Az ​érzelmek logikája 86% 129 csillagozás

Nagyszerű! A tényanyagán, a logikus gondolatmenetein túl, az tetszett nagyon, hogy tisztában van a pszichológia korlátaival. (Szerinte ott tart a pszichológia, mint a fizika Newton előtt.) Az ember viselkedésének mechanizmusát elemzi, sok humorral, de tárgyilagosan. Ez utóbbi miatt vontam le tőle fél csillagot. Török Gábor politológus elemzései jutnak róla eszembe, amelyet egy blogon nagyszerűen karikíroztak: http://oriblog.blog.hu/2010/12/11/torok_gabor_elemez_19… Azaz bennem van a hiba, mert nem szeretem a siker mindent igazol, ezért legyünk sikeresek (boldogok), bármi áron jellegű megközelítéseket.

Vajon miért gondoltam én egy hónappal ezelőtt, hogy hosszas betegség után ez a könyv fog segíteni nekem visszatérni az olvasáshoz? Nem tudtam még tiszta fejjel gondolkodni? Elragadtak az érzelmeim? Hiszen kedvelem Mérő László gondolatait, előadásait. Talán ezért húzott erre a szívem?

Nos, a könyvet olvasva már nyugodtan válaszolhatok: sem ez, sem az.
Itt az ideje elfelejteni, a hallgass a szívedre! vagy a tiszta fejjel gondolkodj! tanácsokat, vagyis az érzelmek vagy az ész uralmának dilemmáját. Mert, mint a könyvből kiderül, a kettő mindig együtt jár, szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Érzelmek nélkül nincs gondolkodás, nélkülük nem tudunk döntéseket hozni. Sőt! Ismerve az érzelmek szerepét a gondolkodásban, befolyásolhatjuk a sikeres döntést bizonyos hangulatok, pozitív vagy negatív érzelmek előhívásával.

Állításai alátámasztására a szerző rengeteg kísérletet ismertet, és a mindennapi életben előforduló szituációkat elemez remek, közérhető stílusban. Nekem néha kicsit sok is volt. A kötet második felére eléggé bele is fáradtam, gyakran kihagyott a figyelmem. Nem véletlen, hiszen a gazdasági élet témája már nem annyira vonzó számomra, akkor sem, ha a pszichológia szemszögéből vizsgáljuk.

Az is tény, hogy bármennyire jó stílusban íródott a könyv, nem adhatja vissza az élőszó varázsát, nem éri el a szerző előadásainak szellemességét. Igaz, tankönyvnek készült, és céljának tökéletesen meg is felel. Bár lenne több ilyen szórakoztató könyv a tankönyvpiacon!

Pedig nem is tartottam keresztben a számban ceruzát…

Őszintén szólva első ilyen könyv volt életem során. Egyenlőre még nem tudom, mit gondoljak róla, mennyire volt hasznos, mennyire volt reális, mivel nem vagyok jártas a szakmában,. Viszont ahogy megfigyeltem időközben az embereket, sok hasonlóságot, értelmet találtam. Sok mindenben egyetértettem, bólogattam, volt amin én magam is rágódtam egy sort. Talán, ha elolvasok még egy pár ilyen könyvet, szélesebb és részeletesebb képet kapok a témáról.

Mérő ebben a könyvében is a kedvenc interdiszciplináris módszerével a matematika, a pszichológia, a biológia és a közgazdaságtan metszetén kalandozva mutatja be rendkívül meggyőzően a teóriáját, amely számomra egészen más megvilágításba helyezte az érzelmek és a döntések viszonyát.
A legfontosabb, hogy a hideg fejű, pusztán logikus döntés mítosz csupán.
Az ember biológiai lény voltából fakadóan képtelen erre. Sőt, ha megpróbálná kudarcot vallana, ugyanis a legegyszerűbb döntéshez is olyan mennyiségű összetevőt kellene mérlegelni, ami egy evolúciós helyzetben a kihalással lett volna egyenértékű.
Ezért a legtöbb döntést zsigeri szinten és ösztönösen hozzuk meg, amit egyelőre képtelenek vagyunk lemodellezni a mesterséges intelligenciák esetén.
Vagyis a közhiedelemmel ellentétben érzelmek nélkül nincs értelem!

További nagy felismerés volt, hogy a két alapvető cselekvési helyzet: a kreativitást illetve a megalapozott döntést igénylő helyzetek más alaphangulatot követelnek meg az egyéntől: míg az ötletek áradását a jókedv, addig a megvalósítást a depresszív realizmus segíti.
Erről született egy karcom is pár hónapja: http://moly.hu/karcok/115474

Természetesen, mint gyakorló közgazdászt a könyv utolsó harmada, ahol az üzleti döntések és munkamotivációk volt a két a központi kérdés különösen érdekelt.
S meg kell mondanom, hogy amit leír, azt több száz elemzett és meglátogatott cég, valamint a saját bőrömön szerzett tapasztalataim alapján csak megerősíteni tudom.

A könyv egyetlen esetleges gyengesége, hogy Mérő korábbi munkáit ismerők (különösen a Maga itt a tánctanár? c. kötet birtokosai) számára sok ismerős gondolatmenet köszön vissza.

Mérő Lászlótól ez volt a második olvasásom. Őt nekem nehéz olvasni. Nem annyira könnyed a stílusa, a megfogalmazásai időnként túl tudományosak. Meg is szenvedtem vele.
Összességében nem volt rossz, jegyzeteltem is belőle, de kedvenc nem lesz.
Sok jó idézet meg is található az idézetek között, érdemes átolvasni :)

Ismerős nevek… ismerős gondolatok, mikor elkezdtem tudtam, hogy nem csalódhatok a könyvben. Pedig előítéletes voltam; nem ismertem Mérő Lászlót, kételyek közt voltam, mikor kézbe vettem a könyvét. Hiba volt. Élvezetes volt minden sora! Lebilincselő, olvasásra késztető, tartalmas és izgalmas, és mindemellett vitára serkentő, de legfőképp elgondolkodtató. Egyszóval olyan könyv, amelynek helye van a könyvespolcunkon! A pozitív pszichológia magyar vetülete!

Ahhoz keveset olvastam a szerzőtől, hogy kijelenthessem életének egyik legfontosabb könyvéről van szó, de azért megkockáztatom. Érvényes az a megállapítás itt is, hogy megtudtam mennyi mindent nem tudok.
Az olvasottak alapján félelmetes belegondolni, hogy amennyiben sikerül az érzelmeket majdnem tisztán tudományos alapokra helyezni mi történik majd a nagyon fontos szelfünkkel.
Kicsit ugyan féltem az utolsó nagyobb egységtől, mikor a közgazdaságtan előkerült és teljesen más meglátásba helyezte el az érzelmeink szerepét, de be kell valljam (szigorúan titokban), hogy megtetszett a terület.
Hálával tartozom, hogy az utolsó oldalakon le lett írva: soha nem látott lehetőségünk van Magyarországon a belénk ivódott tehetetlenség érzetének elhagyására.

Őszintén szólva nem egészen azt kaptam, amit vártam. Hogy alul- vagy felülteljesítette-e az elvárásaimat, nem tudom megmondani. Tetszik az író szemlélete, hogy egy matematikus kritikusságával vizsgál egy olyan témát, amiről leginkább csak érzésekben lehet beszélni. A könyv első kétharmadában struktúrálja, megmagyarázza az érzelmeket, ami valóban az, amit a cím alapján várunk.

Majd vált egy gazdasági nézőpontra, és a munkamotivációkra. Én személy szerint kimondottan élveztem ezt a részt, mivel alapvetően érdekel a téma, de valahogy nem tudtam beleilleszteni az egész szerkezetbe.

Összességében ajánlom az elolvasását, mert Mérő tényleg érdekes dolgokat ír le, jó stílusban, sok kísérlettel alátámasztva, de elsősorban azoknak ajánlanám, akiket a gazdaságpszichológia és a HR is érdekel.

Második olvasásra is nagyon érdekes könyvecske. Jobb, ha az ember fokozatosan rágja át magát rajta, mert úgy sokkal több megmarad. Könnyen érthető és szórakoztató, mindenkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel a pszichológia.