A ​Prométheusz-rejtély 9 csillagozás

Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély

Prométheusz ​isten, látván az Embert, ezt a minden teremtmények között a legvédtelenebbet, számára a tüzet az égből lelopta, s egyben megtanította őt minden mesterségek ismeretére. S ekként nemcsak a fennmaradását biztosította, de megnyitotta előtte a tökéletesedés felé vezető utat. Zeusz, a féltékeny főisten, Prométheuszt ezért a Kaukázus sziklájához láncoltatta: egy sassal, naponta megújuló, változatos kínzások között, a máját szétmarcangoltatta, mígnem Héráklész, győztes csapatával arra vonulva, lelövi a sast és megszabadítja Prométheuszt. Eddig szól a „mese”. De hogyan élt ezután ez a legjobb isten, az emberiség e legfőbb jótevője? – teszi föl a jogos kérdést az író, játékos iróniával és mégis komolyan. Hogyhogy a mitológia a továbbiakban semmilyen emléket nem őriz róla? Nem emeltek számára templomot, nem állítottak oltárt, emlékéről elnevezett forrás vagy liget nincsen, s még csak egy csillagkép sem viseli nevét? Holott ki mindenki hozzájutott ezekhez a megtisztelő… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2009
308 oldal · ISBN: 9789632994574
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1986
528 oldal · ISBN: 9631531899
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
420 oldal · ISBN: 9631507874

1 további kiadás


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély

Eccer volt, hol nem volt (a hetvenes évek közepén) egy fogorvosi kongresszus kis szülővárosomban, s én ott ficeregtem a recepción, mint lelkes (önkéntes) gimnazista, aki a tagozatos osztály jóvoltából angolul tudta fogadni az illusztris vendégeket. S volt ott egy M. János nevű egyetemista is, aki a pénzügyeket intézte, s nálam jóval folyékonyabb angolsággal dumált a résztvevőkkel. Bőven ráértünk beszélgetni; jó humorral mesélt ezt-azt, ahogy Igazi Egyetemi Nagyarchoz illik, én meg, mint Kis Vidéki Gimnazista Sutyerák, áhítattal lestem ajkáról az igét…

Mint a hernyófázist lassan elhagyni készülő moly (Asimovon innen de Vernegyulán túl), megkérdém őt, mit is érdemes olvasni manapság a kortársi irodalomból. S ő akkor két címet említett: Szergej Zaligintől a Dél-amerikai változatot, meg Mesterházitól ezt a regényt.

Nosza, több se kellett, rögvest elolvastam mindkettőt.

S míg Zaligin regényén már akkor is fanyalogtam, addig ez könyv nagyon bejött! Kedveltem a görög mitológiát, s a Trencsényi-Waldapfel-féle ifjúsági kiadáson kívül ismertem már Graves munkáját is. Épp ezért tetszett, hogy milyen ügyesen csipegette össze az író Gravestől azokat a – gyakran nem mainstream – szövegváltozatokat, amelyekből, némi toldással, egy koncepciójának megfelelő frappáns történetet tudott kerekíteni. S imponáltak nekem a korabeli magyar viszonyokra tett megjegyzések is, a pesti bennfentes ’jódumák’, amikkel a szerző fölhabosította az ókori oknyomozást.

Némi nosztalgiával vettem hát kézbe, több mint negyven év után… S azt mondhatom: az alapkoncepciót ( spoiler ), és az ennek ürügyén szép kerekre esztergált sztorit ma is kiválónak találom! Ám a fűszerként hozzáadott belvárosi szövegek (az ideológiai lelkesedésről nem is beszélve… brrr…) biza szörnyen megpenészhedtek. Mint amikor a valódi kávéra rároskad a műtejszínhab, a megsavanyodott térfogatnövelővel meg ízfokozóval…

Így hát a pontozásom átlaga: alapötlet, fősztori: 5, kádárista-propaganda-kommentek: -2, így jön ki a három. Mégis: félénken @Arianrhod figyelmébe ajánlom, mert szerintem a koncepció méltó egy mitológus érdeklődésére, a cucilista faliújságos bekezdéseket pedig át lehet ugrani…

6 hozzászólás
Jávori_István I>!
Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély

A valóság és a mitológia keveredéséből jó fantasy-regény született. Természetesen Prométheusz sorsának ilyetén alakulását nem hiszem el, de a szerző kalandos és merész eszmefuttatásait érdeklődéssel követtem. Gyakori kiszólásain – az akkori (1969-1972) magyar valósággal, helyzettel, történelemlátással és jövőképpel kapcsolatban – jókat mosolyogtam. Érdekes utazás volt a kötet a kora ókori görög történelemben és kultúrában.

ursus>!
Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély

Ha jól számolom, éppen harminchat éve olvastam :) A végén ott virít egy vállalhatatlan mondat, de ettől eltekintve briliáns, szellemes, zseniális!

Volt szerencsém a belőle készült darabot háromszor látni a Tháliában Bitskeivel (Heraklész) és Rátonyival, aki akkoriban hagyta ott az Operettet és nyergelt át a prózai színházra, a politikai ambícióktól sem mentes főpap szerepében. Sosem felejtem el, amikor rajta kérnek számon valami iskolai problémát, s ő karjait széttárva odafordul a közönséghez: „Hát mit csináljak? Pofázzak bele még a tananyagba is?”

mohapapa I>!
Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély

Nagyon jókat mosolyogtam az olvasás közben, s közben elismerőn csettingettem Mesterházi stílusa felett.

anonimláma>!
Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély

Rég olvastam, elő kellene venni újra. Akkor nagyon tetszett, kíváncsi lennék, most mit váltana ki belőlem.


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Odüsszeuszról az antik szerzők pontos képet adnak nekünk: merész, okos, de sötéten aljas ember. Ez az utóbbi jellemvonása azonban idővel mintha feledésbe ment volna. Legalábbis úgy látom, a köztudat minálunk inkább csak vakmerő vállalkozásait és okos hadicseleit tartja számon. Pedig emlékezhetnénk rá, hogy lépten-nyomon, szinte már betegesen hazudik. Emlékezhetnénk gyávaságára, ahogy Hekabé lába előtt csúszik-mászik az életéért, s fűt-fát ígér, csak eleresszék; utána pedig minden ígéretét gátlástalanul megszegi. Főként pedig nagyon emlékezhetnénk a történelem – ismeretünk szerint – legrégibb koncepciós perére: Odüsszeusz Palamédész sátrában elás egy zsák aranyat, hamisít egy „Priamosz-levelet” hozzá, amely szerint az aranyat a görög tábor elárulásáért küldték Palamédésznak; mellesleg megöl egy phrüg hadifoglyot, hogy a levelet a kezébe nyomhassa, és „csodás álmot lát”, hogy az „árulás” meghiúsítását az ő érdemének tudják. Semmi új a Nap alatt.

S mindezt miért teszi Odüsszeusz? Mert neki nem sikerült a trákoktól élelmet szereznie a hadnak (alighanem elsikkasztotta a pénzt), Palamédész viszont térült-fordult, s hozta a hajórakomány gabonát. Vagyis a „becsületébe gázolt” Odüsszeusznak.

382-383. oldal (A kehely és az ajak között)

4 hozzászólás
Arianrhod P>!

Sokáig ellenálltam tehát, nem akartam megírni, amit most megírok, sőt, igazában semmit sem akartam írni, elvégre nem vagyok dilettáns, hogy örömöm leljem a munkában, ha nem muszáj. És lám, ennyi tisztességes elszánás után: mégis írok.

Arianrhod P>!

A mitológiának tehát nem kis része ilyen: természeti jelenségekhez vagy homályba vesző eredetű szokásokhoz utóbb kitaláltak valamit. (Akárcsak, mondjuk: az ősi-ősi busójáráshoz azt, hogy a mohácsiak ilyen álarcokkal ijesztgették el a törököket. Holott a törökök még sehol sem voltak, amikor busóálarc és busójárás már volt.)

Arianrhod P>!

Kereken egymillió évet töltött a sziklához láncolva, mikor, körülbelül háromezer-százkilencven éve Héraklész végre kiszabadította.
Hogy ez sok? Sok.
Hogy a harmincezer vagy háromezer év hihetőbb?
Mint jeleztem: én – sassal a májamban – három napot is aligha bírnék ki.

kaporszakall>!

Ezt az aktust legszívesebben sajtófogadásnak nevezném, ha nem óvakodnám oly kényesen minden anakronizmustól. Mert bár Mükénében nem volt még sajtó, de mint említettem: hírszolgálat azért volt; s ha egyszer manapság sajtófogadásnak nevezzük azt az aktust, amellyel a hatóságok a népköltészet legelemibb műfaját: a hírformálást és terjesztést a kezükbe veszik, akkor ez a szó volna a legtalálóbb arra az eseményre is, amelynek most Mükénében tanúi leszünk.

249. oldal (Átreusz játszmája)

aurora_s>!

Mindig szüksége volt rá, mióta ember az ember, hogy megbízható társra találjon, akinek hátát vetheti a küzdelemben; akinek őrködésekor nyugodtan alhatik az éjszaka veszedelmei közepette, miként az is az ő védelme alatt; akinek arctükrében önnön legszebb arcát szemlélheti, akiért érdemes lenni, érdemes különbnek lenni. Eszményeink megtestesítőjére, földi istenségünkre.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
Szabó Magda: A pillanat
Márai Sándor: Béke Ithakában
Beke Kata: Kasszandra
Alyona Crower: Árnyak és csillagok
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.
Karen Chance: Holdvadász
Gaura Ágnes: Lángmarta örökség
Jennifer L. Armentrout: The Struggle – A küzdelem
Kleinheincz Csilla: Üveghegy