Nagyon magával ragadott – annyira pörögtek és zajlottak az események, hogy szinte sajnáltam letenni és mást csinálni, de addig is csak azon pörgött az agyam, mi történik a gyerekekkel és a kis Botival?
Annyi minden van együtt ebben a regényben! – kétségbeesés, izgalom, segítségnyújtás, szeretet, barátság, bizalom, egymásrautaltság, jó és rossz küzdelme.
Nagyon erős felütéssel kezdődik, egy-egy ember életében megtörtént jelentőségteljes pillanat rövid, de annál nyomatékosabb, szinte újságcikk-tömörségű elmesélésével – amely rásüti bélyegét az illető főhős egész azt követő életére… Olyan kihatás, ami később fog bennük tudatosulni, amikor rájönnek, hogyan is tudják tehetségüket/képességüket használni.
Nagyon izgalmas ez a képességekkel rendelkezés-dolog, ám nemcsak izgalmas és szórakoztató, hanem egyúttal igazi felelősség és teher is. Panni dicséretesen uralja, hiszen csak a jó dolgokra használja… de tudjuk, hogy az emberek nem egyformák, és így is, meg úgy is tudnak viszonyulni dolgokhoz – így különleges képességeikhez is.
Nagyon szimpatikus, ad hoc összeállt kiscsapat alakul a 4 osztálytársból, és igazán irigylésre méltó összehangoltságuk, épülésük, fejlődésük a regény előrehaladása során.
Örülök, hogy a regényben bemutatott segítségnyújtás, ill. segíteni akarás a regény szereplőiből belülről jött és őszinte volt! Sőt, felismerhető , értékes és figyelemreméltó (!), amit a végén megjelenő osztálytárs (Rafi*) erősít meg előttünk…
*nem csodálkoznék, ha egy esetleges másik részben ő is a csapat része lenne…
Nem tudnék kedvencet választani, bár már itt gondolkodom vagy félórája ezen is, Pannit nagyon megkedveltem az önuralma miatt és azért, hogy mindent tudott a saját helyén kezelni, Hajnal Dórát, mert tudott megfelelően mérlegelni és mindig megfelelően változni, megható volt a kisöccséért érzett felelősségtudat; Szása lenyűgözően ki tudott emelkedni az örök vesztes szerepéből és pillanatok alatt ledobta magáról a lúzerbélyeget; HB pedig talán lehetne a kedvenc, de mivel mind a négy gyerek kiemelkedően viselkedett a regénybeli kalandokban, ezért mégsem emelem ki, viszont neki is helyén a szíve és a lelke – és az is kiderül, hogy nem az a lélektelen gazdaggyerek, akinek az osztály beskatulyázta.
A képességek mellett lenyűgöző számomra a családi kapcsolatok pozitív ábrázolása a regényben (Dóri mostani szüleinek harmóniája, a testvérszeretet (Dóri-Boti), szülők iránti szeretet (Szása anyukája/apukája vagy a nagyszülők iránti szeretet – Panni nagyszülei). Meg a barátság – de erről már írtam – de mivel hangsúlyos, ezért lehet, hogy nem baj, ha ismétlem magamat… ;-)
Egyszóval az egész regény csupa pozitív gondolkodás – és, ha még hozzávesszük ezt az aura, tudat és telepátia dolgot, akkor pedig még egy nagy adag pozitív energia is!
És mindehhez jön még rá a világok határán mozgó, dimenziók közt élő Őrzők és Rablók jelensége… igazi fantasztikum, tényleg nagyon jól sikerült írás lett!
Engem nem zavart, hogy esetleg hajaz egy másik, régebbi – egyébként – szuper fantasyra – valójában, amíg nem olvastam az arról szóló utalásokat, nem is jutott eszembe – nekem nagyon tetszett a Mester eredeti, kiinduló szándéka, amihez vezető út: a szer összeállítása, sajnos, balul sült el, de ennek köszönhetően születhetett meg az új 'faj', spoiler – akiket, amíg meg nem ismersz, a borító is csak egy a sok közül – de ha megismered őket, még a borító is őrájuk fog emlékeztet örökre, valahányszor ránézel… Örülök, hogy mégiscsak elolvastam, igazi izgalom és szórakozás volt!
Mészöly Ágnes lassan minden évben megörvendeztet/meglep egy újhullámos, lendületes, kimagaslóan megírt, újszerű ötletekkel felszerelt ifjúsági regénnyel, amiben követendő példák lehetnek a fiatal szereplők, megfelelő és hiteles ábrázolást kapnak a felnőttek, van értelme olvasni, okos, értelmes olvasónak érzed magad, mert a szerző is úgy tekint rád…
én ezt mind most megköszönöm a szerzőnek…
Olvasás közben ezek a könyvek jutottak eszembe:
Csukás István: Vakáció a halott utcában – a pizsamában sétálgató Boti alakja idézte fel bennem
Szabó Tünde Balla Adrienn sorozata – a gyerekek nyomozása is hasonlóan egy jótétemény miatt indult, + az összefogás köztük
Berg Judit: Az Őrzők – a budapesti épületek közti nyomozás hangulatát idézte
A seprűs küzdelmek pedig a Harry Potterből a kviddicsmeccseket láttatták szemeim előtt…
UI.: Mit tanácsoltok, de tényleg, mondjátok meg, ha még csak „újszülött-kezdő” Csillagok háborúja néző vagyok, nézzem meg a Farskepe-t?
Ki volt Tony Stark, ill. azt már tudom, kicsoda, de milyen poénok fűződnek hozzá?
És milyen minta volt Dóra apukájának pólóján?
„Mint egy osztag lebutított Szellemirtó!” (274.old.)
"- Épp most oldottatok meg egy olyan problémát, kábé három másodperc alatt, amin az Első kupolák tíz éve elmélkedik.
– Jó, de ő még az analóg világ szülötte – kacsintott HB." (263.old.)
„Próbáltak nem felnézni a támadókra, csak egymásra meg a fülükbe dübörgő ritmusokra figyelni, és a zene átsegítette őket a legfélelmetesebb pillanatokon is.” (284.old.)
„Hirtelen felült, mint egy horror-csipkerózsika…” (294.old.)