Tolvaj ​Jamie 3 csillagozás

Mészáros András: Tolvaj Jamie

A 22. század végén egy fiatal tolvaj meggondolatlanul belekeveredik a világot irányító hatalmak játszmájába. Rádöbben, hogy mekkora ára van a Gépi Intelligenciák, a poszthumánok és a társadalom vezetői között fennálló törékeny békének. Kénytelen szembesülni vele, hogy ezt az árat az emberiség évtizedek óta nyögi – és most rajta a sor.
Útja során nem csupán a Dzsinnek és az ifritek figyelik árgus szemekkel minden lépését, de meg kell küzdenie Missouri farkasaival és a saját lelkiismeretével is. elérkezik arra pontra, amikor el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó meghozni az emberiségért és azokért, akiket mindennél jobban szeret.

Vajon képes egy tolvaj a mérleg nyelvét a megfelelő irányba billenteni, és lerántani a leplet a háttérben húzódó, sötét rejtélyekről? Meddig megy el egy férfi, hogy megmentse azt, akit a legjobban szeret?

Tartalomjegyzék

>!
Főnix Könyvműhely, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632099

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Mészáros András: Tolvaj Jamie

A könyvnek az “Egy ifjú kvantumtolvaj kalandjai” alcímet adnám. Egy szingularitás utáni, alaposan összerázott (és felkevert) világban egy nagyban gondolkodó bűnöző zsákuniverzumokat tör fel, schrödinger-hurkokat nyitogat és mesterséges intelligenciákat rabol ki, miközben olyan dolgokra derít fényt, amiket a Föld szürke MI-nenciásai nagyon szeretnének titokban tartani. De akad dolga léghajós kalózokkal és kibernetizált harci vonatokkal is, szóval van itt mindenféle nyalánkság a technofil SF kalandregények kedvelői számára.

A hátsó borítón elrejtett 17-es karika dacára az első rész annyira durva, mocskos és kegyetlen (mindennek a tetejébe még a fogalmazásmódja is kissé modoros), hogy még egy huszonéves is megállna tőle a fejlődésben. Bár a későbbiekben kapunk egyfajta magyarázatot arra, hogy a nyitójelenet helyszíne miért is ilyen gyomorforgató, én ezt a bevezetést nagyon szerencsétlennek találtam. Téves elképzeléseket alakíthat ki a regényről, amelynek stílusa fejezetről fejezetre finomodik, világa (és kisebb mértékben ugyan, de főszereplője) pedig hasonlóképp válik egyre árnyaltabbá.

Bár ez a regény is egyetlen főhősre épül, a sok helyszínváltás miatt a történet mégis rendkívül változatos tud lenni, nem kívánja annyira a nézőpont-váltogatást, mint más, hasonló terjedelmű történetek. Másik főhős egyébként nem is nagyon kínálkozik, mivel Jamie a szövetségeseit is úgy váltogatja, mint kalandjai helyszíneit. Eleinte úgy is éreztem, mintha kisregények láncát olvasnám, csak a harmadik rész végére hittem el, hogy ez egyetlen monumentális történet, amelyben lépésről lépésre haladunk a végkifejletig. A sztori a fejlett arab megapoliszokból a lepusztult Amerikán keresztül egészen a Jupiter holdjaiig repít, miközben mindig előkerül egy újabb titok és egy újabb ellopni való (esetleg ellopni való titok). Az író ügyesen játszik a kiberpunk és az űropera népszerű toposzaival, nem egyszer meglepő keverékkel állva elő. Ilyen az, amikor egy magyar szerző ismeri a zsánert, amivel dolgozik.

Engem a negyedik rész poszthumánjaival sikerült végleg megnyernie magának, akiket egy majdnem swifti jellegű szatírába csomagolt. spoiler És még ez után jött csak az űroperás rész, ahol hasonlóan váratlan csavarokkal találkozhattam. spoiler Tetszett, ahogy minden fejezet újraértelmezte a világot, ugyanakkor megindokolta, hogy miért is nem tudhattuk mindezt korábban. (Ámbár attól tartok, hogy a szerző összekevert két Jupiter-holdat. A kolónia otthonát ugyanis nem jég és nem is víz borította, ergo nem lehetett az Európa, ugyebár. De ez volt az egyetlen olyan tévedése, amiért lefejezés jár, a tudományos elemeket egyébként korrektül és kreatívan – de nem kemény realizmussal – kezelte.)

Meg kell jegyezzem, hogy a helyesírás-ellenőrzés alighanem automatizálva volt, ugyanis sok az írásjel- és szóközhiba, valamint az egészen mást jelentő betűtévesztés: pl. szinapszisok helyet szinopszisok. Érdekes kezdeményezésnek tartom ellenben a kötet végi jegyzeteket, ahol nem a világ érdektelen statisztikáit sorolják fel kéretlen függelék keretében – ilyet is láthattunk már – , hanem IRL tudományos fogalmakat szótáraznak ki azon olvasóknak, akik nem jártasak a világ összes tudományágában. Sajnos a szócikkek összeállítása nem sikerült túl jól: kétlem, hogy pl. a lendület fogalmát kéne magyarázni, miközben ennél sokkal bonyolultabbak kimaradtak. De az ötlet jó.

Mindent egybevéve, és a szerencsétlen nyitófejezetet meg nem bocsátva, ez a könyv most nálam 2016 legjobb magyar SF regénye. Legalább egy teljes csillagot ver minden vetélytársára, amit olvasni volt (bal)szerencsém.

5 hozzászólás
>!
Szilárd_Berke I
Mészáros András: Tolvaj Jamie

Teljesen elfogult vagyok András anyagai felé, szóval…
Számomra hangulatilag egy kevés Miéville (ebből a változatos helyszínek és olykor szürreális lények/alkotások), egy kevés Szárnyas fejvadász (csaknem mindvégig nyomasztó a légkör, vonz és egyszerre taszít ez a képzelt sf világ, a kütyüivel, a bizarr jelenetekkel, és mai szemmel picit lassú, míg eljutunk a végkifejletig), egy kevés Beavatott (a lázadóval, aki a nála „fejlettebb” rendszer ellen tör), plusz egy sajátos adalék is jelen van, pont a főszereplő alapján, aki egyszerre tolvaj, egyszerre nyomozó, kiberbűnöző, ugyanakkor egyfajta „ifjú Indiana Jones”, és legfőképp az élet dolgain moralizáló, szerelmét féltő „kisember”, aki képes kiemelkedni „odalentről”, hogy visszaszerezze elérhetetlennek tűnő kedvesét.
Mindeközben persze kiderül egy s más a fiú hátteréről, kapunk pár valóban érdekes fordulatot, picit még egy Térség volumenű ívet (és kihívást) is behúzunk az utolsó negyedre, túlfeszítve a kötet kereteit.
Amit sajnálok, hogy még erőteljesebb szerkesztéssel szebb íve lett volna az anyagnak (a kevesebb itt most több lenne), és Jaime kedvese is méltatlanul a háttérbe szorul – számomra emiatt Jaime belső motivációja nem eléggé megalapozott, holott a fél világot átszeli miatta…
A fogalmazás nekem bejött, olyan Ndy-s, jó értelemben – valahol utánozhatatlan, szerintem. Idézek pár kifejezést a 442-443-ik oldalról (amúgy bárhová lapozhattam volna): DNS duonok, testforrasztott, arkangyal-harcos, poszthumán, Nemezis, holografikus minták, tudatminták, antigravitációs parallok, vészhelyzeti elektronika, félvér.
Engem megfogott a világ, a történet, a stílus, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.


Népszerű idézetek

>!
Zora

Egyszer minden civilizáció eljut addig a pontig, ahol megteremti saját nemezisét.

>!
Molymacska 

Egyedül érezte magát egy haldokló kontinens sugallta, lejárt szavatosságú véleménnyel.

39. oldal

>!
Molymacska 

A vicc az egészben, hogy az arab országok többsége a szingularitást követő évtizedekben behódolt egy olyan hatalomnak, amelynek erre semmi szüksége nem volt: amíg az öreg kontinensen és az Államokban még lélegeztető gépre kötött vénemberek kapaszkodtak aszott kezükkel a hatalom utolsó morzsáiba, addig tépett és elkínzott afrikai nemzetek elfogadták a megelevenedett digitális álmot.

39. oldal

>!
Molymacska 

Nem sokkal később egy megtermett ördögfajzat tűnt fel a szemközti sarkon. Fejjel magasodott mindenki más fölé, az emberár pedig olyan sietve vált szét előtte, mintha maga a génmanipulált Mózes lépett volna a vásárosbódék közé rekesztett Vörös-tenger emberi arcokból, törzsekből, és végtagokból álló, kavargó habjai közé.

42. oldal

>!
Molymacska 

„A rózsákat megette a penész”
(…)
A fiú majd' egy évtizeddel később, a kamaszos lázadás hevében, rendszerint azt felelte erre, hogy a penésznek is van virága, és bár a rózsáé szebb, de teljesen haszontalan. Sőt, életképtelen. Ma már, érettebb fejjel, máshogy gondolt édesanyja szavaira. Megértette: korántsem az határozza meg valami értékét, mekkora hasznot hajt.

Talán éppen ez a látásmód az, ami emberré tesz bennünket.

99. oldal

>!
Molymacska 

Jamie soha nem tudott azonosulni azzal az Államokban elterjedt, megkövesedett és kirekesztő szemlélettel, amivel a már csupán a hamis statisztikákban létező középosztály megbélyegezte a génmanipuláltakat és a melegeket. A dogmák, a vallási fanatizmus és az értelmetlen törvények csupán tünetei voltak, amelyeket a haldokló kontinens, lassú agóniája közben, kiizzadt magából. A gyűlöletkeltés és a megvetés kora volt ez, amelyet mesterségesen tartottak fent azok, akik az egykor világhatalomnak számító ország megmaradt részeit irányították – legalábbis névleg.

108. oldal

>!
Zora

Részlet Jassim Asshad parancsnok naplójából:
Nem tudom, őrült vagyok-e, de hogy szörnyeteggé lettem, az nem vitás. Mégis, így egy csipetnyi reményt megőrzök a jövőnek. Lélek nélkül, holtan, de mégis ébren…
…mert csak egy igaz isten létezik, Allah, akinek Mohamed a prófétája.

/Dzsinnek és ifritek c. fejezet/

>!
Molymacska 

A párharcok legvégén az arkangyal és az ördögfajzat került a döntőbe.
Ördögök és angyalok – borzongott meg Jamie. – Saját rémálmainkat teremtettük meg, saját démonainkat, saját, önző, hamis isteneinket.

114. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Blake Crouch: Sötét anyag
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Greg Egan: Quarantine
Stephen Baxter: Ring
Greg Egan: Karantén
V. J. Ridnyik: Kvantummechanika mindenkinek
Fodor Judit: A determinizmus-koncepció fejlődése és kapcsolatai a kvantummechanikával
Ian McDonald: Brasyl
Michael Swanwick: Dancing with Bears
Dan Simmons: Ílion