!

Darwin-játszma 48 csillagozás

Mészöly Ágnes: Darwin-játszma
Book24 · 2.499 Ft –30% 1.749 Ft
Bookline · 2.499 Ft –15% 2.124 Ft
1 2
Régikönyvek.hu 2.124 Ft-tól
2.100 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Minden olyan bonyolult…

Kata egy elitgimnáziumba jár, ő a legjobb matekos, rendszeresen maratoni távokat fut, a fiúkat le sem tudja vakarni magáról, és ráadásul az anyja is jó fej. Valami még sincs rendben az életében. Három barátnőjével együtt ő is úgy gondolja, minden könnyebb lenne egy másik osztályfőnökkel. Kata, Patrícia, Lidi és Zsófi titkos szövetséget köt: ők lesznek a Darwin’s daughters, az evolúció titkos ügynökei. Az osztályfőnökük ellen indított, kamasz daccal teli bosszúhadjárat szinte észrevétlenül durvul el. Ki tudja megmondani, hol a határ?
Itt és most, velünk, körülöttünk, bennünk játszódik és lüktet tovább a könyv szereplőinek élete.
Ennek a történetnek tétje van. Annyi bizonyos, hogy nem lányregény…

>!
Móra, Budapest, 2014
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631197990

Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
K_A_Hikari P
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Vége a regénynek, de bennem nem záródtak még le a dolgok. Nem tudom, lesz-e folytatás…bár lehet nem is kellene.
Így mindenki a maga képzelete szerint alakíthatja a további eseményeket.
Érdekes történet volt, szokatlan formában megírva, de annál fontosabb kérdéseket felvetve.
És hogy mi a helyzet az érzelmekkel?
Szerintem igenis mindenkinek vannak…csak nem mindig a megfelelők.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2016/09/meszoly-agnes…

1 hozzászólás
>!
zakkant
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Mészöly Ágnes nagyon realistán ábrázolja a mai Magyarországon élő tiniket. A szereplők szájába adott gondolatait nem éreztem erőltetettnek, vagy valóságtól elrugaszkodottnak. Mindegyik szereplőnek megvannak a saját maga bajai, hibái és életének kisiklott pillanatai összeállnak egy olyan masszává, ami magával sodorja a környezetüket, és a bennük tartózkodókat is.

A könyv narralása nálam piros pontot érdemel. Kata múltjának elmesélése mellett itt-ott beiktat egy-egy kitekintés a jelenlegi helyzetről, amivel még érdekesebbé teszi az egész könyvet. Sejtjük néhány félmondatból, hogy mi történik a tanév végén, aztán oldalról-oldalra olvashatjuk a történet az elejét, de ami közben történik, az az igazán érdekes.

A legjobban Katát ismerhetjük meg mesélő révén, az ő családját, anyját és annak kapcsolatát Kecskeméti Gáborral. A barátnőkről is átfogó képet kaphatunk, és bár Kata érzelmei néha kicsit nyersek voltak nekem, ettől függetlenül nagyon is megértette, a motivációját és azt a gyújtópontot, ahonnan az egész történet elágazott. Mindegyik lány családjában vannak félresiklott dolgok, amik kihatnak a gyerekekre így vagy úgy. Pont ettől volt a könyv nekem meglepetés.

Mert nem csak az idilli Magyarországot mutatja be, hanem azt, ami tényleg zajlik. Fiatalok élnek elhanyagolva, őszinte szülői nevelés hiányában, vagy éppen túlzottan is féltőn óvva, burokban nevelve. Egyik sem jó, egyik sem helyes. És látjuk is a végeredményt. Összeroppant diákok, tanácstalan szülők, súlyos lelki gondok, amit csak orvosok tudnak megoldani. Nem sajnálom a szereplőket, de ugyanúgy ítélkezni sem szeretnék felettük. Meg kell ismerni őket, mert jól példázzák a mai tizenévesek érzelmeit, indulatait és tetteit.

Az írónő nem akart túlzottan direkt mai lenni, olyan dolgok vannak a regényben, amik tényleg helyénvalóak. Mind a zenék, mind a közösségi oldalak említését, vagy a popkultúrális utalásokat helyénvalónak éreztem, nagyjából a tinik ezeket használják, kedvelik vagy éppen gyűlölik. Egy-két csetbeszélgetést mellőztem volna a regényből, itt kicsit túlzottan lazára volt véve a kommunikáció a 4 lány között. Hasonló beszélgetést valahogy én nem tudok elképzelni 16-17 éves lányok között, de aztán lehet én tévedek :) Tényleg régen voltam már gimis, és nem is mozgok ilyen közegben.

Engem Mészöly Ágnes Darwin-játszmája arcon csapott és rendesen elgondolkodtatott a mai ifjúságon. Hogy mi minden múlik egy-egy apróságon, és mennyi mindent tehetnek meg a mai tinik akarva/akaratlanul. Nem szabad az egyéni felelősség mellett a szülői felelősséget sem elfelejteni, erre is jó példákat hoz a Darwin-játszma. A kirakat családok, a csonka családok, az elvált szülő-gyermek kapcsolatok mind-mind szerepet kapnak és közelebb hozzák hozzánk a gondokat, amiket olyan sokan próbálnak leplezni. Kata is tudja ezt, ezért is írta meg ezt a történetet. Hogy bebizonyítsa, hogy amit tettek, azt nem lehet elfelejteni, és amit nem lehet kitörölni az életükből. Ha elolvasod a regényt rájössz, hogy tényleg nem lehet. Nem számítottam happy endre, itt nincs olyan. Ez olyan, mint az élet: kegyetlen és őszinte.

Bővebben a blogon: http://zakkantolvas.blogspot.hu/2015/05/meszoly-agnes-d…

>!
Juci P
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

A stílusa szerintem tök rendben van, gördülékeny, nem akar kínosan fiatalos lenni, elég jól elkerüli a modorosságokat, tehát ilyen szempontból kellemes volt olvasni. Viszont nekem teljesen hihetetlen volt ez a történet ezekkel a szereplőkkel; ezek a lányok egyszerűen túlságosan okosak és túlságosan rendben vannak ahhoz (mindenféle családi mizéria ellenére), hogy ilyen aljas bűncselekményt kövessenek el (mert ez az volt, ne legyenek illúzióink).

4 hozzászólás
>!
cetli
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

(Nálam nem látszott, hogy ez olvastatja magát, de igen, ezt teszi.)
Egy kis beajánlás: idézetek, aztán kitérek a lényegre.
„Érzéseim? Azok nincsenek.” ezzel a mondattal kezdeni, hát… Nem rossz. Öt oldal múlva meg is kapjuk a választ.
„Van egy rakat bajom magammal, mint minden normális embernek tizenhárom és tizennyolc éves kora között. (Tizenhárom és negyvenöt minimum, ha anyámat nézem. A nagyanyáim szemmel láthatóan kibékültek magukkal, tehát hatvan felett van remény.)” Ez nagyon szép és jó, bár itt még hihetjük azt, hogy tejfel lesz a sztori.
„onlány” Ezen csak megakadt a szemem, szóval online, vagy akár onlány.
„[…] Aztán amikor a Kisteca elhagyott minket (ismétlem, csalárd módon), egy csomó osztályfőnök rástartolt a termünkre. A Kecsó meg nem akart botrányt (abban az évben érkezett a suliba, meg egyébként sem az a keménykedős fajta), inkább intézzék el a tanárnők egymás közt a maguk retikülpörgetős, »dejólnézelkimadrágám« módján. Simán felköltözött velünk a harmadikra, a fizika és a bioszszertár közé, ahonnan a legközelebbi vécét is csillagászati egységekben mérjük.” Ez a rész kifejezetten tetszett, szerintem át lehet érezni.
„A kistanár különös állatfaj. Olyan emberszabásúakról beszélünk, akik valamilyen oknál fogva az egyetemen a tanári szakot választják. Tehát nem egyszerűen csak dezertálnak a középiskolások hadseregéből, hanem azonnal át is állnak az ellenséges oldalra.” Ehhez nem kell hozzászólni, ez így va(gyo)n.
„Zsófi az összes korunkbeli fiút ostoba tacskónak tartotta (e véleményének volt is valóságtartalma).” És én ezt ugyanígy gondolom.
Kirándulás szituáció. „ – Igaza van, tanár úr — mondta Sárosi Bálint (de csak miután a vonat alá pöccintette cigarettáját). — Tényleg nem volna szép dolog italt vinni magunkkal. ” Gondolkodni sem kell, vajon mi lett.
„Akkor, a folyosón jutott eszembe először, hogy miért is. Hogy miért is követjük olyan engedelmesen a Hargitai Lidit […]. Talán a végtelen magabiztossága miatt. A meggyőződése miatt, hogy ez így van rendjén.” Ez csak a grátisz, egy miért, az emberekről.

Az írónő kifejezetten jól írta le a mai iskolát, amit csak dícsérek. (S önkéntelen eszembe jut Leiner Laura…) Mindennek, de mindennek gimnázium szaga volt, kivéve Katának, aki ki tudja hogy, de azért valahogy helytállt, pedig nem nagyon olvastunk arról, hogy lélekszakadva tanult. Nem is ez volt itt a fő lényeg.
A történet maga „észrevétlenül durvul el” ahogy a fülszöveg mondja, és tényleg észre sem vesszük. Eldurvul egyszer, kétszer, aztán elindulunk le a lejtőn ki tudja hova (gyengéd humorral megsózva).
spoiler
Egy olvasást mindenképp megér.

A három és fél csillagon vacilláltam egész idő alatt, meg hogy legyen már vége, de aztán arra jöttem rá, hogy ez azért többet mond, és megérdemelni a 80%-ot.

>!
LoveRosie
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Mikor elolvastam az utolsó 10 oldalt, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek…
A Darwin's Daughters ötlete szép és jó, amíg egy határon belül maradunk. Csak ha átlépjük azt a bizonyos határt, nem fogjuk tudni, mikor álljunk le.
A lányokat megértettem. Egy olyan gerinctelen embert ofőséggel megbízni, mint Kecsó, marha nagy hiba.
Viszont van egy idézet, amivel teljesen egyetértek…

" -Én azért a Kecsót is sajnálom -mondta Pat. -Tudjátok, nem rossz ember…
-De nem is jó -fejezte be a mondatot,mintha az anyám lenne, Hargitai Lídia."

>!
Dóriღ
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Tetszett, izgalmas!
A történet kivitelezése nagyon jó, hogy két szálom fut, az nagyon tetszett. Nem unalmas, nem húzza a dolgokat.
A szereplőket nagyon megkedveltem, a négy lány mind külön egyéniség, mégis ott van bennük az a közös pont: hogy tenni akarnak az ellen, ami nem tetszik neki. Tettek is: igaz, hogy lehetett volna szebben, emberibben „elbánni” az osztályfőnökkel, de egy iskolában a diák szava semmit nem ér. Erre példa volt a kirándulásos eset: a diákoknak volt igazuk, mégis ők kaptak büntetést.
Szerintem ez a könyv nagyon valódi, simán el tudom képzelni, hogy ez tényleg megtörtént.
Plusz pont az Of Monsters and Men említése miatt, mert király zenéik vannak.

>!
OMAM
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Már régóta érdekelt a könyv, a fülszövege (igen, azok közé tartozik, amiknek hatvanszor elolvastam a fülszövegét, mielőtt magamhoz vettem), a címe és a borítója alapján. De csak egy idő után vettem magamhoz, hogy el is olvassam.
A tartalma alapján én egy teljesen más könyvre következtettem. Egy kis tiniregényre, amiben különféle csintalanságok követik egymást a lányok osztályfőnökével szemben. Ehhez képest ez sokkal komolyabb volt.
A szereplők eleinte mind (Kecskeméti, az ofő kivétel) normálisnak tűntek, aztán egyre ellenszenvesebbek lettek számomra. A Hargitai testvérek, Lidi, és még sorolhatnám.
Egyik kedvenc könyvemmé vált, megfogott, aztán képen vágtak a történtek. Csakis ajánlani tudom!

>!
Sicc P
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Igen, megint egy gimiben játszódó ifjúsági „napló"regény. De nem egy szürke kisegér szemszögéből, nem problémák nélkül (de nem is minden létező problémát beletuszkolva!!), és nem fekete-fehér karakterekkel. (kivétel talán Samu, ő elég "fehér”;) Tetszett a felépítése, a múlt-jelen váltakozása és az előreutalások. És utáltam az ofőt. Persze a lányok akkor is túlzásba estek. Nem kicsit.
Engem a nyelvezetében egyedül a „parkolás” szó túl sokszori használata zavart, egyébként szerintem jól eltalált.
Update2017: még mindig tetszik. Sőt, még talán jobban is. És most egyáltalán nem tűnt fel a parkolás szó!XD Érdekes dolgok ezek… Most a kedvencem az anya karaktere volt.

>!
Agymanó
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Annyira nem nyerte el a tetszésemet, ennek köze lehet ahhoz, hogy a szereplők egyáltalán nem voltak szimpatikusak, a könyv nyelvezete pedig nagyon próbált mai lenni (eléggé sikertelenül), és egy 16 évest sem láttam, aki úgy köszön el, hogy „na pá”. Lidi volt a legrosszabb a egészben, Zsófi idegesítően művészkedett végig, Pat teljes mértékig hülye ahhoz az iskolához, nem is értem, hogy mit keresett ott, Kata meg olyan is-is volt végig. Hol megjött az esze, hol meg ráborult a teljes sötétség az agyára.

>!
blankaveronika IP
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

Ez ütős volt. És cseppet sem vidám. De egyáltalán nem biztos, hogy mindig a vidám dolgokat kell szajkózni.
Tipikus iskolapéldája annak, hogy azt ember lánya nem látja a fától az erdőt. Meg annak is, hogy a világ nem fekete-fehér, pedig abszolút képesek vagyunk csak feketén vagy csak fehéren érzékelni a dolgokat. És tényleg nincs csak jó és csak rossz. Mi vagyunk, és az emberek nem egyformák.
Elfogadás. Szerelem. Dac. Ráébredés.


Népszerű idézetek

>!
sheni I

az alkohol öl, butít, nyomorba dönt, és karbonsavakkal észtereket képez

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkohol
>!
Alessana 

Érzelmileg megrekedtem egy teáskanna szintjén.

19. oldal,1. fejezet Ősz(Eleje)

>!
Tipti

A kistanár különös állatfaj. Olyan emberszabásúakról beszélünk, akik valamilyen oknál fogva az egyetemen a tanári szakot választják. Tehát nem egyszerűen csak dezertálnak a középiskolások hadseregéből, hanem azonnal át is állnak az ellenséges oldalra.

41. oldal

>!
bookolic

Ha a saját ágyadban ébredsz, nem lehet túl nagy gáz.

237. oldal

>!
sheni I

Van egy rakat bajom magammal, mint minden normális embernek tizenhárom és tizennyolc éves kora között. (Tizenhárom és negyvenöt minimum, ha anyámat nézem. A nagyanyáim szemmel láthatóan kibékültek magukkal, tehát hatvan felett van remény.)

19. oldal

>!
Tipti

Ja, és hátravannak még az érzéseim. Érzéseim?
Azok nincsenek.

12. oldal

>!
pevike

Soha ne hagyd magad! Ezt anyámtól tanultam még nagyon kis koromban. Téged senki nem üthet meg, nem szorongathat, nem kényszeríthet semmire. És ha bárki bármire kényszeríteni akar, fuss, üss, harcolj!
Apám nem értette, miért beszél ilyeneket anyám, ki akarná bántani ezt a gyönyörűséget; nevetett, és felemelt a magasba a feje fölé. Aki bántani akarja a lányomat, annak kitaposom a belét, mondta aztán, de anya csak ingatta a fejét, hogy az apák, azok nincsenek ám mindig ott, ahol kell.

245. oldal

>!
Fuyumi

– Gondolom, szobafogságot kapott a tegnapi modellértékű jegye miatt – szólt be a jövő értelmiségéhez méltó intelligenciával Montz Fruzsi, a tésztaseggűek szektorából.

27. oldal

>!
Könyveslány

Kénytelen voltam az egész szépen kialakult világképemet újrarajzolni. Kiradírozni az egyetlen éles határt, új és még újabb kategóriákat kreálni. Árnyalni, satírozni. Miközben semmi másra nem vágytam, csak hogy újra egyértelmű legyen minden. Vagy ha nem is minden, legalább néhány dolog.


Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Helena Silence: Ezüsthíd
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 2.
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 3. – A próbák palotája
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Böszörményi Gyula: A tündérköd
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal