Merítés-díj gyermekirodalmi zsűrizés, I. etap/2.
Ebből a könyvtári adagból ez a kötet fogott meg a legkevésbé, pedig Bartók Béla életét dolgozza fel, ráadásul szép, békebeli hangulatú rajzokkal. Csak néhol egy kicsit unalmas meg száraz, persze kell bele tényanyag is, meg idővel javul is a helyzet, az eleje a legszárazabb, aztán már kevésbé.
Szemlélődő, introvertált művészlélek volt BB, s amint az ennél a személyiségtípusnál lenni szokott, nagyon pedáns is. Volt benne egy eredendő igény a rendre, mindig vigyázott a cuccaira, ez tök jó példa. Költözésük után hiányoztak neki a régi barátai, ez a mai gyerekek számára is átélhető probléma közel hozza őt az olvasókhoz, segít áthidalni az akkori és a mai kor közötti kulturális különbségeket. Aztán persze megszokta új környezetét, feldolgozta a változást – ez a könyv leghasznosabb pontja, itt tudunk vele azonosulni leginkább, mert az információk átadásánál egy gyerekkönyv esetében fontosabb a nevelés, és az leginkább itt valósul meg, amikor arról esik szó, miként is birkózott meg BB érzelmileg a költözéssel.
„Csendes kívülállás” – így jellemzi BB attitűdjét a könyv, de azért lázadozott ő is, méghozzá a zenében: folyton új ötletekkel állt elő, amit a tanára nem mindig fogadott kitörő örömmel. A kreativitás már csak ilyen: a merész, formabontó elképzeléseket fel lehet fogni lázadásként is, és akként is, amik: új ötletekként, egy kibontakozó, találékony elme megnyilvánulásainak, amelyeket nem megnyirbálni kéne, hanem inkább csiszolgatni – ami meg is történt később BB-nél, ugye.
Amikor népdalokat gyűjtött, hamar rájött, hogy egy pohár bor után szívesebben énekelnek neki a népek – ezt igazán kihagyhatták volna. Ne buzdítsunk senkit semmilyen indokkal az alkoholfogyasztásra, és ne is próbáljuk megmagyarázni, hogy az miért jó, mert nem az.
BB egész életét elmeséli, szerelmek, család, tanulmányok, külföld. Felmerül a politika szó, ezt, gondolom, el kell magyarázni a gyereknek, mi az, hogy BB politikai okokból vándorolt ki, szóval van itt szókincsbővítés is rendesen, mindegy, egyszer úgyis meg kell tanulniuk.
Ami szuper, hogy a végén van egy zenelista: felsorolja tételesen a könyvben említett zeneműveket, hogy meg lehessen őket hallgatni. Ez alighanem sokat hozzátesz az olvasmányélményhez.