A ​Gormenghast-trilógia (Gormenghast 1-3.) 21 csillagozás

Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

A ​Groan család várában, Gormenghastban rend uralkodik. A tornyok, pincék, zegzugos folyosók különös lakói – urak és szolgák – egyaránt tudják, hogy a nap melyik percében mit kell tenniük. A menetrendet az ősi Rituálék alakítják, betartásukért a vén Szertartásmester felel. Az ő hatalmát irigyli meg Steerpike, a feltörekvő kukta, és mesterkedései nyomán pókhálószerű repedések jelennek meg a Vár kőbe zárt életén. Eközben megszületik a leendő Hetvenhetedik Earl, Titus, aki szintén ki akar törni a születése és a rangja meghatározta korlátok és sötét, fojtogató otthona falai közül…
Mervyn Peake monumentális regénye burjánzó képeivel, groteszk figuráival, erős atmoszférájával és labirintusszerű helyszíneivel hatalomról és szabadságról, hagyományról és újításról, tűzről és vízről, jóságról és gonoszságról mesél. „Mervyn Peake a borzongás mestere, aki bejárta a képzelet sötétebb mélységeit is” – írta róla a The Times. A Gormenghast a szó legszorosabb értelmében… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2020
1066 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636769437 · Fordította: Farkas Krisztina, Bakonyi Berta · Illusztrálta: Mervyn Peake
>!
Jelenkor, Budapest, 2020
1066 oldal · ISBN: 9789636769789 · Fordította: Farkas Krisztina, Bakonyi Berta

Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kacago_Morfinista I>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

„a nonszensz, a romantikus költészet, a skót gótika, valamint az ironikus hangvételű realizmus keveredik azzal, amit ő [Peake] tesz hozzá ehhez a kevercshez, vagyis az urban fantasy-vel, néhol a fantasy of manners-szel, a weirddel, valamint a disztópiával A Gormenghast-trilógiában.”

Bővebben a Műútban, itt »> http://www.muut.hu/archivum/37898…

donzella P>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Ami gótikus, arról eszünkbe jut pár klisé: vár, sötétség, folyosók, nyomasztó hangulat. Sok-sok nyomasztó hangulat… Említettem már a nyomasztó hangulatot?
Itt van Gormenghast, a maga kőbevésett szabályaival, mindenki tudja, mi a dolga, a feladatok megöröklésének rendje.
Mi történik, amikor csak egyetlen személy nem hajlandó elfogadni azt a szerepet, amit kiosztottak rá? Ugyanakkor az esze is megvan hozzá, hogy megragadja azokat a lehetőségeket, amiket más észre se vesz, miközben a lelkiismerete sem állja útját…
Bármit is tesz, felkavarja az állóvizet, hullámokat vet, amelyek másokat is elérnek, felborítva életüket, akár generációk jövőjét is megváltoztatva.
Ebbe a hullámverésbe érkezik meg Titus a Hetvenhetedik Earl… a többi már spoileres lenne.

Óhatatlanul elgondolkodik az ember, mivel jár jobban. Szegényen vagy gazdagon, de mindenképp szerényen – a nagy kaptárban szinte semmiként éli le életét, mindig ugyanazokat a feladatokat, és utakat koptatva. Elégedettlenül vagy megelégedve korlátaival.
Vagy a szabadság édes érzésével – de éppen gyökértelenül, akár magányosan járva az élet ösvényét, egyben szabályoktól mentesen.

Utána pedig, nem túl vígan tapasztalhatjuk, hogy miután őrült életünket, múltunkat magunk mögött hagyjuk, a világunkon kívül szintén egy őrült világ van, a saját bolondjaival, akik ugyanúgy ránganak köteleiken, mint magunk a sajátunkon.

szvandaaa>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Ezt a könyvet a Libri Könyvtérkép játékán nyertem. Magamtól feltehetően sosem választom ki olvasmánynak, de mindent összevetve nem bántam meg.

Nos, nem fogok hazudni. Életem egyik legnehezebb olvasmánya volt, ami részben abban is szerepet játszott, hogy létrehoztam egy blogot. Igyekeztem utána olvasni a szerzőnek, a könyvnek, a miérteknek és a magyarázatoknak, de valahogyan sehol sem találtam azokat a gondolatokat, amiket ez a könyv bennem ébresztett. És tudjátok mi volt az? UTÁLTAM. Az egészet. Pontosan úgy, ahogyan Titus.

És mikor már túl voltam rajta, Gormenghaston, becsuktam azt az 1064 oldalt… Hirtelen, borzasztóan üresnek éreztem magam. Elvesztettem a fantáziavilágot, amiben gyakorlatilag majdhogynem egy hónapig éltem. Hiszen, mikor olvasni volt időm, rögtön ezt a könyvmonstrumot kaptam a kezembe, hogy túl legyek már rajta.

És most? HIÁNYZIK! Hogy képes egy író azt az érzést kiváltani az olvasóból, amit a főhőse is érez? Úgy, hogy az a könyv márpedig igenis jó. Ez elgondolkodtatott. És ahogyan elemezni kezdtem, hirtelen más és más aspektusai tárultak elém ennek a történetnek.

További képek, gondolatok, elemzések a blogomon:
https://jottemlattamolvastam.blogspot.com/2021/02/mervy…

1 hozzászólás
Zhatria>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Ez a mű egy irdatlan hatalmas világot tár az olvasó szeme elé. Nem könnyű olvasmány, de mindenképp büszkeséggel tölt el, ha átrágtad magad Gormenghast évszázados kövein.
Magába szippant a történet és mindenképp űrt hagy maga után.
Nagyon örülök, hogy elolvastam és gazdagodhattam Peake munkásságával.

fanniszabo>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Nehéz ettől a könyvtől elszakadni. Több mint ezer oldal közt oly sokáig él az ember, hogy már szinte önmagát is Gormenghast egyik elmeroggyant lakójának érzi. Hisz itt kicsit mindenki őrült. Van ki szabadulna, van ki csúcsra törne, néhányan macskák felhőjébe úszva tudatosan oda se figyelnek a körülöttük folyó káoszra, mások pedig groteszk humorral fűszerezik megkeseredett mindennapjaikat. A mű minden tekintetben sötét s nyomasztó, de nem csak a penészedő várfalak között..és nekem valahogy mégis tetszett. A szereplők szerethetőek voltak. Talán túlságosan is megérintett, ha néhányukra, mint derült égből villám, úgy csapott le a végzet. S mindez oly érzéketlenül volt ábrázolva egyes esetekben, hogy az ember tényleg azt hiszi, ebben a világban nincs szeretet. Rengeteget kell várni, sokszor kifejezetten eseménytelen a mű, aztán egy óvatlan pillanatban olyan mondaton fut végig az ember szeme, amit olvashat újra többször, mert fel sem fogja, mi is történt hirtelen. Összességében nem annak való könyv, aki folyamatos izgalmas eseményekre vágyik, de engem kárpótoltak a helyszínek, a részletesen kidolgozott karakterek s mindenek előtt a groteszk világnézet és humor.
Egy biztos, elmém kicsi kovaköves folyosói üressé váltak a mű befejeztével. :)

Orosz_Balázs>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Elég bizarr mű, de ha szeretsz egy nyugis, ódon és hatalmas kastélyban hesszelni, ahhoz ideális.
***
A bárányos rész a végén szerintem a természetfeletti horror határát súrolja, olyan érzésem volt mint Nick Cutter Szekta c. művénél. Brrr!

Outwar>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Lassú, nagyon lassú kínhalál. Szerencsére egy letargikus, szürke, négy fal közé szorult időszakban küzdöttem meg az apróbetűs, soha véget nem erő gyötrelemmel – épp erre volt szükségem, egészséges lelkiállapotban 20 oldal után félredobtam volna, de akkor igazi gyógyszer volt számomra. Mindegy is….Lényeg. Hatalmas volumen az óriási nihilnek, fantasztikus karakterek, totális téboly. Letehetetlen, mert várod, hogy mit hoz, pontosabban hoz e valamit a következő oldal – a szerző néha dob egy kis morzsát, amit szinte epedve vársz – szinte kínoz a vágy, hogy végre történjen valami.
Végül is úgy döntöttem, hogy jó. Nagyon jó.

Rob73 P>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Nagyon megküzdöttem vele. Egy művész írt prózai lírát, vagy hogy fejezzem ki magam…
Ritka érzékletes leírásokat ad, szóképfestményeket, melyek mozgásban vannak. Megkapó képek, de sajnos a történet rovására ment, azt meglehetősen vontatottá tette. Csak ezért 90%. (Ám ha később másik, akár mélyebb olvasmányba kezd is az ember, „Gormenghast” után minden felszínesnek tűnik – szóval megvan a maga hatása.)

withwhywithi P>!
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia

Hagytam pár napot ülepedni ezt a könyvet, mert tényleg nem tudtam, mit is írhatnék ebbe az értékelésbe. Most sem vagyok okosabb, mint pár napja.
A történetek közül a második könyv volt a kedvencem, relatíve hamar végeztem is vele, a legkevésbé pedig a harmadik könyv és a lezáró novella tetszett. Valamiért egyiket sem éreztem helyén valónak.
Alapjáraton véve nem volt ez olyan rossz könyv, mint amilyennek itt páran beállították. A világépítés kiváló és tényleg mély hatást gyakorol az emberre, mert a gormenghasti légkör egyszerűen frusztrál. Valóban lassan zajlik a cselekmény, amikor azonban történik valami, hirtelen minden felgyorsul és pörögnek az oldalak – vagy nálam legalábbis így volt. Ami nem tetszett, az az, hogy amikor az író új szereplőket szeretett volna bevezetni a történetbe, a fő cselekményről hirtelen átugrottunk rájuk, és bár kaptunk egy kis háttérinfót, számomra egyáltalán nem volt tiszta, hogy ki kicsoda, belekeveredtem a nevekbe.


Népszerű idézetek

Flora_The_Sweaterist>!

Hogy mennyire gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Mennyire gyűlölöm az embereket! Hogy gyűlölöm az embereket!

42. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Jegyezze meg, Fukszia drága, csak az igazi úrihölgy, akinek eszébe sem jut elgondolkodni rajta, hogy valóban az-e.

360. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

– Miről feledkeztem meg?
– Elfelejtetted, hogy tegnap én csináltam, úgyhogy ma rajtad a sor.
– Milyen sor van rajtam?
– Hogy vigasztalj! – felelte Cora a vasasztal egyik lábára meredve. – Úgy fél nyolcig csinálhatod, aztán rajtad a sor, hogy levert lehess.

426-427. oldal

Zhatria>!

Bár ne próbálnának az emberek mindig valamilyenek lenni. Hisz végül is mik lehetnek azon túl, amik – vagy amik lennének, ha hinném, hogy bármik is?

450. oldal, Gormenghast

Flora_The_Sweaterist>!

Nem fordult elő sűrűn, hogy Flay helyeselte mások vigasságát. A vidámságban a függetlenség csíráit látta, a függetlenségben pedig a lázadásét.

21. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Slagg dadus legjobb formájában is nehezen tudta rendbe szedni gondolatait, ám ha azok közé érzelmek is vegyültek, végképp elveszett,

58. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

– Egyedül vagyok – szólalt meg a párkányra könyökölve, állát kezén nyugtatva. – Teljesen egyedül vagyok, épp úgy, ahogy szeretem. Itt végre gondolkodhatok, nincs, aki felbosszantson.

65. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

– Szokás szerint – felelte nővére – megittasultál saját komolytalanságodtól. Van eszed, Alfred. Ezt sosem tagadtam. Soha. De az elviselhetetlen komolytalanságod aláaknázza.

140. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Jaj, az a helytelenkedő lelkem, már csaknem komoly dolgokat beszélek?

360. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Philip Pullman: A titokzatos kés
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Mary Shelley: Frankenstein
Matt Ruff: Lovecraft földjén
J. K. Rowling: Harry Potter
George R. R. Martin: Kardok vihara
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3.
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny