A ​győri regény 6 csillagozás

Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

Szerelemről ​írni nehéz, főleg, ha halálosan és a feje búbjáig elmerül benne az ember, és elindul a legmélye felé. Milyen átélni ezt a megfoghatatlan minőséget, elmenni a végsőkig, majd szótlanul térdre rogyni? De ebben a regényben sokkal többről van szó, az ifjúság mámoráról, a gyönyörűségtől túlcsorduló pillanatokról, a levegő után kapkodásról, a korszakról, a válságról, amit mindenki átél, és míg néhányan csendesen izzanak, mások azonnal pernyévé égnek és szétszóródnak a levegőben.

Egy ember, látásmódjának megrendítő szépségével, gyengeségeivel, hibáival, kedvességével, derűjével, melankóliájával és őrületeivel együtt. Egy szerelem, amelyben lepkeszárnyak verdesnek, növényi kacsok fonódnak, galaktikus ködök és napkitörések kavarognak. Egy város, melynek térképe megelevenedik ebben a lüktető és szikrázó atmoszférában. Nincsen zug, ami kimaradna, lehetőségek és variációk bukkannak fel minden sarkon, minden hűs falban és nedves macskakőben.

Mészáros Urbán Szabó… (tovább)

>!
Napkút, Budapest, 2020
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632639628
>!
Napkút, Budapest, 2020
592 oldal · ISBN: 9786156283047

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pepege P>!
Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

Féltem ezt a regényt. Ha már én – a terjedelmes regények örök barátja – is elbizonytalanodom, mi lesz azokkal az olvasókkal, akiket feleennyi oldalszám is elriaszt. Mi veszi rá őket, hogy kézbe vegyék? Küllemre persze megfelelő, pont kézbe illik, kis vaskos gyönyör, de már a címe sem éppen olyan, amire többnyire felfigyelnénk (legfeljebb a győriek). És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a fülszöveg a szerelem témával csalogat, hát nem is tudom. Ezek nem jó kezdő szelek. Valószínűleg én is elsiklottam volna felette, ha nem lennék a Merítés-díj széppróza kategóriájának zsűritagja, illetve fanatikus kortárs magyar szépirodalom rajongó (bár azt hiszem, ez a kettő meglehetősen összefügg vagy következik egymásból).

A regény egyedüli, de nem elhanyagolható hibája, hogy túlburjánzó a szöveg. Ha a fenti okok miatt rá is lel az olvasójára, mindjárt következik a második akadály, amit le kell küzdenie: meg kell tartania az olvasóját. Lendületes, hangulatos, remek kezdés után én is azon kaptam magam, hogy valamiféle belső monologizálásba csöppentem, ami – paradox módon – egyszerre vonzott és taszított. Ez a hullámvasút aztán egészen a regény kétharmadáig tartott, mindaddig többször gondoltam rá, hogy talán ki kellene szállnom, de olyankor inkább szimplán csak félreraktam és csak megfelelő ráhangolódás után folytattam.

Aztán egyszer csak jött egy fordulat. Kétszer is vissza kellett lapoznom a könyvben, hogy mianyavalyafolyikittenkérem, azt hittem, valami elkerülte a figyelmemet, vagy kettőt lapoztam tán. Közel 50 oldalon keresztül valami egészen szürreális dolgok történnek, sőt, talán a mágikus realizmus megfelelőbb kifejezés lenne rá. Majd, mikor visszacsöppenünk a realitás talajára, bumm! egy-kettőre tarkón vág a felismerés: a történések alakulása más fényt vet az eddig olvasottakra, sok mindent át kell értékelni és máshogy kell tekintenünk bizonyos dolgokra. Ez így tudom, elég sejtelmes, de többet nem árulhatok el. Innentől (tehát a könyv utolsó kétharmadától) kezdve nem volt kétség bennem, hogy mindennek ellenére én igenis szeretem ezt a regényt. A szerző olyan csavart vitt bele a vége felé, amitől ismételten azt a lelkesedést éreztem (ha nem nagyobbat), mint a legelején.

Féltem ezt a regényt. Mert sokkal több van benne, mint amit elsőre gondolnánk.

2 hozzászólás
lzoltán IP>!
Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

úgy érzem sokáig el fog kísérni ez a mű mivel rengeteg kapcsolódást fedeztem fel benne mind a helyszín mind a történések bizonyos szempontból tekintett ívét figyelve ahogy a valóság is valóságosabb a valóságnál és mi sem bizonyítja ezt jobban mint a szerelem

>!
Napkút, Budapest, 2020
592 oldal · ISBN: 9786156283047
havaska>!
Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

Tősgyökeres győriként egyértelmű, hogy ezt a könyvet el kellett olvasnom. És milyen jól tettem… :)

A győri regény: egy művészlélek, egy munkanélküli író épp könyvet ír, és közben zajlik az élet: azaz: Győr utcáin járkál, a haverokkal mindenféle kocsmákban iszogatnak, közben találkozik a szintén művészlélek festőnővel. Iszogatnak, filozofálgatnak, megfejtik az Élet Nagy Titkait, szerelmesek, és nagyon boldogok vagy épp nagyon szenvednek.

Győr, a barokk város – és A győri regény a barokkkos mondatokkal:
Az (e-)oldalakon át futó hosszú mondatok miatt nagyon lassan haladtam, szerettem ízlelgetni a különleges szókapcsolatokat, hasonlatokat, melyek megelevenedtek a fejemben, élveztem a leírásokat Győrről, az utcákról, a különböző kocsmákról, ahol mi is megfordoltunk annó :D
off

A realista, irónikus belső kis hanggal , „Kettes”-sel nagyon sokat nevettem… néha mintha a számból vette volna ki a szót. :D

A stílusa egyébként néha modoros, vagy olyan győriesen sznob off… pl. „nem részegség ez, hanem megittasultság”, „5 óra magasságában”, stb. ,stb… aaaajjjaj)

Azt mondják, érezhető Krasznahorkai, Ottlik, Hamvas hatása az íráson. most megnézem, hogy igaz- e ez.

off

Capreolusreads>!
Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

A regény egyik különlegessége számomra, hogy bár rengeteg könyvet olvastam a szerelemről, de azt, hogy milyennek láthat egy szerelmes férfi egy nőt, ennek a szövegnek a segítségével tudtam igazán átélni. Megfoghatatlan, mitikus lény és csábító, játékos tünemény, tűz és nedvek keveréke, kóc és puhaság, egy jelenlét ami annyi mindent tud adni egyszerre, ami felemel és beburkol, de nem véd meg, saját magától nem véd meg. Gyönyörű égi és földi történet ez, tele ámulattal, fájdalommal, de főleg szépséggel és olyan mondatokkal szinte minden lapon, amiket legszívesebben azonnal kijegyzetelnék és újra és újra olvasnék.
Mindenkinek az életében volt, van vagy lesz egy ehhez hasonló szerelem, vagy legalábbis egy szerelmes korszak, amikor minden intenzívebb és perzselőbb, amikor az éjszakák mindig újabb lehetőségek és olyan jó elmerülni a barátok, kávézók, kocsmák, vízpartok, macskakövek, idegen lakások izgalmas forgatagában, amikor még mindent szabad és főleg lehet. Azt hiszem az is tökéletesen átjön ebből a szövegből, hogy milyen volt ilyen fiatalnak lenni, ráadásul pont ebben a városban. Mennyire szerettem ezt benne, bejárni Győr minden szegletét, zugát, felismerni azokat a helyeket amik számomra is sokkal többet jelentenek egyszerű épületeknél, utcáknál, ahol én is pont ugyanilyen varázslatos és soha meg nem ismételhető dolgokat éltem át.
A szerző különleges látásmódja pedig olyan gyengéden kísér minket a szöveg mélyebb rétegeibe, olyan jóleső felismerésekhez juttat el, hogy már nem is a történet a lényeg, hanem az, hogy megmaradjon bennem az a vágy, hogy újra én is így élhessek át mindent.
A történetről nem is nagyon tudok úgy írni, hogy ne áruljak el fontos részleteket, de annyit talán, hogy vannak benne érdekes fordulatok, szinte végig meg tud lepni.
Krasznahorkaihoz talán annyiban hasonlít, a csodálatosan burjánzó mondatokon kívül, hogy ő is a folyton a szépséget keresi, a kimondhatatlant, és ő is pont ilyen rafináltan tud lavírozni a sár és a szférák között.


Népszerű idézetek

pepege P>!

A boldogság üzemanyaga a feledés. – mondta Hákis Peti, aztán lehúzta az utolsó kortyot is a szilvapálinkából, amit nem sokkal korábban ajándékba hozott nekem.

(első mondat)

kisorso>!

– Milyen vörösbor van? – kérdem, mert szeretem a vörösbort, és mert egyúttal szeretném zavarba hozni a lányt. Ám, aki nem ért a vörösborhoz, az általában nem jön zavarba efféle kérdésektől.
– Középáron ezek vannak – mutat egy sorra – , aztán van még tokajink, de az nem vörös.
– Persze. És az ott? – bökök egy árválkodó palack felé.
Lábujjhegyre áll, és egy veszélyes mozdulattal a kezébe pottyantja az üveget. Ezt kihasználva a fiú gyorsan odalép és segítőkészen megtámasztja a lány csípőjét, aki hamar megint elhessegeti, mint egy kis bódult muslincát. A lány a pultra teszi a bort, és kérdőn rám néz. A palackon csak egy kis kerek, fekete címke Madárbor felirattal, alatta pedig egy rajzolt bagoly üldögél. Ennyi. Sehol a származásra utaló jel, vagy más szokásos információ az alkoholfokot vagy a pincészetet illetően, szóval izgalmasan szabálytalan portéka. Vadételekhez és érett sajtokhoz ajánljuk, de kitűnő kísérője lehet egy baráti beszélgetésnek, egy drámai szakításnak vagy kétszemélyes hitvitáknak bárhol a földön: szóval semmi ilyesmi nincs feltüntetve az üvegen. A kevesebb néha több, gondolom, és máris szimpatizálok a dologgal.
– Madárbor? – kérdem szándékolt kétséggel, a lány csak megszeppenten bólint, részéről itt véget ért a tájékoztatás. Ekkor a fiú lép a helyébe, és megtöri a lassan komikussá váló csendet.
– Madárbor – mondja teljesen feleslegesen, aztán a halántékát kicsit megráncolva és a hangját lehalkítva hozzáteszi: – Csak hetven palack készült belőle. Igazi ritkaság, a mediterráneum gyöngyszeme. – Nem néztem volna ki belőle ezt a mondatot, így rögtön a bizalmamba fogadom.
– És miből készül? Ugye nem bagolyból? – A fiú nevet, a lány is megolvad, mind együtt derülünk, aztán, amint elapad a humor hatása, a fiú további részleteket árul el. Ügyesen belejön a hazudozásba.
– Természetesen szőlőből préselték őt is, a madár a gróf címerét idézi, akinek a birtokán a szőlő termett. A legenda szerint a gróf vére is belekerült a borba. Amikor metszés közben megvágta a kezét, a kacsok ráfonódtak a sebre, és soha többé nem engedték el a grófot. Úgy beszélik, azóta sem volt ennyire kitűnő évjárat.
Elismerően bólintok.
– Rendben, elviszem.

106-107. oldal

pepege P>!

…a könyvtár úgy viszonyul a könyvhöz, mint bordélyházhoz a szajha, és ez a viszony csak azt hivatott kihirdetni a számodra, hogy sem ez, sem az, még ha éppen veled is van, nem lehet örökre a tiéd.

21. oldal

2 hozzászólás
pepege P>!

– Nino Pallati. Csak egy tipp, ha egyszer olasz származású alkoholista karaktered lesz a könyvben, ezt a nevet add neki. Az itallap visszafelé.

63. oldal

pepege P>!

Úgy emlékeztem, maradt még pár centi a Stolichnaya alján, de emlékezet és vodka ritkán állnak mellérendelő szerkezetben. Sóhajtottam és a fejemet csóváltam.
– Peched van barátom, elpárolgott minden jóság ebben a párás odúban. Jobban kéne figyelni a tömítésekre. Elég egy nyílás, és a java máris kárba vész.

34. oldal

pepege P>!

A szavak örülnek, ha levetkőzhetnek. Csomó télikabátos szót használunk, pedig nyár van. Pusztán illemből vagy érdekből vesszük elő őket, és olyan izzadt klisészaga van mindnek. Sajnálom az olyan szavakat, mint a tolerancia, a szimpátia vagy akár a szerelem. Mind pozitív dolgokat jelölnek, de ma már csak arra jók, hogy felmossuk velük az eredetiség mészárszékeit.

129-130. oldal

kisorso>!

Valld be, mondom Nanának, hogy neked is van némi közöd a patásokhoz. Hát, mondja sejtelmesen, ha becsukod a szemed, megmutatom. Az arcát kémlelem, próbálom megsejteni, mire készül, de végül megteszem, amire kér. Földöntúli, sötétnarancs homályban várakozom a szemhéjam mögött. Váratlan hangokat hallok, motoszkálást a fűben, de várok, próbára teszem a bizalmam és a türelmem. Aztán a kedélyes délután hőmérséklete lehűl, árnyék vetül rám, hogy szinte fázom. A pillecukor édes illatát elsöpri egy hűvös fuvallat, és elborzadok, amikor megérzem azt az ismerős, csípős vadállatszagot. Most, mondja Nana a saját hangján, de ekkor már nem merem kinyitni a szemem. Szaggatottan kapkodom a levegőt és mozdulatlanná válok, miközben a szívem fájdalmasan ver. Ha tehetném, mint gyerekkoromban, vastag, védelmező lepedő alá bújnék. Gyerünk, mondja Nana parancsoló hangon, nyisd ki a szemed. Nem reagálok, úgy teszek, mint a megrettent bogár, amely a halált imitálja az ember tenyerén. Érzem, hogy közel hajol az arcomhoz, a lehelete meleg és fanyar, mint a felkérődzött páfránylevél. Várok, szégyellem, hogy félek tőle, és szégyellem, hogy nem bírom eltitkolni a félelmet. Prüszköl egy nagyot, a nedvességtől a szempillámra nyálas harmat telepszik. Nem, nem szabad, ezt suttogom magamban, és minden erőmet össze kell szednem, hogy a szememet, a legdrágább eszközt, amellyel a valóságból kinyerem a hitemet, zárva tartsam. Meghatározhatatlan idő után hideg érintés éri az orrom hegyét. Egy-két barátságos nyelvcsapás, aztán csend, és újra érzem bőrömön a nap megnyugtató melegét, a félelem felszívódik, nyoma se marad. Most már van bátorságom kinyitni a szemem. Nana gúnyosan a nyelvét ölti rám, aztán újabb pillecukrot döf a nyársam végére.

405-406. oldal

pepege P>!

– Őszintén szólva, sosem értettem, miért festenek a nők? Miért nem állnak meg a sminknél?

31. oldal

kisorso>!

Merthogy egészében véve az irodalom ma már nem érdekes. Se annak, aki írja, se annak, aki olvassa. Azt mondta, a tudomány elszívta a levegőt az irodalom elől. Szerinte a regény legalább száz éve lejárt ügy. Nagyokat nyeltem közben, főleg száraz kis haragokat. Végül kikötöttünk annál a mondatnál, hogy a bolhák hite szerint az emberek istenek. Mentségemre, ezt nyomás alatt, de Péter találta ki. Azt mondtam, ennek semmi köze a könyvhöz, ő azt mondta, dehogynem. Éppen úgy táplálkozunk Istenből, mint a kis vérszívók belőlünk. És egy isten egy idő után megelégelné a sok kis férget, és egyetlen mozdulattal lesöpörné magáról. Ez a huszadik század. A progresszió meg a ráció bedőlése. És a huszonegyedik? Az már csak pornográfia és pusztítás lesz.

270. oldal

Capreolusreads>!

A szőnyegre huppantam, és kutatni kezdtem a lemezek között, mi illene leginkább az alkalomhoz. Volt egy kalózfelvételem Lajkó Félix egyik koncertjéről, ahol a legenda szerint Félix az utolsó szám végén elrepült, de nem a hegedűvel, hanem valóban, szárnyat bontott, felemelkedett a levegőbe, és kihussant a terem egyetlen nyitott ablakán. Ez való ide, gondoltam, és már küldtem is befelé a lemezt a lejátszóba. A falnak döntöttem a hátam, lehunyt szemmel élveztem a zenét, és gyönyörködtem benne, hogy a bor hatására tagjaim elernyednek és átmelegednek. A hegedűmuzsika és a nemes alkohol puha fonatokká sodródott össze körülöttem, s mintha marionettbábu lennék, lábfejemet, karomat, ujjaim végét emelgette a ritmus, a lágy hullámzás. Ez volt a legjobb dolog, ez a lassú belecsúszás a mohák emberalatti birodalmába, hogy a húsom porhanyóssá és illatossá vált, és megenyhültek a valóság egyébként mindig olyan szigorúan keményre feszített tartósodronyai, amelyek a képet tartották, a szégyenletes, unalomba fakult, se íze, se bűze képet az ember szeme előtt, a létezés kicsinyes törvényeivel és kimerülésig ismételt kliséivel, mint egy leckét vagy hamis tant vagy szándékosan rosszul kitöltött hangjegyfüzetet, röviden tehát a boldogság lesújtó ellenpéldáit. Felszabadító belecsúszás, nem a semmibe, de a mindenbe, ahol ez a minden egy pillanat erejéig átfogható, és keresztmetszete éppen elfér a lábujj és a fejbúb között, nem több és nem kevesebb, éppen annyi és akkora, mint én, rám konfekcionált varázstalár, csillagkezű szabók varrta mámorító köntös. Mindig azt reméltem, és komoly érvként tettem az élet mellé a gondolatot, hogy létezik egy cseles mozdulat, egy apró bűvésztrükk, amelynek segítségével kidughatom fejem a látszat ködéből, és akkor letisztul, kiélesedik előttem a takarás mögötti valóság, és végre lelepleződik mindez a nyomorúságos vergődés, amit életben levésnek, hivatásnak, nemzésnek vagy ilyen-olyan szórakozási formának nevezünk, olyan tartalmaknak tehát, amelyek gyaníthatóan másodlagosak, mégis kikövetelik maguknak, hogy végső értelmet tulajdonítsunk nekik. Azt hiszem, rövid terjedelmű, spontán és ihletett objektumokban kellene kifejezni az ilyen pillanatok hatalmas tekintetű rányílását a tiszta rendre, a térre, ahol még értettük magunkat, ahonnan magjainkat a kozmikus szél kifújta ebbe a fájdalmas és gyönyörű fizikába.


Hasonló könyvek címkék alapján

Justh Zsigmond: Művész szerelem
Spirit Bliss: Árnyékvilág
David Nicholls: Mi
Bosnyák Viktória: Elképesztő!
Jessie Burton: Múzsa
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Bauer Barbara: A fényfestő
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Fenákel Judit: Lili utazásai / Dokumentumok U. M.-ről / Az elhallgatás
Láng György: Primavera