A kiváló költő, műfordító és esszéista, Mesterházi Mónika közel másfél évtized után jelentkezik újra verseskötettel, ennek érvényében a Nem félek több szempontból is költői szintézis. A tizenkét ciklusra tagolt könyv röntgenképszerű átvilágítása a rendszerváltás után újabb rendszerbe zökkenő magyar viszonyoknak Tatárszentgyörgytől a Pillangó utcáig, 2008-tól napjainkig.Szociofotókra emlékeztető közérzetverseiből és az utazások, találkozások, megfigyelések, megtisztított talált tárgyak személyes gyűjteményéből építkező kötete katartikus megragadása gyásznak és eleven hiánynak, ugyanakkor egy önironikus, analitikus költészet kiteljesedése.Mesterházi Mónika verseit olvasva, egyik metaforájával,belépünk egymás tereibe, otthon leszünk a létezés idegenségében. Így lesznek a Nem félek töredékes monológjai és emlékszilánkjai, a veszteségeket számbavevő, megrendítő versei az orpheuszi költészet fényében végtelen dialógussá.
Nem félek 40 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2021
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Torkomban gombóccal olvastam a kötet verseit.
Szembenézés a felfoghatatlannal: az elmúlással. Kísérlet a veszteség, a gyász, a hiány megfogalmazására. Egy erős ember őszinte vallomása.
Csupa fájdalom. Mást nem is nagyon lehet mondani róla. Olvasni kell.
Hogy a szavaknak milyen ereje van! Hogy a megfelelő sorrend, a megfelelő szövegkörnyezet, a hangulat, a mondanivaló – és egy olyan semmi kis szó, hogy „jó”, még ez is milyen erős tud lenni.
Erős kötet, a gyászversek kifejezőek, nem gagyin patetikusak, szép emléket állítanak. A visszaemlékezős, múltba – vagy épp a közeljövőbe tekintések szintén jól sikerültek. Eszembejut, hogy milyen érzés elveszíteni – ezt mindenki megtapasztalja, csak mindenki egy kicsit máshogy…
Szeretem azt is, amikor egy társadalmi lenyomat, na, az everyday life keveredik a líraival – ismerős. Arra jutok, hogy máshogy is lehet nézni/élni a világot.
Mesterházi Mónikától ez volt az első verseskötetem (fordítóként már több munkáját olvastam), ízelítőt a Lírástudók podcastban (https://fidelio.hu/konyv/ezt-megint-nem-lehet-majd-elme…) kaptam a verseiből.
A Magvető Időmérték sorozatában jelent meg idén, ezért is felkerült a várólistámra.
Hamar elolvastam elsőre, majd vissza-visszatértem azokhoz a versekhez, amik megfogtak. Könnyen befogadható műveket találtam a kötetben, amiket áthatnak az emlékek, a gyász és a halálesetek feldolgozásának szükségessége. Úgy éreztem konkrét részleteket, emlékeket kaptam MM életéből, az elmúlt évtizedek történéseiből. A kötetben 2007-től szerepelnek versek, az utolsó oldalakra konkrétan a koronavírus-járványra utaló darab is került.
Tetszett, újraolvasós!
Megrendítő volt olvasni Mesterházi Mónika verseit egy édesanya haláláról. A kötet elején „könnyed” jelenetek, banki sorbanállás, PIN-kód keresés, majd szépen lassan eljutunk a kórházig.
Megrendítő, inkább komorabb hangvételű versek. Nem hagyományosak, Sokszor nagyon intimek, vallomásszerűek. Töredékesek, A kötet második fele a gyászt, az elengedni nem tudást, a fájdalmat tükrözi. Nem annyira az én világom ez a verseskötet, én a rímes verseket szeretem igazán, nem azt, ahol gyakran csak gondolatok vannak egymás alá írva. De elgondolkodtató és figyelemfelkeltő e versek világa mégis.
Megérintett. Ennél többet nem is tudok most írni.
„Ha nem képviseli az ember önmagát,
mit képviselhet akkor?”
„Hogy megint tudjam
a dolgok fontosságát,
el kell mennem, vissza kell jönnöm.”
Népszerű idézetek
Könnyű úgy tapintatosnak lenni,
ha az egész egyáltalán nem érdekel.
Könnyű úgy nem faggatózni,
ha nem vagyok kíváncsi senkire.
Könnyű úgy nem beleszólni mások életébe,
ha mások életéről semmit nem gondolok.
Ha csak annyit gondolok az életükről,
amennyit mondanak, amennyit mutatnak.
Könnyű úgy elfogulatlannak lenni,
ha megvagyok nélkülük, ha
mindenkit fel tudok címkézni.
(Könnyű, nehéz, könnyű – részlet)
106. oldal
Ha hirtelen nem lehet betolni a konyhaszéket,
az azt jelenti, hogy ősz van, ott a macska, és
már majdnem egy éve nem vagy itt.
(Vázlatok – részlet)
102. oldal
A másik ember – az a rohadék
A másik ember – az a rohadék,
aki fellök, úgy rohan, nem is néz,
aki nem képes félreállni, ha sietsz,
aki rég látott, és meg sem ismer az utcán,
akit rég láttál, és nincs kedved felismerni,
aki nem szán rád egy órát az életéből,
aki az életedből órákat kívánna magának,
aki elfelejti, mit beszéltetek meg,
aki szemedre hányja, ha valamit elfelejtesz,
az a másik rohadék is mindig te vagy.
A városod
nem neked őrzi kávéházait:
parkot, folyóparton, ahol
a szem nem fúródik frusztrált
tekintetekbe rögtön,
felszámol itt a téboly.
(Június – részlet)
38. oldal
Ezt megint
Az ügyintézéssel és ácsorgással
töltött fél nap után hanyatt fekve
már nem fájt úgy a hátad, a csípőd
és a többi. Míg én a szekrényben
egy PIN-kód nyomai után kutattam,
te József Attila „kései” verseit
mondtad, egymás után, és
tudtam, hogy belülről. Mikor
a kód nem lett meg, odajöttem,
és ahogy mozdultál, felszisszentél:
nagyon fáj. „El ne mondd!” Ezen
végre nevettünk. Eszembe jutott,
ezt megint nem lehet majd elmesélni.
Először az arcizmaim
lazulnak el, aztán kimegy
a fejemből, hogy a magyar
nem a sehonnai ellentéte,
csak egy másik népnév.
(Prága – részlet)
25. oldal
POLONIUS
Soha ne végezz el semmit, amit más is elvégezhet.
Ha valamiért mégis az a legegyszerűbb, titkold el.
Ha segítened kell, fogd föl penitenciaként, ne éld bele magad,
töltsd el az elvárható minimális időt, közben foglald el
magad a telefonoddal, és azonnal lépj le, amint lehet.
Ha nem nagyon necces, lépj le korábban. Közben,
előtte és utána sajnálhatod magad, ez opcionális.
Fő, hogy legyél tele magabiztos önbizalommal,
hiszen okosabb vagy másoknál. Mindig tudd,
hogy vannak fontosabb saját dolgaid, és soha
ne gondolj arra, hogy váratlan rossz helyzetekben
ezzel más is így van. A te dolgaid előrébb valók.
Mindig tudd, kik az adott ügy iránt elhivatott emberek.
Teremts számukra olyan helyzetet, hogy muszáj legyen
kitalálniuk, hogyan oldják meg. Az ilyen embert
nyilvánvalóan utálni fogod, és kicsit lenézed,
de ne éreztesd vele, mert nem taktikus.
Légy elérhetetlen. Soha ne adj írásba olyasmit,
amit nem tudsz, nem akarsz vagy elmulasztottál
megcsinálni. Ne kérj elnézést. Más is hibázik:
emberek vagyunk.
Hideg
A szélvihar benyitott a fűtetlen szobába,
és nyitva hagyta maga mögött az ajtót.
Pár napig a résen húzott be a hideg.
Mit keresett ott az a barátka poszáta?
Egy vándormadár télen? Lent feküdt
fénytelen szemmel az erkélyajtó előtt,
semmi madármelegsége nem maradt,
de még elbillent a feje a tenyeremben.
Mennyi minden, mennyi elképzelhetetlen
rossz tolakszik hirtelen a fűtött szobákba is,
váll és nyak dermed tehetetlenségbe,
ingerült rosszkedv minden mozdulatban,
és ha az ékes hangú, akit elrejt
nyáron egyetlen zöld levél,
a feketesapkás, bolyhos tollú
vendég betéved, váratlan, apró
örömforrás, azt is későn látjuk,
ha már fekszik némán a hideg küszöbön.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Péri Györgyi: Minden más ·
Összehasonlítás - Kántor Péter: Köztünk maradjon 91% ·
Összehasonlítás - Piros Vera: A fáraó megérkezik Lisszabonba 89% ·
Összehasonlítás - Szabó T. Anna: Elhagy 88% ·
Összehasonlítás - Simon Márton: Dalok a magasföldszintről 88% ·
Összehasonlítás - Falcsik Mari: Az igazi idő 88% ·
Összehasonlítás - Peer Krisztián: 42 85% ·
Összehasonlítás - Takács Zsuzsa: Tárgyak könnye ·
Összehasonlítás - Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja 78% ·
Összehasonlítás - Turczi István: Üresség ·
Összehasonlítás