Kiszámolós 75% 55 csillagozás

Birdie a barátnője búcsúbulijára készül.Kérdés,hogy mit vegyen fel a bulira, milyen legyen sminkje, és hogy a srácok is ott lesznek-e, akik neki tetszenek – mind a három.
A srácok nem csak, hogy ott vannak, hanem az is kiderül, hogy mindegyiknek tetszik a lány.
Birdie-nek nehéz a választás.
Most jön az olvasó számára is érdekes fordulat. Ugyanis Mészáros Dorka könyve innentől ú.n. lapozgatós könyv. Azaz, maga az olvasó döntheti el, hogy melyik fiút válassza Birdie, valamint dönthet az elkövetkező szituációk alakulásában is.
Megmondom őszintén nekem a könyvben éppen a lapozgatós jellege tetszett.Ilyet eddig, ha jól emlékszem egyszer olvastam- az is lenyűgözött. Persze, hogy végig olvastam az összes variációt. spoiler
Maga a téma számomra nem volt annyira érdekes.Ugyanakkor elismerem, hogy Birdie életkorában ezek a kérdések fontosak lehetnek.
Azoknak a fiataloknak ajánlom a figyelmébe ezt a könyvet, akik magas színvonalon megírt könyvet szeretnének olvasni, ezzel együtt mégis egy könnyed, laza olvasmányra vágynak.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/02/meszaros-dorka-…

„Magyar szerző tollából még csak hasonlóval sem találkoztam, mint a Kiszámolós. Egy vérbeli kamaszoknak írt regény, ahol teljes mértékben az olvasó alakítja a történetet, ezáltal még inkább átérezve a főszereplő elért sikereit. Rég szórakoztam ennyire jól könyv fölött, pedig nem szűkölködöm olvasmányélményekben. Szinte játéknak is felfogható az egész: mintha ki nevet a végént játszottam volna, ahol néha erős fejjel török előre a cél felé, máskor viszont élvezem, ha az ellenfeleimet leütve a pályáról foglalhatom el a helyüket egy-egy mezőn, miközben végignézem, hogyan kullognak vissza a start mezőre.
A könyv élvezeti értékét tovább növeli a sok kis helyes rajz, ami fellelhető az oldallécen. A szerkesztők nagyon jól eltalálták, tükrözi a történet hangulatát: az egésznek egy kedves, bohókás beütése van, egy könnyed, vidám látkép. Kedvencem az a mosolygós szívecske, ami többször is felbukkant és engem is mindig mosolygásra késztetett. Emellett pedig a versek sem elhanyagolható tényezők: a regényben több, apró költemény is feltűnik, melyeket Zsidró Dominik alkotott meg. Ezek többnyire mókás töltettel rendelkezik, az aktuális szituációhoz minden esetben kötődik, még nagyobb élményt biztosítva.
A legjobban az tetszett ebben a könyvben – természetesen a döntési jog után –, hogy a szerző nem csak a klasszikus végkifejleteket alkotta meg. Több olyan útvonal is létezett, amire nem számítottam. Azzal, hogy eldöntöttem, éppen melyik sráchoz húz jobban a szívem, még nem biztos, hogy végül nála tettem a voksomat, hiszen közben is volt lehetőségem változtatni a helyzeten. Az élet is pont ilyen: rengeteg úton indulhatunk el és kismillió döntés után érjük el a célunkat, ami lehet, hogy nem egyezik az előre felállított elképzeléssel, de mégis tudjuk, hogy ott a helyünk.
Bátran merem ezt a történetet ajánlani a fiatalabb olvasók számára. Igazi élmény azoknak, akik Birdie-hez hasonlóan maguk is még cserfes, bohókás lányok, akiknek még viszonylag kevés tapasztalatuk van. Emellett úgy gondolom, hogy a kicsit idősebbek számára is jó kikapcsolódás lehet, ha képesek emlékezni arra, hogy valamikor ők is pont ilyenek voltak: tapasztalatlanok, kissé bizonytalanok, de telve szeretettel és kíváncsisággal. ”

Nem szeretem a választásos könyveket. Illúzió, hogy az olvasó dönti el, hogyan folyjon a történet. Ha én dönthetném el, hogy mi történjen, akkor Birdie-nek kijárt volna két nagy pofon, és akkor lett volna értelme a sok sírás-picsogásnak. Persze ettől még lehet trendi ez a megoldás egy jó könyvnél, ahol van is értelme választani a sztoriszálak között.
Ez a kötet, egy rózsaszín, habos-babos cukormáz, és bármelyik véget is választod, Birdie jön ki belőle jól, vagy szerelmesen, vagy megnyugtató lezárással, mindenki puszi pajtás a végére, és sehol nincs egy megoldatlan konfliktus sem, mint ahogy tinédzseréknél nem is szokott. Jah, persze. Meg nem is túl izgalmas, sehol egy összetört szív, világvége és világfájdalom, hanem minden szépen összesimul, mindenki megbocsát stb..
Ezek a 15-17 éves srácok bölcsek, mindig értik egymást egy mozdulatból, egy pillantásból is. Soha nincs köztük félreértés, mert egy hullámon rezegnek még akkor is, ha épp akkor és ott találkoztak először. Na, persze.
Birdie, a felszínes 15 éves, nyilván egy csuda helyes lány, aki kinézett magának 3 csuda helyes, bár más karakterű csávót, és nézdmár mind a három srácnak ő is bejön, és mindez egyugyanazon házibulin. De Birdie nemcsak helyes, de jól táncol, király hangja van, tök jó verseket ír. A 2005-ös születésű modern lányka kívülről fújja a 90-es évek slágereit, de természetesen naprakész a maiakból is. Turner a kedvenc angol festője, és a Rómeó és Júliát is bármikor elemzi neked, kiemelten belőle Benvolio szerepét, mert hát pont ő az a figura a darabban, akire feltétlenül emlékszünk. De persze ez szokványos 15 éveseknél, akik azon aggódnak, hogy úúúristen mit vegyek fel a házibuliba, milyen legyen a frizurám, mely szettet vegyem fel a háromból, amit most shopingoltam össze, és amúgyis a sminkem passzoljon a körömlakkomhoz.
Aztán persze az is egy igen valid kép, hogy 18 éves srácunk zongorázik lánykánknak első blikkre, és A szépség és a szörnyeteg prológját játssza, ami épp lánykánk kedvence, nohát… 18 éves srác, zongorán, szépség és a szörnyeteget, fejből, kotta nélkül… ezt azért érdemes ízlelgetni… Á, nem is folytatom.
A karakterek nem önazonosak önmagukkal. Le van írva, hogy milyen a személyiségük, majd minden cselekedetük ellentmond ennek. Ráadásul a különböző befejezések, különböző személyiségeket adnak ugyanannak a szereplőnek, és ahogy olvasod, biztos vagy benne, hogy ez a karakter ilyet soha nem csinált, nem mondott volna.
Ennyi fickót sírni egy házibuliban, egy ugyanazon csaj mellett, hááát… és még tovább lehetne cincálni a piamennyiséget, amit 15 évesünk megivott, de nemcsak a mennyiség, hanem a félefajta, de persze meg se kottyan neki, vagy akár az idővonal, melyben 8 után ér a buliba, de éjfél után otthon van már, és közben két évadnyi szappanopera történik egy házibuliban…
Szóval ez amolyan amcsi rózsaszín habos-babos gimis filmszerűség, csak leírva. Se értelmet, se logikát nem kell benne keresni, és akkor pont jó kikapcsolódásnak, aztán jól el is felejtjük.

„Ha pofára esel, tudod, mit kell tenned: felpattansz, koronát igazítasz, mész tovább.”

Kell ilyen is.
Engem kifejezetten idegesített a sok becenév, szleng, tépelődés és nyavajgás, de visszagondolva a 16 éves önmagamra egy házibuliba nekem is ezek voltak a legnagyobb problémáim, bár ebben a könyvben mindent eléggé felnagyítottnak éreztem.
A karakterekkel sajnos egyáltalán nem voltam kibékülve, vagyis Lina volt az egyetlen, akit valamennyire megszerettem. A könyv első 55 oldala amolyan bevezetés, ahol megismerkedünk a karakterekkel. Hát ez alapján a bevezető alapján egyik srácot sem választottam volna… :D Több úton elindultam (nem az összesen), de valahogy mindig ugyanoda és ugyanahhoz spoiler lyukadtam ki +/- egy csók… Így utólag már nem is volt akkora jelentőssége a választásoknak :/
Az alapötlet jó, szerintem vannak olyan tini lányok, akiknek ez bejön, de hasonló felépítéssel és történettel már olvastam kidolgozottabb könyveket.
Ami viszont nagyon tetszett, az a háromféle különböző borító.

Ez a könyv egyszerre zseniális piaci rés, és borzalmas megoldás. Nagyon jó ifjúsági regény, ami engem kikerget a világból. Briliáns ötletek, amelyek belefulladnak a megvalósítás mocsarába. *sóhaj* Pedig annyira akartam szeretni!
A történet arról szól, hogy Birdie barátnője, Fanny el fog menni az iskolából, ezért egy búcsúbulit tart, ahol Birdie összes barátnője, és mindhárom kiszemelt pasi is jelen lesz. Az első felvezető alapján megismerhetjük nagy vonalakban a szereplőket, majd a buliban a három srácot ismerhetjük meg behatóbban. Ezután pedig jöjjön az olvasó döntése, ki az, akit be akar hálózni!
Bevallom én három pasiból csak kettő történetét olvastam el, mivel Beni pont nem az esetem semmilyen szempontból. Számomra a legjobb barát, és a se veled se nélküled kapcsolat az pont olyan, ami már leírás szintjén is taszít, az meg csak olaj a tűzre, hogy Beni nem a legélesebb kés a fiókban. Ellenben ezt a karaktertípust is érdemes megjeleníteni, biztosan sok lánynak az ő története fog tetszeni.
Az első, akinek a történetét végigjátszottam, az MárkIván. Bevallom, saját ízléskörben ő az igazán hódító számomra, okos, művészlélek (plusz tíz év és azt mondjuk, alternatív a srác) és arra gondoltam, ez eléggé érdekes lehet. Végeredményben tényleg jó volt, gördülékeny a sztori, hamar oda jutunk ki, hogy tetszenek egymásnak és valami lesz közöttük. Ami viszont nem tetszett benne, és ez nem csak erre, de a Jakab szálra is vonatkozik, hogy miközben az olvasó egy limonádé történetet akar olvasni, és elveszni a művészfiú gyönyörű pilláiban, közben mégis áldozatot kell hozni, és egy konfliktus elsimítani, és ilyenkor Birdie valójában nem a cuki főszereplő, hanem az önző hárpia. MárkIván sztorijában ez Pálmával való beszélgetés, (Pálma,aki nagyon le akar csapni MárkIvánra), míg Jakab szálban spoiler amin túl kell lépnünk. Vagyis adott egy tök jó limonádéalap, ami valljuk be, azért nem valami hosszú történet, legrosszabb esetben egy délután alatt kiolvasható (egy sztori), mégis ebből egy része nem a romantikával, hanem más iránti konfliktusok feloldásával foglalkozik, miközben a főszereplő karaktere is enyhén megkérdőjelezhető. Bocs, de ez nekem nagyon nem jött be…
Itt persze arra is gondolhatunk, hogy ez valójában akár életszerű is lehet az adott helyzetben, de közben a könyv történetileg semmi más valósat nem mutat. Nem azért, mert annyira elszálltak volna a karakterek, egyszerűen csak minden tökéletesen működik, lekerekített, tökéletes emberek járkálnak benne, akik átadják az érzéseiket, de közben mégis sokkal… egyszerűbbek. Nem papírmaséfigurák, de azért nem is túl árnyalt karakterek (klisék, de jófajta klisék), így az életszerűség szerintem nem elvárás a könyvvel kapcsolatban.
A másik sztori amit kijátszottam Jakabé, és őt azért szerettem volna kijátszani, mert titkon én is bolondulok a rossz fiúkért. off Az ő történetszála viszont nagyon nagy csalódás volt, és bevallom, fél csillaggal többet adtam volna (ha nem egy egésszel), ha Jakab szálát nem játszom ki.
Az első probléma, hogy az ő szálában szinte rögtön spoiler ezután pedig Birdie, mint a YA könyvek legtöbbjének főszereplőnője kijelenti, hogy ő most megváltoztatja, és jobbá teszi Jakabot. Na ez a másik, amitől kifutnék a világból, mert egy kapcsolatban senki sem építhetne arra, hogy majd jobbá teszi a másikat. Egy kapcsolat a másik elfogadásáról szól, a hibáival együtt, úgy ahogy van, kompletten. Nem arról, hogy nekem nem tetszik ez benne, akkor megváltoztatom spoiler. Természetesen nem azt mondom, hogyha a másik fél szeretne változni, akkor nem segíthet neki a főszereplő, hanem arra, hogy saját maga ne akarja megváltoztatni csak azért, mert ő így gondolja. A kettő között hatalmas különbség van, főleg a srác szemszögéből! Tudom, hogy ez ingoványos talaj, de szeretnék olyan ifjúsági könyveket látni, ami pozitív kapcsolati mintákat mutat meg, mert hát negatívból így is sok van…
Az hogy lapozgatós könyv, egy érdekes vetületet adott az egésznek. Valójában én a Kaland Játék Kockázat könyvekhez hasonló lapozgatós könyvekre gondoltam, hogy ahhoz hasonló lesz, még akkor is, ha már olvastam erotikus lapozgatós könyvet is. Tehát, hogy inkább pörögnek a dolgok, és hogy több választása van az olvasónak. Ezzel szemben ez sajnos nincs így. A bevezető számomra piszok hosszú volt, majdnem ötven oldal csak az, hogy felkészít minket a könyv a választásra. Hangsúlyozom még egyszer: ötven oldal.
Ezután pedig kisebb választási lehetőségünk van csak, ami sok vizet nem zavar (ha már eldöntötted, hogy melyik pasit választod). Tehát nincs olyan választásod, ami úgy változtatja meg a sztorit, hogy valami iszonyatosan más jöjjön ki a végén. Ehhez hozzáteszem, hogy összesen egy sztoriban négy választási lehetőséged van, ami hát valljuk be, nem sok. Vagyis ezt a könyvet nem úgy kell kezelni, hogy egy lapozgatós könyv, hanem úgy, hogy van egy romantikus sztori, és a befejezését amúgy olvashatod úgy, ahogy te akarod. Számomra ez eléggé kevés volt, pedig a lapozgatós volta miatt érdekelt egyáltalán a könyv.
Ami miatt érdekes lehet még, hogy nagyon az ifjúságot célozza meg: egyrészt a szövegnek olyan stílusa van, ami nagyon ezt közvetíti, ami nagyon modern, olyan, mintha tényleg a barátnőd mesélné ezt a történetet. Be kell vallanom, ez engem a világból kikergetett, de azt is, hogy valószínűleg a célkorosztálynak ez tetszeni fog.
Másrészről ott van, hogy alapvetően egy szellősen tördelt, nagyon jó kiemelésekkel dolgozott a kiadó, miközben apró illusztrációk is voltak benne. Azt pedig csak hozzátesz az egészhez, hogy lapozgatós könyv volta miatt sokkal rövid, valójában, mint 200 oldal, és inkább egy tipikus kisregény forma a könyv. Ez is arra megy rá, hogy behúzza a tiniket, a könnyű olvasmánnyal, kicsit segítse azt, hogy nem olyan hosszú, de még hosszú olvasmányélménynek hasson, és sikerélménye legyen az olvasónak.
Nagyon akartam szeretni, de ez nem nagyon ment. Ha nem lenne a Jakab szál, akkor azt mondanám, most azonnal menjen minden tini a könyvesboltba, és vásárolja fel a készletet, mert tényleg jó lenne arra, hogy újra olvasóvá váljon a kb 14-16 éves lánykorosztály. De mégsem jó teljesen a könyv.
Amit én remélni tudok, hogy a könyv végül olyan kapukat nyit ki, ami után picit bonyolultabb, picit jobb, picit menőbb romantikus lapozgatós könyveket is kifognak adni. Reménykedek benne, mert a koncepció nem rossz, van benne potenciál, és egyszerűen szeretnék ilyen formában jó történetet olvasni.

A könyv olvasása közben ismét tini lehettem az ő apró-cseprő gondjaikkal együtt: melyik pasit válasszam, mi lesz velem a legjobb barátnőm nélkül, mit kezdjek a legtökéletesebb, de legutáltabb csajjal, és ehhez hasonló cukiságok lelhetők fel benne.
(…)
Összességében nagyon élveztem a regényt, imádtam, hogy én dönthettem mi lesz Birdievel és (szerelmi) életével. De ami a legjobban tetszett, hogy nem minden történet kapott happy endet, csak egy ez így oké befejezést, amivel kapott egy kicsi életszagot a regény.

Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2020/03/meszaros-do…

Bővebben: https://konyvkoktel.blogspot.com/2020/10/miert-nem-jo-k…

Nagyon tetszik a három különböző borító, és az, hogy nem csak a borítóképet tudjuk kiválasztani, hanem a történeten belül is számtalan választási lehetőségünk van.
A kiadó stratégiáját rendkívül eszesnek tartom. Sokszor látunk tőlük érdekesebbnél érdekesebb formákat. Azonban sajnos az írók néha nem tudnak megfelelően kibontakozni a kötött formai követelmények miatt. Kicsit ezt éreztem itt is. Ugyanis mindegyik választási lehetőség előtt bejött a képbe egy minimum 5-6 mondatból álló sajnálkozás arról, hogy milyen rossz, hogy Birdie nem tud dönteni. Néhol eltúlzottnak éreztem ezt a fajta vacillálást.
Tetszett, hogy a különböző szálak nagyobb mértékben eltértek egymástól. A mellékszereplőkkel is más történt, már dialógusok hangzottak el. Még ha a téma hasonló is volt, a szereplők máshogy fogalmazták meg az érzéseiket, a gondolataikat. Azt tanácsolom, hogy ne csak átfussátok a különböző kicsengéseket! Mélyedjetek el kicsit a szövegben. Azokat a részeket se hagyjátok ki, ahol látszólag a főszereplő csak nyavalyog! Egy tinédzser belső világát kiválóan leköveti a könyv. A sorok között olyan életigazságok bújnak meg, amire számtalanszor rácsodálkoztam.

Mészáros Dorka egyedi történetet hozott össze. A lapozgatós könyvek sikere máig töretlen, gondoljunk akár a Super Marios, akár Ian Livingstone könyveire, de Bojti Anna: Éjszaka az állatkertben könyve is hasonló elven alapul. Igaz a lapozgatás még nem teljes recept a sikerre, kell hozzá egy jó történet, ami itt is megvan. Adott nekünk a főhős, Birdie, aki buliba készül, ahová három kiszemelt srác is érkezik. A történet már az elején lehetőséget nyújt a választásra a különböző opciók közül, hogy Birdie milyen szettben indul el, milyen sminket csinál magának stb. A történet előrehaladtával pedig számos szituáció közül választhatunk, ami befolyásolja a történetmenetet. Nem is a fiú személye, vagy a tény, hogy összejönnek-e, hanem maga a pszichológiai mozzanatok voltak a legérdekesebbek, ami miatt elgondolkodtam, hogy milyen apró történésekkel alakítjuk az életünk folyását, amikkel sokszor nem is vagyunk tisztában.
De a fiúkkal való flörtölés is számos lezárási lehetőséget nyújt a történet során, Birdie maradhat szingli, kerülhet egy friss kapcsolatba, vagy akár a kettő közti állapotban is befejeződhet ez a friss és egyedi történet.

Egy újabb számomra nagyon izgalmas könyv a Menő Könyvek és Mészáros Dorka jóvoltából.

Birdie tizenötéves tini lány, aki egyik este egy buliba készül, ahol három fiú is ott lesz, aki tetszik neki. Beni, akivel ezer éve barátok és nemrég szakított a barátnőjével. Jakab, aki nagyon nagyon zárkózott és keveset lehet róla tudni és Márk, aki nagyon intellektuális személyiség. spoiler

Vajon melyik fiú lesz a befutó? Ez csak az olvasón múlik. 24 történetet élhetünk át 288 oldalban. Zseniális és nem minden történet happy end, sokkal inkább olyan, mint a valóságban.

Birdie nagyon szerethető karakter, igazi kis cserfes tinédzser.

Nagyon jó ötlet ez a többféle cselekménysorozat – ami az olvasó választási lehetőségeitől függ.
Bevallom én csak egy lehetséges cselekményszálat vittem végig – mert a főszereplő iszonyatosan idegesítő volt – és pont elég volt belőle. :) spoiler
spoiler