Észjárások 35 csillagozás

Mérő László: Észjárások Mérő László: Észjárások Mérő László: Észjárások

A ​vezérkari főnök betáplálja a szuperintelligens számítógépbe a kérdést: A Szovjetunió vagy az USA fog legelőször embert küldeni a Marsra? Rövid gondolkodás után a gép kiírja a választ: „Igen”. A vezérkari főnök dühbe gurul és beüti a következő kérdést: „Igen, de ki?” Rövid gondolkodás után a számítógép kiírja a választ: „Igen, uram”.
A szerző hosszú időt töltött a mesterséges intelligencia kutatásával, és tapasztalatait röviden így összegzi: Ebben a viccben az a vicc, hogy nem vicc. A nagy hangon hirdetett „intelligens” számítógépek lépten-nyomon produkálnak ilyenfajta válaszokat. A mesterséges intelligencia kutatások jelenlegi állása nem teszi lehetővé, hogy a józan hétköznapi ész számára nyilvánvaló sületlenségeket elfogadható biztonsággal elkerüljük. Ez a könyv élvezetes olvasmány, izgalmas szellemi kaland a számítógépes szakértelemmel alig vagy egyáltalán nem rendelkezőknek. Megtudhatjuk, hogy mit várhatunk és mit nem az „intelligens” számítógéptől, és ami még… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Tericum, Budapest, 1997
346 oldal · ISBN: 9638453303
>!
Typotex, Budapest, 1994
268 oldal · ISBN: 9637546472
>!
Akadémiai / Optimum, Budapest, 1989
274 oldal · ISBN: 9630553007

Enciklopédia 14


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Mérő László: Észjárások

A könyv 1997-es, átdolgozott kiadását olvastam. Fontos ezt hangsúlyozni, hisz a könyv eredetileg 1989-ben jelent meg, ez a rövid 8 év is hozott olyan változásokat, hogy Mérő érdemesnek találta egy részét átírni. Aztán 2001-ben újra, amikor jelentősen átírta a könyvet, és Új észjárások címen jelent meg. Végül 2008-ban rájött, hogy ezt a haláláig folytathatná, ezért kihúzott a könyvből minden, elavulással fenyegetett részt, és megjelent az Észjárások-remix.
A könyv gyakorlatilag az emberiségnek az emberi gondolkodás működésének feltárására tett erőfeszítéseit mutatja be, annak tükrében, hogy ezeket az eredményeket hogyan lehet felhasználni a mesterséges intelligencia (MI) fejlesztésében. Mint a fenti átírási kálvária mutatja, ezek a kutatások sokrétűek, és sok új eredményt hoznak, de ehhez képest csekély eredményt tudnak felmutatni a MI terén. Hogy mi ennek az oka? Ezt igyekszik Mérő bemutatni fejezetenként csoportosítva a különböző elméleteket, eredményeket, amik felettébb érdekesek, viszont a megértésükhöz néha olyan fogalmakat kell alkalmaznunk, amiket a szerző maga is, bevallottan, nem tud pontosan definiálni. Az egyik ilyen központi fogalom a séma. A sémák valami olyan összetett fogalomcsoportok, amik meghatározzák a gondolkodásunkat az egyszerű logikai folyamatokon túl. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre valahol itt kezdődik a probléma a MI kutatói számára. Mérő a sakkot használva bevezeti a mesterjelölti szintet , mint vízválasztót az emberi gondolkodásban. A MI rendszerek ezt a szintet el tudják érni, de ennek átlépése jelenti az igazi akadályt, amikor a gondolkodás már nem csak egyszerű logikai levezetés, hanem átlép az intuíciók világába. És itt nem csak egyszerűen a számítási kapacitás hiánya az ok, hanem a minőségi ugrás hiányzik a folyamatból.
A könyv többnyire érdekes, bár néhol, használható szemléletes példák híján a laikus számára követhetetlenné és unalmassá válik.
Mérő foglalkozik a gondolkodás misztikus oldalával is, elsősorban a keleti vallások nyugati ésszel befogadhatatlan „logikájával”. Mint keresztény környezetben élő ateistát szokott foglalkoztatni a gondolat, hogy vajon milyen közvetett bizonyítékok lehetnek, amik Isten létét valószínűsítik (és itt most felejtsük el a vulgárkatolikusok rácsodálkozását minden lepkére és mezei virágra). Ez az egyelőre átléphetetlennek tűnő határ is ilyennek tűnik. Ha Isten teremtette az embert, vajon meghagyta volna a számára a lehetőséget, hogy vele egyenértékű dolgot alkosson? Vagy, ha nincsenek határok, akkor előbb-utóbb az ember képes lesz Istent is alkotni? Na, de lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló.

Mindenesetre megihletett a könyv, és magam is írtam egy tanmesét. Figyelem, kitalált történet következik, a valósággal való bármi egyezés az isteni gondviselés műve.

Gödel, a nagyszerű matematikus Japánban tartott egy előadássorozatot, ahol vendéglátói felhívták a figyelmét a legmélyebben tisztelt zen mesterre, az ország legnagyobb gondolkodójára, Furaki Maszatosira. Gödel természetesen találkozni szeretett volna a mesterrel, de vendéglátói közölték vele, hogy a mester vidéken él, és soha nem jön a városba. Gödel hajlandó volt elmenni vidékre, csakhogy találkozhasson Maszatosival. Majdnem egész nap utaztak rossz utakon, mire elértek egy kis faluba egy hegy lábánál. Innen gyalog kellett továbbmenniük, mert a mester a falutól távol élt, egy kunyhóban. Hosszas gyaloglás után elértek a kunyhóhoz, ami nagyon szegényesnek bizonyult, ajtaját is csak egy lebegő rongy helyettesítette, a ház körül pedig mindössze egy kecske legelt a gazban. Gödel a tolmács kíséretében lépett be a kunyhóba, aminek összes berendezése egy földre vetett pokróc és egy étkező tálka volt. Miután a tolmács bemutatta őket egymásnak, Gödel a következő kérdéssel fordult a mesterhez:
– Mester, ön szerint mi az oka, hogy a tükör megfordítja a vele szemben lévő dolgok jobb és baloldalát, de nem fordítja meg a fentet és a lentet?
A mester nem sokat habozott a válasszal:
– Miféle tükör?

3 hozzászólás
Aurore>!
Mérő László: Észjárások

Ezt a könyvet szerintem nem mostanában kellett volna olvasnom, de az is lehet, nem nekem íródott. Azért mondom ezt, mert olvasás közben rengetegszer kaptam magam azon, hogy nem bírok rá odafigyelni, csak haladok a sorok között, és fogalmam sincs, miről szólt amin az utóbbi 10 percben végigszánkázott a szemem. De amikor próbáltam jobban odakoncentrálni, akkor sem fogtam föl előle szinte semmit. Jóformán már a definícióknál elakadtam. Ennyi. Nem fogja föl az agyam.

Lehet, hogy csak túl fáradt vagyok mostanában, túl sok képernyőt bámulok, de nem akarom erre fogni. Most végigpörgettem az idézeteteket, és inkább csak az anekdotákat írták ki mások is, nem a formális magyarázatokat és eszmefuttatásokat, tehát valószínűleg nem csak az én készülékemben van a hiba; de megdőlt bennem az a hit, hogy ha valamit elég lassan és figyelmesen olvasunk, akkor nincs az az isten, hogy ne értsük meg.

Ennek az élménynek kapcsán némi együttérzés alakult ki bennem a funkcionális analfabéták irányában. Ők valószínűleg MINDEN szöveggel kapcsolatban így érzik magukat, nem pusztán az olyanok esetében, amelyek elvontabb, formai gondolkodást igényelnének. Mindenesetre szerintem Mérő is rájött, hogy ez nem annyira nyerő, és azóta már lightosabbb, populárisabb műveket ír. Hja, bizonyára neki is meg kell élnie valamiből.

Összességében tehát nem gondolom, hogy ez a könyv rossz, hanem valószínűleg rosszkor találtam meg vagy nem is nekem íródott. Még Az idő rövid történetét is jobban értettem, az pedig talán mégiscsak jelent valamit.

>!
Tericum, Budapest, 1997
346 oldal · ISBN: 9638453303
4 hozzászólás
AsesinaReina>!
Mérő László: Észjárások

Hát talán még élvezni is tudtam volna, ha nem 1 hét alatt kell bedarálnom. Néhol vicces volt, néhol pedig tényleg száraz. Esti olvasáshoz nem ajánlott, csak agyf@szt kap tőle az ember :D

Etike P>!
Mérő László: Észjárások

Nehéz értékelni, hol lenyűgöző volt, hol meg kicsit száraz.

7 hozzászólás
pulse>!
Mérő László: Észjárások

Ezt olvastam először tőle, azóta is Laci bácsinak nevezem:)), annyira tetszett.


Népszerű idézetek

Csabi P>!

Nem tudom, hogy a tudomány képes lesz-e valaha is megragadni az irodalom lényegét, de jelenleg nagyon távol van tőle.

78. oldal (Tericum, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: irodalom · tudomány
21 hozzászólás
Bertwad>!

Murphy-törvény: akinek van egy órája, az mindig tudja, mennyi az idő; akinek két órája van, az sohasem lehet egészen biztos benne.

Kapcsolódó szócikkek: Murphy törvényei · óra
BeeBee>!

Freud pszichiáter kollégái egy alkalommal bolygatni kezdték, hogy mik lehetnek a lappangó indítékai annak, hogy Freud állandóan dohányzik. Mi lehet számára a szivar rejtett értelme. Egy idő után Freud teátrális mozdulattal így szólt: Uraim, ez csak egy szivar.

Kapcsolódó szócikkek: Sigmund Freud · szivar
1 hozzászólás
BeeBee>!

Robert Schumann, a zeneszerző, egyik darabja elejére ezt írta: Olyan gyorsan kell játszani, amennyire csak lehetséges. Néhány sorral később ezt írta: Gyorsítani!

Kapcsolódó szócikkek: Robert Schumann
Bertwad>!

Niels Bohrnak volt egy kifejezetten ilyen vitákra tartogatott története: “Szomszédunk Tisvildejében egy nap lópatkót szögezett az ajtajára. Megkérdezte egy közös ismerős: ‘Hát te tényleg babonás vagy? Igazán azt hiszed, hogy a lópatkó szerencsét hoz?’ – Mire a szomszéd: ‘Dehogyis, mit képzelsz. Csak hát úgy mondják, akkor is segít, ha valaki nem hisz benne.’”

Kapcsolódó szócikkek: Niels Bohr · patkó
Bertwad>!

az ELIZA legangyalibb vonása: ha végképp semmit sem fog fel abból, amit neki mondtak, alkalmasint azt válaszolja, hogy értem. Ez, mint a tapasztalatok mutatják, nagyon bátorítólag hat a partnerre, ilyenkor szokott igazán belelendülni.

Bertwad>!

Anyanyelvén mindenki intuitívan beszél: beszéd közben fogalmunk sincs arról, hogy mi lesz a mostani utáni hatodik szavunk, mégis azt mondjuk, amit mondani akarunk. Hasonló a helyzet a sakknagymesterrel is: nem kombinál lépésről lépésre előre (csak nagyon konkrét, éles helyzetekben, analóg módon azzal, amikor az ember egy szituációban érzi, hogy most nagyon pontosan kell fogalmazni és lelassul, keresi a szavakat).

Bertwad>!

Logikusan gondolkodik az a gyerek, aki az első németóráról azzal megy haza, hogy ő már tud németül: tanulta, hogy a lámpa az die Lampe, a táska az die Tasche, akkor nyilván az alma az die Alme a macska pedig die Macske. Nem szerencsésen kezdték a tanítást: anyanyelve sémáit, hétköznapi logikáját mozgósították.

1 hozzászólás
Bertwad>!

Olyan helyzet alakul ki, mint amikor a hadgyakorlaton a csapat egy folyóhoz ér, és a hídon egy nagy táblát talál: “A híd fel van robbantva”. A víz azonban hideg és nedves, ezért a csapat mégis elindul a hídon. Ezt látván a gyakorlat parancsnoka dühösen a hídhoz siet és látja, hogy a csapat egy nagy tábla alatt menetel: “Úszva megyünk”.

Kapcsolódó szócikkek: híd
Bertwad>!

Egy Zen-mesterbe egyszer belekőtött egy szamuráj, akinek fogadalma volt, hogy bizonyos számú embert párbajban meg kell ölnie. A Zen-mester nem hátrálhatott meg, elfogadta a kihívást. Megbeszélték, hogy másnap ugyanott találkoznak. A mester nem félt a haláltól, megvilágosodott állapotaiban mélyen átérezte, hogy nincs igazi kűlönbség az élet és a halál között. De méltatlanul sem akart meghalni, ezért elment egy vívómesterhez, hogy tanítsa meg a vívás helyes szemléletére. Másnap találkozott a szamurájjal, felvette a tanult alapállást, befelé koncentrált és várta a halálos csapást. Amikor sokáig nem történt semmi, felnézett, és látta, hogy a szamuráj ott térdepel előtte lehajtott fejjel. A mester megkérdezte, hogy mi történt, mire a szamuráj könyörögve kérte, hogy ha nem öli meg őt, fogadja tanítványának, mert ő ilyen tökéletes vívóállást még nem látott.

A vívás mesterségének konkrét szabályait nem sajátíthatta el a mester egy délután alatt, tényleges vívásban nem lett volna esélye. Arra viszont egy délután is elég volt neki, hogy vívásban se méltatlanul haljon meg, hogy ebben a helyzetben is ki tudja fejezni a dolgok sokkal általánosabb lényegét. Ezt érzékelte a szamuráj is, aki a maga útján szintén a tökéletességet kereste. A tudományokban két különböző szakma között ennyire egységes közös alapállás elképzelhetetlen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Edith Eva Eger: A döntés
Edith Eva Eger: Az ajándék
Pál Ferenc: Ami igazán számít
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban
Szondy Máté: Olvadás
Almási Kitti: Ki vagy Te?
Boldizsár Ildikó: Meseterápia