A versekről nem tudok beszélni, én a verseket ÉRZÉKELEM.
A magyar költészetből én csak sorokat tudok kívülről, melyek időnként felragyognak és látom a képeket.
Mészáros László verseit olvasva már most is tudok ilyen sorokat, amik kísérni fognak engem.
„Aranyló levélen csipkét ver a dér.”
vagy:
„Új akác illatát szürcsöli a csönd.”
vagy:
„Ahogyan szaggatlak, épp úgy féltelek.”
Kívánom, hogy sokan olvassák ezeket a verseket: örömet és fájdalmat is fognak érezni;
és ez így van jól.
//
Törőcsik Mari
