Titus ​Groan (Gormenghast 1.) 46 csillagozás

Mervyn Peake: Titus Groan

Gormenghast hatalmas vára, a Groan-uralkodóház ősi székhelye számtalan tornyával, rejtett szobájával és zugával, végtelen folyosórendszerével önálló, folyvást új meglepetéseket tartogató világot alkot.

A Vár élete szigorú rend szerint zajlik, réges-régi hagyományok és bonyolult rituálék köré szerveződik. Az új trónörökös, Titus megszületését ugyancsak a megszabott rend övezi, ám egyre több jel mutat arra, hogy apró repedések támadnak a tradíciók falain. A Vár uralkodóját, Lord Sepulchrave-et aggasztó hangulatváltozások kerítik hatalmukba, miközben környezetében fölbukkannak azok az erők, akik hatalmi ambícióikkal veszélybe sodorhatják Gormenghast zárt világát.

Eredeti megjelenés éve: 1946

>!
Alexandra, Pécs, 2008
478 oldal · ISBN: 9789633708491 · Fordította: Bakonyi Berta · Illusztrálta: Mervyn Peake

Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ftamas>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Gormenghast egy óriási vár. Hogy mekkora azt még nem tudom, mert a bő leírások alapján, az az ember érzése, hogy csak a vár egy részét mutatta be az író. Nem csak a vár kerül részletes bemutatásra, hanem a karakterek is. Az első 60 oldalon úgy bemutatja a szereplőket a vár mellett, hogy le a kalappal. Ha így tudnék írni, akkor belőlem is író lenne. Várat körüllengi egyfajta Mágia. Vagy nem lengi, mert nincs rá egyértelmű utalás, inkább csak sejteni lehet, hogy egyszer majd be lesz vezetve.
Csak egy baj van. Tovább kellett olvasni mint 60 oldal. A történet, amúgy valamivel több mint 1 évet ölel át és abból kiderül, hogy van egy vár amelynek a lakó egytől egyig betegek, torzak, többségében rosszindulatúak és kivétel nélkül magányosak. A vár körül, van egy vidék, akik kb. olyanok, mint a várlakók, csak rajtuk még rontás is kialakul idővel.
Végigszenvedtem az első részt, de az egész sorozatot már nem fogom. Ez itt számomra véget ér. Az író szépen ír, de egyáltalán nem érdekel.

1 hozzászólás
marcipáncica >!
Mervyn Peake: Titus Groan

(Eszembe jutott, hogy írni kéne erről a könyvről, mert anyukám épp kölcsönvette, és 10 percig szidtam neki, csak a miheztartás végett. Szegény Mervyn Peake, szegény anyukám.)
Alapvetően egy hatalmas probléma van ezzel a könyvvel, az, hogy semmi, az ég egy adta világon semmi nem történik benne. A megalkotott világ, és az azt feltöltő szereplők első pillantásra nagyon érdekesek, de csak első pillantásra. 50 oldal után az egész végletesen monotonná válik, egy helyben toporog az egész történet, nem halad semerre, mindezt rendkívül bonyolult körmondatokba ágyazva, és körmönfont metaforákkal átszőve tálalja a semmit.
Mentségére legyen szólva, ez a trilógia első kötete, aminek magyarul soha nem jelent meg a folytatása (pedig később történnek elvileg az izgi dolgok *sóhaj*), illetve, hogy szegény Peake ezt 1946-ban vetette papírra, azóta meg sokat változott a világ, és az olvasók ingerküszöbe is.
Annyi biztos, hogy maradandó élményt hagyott bennem, mert három év távlatából is fel tudom idézni (az unalmat), de ez nem feltétlenül pozitívum. Inkább azt mondanám, hogy a hangulata volt, ami felteheti az 1001-es listára.
Készült belőle egy mini-sorozat adaptáció a BBC jóvoltából, igazából az késztetett az olvasásra, lehet azért is csalódtam ekkorát, mert az köröket vert rá. Akit érdekel a történet és a világ, inkább nézze meg. Plusz fél csillagot érdemelt a könyv az adaptáció miatt.

3 hozzászólás
Noro P>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Tolkienhez annyi köze van, hogy kb. egykorúak, fantasyhez pedig annyi, hogy Gormenghastot a világ egyetlen térképén sem lehet elhelyezni. Ez egy végletekig zárt világ, amely egy várból, egy faluból, egy hegyből és egy erdőből áll, amik rendre a vár, a falu, a hegy és az erdő őstípusai. Időben is ugyanolyan beszűkült, mint térben: soha semmi nem változik, az élet egyetlen értelme az örök Tradíció. Ezen még erőszakos behatással sem lehet érdemben változtatni, legfeljebb a szereplők cserélődnek, de a szerepek állandóak.

Peake stílusa hihetetlenül szerteburjánzó, barokkos és ezerszínű, ami novella-méretekben nagyon élvezetes volna (a nemrégen megjelent Clark Ashton Smith-kötet jut eszembe, mint jó példa), de ebben a mennyiségben már terhesnek találtam. Történet tulajdonképpen van, csak újra meg újra a saját farkába harap – nyolc-tíz oldallal a vége előtt jelenik meg valami, ami arra utal, hogy talán sikerül kitörni a körből… de az persze már nem ennek a könyvnek a története.

2 hozzászólás
brigi11 P>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Kevesen tudnak ilyen sokat és ennyire szépen írni a semmiről, mint Peake.
A cselekmény kb. 70 oldalban elfért volna, a maradék 400 oldal csak körítés.
A fantasy címkét a könyv 90%-ig nem is értettem. Mentségére az írónak, nem tudhatta, hogy milyen utódjai lesznek.
Egy sötét világ, tele furcsa szereplőkkel (senkit nem tudtam meg kedvelni ), titkokkal, ármánnyal, hatalom vággyal.
Kell az olvasásához egy bizonyos hangulat és türelem.
Köszönöm @szallosas, hogy olvashattam és köszönöm a türelmedet is :-)

1 hozzászólás
celle>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Biztos vagyok benne, hogy sokak számára nem a legemészthetőbb olvasmányok csúcsa, de nekem felejthetetlen élmény marad. Utánozhatatlan atmoszféra, aprólékosan kidolgozott részletek, a kegyetlenségig groteszk világ. Semmi hasonlóval nem találkoztam ezidáig, öröm volt ízlelgetni minden mondatát.

Lahara IP>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Még egy ilyen sötét és tébolyult hangulatú könyvet! Ebben a könyvben mindenki őrült, és nem is nagyon találtam olyan karaktert, aki szimpatikus lenne. Talán Lady Fukszia.
A címről meg annyit, hogy oké, hogy Titus a könyv elején születik, de ezen kívül mást nem nagyon csinál.
Ha filmet csinálnának belőle, akkor fekete-fehér animációként tudom elképzelni. Csak fekete, és sok fekete, és nagyon kevés fehér.

SzaMóczi>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Ha valaki színes, izgalmas és régi korokat idéző, majdhogynem szokványos fantasyt vár, akkor ne is próbálkozzon a Titus Groannal.
Minden tekintetben egyedülálló. A borító is árulkodik a hangulatról. Inkább gótikus, fekete-fehér képekkel dolgozik a szerző. Lassú folyású, sokáig időzik egy-egy jelenet, vagy érzés precíz megjelenítésével. A szemünk előtt fekete és fehér színekben, képregényszerűen jelennek meg az események, Minden ódon, sötét, és egy olyan világban játszódik, melyet gúzsba köt a hagyomány, és megbéklyóznak a szokások.
Nehéz olvasni, viszont olyan hatást gyakorol a kitartó olvasóra, amiért megéri a küzdelem. Csak azért négy csillag, mert nagyon szeretném olvasni a második és harmadik részt, de sejtem, hogy mivel nem egy bestseller-gyanús könyv, így ennyiben marad a történet, pedig nagyon ígéretesek az elvarratlan szálak! Ha valaki esetleg el tudná intézni, hogy megtörténjen a fordítás, és a kiadás, én tuti vevő vagyok :)

5 hozzászólás
Otranto>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Zseniális. Imádtam főleg Fukszia és a komornyik alakja miatt.:)

1 hozzászólás
Infera>!
Mervyn Peake: Titus Groan

Huhh…hát ez nem az a történet, amit egy szuszra el tudtam olvasni. Az a fajta könyv, amit apránként, oldalról oldalra, sokszor mondatról mondatra érdemes ízlelgetni. A leírások lenyűgözőek, a szereplők jellemének megnyilvánulásai zseniális, bár nem egykönnyen emészthető megfogalmazásban tárulnak fel az olvasó előtt. A hangulata különösen sötét, groteszk, mélabús és kegyetlen. Szerintem ez a könyv megkívánja, hogy hasonló lelki állapotban legyünk, amikor a kezünkbe vesszük, én akkor éreztem, hogy teljesen elvarázsol ez a furcsa világ.


Népszerű idézetek

brigi11 P>!

Hatalmas test körvonalai bontakoztak elő, bár csak a grófnő feje, nyaka, válla és karja látszott ki a takaró alól.
A takarón ernyedten heverő bal alkarján egy szarka sétálgatott, s bele-belecsippentett a tenyerében tartott magvakba. Vállán egy hantmadár és egy szendergő holló ült.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hantmadár · holló · szarka
mandika>!

– Egyedül akarok élni. Örökké egyedül. Egy házban vagy egy fán.
Fukszia zsenge fűszálat rágcsált.
– Aztán majd, mikor egyedül élek, egyszer csak jön valaki. Valaki egy másmilyen világból – egy újból – nem ebből a világból, valaki, aki más lesz, és azonnal belém szeret, mert egyedül élek, és nem olyan vagyok, mint a többi szörnyeteg ebben a világban, és örül, hogy velem lehet, mert én büszke vagyok.
Újabb könnypatak csordult ki a szeméből.
– Magas lesz, Flay úrnál is magasabb, erős, mint az oroszlán, és a haja is olyan lesz, mint az oroszláné, csak göndörebb, és nagy erős lába lesz, mert az enyém is nagy, de az övé mellett majd nem tűnik annyira nagynak; és okosabb lesz a doktornál is, és hosszú, fekete köpönyeget visel majd, hogy mellette az én ruhám még szebbnek látsszon, és úgy szólít: „Lady Fukszia”, mire én azt mondom, „mi van?”

136. oldal

brigi11 P>!

Menjen, segítsen neki, Fukszia! Keresse meg azt az ablakot, és törje be, még ha Irmát is kell nekidobnia, hahaha! És ne féljen! Tudja, a füst csupán füst: nem krokodilokból áll, drága, semmi egzotikumból.

295. oldal

brigi11 P>!

Könyvtárának elvesztése olyan megsemmisítő erejű csapásként érte, hogy még nem is kezdett szenvedni attól a kíntól, ami később várt rá. Még mindig kába és zavarodott volt, de ösztönösen érezte, hogy egyetlen reménye az, ha, amikor csak lehet, eltereli gondolatait a tragédiáról.

309. oldal

brigi11 P>!

Ezúttal a doktor nem nevetett, hanem mély lélegzetet vett.
-Különös volt, vagy nem volt különös? Az volt, vagy sem?
-A szakmai véleményem az, hogy az arca rendhagyó.
-Úgy érti, csúf? – tudakolta Lord Groan.
-Természetellenes.
– Ugyan mi a különbség, ember? – kérdezte Lord Groan.

49. oldal

fischerella>!

Irma, aki alig tette ki a lábát otthonról, mióta azon a rettenetes napon elveszítette méltóságát, mindent megtett, hogy újra úrinővé váljon – úrinővé, aki igaz, hogy megbotlott, ám mégiscsak úrinő, s ebbéli erőfeszítéseit szánalmas leplezetlenséggel űzte. Ruhái még nagyobb dekoltázzsal készültek; makulátlan, tejfehér keble mintha legalábbis keresztrudakon feküdt volna. Még inkább riszálta a csípőjét, beszéd közben is himbálta, mintha harang volna, melyet a hang iránti vágy szabályoz és lendít mozgásba, mert csaknem csilingelt, ahogy gazdája éles, kellemetlen hangja (mely olyannyira ellentétben állt ágyékának várható kondulásával) diktálta neki a (felülnézeti keresztmetszetből) nyolcasokat leíró mintázatot.

432. oldal

fthefleabag>!

De hát nincs-e valami szörnyszerű minden ambiciózus emberben?


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Bram Stoker: Drakula
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II.
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Stephen King: Borzalmak városa
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Clive Barker: Pokolkeltő