyire ne számítsak hepiendre, igaz????

                            
Amiért haragudtam, ill. nem esett jól, hogy Balassagyarmatot egy „szürkénél is jellegtelenebb kisváros”-nak titulálta a szerző, ahová „le kell menni”. Azt hiszem, ebben nincs igaza. Nem sűrűn voltam ebben a városban, de 1986-ban, amikor nyári szünetben töltöttem ott napokat, heteket, akkor nagyon izgalmas és pezsgő város volt. Pedig ez még jóval bent volt a másik érában – azóta, ahogy hallottam bőséges és sok változáson, modernizáláson átment ez a város, amely a szocialista időszak egyik nagy vesztese – hiszen nagyon sokáig megyeszékhely volt, és ezt a rangot a mesterségesen megalkotott Salgótarján simán „elskalpolt” tőle…

Utazókönyv:
https://moly.hu/utazokonyvek/1520

1 hozzászólás
>!
Hintafa P
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Nem kertelek, Mészöly Ágnes piszok jól ír. Legyen szó ifjúsági detektívregényről, meseregényről vagy társadalmi különbségekkel foglalkozó könyvről, mindig lehet rá számítani. Érdekes, lebilincselő stílusban mesél, gördülékeny mondatai magukkal ragadják az olvasót. Könyvei nélkülözik a sablonokat, cserébe olyan történeteket mesél, amikre jobb kifejezést nem tudok, mint a szívhez szóló. (Szinte minden korosztály számára született már könyve, nem csak a tizenévesek örülhetnek az írónő mesélői kvalitásainak.)

Túlzás nélkül mondom, hogy Szabadlábon egy rendkívül fontos történet bárki számára, aki elmúlt 14 éves. Szülőknek, gyerekeknek egyaránt, az őszinteségről, a partnerségről, a beszélgetések súlyáról. (Erről mi sem tanúskodik jobban mint, hogy a szerző kicsit önmagát is beleírta a történetbe.) Dani egy kerekesszékes fiú, akit édesanyja egyedül nevel, bár az elhunyt anyai nagypapa árnyéka, álmai, vágyai alaposan megterhelik mindkettejük sorsát, mindennapjait. Bár Dani igyekszik a tőle elvárt célokat teljesíteni, de nem túl lelkes attól a sorstól, amit mások terveztek meg számára (jól fizető, biztonságos közjegyzői karrier). Aztán egy napon történik valami, amire a múltat elhallgató és titkait (okkal) mélyre eltemetve őrző anyuka legvadabb álmaiban sem gondol: jelentkezik Dani édesapja. A fegyelmezett és szigorúan ellenőrzött, szabályok közé beszorított mindennapok gépezetébe bekerül egy homokszem. Apró hazugságokkal, kíváncsisággal, ártatlannak tűnő féligazságokkal kezdődik minden. Ami az elején egy egyszerű családi patáliának tűnik, egy váratlan fordulattal road movie-ba fordul át. Nyom nélkül eltűnő gyerek, eredménytelen rendőrségi kutatás: minden szülő rémálma.
Folytatás itt:http://hintafa.blog.hu/2017/04/05/meszoly_agnes_szabadlabon

3 hozzászólás
>!
Ngie P
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Ez egy csodálatos regény.
Mindenekelőtt, annyira megkapó a stílusa, hogy csak úgy vitt magával. Amit kifejezetten szeretek, amikor a történetek szereplői már pár oldal után tapintható személyiséggel rendelkeznek, és ez itt nekem pontosan ilyen volt.
A történet pedig, egy nagyon bátor fiú története, nem tudnám utána csinálni ezt az utazást. Annak ellenére élveztem minden lapját, hogy alapvetően nem szeretem az utazós regényeket. Érzelmekben sincs hiány, aki nekivág, számítson egy kis hullámvasút élményre.

MINDENKINEK AJÁNLOM!

Vasárnap (március 5) tartunk egy kis beszélgetést youtuben, csatlakozzon, akinek van kedve:
https://youtu.be/PIXwUfyFDVo

1 hozzászólás
>!
OMAM
Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

„A világ tele van műdolgokkal, hidd el, én már elég vén vagyok ahhoz, hogy kijelenthessem. Műanyag kalandok, plasztikszerelmek, álérzelmek mindenhol. Ami veled történik, az kaland.”

Miért vannak a legújabb magyar írójú könyvek ennyire elhanyagolva? Miért van az, hogy az ember szívesebben választ egy amcsi, nyáladzós, a nagy semmiről szóló „regényt”, aminek az a legfőbb témája, hogy most akkor szeret vagy nem szeret a suli legmenőbb pasija/a hatalmas szívtipró csodálatosan kidolgozott izmokkal/a flegma rosszfiú?. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a könyvmolyok (akinek nem inge, ne vegye magára!) is kezdenek igénytelen dolgokat olvasni, az igazi értéket meg észre sem veszik…
Nem azt mondom, hogy a Szabadlábon tökéletes lett volna, és azt sem, hogy kedvencemmé vált, azt meg főleg nem, hogy ez lenne a világ legjobb könyve. De igenis benne volt az a nagybetűs VALAMI, amitől nem csak egy firkálmány a sok közül. Nem egy rózsaszín love story. Nem a gimi van a központjában. És nem is a kamaszok általános problémáit akarja feszegetni, ahogy sok más mostanában. Egy kerekesszékes srácról szól, aki rohadtul belevaló, aki megmutatja, hogy így is lehet élni, így is lehet valaki hatalmas arc, és szépen a képébe vágja a többi önmarcangoló idiótának, hogy egy mozgássérült keményebb náluk.
Tudjátok mit? Ez a regény ezerszer tanulságosabb volt, mint bármelyik öngyilkosos könyv. Merthogy az öngyilkosságról szóló történetek szerintem egyáltalán nem tanulságosak. És kérdezhetitek, hogy ez most hogyan akar ideilleni, de igenis ideillő ez, meg hát már egy jó ideje arra vár bennem ez a dolog, hogy kitörjön. Ugyanis az öngyi szereplők csak annyit tanítanak az olvasóknak, hogy „szarul vagy? húzzál, akaszd fel magad, lődd fejbe magad, esetleg fulladj a vízbe, gyenge vagy, úgysem bírod már ezt”. És az a hatalmas poén, hogy ezek a karakterek tök egészségesek, nem okoz nekik gondot egy lépcső vagy egy zuhanyzó… Képzelhetitek, ha úgy kellene élniük, mint Daninak, már a könyv egynegyedénél vonat elé vetnék magukat. Amit ki nem állhatok ezekben, hogy a többség azt hiszi róluk (merthogy a fantasztikus írócskák ezt is akarják sugározni a közönségnek), hogy nem volt választásuk. Mintha elkerülhetetlen lenne az, hogy valaki elvágja a saját torkát! Oké, hogy esetleg agyonszívatják, vagy ilyesmi, és én megértem, hogy már nem bírják, de istenem, akkor minek kell erről tízmillió könyvet írni?
Bezzeg az senkinek nem jut eszébe, hogy a főhős felülkerekedik a gyökereken, és csak azért is megtanulja kezelni a helyzetét, segítséget kér, akármi. Hogy megmutassuk a világnak, igenis vannak még olyanok, akik nem dobják el az életüket, egyszerűen azért, hogy a molyok telesírják miattuk a párnájukat éjszaka.
Szóval, Daninál szó sem volt ilyenről. Őbenne semmiféle nyápicság nem volt, azok után, amiket neki át kellett élnie, más író már kinyírta volna a főszereplőjét. Még ha voltak is nehéz pillanatai, nem kezdte ásni a koporsóját, hanem túllépett az ilyeneken. Oké, hogy ő is, mint egy átlagos ember, rágodott rajtuk, de nem állt le egyetlen seggarc b-s gyereknél sem, nem játszotta le újra és újra ugyanazokat a köröket. Képes volt arra, amire sokan nem. Felülkerekedni a helyzeten, a saját irányítása alá helyezni, tökösen viselkedni. Ha valami, akkor EZ tanulságos.
Attól függetlenül, hogy többször is valószerűtlennek éreztem a sztorit, nagyon élveztem. A valós helyszínek, a zenekarok, zenék nem egyszeri megemlítése közelebb kerítette hozzám Danit, a szereplőket, és úgy mindent – ilyenkor szinte úgy érzem, mintha én is ott lennék velük, mintha én is az életük része lennék, és ez baromi jó. A karakterekért odavoltam, nemcsak a zseniális Daniért, de mindenki másért is: az anyjáért, a barátaiért, a b-s idiótákért, a „két visítozó tyúkért”, Egér bácsiért, ZED-ért, Hinkelmann nyanyáért, George Szabadiért, és minden egyes személyért, akivel Dani az útján csak találkozott. Nem azért imádtam őket annyira, mert egytől egyig szimpatikus emberek lettek volna. Hanem mert annyira valóságosak voltak, hogy szinte (vigyázat, hatalmas klisé következik, de nem gondoltam volna, hogy ez igaz lehet, úgyhogy muszáj kimondanom!) kiléptek a lapok közül. Mindegyikükben megláttam valamit egy-egy ismerősömből, úgy éreztem, mintha már találkoztam volna velük korábban, nem csak kitalált figurák lennének egy kitalált történetben.
Ezért se zavart, amikor valaki elejtett egy káromkodást. Mert te jó ég, annyira iszonyatosan természetesnek hatott! Nem akart erőltetetten szlenges lenni, nem próbálta kétségbeesetten utánozni a mai tinédzserek beszédstílusát, mert nem is kellett neki. Már alapból ilyen volt. 21. századi. Én lepődtem meg a legjobban, amikor éppen ide, molyra írtam ki egy karcot a könyvvel kapcsolatban, amihez az idézetet is bepötyögtem, és akkor esett le, hogy ebben nem csak kifogástalan szavak szerepelnek. Addig észre sem vettem. Én, aki néhány regényt legszívesebben földhöz vágna a (khm) cifra szóhasználatáért.
És persze, ahogy az élet sem mindig jó arc velünk, Dani sztorija sem egy vattacukros happy enddel ér véget, ami egyáltalán nem is hiányzik. De inkább nem is mondok semmit, még a végén leírok valami spoilert.


Népszerű idézetek

>!
Ngie P

De így is épp hogy le tudtak huppanni a játékvonatszerű kis szerelvény műanyag ülésére, mielőtt az hatalmas, azaz legalább harminc kilométer / órás sebességgel kihúzott az aszódi állomásról. A balassagyarmati szárnyvonalon történelem előtti volt a technikai színvonal. Az, hogy a valaha piros, most inkább rozsdaszínű kocsik még nem estek apró darabokra, egyértelműen a második világháborús szovjet ipar felsőbbségét hirdette, peronról és leengedhető padlóról pedig szó sem volt.

55. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
AniTiger MP

    – Jaj, ne haragudj, hogy ilyen bunkók vagyunk, csak épp most akartak megerőszakolni minket, és ez kicsit kiborítja az embert kora reggel – mondta, aztán megint röhögtek. A végén a világosabb hajú sírt is egy sort.

301. oldal, 54. csajok

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá!

53. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

A világ tele van műdolgokkal, hidd el, én már elég vén vagyok ahhoz, hogy kijelenthessem. Műanyag kalandok, plasztikszerelmek, álérzelmek mindenhol. Ami veled történik, az kaland.

252. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

– Ideje lenne, hogy belásd, ez az ő története…
– Az ő története? Tizenhét éve róla szól az életem! Feladtam érte az összes álmomat!
– És? Jól érzed magad? Mert ha nem, akkor esetleg nem kellene kényszeríteni, hogy ő is feladja az övét.

287. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

– Valami kaja van?
– Humusz meg saláta van a hűtőben…
– És valami normális?

19. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

– Tudom, hogy az apád nagy spíler, de kilencvennyolcban… tudtak akkor egyáltalán kódolni? – kételkedett Ábel.
– Á, biztos nem. És a tüzet is csak azután kezdték használni, hogy te megszülettél!

105. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

Akár a tojást ütik a kőhöz, akár a követ a tojáshoz, mindenképp a tojás törik össze.

117. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

>!
mrsp

– A csatornaparton az előbb ki akart rabolni egy arab, de aztán jött két másik arab, és megverték… És kétszer el is tévedtem abban a kurva kirakatos negyedben, szerencse, hogy már majdnem minden ablak be volt függönyözve. A sarkon láttam egy fickót, aki simán sanszos, hogy halott volt, az egyik kapualjban meg ott horkolt egy faszi, de úgy, hogy a bejárat előtt térdelt, az egyik keze a kilincsen, a másikkal meg épp félig kihúzta a kulcsát a zsebéből…
– Üdvözlünk, ez Amszterdam!

250. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben

Kapcsolódó szócikkek: Amszterdam
>!
mrsp

Az ember tényleg nem tudhatja soha, hogy éppen mázlija van, vagy pechje.

291. oldal

Mészöly Ágnes: Szabadlábon Road movie kerekesszékben


Hasonló könyvek címkék alapján

Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz!
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 2.
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 3. – A próbák palotája
Helena Silence: Ezüsthíd
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?