Meskó 11 csillagozás

Az NFL első kézből
Meskó Zoltán – Bálint Mátyás: Meskó

Meskó ​Zoltán Temesvárról indulva valósította meg az amerikai álmot, egész életében fittyet hányva esélyekre és valószínűségekre, amióta csak családjával bekerült az ötvenötezer nyertes közé a zöldkártyalottó-sorsoláson – tízegynéhány millió jelentkező közül. Hihetetlen utazása során meg sem állt a világ leggazdagabb sportbajnoksága, az NFL nagydöntőjéig, a híres Super Bowlig, miközben kétszeresen is kívülállóként – bevándorlóként a tősgyökeres amerikaiak, és különc rúgójátékosként a vérbeli amerikaifutball-játékosok között – a Michigan egyetem legendás csapatának kapitánya is lett. Játszott minden idők egyik legjobb és legöntörvényűbb edzője, Bill Belichick keze alatt, szerepelt egy csapatban a tökéletes futballjátékossal, Tom Bradyvel, és a New England Patriots, a Pittsburgh Steelers és a Cincinnati Bengals együtteseinél megtapasztalta a profi elitbajnokság csillogását és árnyoldalait egyaránt. És mindig volt egy B terve… „Édesanyám mindig azt mondta, a tanulás a legfontosabb, és… (tovább)

>!
Alexandra, Pécs, 2016
264 oldal · ISBN: 9786155104633
>!
Art Nouveau, Pécs, 2015
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155104541

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
Meskó Zoltán – Bálint Mátyás: Meskó

Nagyon szépen megírt, őszinte, érdekes és hiteles az életrajz. Elkerüli a tipikus csapdákat, mint pl. a „szelektív emlékezet”, az utólagos értékelés elfogultsága vagy a visszamenőleges okoskodás (túl kézenfekvő utólag okosnak lenni). Nagyon tetszik az a szemléletmód, ahogy a szerző az egyes szituációkat kezeli (pl. a szülő-gyerek kapcsolat, a sport és a tanulás viszonya, a munka és a szórakozás aránya), általában nagyon a helyükön vannak a mindennapi bölcsességei. Őszinte, korrekt hangnemmel látjuk a fényt és az árnyékot is. Örültem a sok-sok információnak, ahogy beleláthattunk a csapatok életébe és a játékosok lelkivilágába; annak pedig még jobban örültem, hogy nem egy „utólag kiborított bilit” kaptam (annak ott vannak a pletykalapok).
Már Budapesten is feltűnt Zoltán nyitottsága, őszintesége és tudatossága (mégis csak az egyik csúcsegyetemen szerzett két közgazdasági diplomát), ez a pozitív életfelfogása nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a XXI. század egyik legjelentősebb magyar sportolója legyen. És leginkább azt tanulhatjuk meg tőle – mert tanulhatunk a nagyszerűen szerkesztett könyvből –, hogy hogyan lehet a kudarcokat felhasználni, azokból építkezni.
Igazi Sportembert ismertem meg, bámulatos pályafutással. (Négy NFL-rájátszásban szerepelt, de említhetném még az egyetemi csapatkapitányságot, vagy a Super Bowl részvételt – nem hiszem, hogy belátható időn belül lesz még egy ilyen sportolónk.) Nemcsak a sport kedvelőinek vagy az amerikai foci szerelmeseinek, de mindenkinek ajánlhatom a könyvet, a versenysport minden szépségét és árnyoldalát megismerjük belőle.

Lacca14>!
Meskó Zoltán – Bálint Mátyás: Meskó

Nagyon jó arc a Zoli! Intelligens és humoros.
NFL rajongók olyan kulisszatitkokat tudhatnak meg, amitől leesik az álluk. A sok sporttal kapcsolatos történet mellett talán még több szerepet kapnak az érzések, érzelmek, sok pozitív gondolattal kiegészítve.

Szilgyo001>!
Meskó Zoltán – Bálint Mátyás: Meskó

Remek, sportkönyvből, pláne magyarul, kevés hozzá foghatót olvastam. Szellemes, önironikus, tanulságos.

kidij>!
Meskó Zoltán – Bálint Mátyás: Meskó

Nagyon jó kis könyv. Nem csak NFL rajongóknak. Sikerült nagyon jó stílusban megírni. Őszinte, vicces, érdekes, fent tartja az érdeklődést. Meglepő, hogy milyen az élet ott a Patriotsnál, meg más csapatoknál.
Egyetlen negatívumként az az 1-2 (tényleg csak 1-2) tükörfordítást tudom megemlíteni. Látszik, és el is mondja, hogy angolul lett ez megírva.
De ez egyáltalán nem von le az értékéből. Örülök, hogy elolvastam :)

andi75>!
Meskó Zoltán – Bálint Mátyás: Meskó

Amit nagyon tudtam értékelni a könyvben, az a sok apróság, amit bemutatott az NFL világából. Hát, nem így képzeli az ember… Sajnos nekem Meskó a könyv előtt szimpatikusabb volt, bár tudom, ebből nem szabad megítélni egy embert. De ahogy folyamatosan leírja minden negatív szituációnál, hogy igazából főleg magának köszönheti, mégis mindent megmagyaráz. Mindig ott van egy de.(Kicsit olyan érzésem volt végig, mint egy állásinterjún, amikor kérdezik a rossz tulajdonságomat – túl precíz/maximalista stb. vagyok). Meg a két diplomája, aminek az említését strigulázni kellett volna. De olvasmányos, érdekes könyv, ha valakit érdekel az NFL más szemszögből is, érdemes elolvasnia.


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Azt éreztem, hogy nem tartozom ide. Nem azért hajtottam ki a belemet az iskolában, nem azért szereztem két diplomát, hogy ennyire erőszakos, felszínes, pénzéhes, képmutató környezetben töltsem az egész életemet. Tudom, most úgy hangzik, mintha valami óriási szellemi és erkölcsi magaslatról osztanám az észt, miközben persze én sem vagyok tökéletes, és azt sem szabad elfelejteni, hogy azért az NFL-ben is rengeteg jó ember, remek, intelligens fickó, igaz barát szaladgál, ahogy más területeken is könnyű kellemetlen figurákba botlani. De ha a liga összes játékosát meg edzőjét összegyúrnánk egy entitássá, azzal az átlagos, tipikus NFL-focistával azért nem sokan szeretnénk barátkozni.

242-243. oldal (Art Nouveau, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: amerikai futball
Err>!

Furcsa jószág az ember: képes mindenhez alkalmazkodni és mindent megszokni.

8. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

Patriots-játékosként egyszer tönkre is tettem egy futballtáborban vagy ezer gyereket ezzel a hozzáállásommal. Brian Hoyerrel, az akkori csereirányítóval tartottunk nekik egy kis beszédet – ráadásul egészen kellemes pénzért –, ők meg természetesen itták az NFL-játékosok minden szavát. Brian kezdte, leadta a kötelező anyagot arról, hogy dolgozzanak keményen, tegyék oda magukat minden edzésen, tanulják meg oda-vissza a taktikát, ne lógják el a kondiedzéseket, és így tovább. Aztán jöttem én, és úgy éreztem, ha már fizetnek azért, hogy itt vagyok, tartozom annyival, hogy tényleg hasznos tanácsokat adok: „Nos, srácok, a futballról Brian mindent elmondott, úgyhogy én arról beszélnék, hogy tanuljatok, mert az a legfontosabb. Közületek minden huszadik fog eljutni igazán jó egyetemi csapatba, és onnan mondjuk minden századikból lesz NFL-játékos. Úgyhogy simán előfordulhat, hogy közületek, akik most itt ültök a stadion lelátóján és hallgattok minket, senki sem fog eljutni a ligába.” Ezer gyereknek egyszerre kerekedett el a szeme és esett le az álla mérhetetlen csalódottságában. És egyszer csak valahol a huszadik sorban felnyögött egy srác: „Megölted az álmomat!” Bocs, kölyök. Remélem, neked pont összejön.

199. oldal (Art Nouveau, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: amerikai futball
Anton_Gorogyeckij P>!

A többiek meg… Néha körülnéztem az edzőteremben, és arra gondoltam, mit keresek ezek között az idióták között? Semmi közös nincs bennünk! Milyen közös témám van azokkal, akik büszkén mesélik, hogy kivel, hogyan és milyen részletesen ecsetelt körülmények között csalják meg a feleségüket? Ezt már New Englandben sem tudtam elviselni, ott is hamar leírtam azokat, akikről megtudtam, hogy ennyi tartás sincs bennük. Ráadásul még csak nem is tőlük maguktól értesültem a hűtlenségükről, mert az hamar elterjedt, hogy én vagyok az öltöző élő lelkiismerete, az erkölcsi iránytű, úgyhogy az ilyen témákkal inkább elkerültek – de másodkézből minden eljutott hozzám, mert az amerikai futballisták borzasztó pletykás népség, ha más hódításairól van szó, imád dicsekedni, ha a sajátjairól, és imádja, ha egy másik futballistától felmentést kap a félrelépéseiért.

240. oldal (Art Nouveau, 2015)

Anton_Gorogyeckij P>!

A kapitalizmus hazájában élek, ahol mindenkit az alapján ítélnek meg, mije és mennyije van, és még szeretem is ezt a rendszert, mert itt bármi lehet belőled – hiszen még egy sovány romániai kisgyerek is eljuthat a Super Bowlba, és kis híján fejbe rúghatja Madonnát egy labdával. És itt valamilyen szinten általában igaz, hogy minél több mindent érsz el, annál normálisabb fickó vagy: a rendszerbe bele vannak építve a biztosítékok, hogy az igazán rosszindulatú, korrupt, aljas emberek nehezebben jussanak előre, mint azok, akik tisztességesen dolgoznak. Az NFL-ben viszont épp fordított a helyzet: általában minél többet keresel, jó eséllyel annál rosszabb arc vagy. Persze vannak kivételek: Rob Gronkowskitól például egy dollárt sem sajnál az ember, mert nagyon keményen dolgozik, nagyon tudatosan tervezi az életét, és bár szereti jól érezni magát, figyel rá, hogy ne ártson vele senkinek. De ő a ritkább fajta. A fociban ugyanis a legtöbb pozícióban az agresszivitást díjazzák, minél durvább vagy, annál sikeresebb, így annál jobban keresel. Már rég nem voltam NFL- focista, amikor ráébredtem, hogy mélyen belül az is mindig bosszantott, hogy én az amúgy nyilván nem rossz minimálbérért keccsölök, miközben körülöttem olyanok nem tudják már hová tenni a dollármillióikat, akik a csak az erkölcsi parancsokba ütközőktől a súlyos, köztörvényes bűncselekményekig mindenfélét csináltak már, és még csak különösebben rosszul sem érzik magukat emiatt.

240-241. oldal (Art Nouveau, 2015)

Anton_Gorogyeckij P>!

Végül Justin Schulman mellett döntöttem az Athletes First ügynökségtől. A Michiganen diplomázott, ami máris egy jó pont volt, és mégiscsak az ő ügynökségéhez tartozott Wes Welker, Aaron Rodgers, Ray Lewis, Jake Locker, Clay Matthews és még millió nagy név. Justin képviselte a Michiganről kikerült srácokat is, többek között Chad Henne-t, aki mégiscsak az irányítónk volt évekig, és minden szempontból igazán remek ember – gondoltam, ha neki megfelelt Justin, nekem is jó lesz. Úgy tűnt, az Athletes First is igyekszik olyan játékosokat szerződtetni, akik emberként is megállják a helyüket, még ha Ray Lewisnál rezgett is kicsit a léc, Aaron Hernandezzel és Richie Incognitóval meg konkrétan melléütött a szögnek, de ennyi benne van. Emlékszem, még kérdeztem is Justint, kik írnak még alá az ügynökséghez velem egy időben. „Aaron Hernandez, bár ő nem konkrétan az én emberem…” Aha, a tetovált fickó a Florida Egyetemről, aki a touchdownja után kidobta a labdát a lelátóra? „Ő.” Mert akkoriban Hernandez még csak erről volt híres, nem sejtettük, hogy később megöl valakit…

114-115. oldal (Art Nouveau, 2015)

Anton_Gorogyeckij P>!

Ha mindez nem hangzik különösképpen izgalmasan, annak egyetlen oka lehet: hogy egyáltalán nem is az. Egyszer-kétszer eszembe jutott, hogy labdarúgónak kellett volna mennem, akkor nem kellene egy nap öt csapatmegbeszélést végigülnöm: „Na, Cristiano, te kicselezel mindenkit a szélen, beadod, valaki érkezik és gól. Értekezlet vége, mehetünk a pályára” – ez jobban tetszett volna. Vagy ott a kosárlabda: „Srácok, akkor az a játék, hogy mindenki kizár egy embert, LeBron fiam, te meg egy az egyben megvered azt, aki marad. Kezdhetjük?”

155-156. oldal (Art Nouveau, 2015)

Anton_Gorogyeckij P>!

Egyik este apukám egy vastag, nagy alakú barna borítékkal érkezett meg. „Eli, gyere, mutatok valamit” – szólt anyukámnak, aki egyből frászt kapott, hogy biztosan már megint előjöttek a csótányok a konyhában, úgyhogy azt mondta, őt hagyják békén, látott már elég bogarat: úgyis épp velem tévézett a szobámban, volt jobb dolga. „De, gyere ki, mert megyünk Amerikába!” – közölte vele apukám, amire én felkaptam a fejem, és rohangászni kezdtem körbe-körbe, miközben azt kiabáltam, hogy „Megyünk Amerikába! Megyünk Amerikába!” Utána gyorsan felhívtam a nagymamámat, aki vagy fél kilométerre lakott tőlünk, hogy elújságoljam a nagy hírt, de csak valami buta gyerekségnek hitte, és rám hagyta, „Persze, Zolika, úgy van, ahogy mondod.” Úgyhogy apukámnak kellett átvennie a telefont, és szép lassan elmagyaráznia, hogy megkaptuk a zöldkártyát és mehetünk.

31. oldal (Art Nouveau, 2015)

Anton_Gorogyeckij P>!

Szóval mit mondjak, engem is váratlanul ért, hogy ez az Amerika nem egészen olyan, mint amilyennek a filmekben látszott. Már az fura volt, hogy bementem az általános iskolába, és hiába tudtam épp csak valamennyire angolul, máris én voltam az egyik legjobb, matekból meg évekkel előztem meg mindenkit: feleannyi idő kellett a tesztekhez, mint a mögöttem jövőknek.

37. oldal (Art Nouveau, 2015)

Anton_Gorogyeckij P>!

Egyszer, a Baltimore elleni egyik főcsoportdöntőnk előtt titokban fel is vettem a mondókáját a telefonommal, ami nem kis vakmerőségre vallott, hiszen kibelezett volna, ha rájön… Rendkívül tanulságos felvétel: Belichick meg-megállítja a videót, és egyesével végigmegy a Ravens játékosain, épp csak azt nem mondja el róluk, mit vacsoráztak előző nap – és persze olykor szidja őket, mint a bokrot.
„Ezt nézzétek meg. Teljesen csöves játék, csak azért visznek belőle egy hatvanyardos touchdownt, mert az ellenfél játékosai úgy ütköznek, mint egy rakás ribanc. Pont meg is érdemlik: ha úgy játszol, mint egy ribanc, meg is érdemled, hogy hatvanyardos touchdownokat kapj.”

150. oldal (Art Nouveau, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Misángyi Ottó: Az ujkori atletika története I.
Gallov Rezső: Amerikai arénák
Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék
Philip Carlo: A Jeges
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Stephen King: Az írásról