Ez ​egy ilyen nap (Ez egy ilyen nap 1.) 31 csillagozás

Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Reggel felkelnek, iskolába mennek, délután hazamennek, játszanak a gépen, este lefekszenek. Azt gondolnánk, minden tízéves gyerekkel pontosan ugyanazok a dolgok történnek minden nap. Csakhogy ebben a könyvben tizenkét olyan gyerek meséli el egy napját, akik különben sosem találkoznának. Van, aki egy tanyán, lovak között él, és van, aki egy város lakótelepén. Van, aki saját medencében úszkál, van, akinél nincs villany. Mészöly Ágnes értő, cseppet sem kioktató, érzékenyítő gyerekkönyve valós szereplőkkel tíz éven felülieknek, Paulovkin Boglárka vagány illusztrációival.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Naphegy, 2016
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639869752 · Illusztrálta: Paulovkin Boglárka

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Rendhagyó értékelést írtunk a könyvről. A különlegessége az, hogy személyesen az olvasói célszemélyek egyike, azaz Titusz is leírta a véleményét, ami szintén 5*-os, sőt egy pénteki napjának leírásával is megörvendeztetett. :D

http://konyvutca.blogspot.nl/2017/01/meszoly-agnes-ez-e…

7 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Én is kicsit mélyebbet vártam, de lehet, hogy ennek a korosztálynak még nem kell azért a nagyon elmenni a negatívumok felé, de így meg kicsit túl ididlli maradt nekem. Egyébként meg szívesebben olvastam volna valahogy regényben ezt az egészet, nem teljesen különálló történetekben, mondjuk, hogy valahogy összefutnának a végén a szálak, meg közben is felvillanna, hogy egy-egy szereplő összekapcsolódik valamilyen módon, az ilyeneket nagyon szeretem. Viszont egyáltalán nem volt unalmas, jó volt a stílusa is, de sajnos sokkal többet ki lehetett volna hozni szerintem ebből az ötletből.

8 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Örültem a könyvnek. Hogy ilyen is van, az egyértelműen azt jelenti, szépen zárkózik fel a magyar gyerekirodalom, szélesedik a polc, ahova felkerülhet egy igényesen megírt rétegkönyv is. Mi is ez? Halkan irodalmi szociográfiának nevezném, ami erősen a szépirodalomhoz húz. A Sünimanóban megszeretett Mészöly Ágnes-féle gördülékeny elbeszélői hang itt szintén jelen van, ám aki kerek sztorit remél a kötettől, csalódni fog. Kis betekintő/kitekintő karcolatok ezek mindenféle gyerekekről. Lezáratlan valamennyi történet. Viszont az maradéktalanul átjön, hogy mennyit jelent a családi háttér; (majdnem mindent); mit jelent az anyagi háttér (nem mindent); mekkora különbségek vannak – az álmok meg mennyire hasonlóak. A fejezetek többségének szomorkás (felnőtt olvasóknak*, pl. nekem már-már torokszorító) a hangulata.
Lehetett volna több derűsebb-könnyebb gyermek életmese részletet beleírni a könyvbe? Szerintem sajnos ez a reális arány. Ez egy ilyen ország nap.

*Nagyon kíváncsi vagyok, vajon a gyerekeim mit mondanak majd a könyvről? Tesztelés alatt, később** referálok.
** Nem gondoltam volna, hogy végül a kilencéves kislányom lesz a tesztelő. (A nagyobbak más könyves úton jártak éppen, nem erőltettem a dolgot.) Az első fejezetek után többször odaszaladt hozzám, hogy milyen életbeli párhuzamokat/különbségeket fedezett fel, aztán nagy figyelemmel temetkezett bele a könyvbe és így értékelte: „Ez egy egyszerre szomorú és vidám könyv.” Miért szomorú? – firtattam. „Mert van, akit bántanak benne.” Nem, nincs a könyvben gyerekbántalmazás, Blankám a hiányokat, amiket mi felnőttek – vagy a már kérgesedett körülmények -okozunk értelmezte bántásként. Érteni vélem, mire gondolt.

7 hozzászólás
>!
B_Niki P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Bárcsak többet tudnék a könyv keletkezéséről! A naplóformában megszólaló gyerekek alakjául igazi, hús-vér gyerekek szolgáltak? Ha tudnám a választ – ne nevessetek ki ezért –, a választól függetlenül öt csillagot adnék rá.

2 hozzászólás
>!
AeS P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Annasára vagyok, és Zalaegerszegen élek a szüleimmel és a húgommal.
Reggel anyukám megölelget és megpuszilgat, aztán felhúzza a redőnyömet és bekapcsolja a rádiót. A rádióból minden reggel a nagybátyám műsora szól, és nagyon vicces az ő hangjára készülődni. Egyszer, még kisebb koromban, voltam én is élő adásban, amikor decemberben a Mikulás volt a rádió vendége, de persze nem az igazi Mikulás volt. Ezt már akkor is tudtam, most meg főleg, mert most már negyedikes vagyok.
A tesóm még oviba jár, nagycsoportos. Ha jövőre iskolába megy, ő is a Lisztbe fog járni, mint én, és neki is Marcsi néni és Ildi néni lesznek a tanító nénijei. Ő még alhat reggelente, de ezért nem irigylem – én utáltam az ovit, az iskolát pedig nagyon szeretem.
Reggeli után apukám autóval elvisz az iskoláig. A suli tulajdonképpen két sarokra van tőlünk, de azt mondták, csak ötödiktől járhatok egyedül oda és vissza gyalog, akkor kapok lakáskulcsot is. A mi termünk a 12-es és a második emeleten van. Utálunk reggel felgyalogolni odáig, azzal szoktunk viccelődni, hogy jövőre jobb lesz, mert csak az elsőre kell majd menni, de mégis rosszabb lesz, mert új tanáraink és új osztályfőnökünk lesz.
Az osztályunk ének-zene – mozgásművészet tagozatos. Ez azt jelenti, hogy a heti három énekóra mellett énekkarban is énekelünk, mi vagyunk a Kiskórus a harmadikosokkal. Az első két osztály még nagyon kicsi, és általában kicsit hamisak is, ezért ők nem énekelhetnek kórusban. A felsősök mind a Nagykórus tagjai, sokan vannak, és a nyolcadikosok olyanok, mintha már igazi felnőttek lennének. A mozgásművészet alatt azt kell érteni, hogy heti két jazz balett és heti két néptánc óránk is van.
Az osztályban a legjobb barátnőim Kata és Julcsi. Kata már ott van, amikor odaérek, Julcsi mindig az utolsó pillanatban érkezik meg. Katával állunk a folyosón, és a Spice Girls-ről beszélgetünk. Tegnap kapott egy nyalókát, aminek Spice Girls-ös papírja van, és ma elhozta a papírt. Szerintem én is gyűjteni fogom.
Minden nap öt vagy hat óránk szokott lenni, ma öt lesz. Magyarórán Marcsi nénivel tollbamondást gyakorlunk, nagyon könnyű, de nekem az, én vagyok a legjobb nyelvtanos az osztályban. A földrajzi neveknél így is hibázom egyet sajnos, Marcsi néni álmélkodik is. Nem tudom, miért, egyszerűen rosszul jelentek meg a fejemben a szavak, amikor elképzeltem őket írás előtt. Kicsit szégyellem magam, de még így is az enyém a legjobb tollbamondás. Második óránk német, itt az osztály két csoportba van osztva, az angolosok sokkal többen vannak. Németen ezért Zsuzsi mellett ülök, mert Kata és Julcsi is angolosok. A németet is nagyon szeretem, és nagyon fontos, hogy jól menjen, mert jövőre Schwinghammer Kati néni lesz a némettanárnőnk. Tőle eléggé félünk, nagyon magas, nem köszön senkinek, és a neve miatt nem vagyunk biztosak abban, hogy tud-e egyáltalán magyarul. Németen Andris még mindig nem tudja kimondani, hogy 'Kirche', folyton azt mondja helyette, hogy 'kirse', de az cseresznyét jelent. Négy éve nem tudja megtanulni! Az asztalra borulva nevetünk rajta, ami csúnya dolog, Zóka Marcsi néni meg is szid minket, de így is alig bírjuk abbahagyni.
Harmadik óránk ének, Marianna néni külön gyakorolja velünk az énekkari darabokat. Hiába, év elején mindig a negyedikesek viszik a vállukon a Kiskórust, a harmadikosok még csak most tanulnak bele. Persze még év eleje van, ráérnek beleszokni. Az izgalmas rész majd októberben lesz, amikor elkezdünk a karácsonyi koncertre készülni.
Negyedik órán Ildi nénivel van matekóránk. Ildi nénit nem annyira szeretem, mint Marcsi nénit, mert kiabálós. De lehet, hogy azért, mert a matektól félek. Kiskoromban sokat riogattak azzal, hogy ha valaki sokat olvas, akkor a matek meg a fizika majd nem megy neki annyira, ezért minden órán várom, hogy kiderüljön, hogy valamit mégsem értek. Utolsó óra Látható Világ, aminek nem tudjuk, miért ez a neve, igazából rajz és technikaóra egyben, szintén Ildi nénivel. Origamizunk, de nem tudok pontosan hajtogatni, ráadásul mindig rám szól, hogy nem a levegőben, hanem a padon hajtunk. De ha nekem a levegőben jobban megy! Így persze elcsúsznak az élek, kicsöngetéskor csak bedobom a padba. Majd otthon újrahajtogatom, a levegőben.
A menzán ebédelünk, és fél háromig szabad foglalkozás van az udvaron. A tegnapi táncot gyakoroljuk, amit jazz baletton tanultunk, aztán Eszter kitalálja, hogy boszizzunk. A boszizás egy nagyon sok szabályból álló fogócskaszerű játék, amit a mászóka környékén kell játszani. Szerintem értelmetlen szabályai vannak és én nem is tudok olyan gyorsan futni meg felugrani a mászókára, úgyhogy inkább sétálok egyet az udvaron, és megnézem a többieket. Nórikáék Paula és Paulinát játszanak, beállok oda, de amikor végre belejövünk, Ildi néni kiabál, hogy „4. a, sorakozó!” Aki odaér hozzá, az is vele kiabál, így a végén már mindannyian üvöltünk. Eszembe jut, amikor második elején Adrián és Gábor lent maradtak az udvaron, mert elfelejtették, hogy már másodikosok, és nem mentek oda sorakozóra.
Fél háromtól van tanóra, mindig a délutános tanító néninkkel. Nemcsak a házit írjuk meg, hanem ha a szóbeli házi vers, vagy szorzótábla, vagy német szavak, azt fel is kell mondani, illetve Ildi néni egyesével ki is kérdezi. Aki úgy érzi, hogy már tudja, előremegy a tanári asztalhoz, és nagyon halkan felmondja. Ha nem megy, tovább kell tanulnia. Ha minden házival kész vagyunk és a szóbeliket is felmondtuk, halkan azt lehet csinálni, amit akarunk. Én nagyon gyorsan készen vagyok, és lekéretőzöm a könyvtárba. Visszaviszem az Abigélt, de legszívesebben újra kivenném. Meg is mondom Livi néninek, aki nagyot nevet, és azt mondja, keressek más csíkos könyvet, biztosan az is tetszeni fog. A tűzpiros üveggömböt választom, és visszamegyek az osztályba. Egy kicsit olvasok, aztán fél négyre már mindenki végez a házijával, és szabad foglalkozás van, amíg nem jönnek értünk. Vannak négy órások és fél ötösök. Én sokáig négy órás voltam, de harmadikban megkértem a szüleimet, hogy hadd legyek fél ötös, mert szeretek az osztályban lenni, meg így nem maradok le semmiről. Fél ötig csak kevesen maradnak a négy órásokhoz képest, és akkor mindig izgalmasabb dolgokról beszélgetünk.
Fél ötkor megjönnek értem, és hazavisznek. Ma nincs zongoraórám, úgyhogy muszáj gyakorolnom. Hetente kétszer járok a Zeneiskolába Márta nénihez. Márta néni nagyon öreg, és mindig a vállamat csapkodja, ha elrontom a ritmust. Nem szeretem, de hozzá kell járnom, mert anyukámnak is ő volt a zongoratanárnője. Gyakorolni se szeretek, nagyon nehezen áll össze a darab a kezem alatt. Igazából nincs hallásom és nincs jó hangom se, ezt nem örököltem, azért írattak zeneibe, mert Adél néni azt mondta, hogy minden hallás fejleszthető. Egyáltalán nem bánom, mert a kóruséneklés nagyon jó dolog, és az énekórákat is szeretem. Már várom, hogy zongorán igazi menő dalokat játszhassak, és ne folyton Bach ujjgyakorlatait, de azt hiszem, ez Márta nénivel nem fog megvalósulni.
A család együtt vacsorázik, és megbeszéljük, hogy kivel mi történt aznap. A szüleim egész nap együtt vannak, közös cégben dolgoznak, és aztán együtt jönnek haza, el nem tudom képzelni, miről lehet még ez után is beszélgetni. Mindenesetre nekik megy. Vacsora után a szüleim újságot olvasnak a nappaliban. Én átmegyek a tesóm szobájába Barbie-zni. Már nagy vagyok ahhoz, hogy ezzel játsszak, de mégiscsak az enyém volt a készlet legtöbb darabja, jól esik kicsit visszatérni hozzájuk. A játékból este lesz, menni kell fürdeni, aztán anyukám mesét olvas a tesómnak, miközben én a saját ágyamban olvasok, és nem sokkal utána villanyoltás. Nem mindig tudok egyből elaludni, ilyenkor befordulok az ágyon, és játszani szoktam. Leggyakrabban tovább szoktam gondolni egy könyvet vagy egy tévésorozatot onnan, ahol véget ért, és teljesen új részeket költök hozzá – aztán egyszer csak belealszom.

6 hozzászólás
>!
ziara P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Nekem ez nagyon tetszett, kerek egészek a történetek és nagyon valóságosak. Nem szépítenek, de nem is torzítanak a negatív irányba sem. Szerintem ez egy nagyon fontos könyv.

>!
Gelso P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Nagyon sajnálom, de nekem ez a könyv most csalódás….
A Sünimanó után meg főleg…
Érdekes témafelvetések, de nem okozott nálam katarzist, sőt, semmiféle érzést – legfőképpen ezt hiányoltam, valamilyen érzést, bármilyet: feszültséget, örömöt, sajnálatot, szomorúságot stb. – de nem ébresztett bennem olyan érzést, ami miatt számomra általában érdemes olvasni. Emiatt kicsit untam is. Bár az életekből kivett napok jó témafelütések, de nem teljesedtek ki kerek egésszé. Megízleltünk egy-egy napot, aztán úgy ahogy voltak, a gyerekek eltűntek az éterben…
Számomra a cím sem szerencsés választás – ill. a cím nagyon jó lenne, mert baromira figyelemfelkeltő, és várnád A sztorit, hogy meséljen már valaki arról, hogy miért érdemes pont erről a napról mesélni? De a könyvben lévő történetek nem ezt tükrözik, egy-egy szereplőtől egy-egy kiválasztott nap elmesélése azért, hogy megismertessen egy kicsit más mivoltával és napjával.
Számomra a címben Ez egy ilyen nap a hangsúly az ilyen-en van – ki kellett volna domborítani, miért is ilyen ez a nap, azaz miben más, mint a többi? Mivel nem ezt fejezik ki a történetek, én félrevezetettnek érzem magam a cím által.
Lenne még egy kivetnivalóm, ne nevezzetek kekeckedőnek, de csak leírom, ha már a könyv megszületett: egy átlag magyar család, magyarországi, kb. 30 000 főt számláló bármely vidéki kisvárosból való, rendezett családi körülmények közt élő, akár családi házban, akár bérlakásban, akár tömblakásban csak normál körülmények közti anya-apa-gyerek-testvér bejárónő-házvezetőnő-takarítónő nélküli felállásban, csak egy alkalommal, nem szerepelhetett volna a könyvben egy átlag nap erejéig? Mert ilyet nem találtam a könyvben – egyedülálló szülős van, különélő szülős van, elvált szülős van, tanyán élő családos van, külföldön élő teljes családos van, külföldről időnként hazajáró család van, szüleit nélkülöző gyiviben élős van, cigánykislányos van, mozgássérültes van, gazdag szülős van, magániskolás, házvezetőnős van, stb. de ezt az egyet hiányoltam: az átlag, normál körülmények közt élő (még csak nem is nagy)családost… (nagy jóindulattal a zseni Dani története lehetne, de ez sem az igazi)
Ami feltűnt (a teljesség igénye nélkül): a gyerekek túlhajszoltak, túlpörgetettek, este alig tudnak elaludni, reggel pedig alig tudnak felkelni és elindulni suliba; nem rajongott egyikük sem az intézményi kajáért; kivétel nélkül minden tesitanár szörnyeteg, aki hangulatfüggően, szívatja, gyötri avagy engedi játszani a gyerekeket; matematikából minden történetbeszámoló gyerek (a mozgássérült kissrác, Peti, kivételével) penge, ellenben környezetből (ami nem túl nehéz tantárgy) 3-as vagy 4-es a legjobb jegyük. Olvasni nem szeretnek. Viszont legalább a fele a gyerekeknek zenét tanul, és hangszeren játszik vagy énekkarra jár; kevesebben sportolnak, egy pedig táncolni szeretne, de anyagi körülményei nem engedik meg. Szerepel benne a volt gimim, nem túl jó és pozitív felütésben, hanem mint egyfajta átmeneti megoldás két költözködés között – ha megengeditek, ezt sem írnám a könyv pozitívumai közé… Szóval vegyes érzelmeim miatt értékelem nehéz szívvel csak ennyire.
(Meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről – mások által jó érveket felvonultatva.)

Egyrészt tehát hiányoltam az érzelemébresztést és hiányoltam a kerek, egész történetfűzést. Kár érte… nekem talán már annyi is elég lett volna a „kerekséghez”, ha egy esemény keretében a szerző egyesíti, összegyűjti, esetleg találkoztatja az egynap-elmesélő gyerekeket.
Sajnálom, fel szerettem volna értékelni már csak a Sünimanó kellemes élménye miatt is…
Az Arnoldos történetben a jutalompontos-beváltósdi ötlet viszont tetszett. A Menyusosban pedig az otthoni számítógépezés alatti kötelező szünettartás – ami nem más, mint valamilyen játék.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2016) – top10 kihívásához.

Nem tudom, mennyire ifjúsági ez az könyv – szerintem a kb. 10-12 évesekről szóló könyvet max. 5. osztályosak forgatják élvezettel, nagyobbak már nem.

(Torbjörn – azt írja a könyvben, hogy a csellótanár nevének jelentése földiszeder svédül – ma azt tudtam meg ennek kapcsán, hogy a vadszeder vagy földi szeder (Rubus fruticosus) … Népies neve: szeder, fekete szeder, földi szeder, tehát magyarul elég lett volna a szedret, fekete szedret a szövegben hagyni, mert ez a magyar olvasók közt általánosan használt és ismert alak.
Viszont svédül a szeder az nordbjörnbär, björnbär, vagy svarthallon. Igazából létezik a Storbjörnbär** szó svédül, de én a konkrét jelentését nem tudom csak latinul: Rubus grabowskii, ez a szedernek vmelyik fajtáját jelöli (talán ez: Rubus gratus) – szerencsés lett volna ezt egy svédül tudótól megkérdezni – ámbár lehet, hogy a hiányzó „S” csak sajtó-, vagy szedési hiba…)

**Storbjörnbär – Rubus grabowskii – Grabowski-Brombeere képen: http://www.2pflanzenfreunde.de/brombeere/brombeere/Rubu…

>!
bagie P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Tetszettek a „gyerekfogalmazások” és a benne lévő gyereksorsokról olvasni jó volt. Érdekes, hogy mostanság a gyerekeknek hogyan alakul egy-egy napjuk… és hogy mennyire korán kell kelniük, hogy pl.vidékről egy pesti iskolába beérjenek, hogy valamilyen iskolán kívüli különórát, edzést még iskola előtt elvégezzenek, vagy hogy a különvált szülők gyerekei hogyan ingáznak a két szülő között… elgondolkodtam, hogy van-e igazi gyerekkoruk?! [amilyen az én emlékeim szerint nekem volt cca 30 éve]

Egy kis gyerek történetéből kiírok egy részt: „Anya a kávéjával letelepszik a szobámban, én meg előszedem a hangszereimet. Először gitáron gyakorlok. Átveszem a dalokat, amiket Robi feladott erre a hétre. Pedig Robi nem is gitártanár, hanem egy igazi rockzenész. Egy nagyon híres együttesben játszik és én vagyok az egyetlen tanítványa. Azért vállalt el, mert anyát már régóta ismeri, és imádja a lekvárokat meg szószokat, amiket anya ad neki az órák fejében. Már egy éve tanulok nála, és ezalatt igazi barátok lettünk. Már írtunk közösen egy dalt is, amit együtt játszottunk egy koncerten…” (Bálint) … őt „ismerem” Bérczesi Robi egyszál-gitáros koncertjein tűnik fel rendszeresen :)

5 hozzászólás
>!
cseri P
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Megtetszett a könyv, és megvettem a kisfiamnak könyvhéten, aztán egy óra alatt el is olvastam. Látom, sok mindenkinek nem tetszett, de nekem bejött, és végül is azóta ő is olvassa, és pont jó arra, ami szerintem a célja, hogy elbeszélgessünk arról, hogy mennyiféleképpen élnek az emberek, milyen különböző sorsok vannak. Ez egy fontos tudás mindig is, talán ma különösen.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Mire a fürdéssel végzek, elég fáradt vagyok. Anya leül mellém az ágyra, és megkeressük, hol tartott a Harry Potterben.
Egy egész fejezetet felolvas nekem, aztán nagy nehezen megengedi, hogy magam is olvassak egy kicsit. Anya elég engedékeny, ha olvasásról meg könyvekről van szó. Például nem szeret vásárolni, de a könyveknek nem tud ellenállni soha. Nem véletlen, hogy annyi könyv van nálunk. Tele vannak a polcok, de a padlón meg a szekrény tetején is könyvek vannak.

23. oldal, Bálint

>!
csucsorka P

Nem véletlen, hogy annyi könyv van nálunk. Tele vannak a polcok, de a padlón meg a szekrény tetején is könyvek vannak. Könyvek és lekvárok, ezekkel van tele az aprócska lakás. Még egy embernek nem is lenne helye már. Még szerencse, hogy mi elférünk mellettük.

23. oldal, Bálint

Kapcsolódó szócikkek: könyv · lekvár
>!
csucsorka

Lédának hívnak, és most éppen Egerben lakom.
Nem túl régóta, alig egy fél éve. Régebben Siófokon laktam meg Budapesten, azelőtt Egerben, csak nem ott, ahol most, és még annál is régebben Pesten, mert mindig oda mentünk, ahol anyu jó munkát talált. Ha jól számolom, hétszer költöztem életemben, és akkor azt még nem is számoltam, hogy hányszor mentem ki apuhoz Amerikába egy-két hónapra!

24. oldal

>!
Ninácska P

Fél hét. Nyűgösen, nyűgösen, nyűgösen kelek. Semmi kedvem suliba menni. megint egy unalmas nap. Jó esetben csak unalmas, rosszabb esetben rémes. Pedig anya nagyon kedvesen szólongat a földszintről, de egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam a felkelésre. Anya hamar feladja, de ez nem azt jelenti, hogy maradhatok az ágyban. Csak azt, hogy átadja a keltést apának, aki viszont nem vacakol.

54. oldal, Dani

>!
csucsorka

Irénke néni sokat foglakozik Jocóval, pedig már nem is a tanárja. De azt gondolja, hogy a bátyám nagyon okos. Mindig azt mondja neki, hogy az lesz az élete legszebb napja, amikor majd Jocó megáll a háza előtt a Mercijével, és megmutatja neki a diplomáját. A Jocó meg mindent megcsinál az Irénke néni kedvéért, pedig nincs oda a tanulásért. Bár azt nagyon szeretné ő is, ha felvennék Dabasra a gimibe.

50. oldal, Vanessza

>!
Chöpp 

Nem szabad telefont hordanunk az iskolába, de csak azoknál nincsen, akikért jönnek suli után. Értem első karácsonya óta nem jön senki, anyukám akkor lépett le tőlünk. Apustól kaptam helyette ezt a telót, akkor csúcsszuper volt, részletre vette.

65. oldal, Fanni


A sorozat következő kötete

Ez egy ilyen nap sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Csukás István: Pom Pom meséi – A lesből támadó ruhaszárító kötél
Szabó Magda: Tündér Lala
Csukás István: Süsü, a sárkány
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó
Csukás István: Egy kiscsacsi története
Boldizsár Ildikó: Királyfi születik