Soha ​nem látott bálnák hangja 7 csillagozás

Mesterházy Balázs: Soha nem látott bálnák hangja

„25 éves kor környékén a szív sejtjeinek kb. 1%-a cserélődik le évente. Egy teljes emberi élettartam alatt a szív sejtjeinek majdnem a fele megújul. A szívemnek az a fele, amelyikben a történetünk van, majd még akkor is meglesz, mikor végzünk.” (A szívnek az a fele)

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2017
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634680260

Kedvencelte 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
LuPuS_007 P
Mesterházy Balázs: Soha nem látott bálnák hangja

4 perces ezreket fut. A versei jók egészen addig, amíg át nem megy tudományos ismeretterjesztésbe. Nem az ismeretterjesztéssel van a baj, arra ott a BBC és Sir David Frederick Attenborough. Ide szerintem felesleges és ez által nálam zuhan lefelé.

>!
Ecser_Móni
Mesterházy Balázs: Soha nem látott bálnák hangja

Ezekben a versekben a szavak játékosan is tudnak komolyak lenni. Szinte felkiálltasz tőlük, mert olyan közelről ír s valahol mégis a messzeségből. Egyszerre karcos és puha, prózai és lírai, minimalista és kiteljesedő. Hozza az ismerős érzések melengetését s a mindig ismeretlen újszerűségét. A szavakkal, az élettel úgy birkóznak a sorok, oly mélyek, hogy beleszédülök.
Mesterházy verseiben találkoznak az amúgy kusza élet-szálak, összeérnek és dallammá simulnak a költő „tollfésűjétől”.

>!
salsalis
Mesterházy Balázs: Soha nem látott bálnák hangja

Végre egy határozottan új utakat kereső gondolat és nyelv. Nekem ablakot nyit egy újszerű elgondolásra, vagy inkább érzésre. Olyan, mint amit a címe ígér: játékos, mély, valahol misztikus és mégis nagyon élő és modern. A kötetben van egy Tandori-átiratokból álló szakasz (négyből az egyik, egyébként ritkán látni ennyire jól felépített ciklusokat). Talán nem túlzás azt mondani, hogy (többek között) azért tettem fő helyre a polcomon, mert még a Tandori-átiratokat sem Tandori miatt szereti az ember, hanem az ilyen sorok miatt: „Kell, hogy az élőknek is adhass valamit. Úgyhogy elkísérhetsz, igen, persze csak egy darabig, de aztán megmutatom, ahogyan én halok.” Vajon le tudok akadni valaha arról, hogy ezt a sorát mondogassam: „Feléltem magamból mindent.” Azt hiszem, hogy a humor és az intelligens-ironikus hangok hálója mellett sokkal erősebben kell ez a kötet azoknak, mint én, akik néha attól rettegnek, hogy kiégtek és már nem éreznek semmit. Ez a könyv beröffenti a lelket. Intertextusok és hatások hálózzák át, mégsem csupán ez benne a játék, hanem az, ahogy a legreálisabb tényeket, a fizika, a gravitáció, vagy pusztán az idő egyszerű elemeit emeli be a nyelvbe és teszi költészetté…valahogy meghatóvá, érzékivé, benyomássá. Nekem ez egy egy százas skálán százötven.