„25 éves kor környékén a szív sejtjeinek kb. 1%-a cserélődik le évente. Egy teljes emberi élettartam alatt a szív sejtjeinek majdnem a fele megújul. A szívemnek az a fele, amelyikben a történetünk van, majd még akkor is meglesz, mikor végzünk.” (A szívnek az a fele)
Soha nem látott bálnák hangja 10 csillagozás
Kedvencelte 2
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Ezekben a versekben a szavak játékosan is tudnak komolyak lenni. Szinte felkiálltasz tőlük, mert olyan közelről ír s valahol mégis a messzeségből. Egyszerre karcos és puha, prózai és lírai, minimalista és kiteljesedő. Hozza az ismerős érzések melengetését s a mindig ismeretlen újszerűségét. A szavakkal, az élettel úgy birkóznak a sorok, oly mélyek, hogy beleszédülök.
Mesterházy verseiben találkoznak az amúgy kusza élet-szálak, összeérnek és dallammá simulnak a költő „tollfésűjétől”.
Végre egy határozottan új utakat kereső gondolat és nyelv. Nekem ablakot nyit egy újszerű elgondolásra, vagy inkább érzésre. Olyan, mint amit a címe ígér: játékos, mély, valahol misztikus és mégis nagyon élő és modern. A kötetben van egy Tandori-átiratokból álló szakasz (négyből az egyik, egyébként ritkán látni ennyire jól felépített ciklusokat). Talán nem túlzás azt mondani, hogy (többek között) azért tettem fő helyre a polcomon, mert még a Tandori-átiratokat sem Tandori miatt szereti az ember, hanem az ilyen sorok miatt: „Kell, hogy az élőknek is adhass valamit. Úgyhogy elkísérhetsz, igen, persze csak egy darabig, de aztán megmutatom, ahogyan én halok.” Vajon le tudok akadni valaha arról, hogy ezt a sorát mondogassam: „Feléltem magamból mindent.” Azt hiszem, hogy a humor és az intelligens-ironikus hangok hálója mellett sokkal erősebben kell ez a kötet azoknak, mint én, akik néha attól rettegnek, hogy kiégtek és már nem éreznek semmit. Ez a könyv beröffenti a lelket. Intertextusok és hatások hálózzák át, mégsem csupán ez benne a játék, hanem az, ahogy a legreálisabb tényeket, a fizika, a gravitáció, vagy pusztán az idő egyszerű elemeit emeli be a nyelvbe és teszi költészetté…valahogy meghatóvá, érzékivé, benyomássá. Nekem ez egy egy százas skálán százötven.
Népszerű idézetek
nem nyerésre váró verseny
Talán fel lehetne az egészet úgy is fogni,
hogy ez nem egy nyerésre váró verseny, és hogy
ki menyire jut, ahhoz csak igen vékony
fogódzót nyújthat néhány poszt meg lájk meg a holmi
sportesemények mentén kézenfekvőn levonni
kívánt hasonlóság. Viszont az életben pont
az „a mihez képest” a leginkább illékony,
amire tartva a célt meg lehet határozni
egyáltalán. Saját, lezárt életek híján
pedig nem marad más, csak a másikat figyelni,
hogy hol a vonal, ott még jó és szögmérővel
mérni meg ama eltérés fokát, még bízván,
adódik annál jobb, mint sérülten elismerni,
hogy az élet néhány milliméteren dől el.
62. oldal
[kevesebb]
Nagyobb bevásárlások után, amikor hirtelen tele lesz a hűtőm
(mindenből több is, mint azonnal kellene),
azt élvezem nézni és számon tartani, ahogy fogy a készlet,
ahogy rendeződik a terep és újra lesz hely.
Most, hogy már csak kevesebb van, számolok.
A sikeresen megspórolt tétel az öröm.
87. oldal
És akkor sír az ember
A sírás teljesen természetes emberi reakció,
amelyet mindkét nem tagjai gyakorolnak.
Amikor azt mondtad, hogy egyedül vagyunk, akkor
én is sírtam. Igazi síráskönnyeket.
A könnyeknek három fajtáját különböztetjük meg.
A bazális könnyek a látáshoz szükséges
nedvességet biztosítják. Napi 1-3 milliliter termelődik
belőlük. A reflexkönnyek kimossák a szemből az oda
nem tartozó részecskéket, ezzel gátolva meg
az irritációt. Síráskönny akkor termelődik,
ha erős érzelmi reakció ér valakit. Ilyenkor
a limbikus rendszer egy acetil-kolin nevű
neurotranszmitteren keresztül megindítja a könnygyártást,
természetes fájdalomcsillapítót is előállítva ezzel.
És akkor sír az ember. Mert minden változásnak végül úgyis
ugyanaz a vége. Van, ahonnan már nem lehet ketten menni.
Én azt hittem, úgy búcsúzom, ahogy nem búcsúzott még senki soha.
Átlátszó, erősen sós ízű, enyhén lúgos kémhatású folyadékot
csorgattam le az arcomnak a falán. A szememtől a számig folyt és
néhány csöppje talán még az államig is elért.
A nők évente átlagosan 64-szer sírnak, a férfiak
ennek csak a negyedét. Tegnap azt mondtad,
„– A kettes a legmagányosabb szám.”
(megkérdeztem) „– Miért?” „– Az egyetlen páros prím."
(ezt válaszoltad, azt hiszem, ennyi volt.)
A végén a számba aztán még bele is folyt egy kicsit.
lehetett érezni a természetes fájdalomcsillapítót.
52. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás