Mérő Lászlót a tv-ből „ismerem”. Sokáig nem is tudtam róla, hogy könyveket is ír. Azt hittem „csak” matematikus. A könyv eleje nagyon jól indult, vicces is volt, megmosolyogtam, aztán kissé tudományossá alakult és időnként unatkoztam. Elővett egy érdekesebb témát – játékgyártókról szóló története – és megint megmosolyogtatott.
Nagyon szerettem az elmés gondolatait:
„Az idők során egyik fő vezérelvemmé vált, hogy távolról sem kell mindenben egyetérteni, épp attól érdekes a világ, hogy sokan sokfélét gondolunk róla. ” (ezt sokáig nem tudtam elfogadni)
„Az ember könnyen csinál magának egy öncsalási rendszert, ha nagyon akar valamit, ami ellenkezik az elveivel – minél okosabb valaki, annál rafináltabbat csinál, és minél butább valaki, annál kevesebb elég neki, úgyhogy ez mindenkinek megy.”
„Egy japán az ellenfelet eszköznek tekinti, aki hozzásegíti ahhoz, hogy ő maga jobbá váljon. Egy amerikai a versenytársat mércének tekinti, akinek segítségével beméri és megtalálja a maga helyét a világban. Mi Kelet-Európában az ellenfelet feltétlenül, bármi áron legyőzendő ellenségnek tekintjük.” (milyen elgondolkodtató)
„Ha valaki hisz abban, hogy meggyógyul, az pozitívan befolyásolhatja az állapotát, míg ha abban hisz, hogy semmi és senki nem segít rajta, az nocebóként hathat, és akár a végzetét is jelentheti. Ha például valaki hisz az ima erejében, ezzel is sikerrel ösztönözheti az immunrendszerét a betegség leküzdésére. ”
„Ahhoz, hogy egy valláshoz tartozzunk, igazából nem is hinni kell benne, hanem a dogmáit kell elfogadni.”
„Lelkiismeretünk érzelmeink alapján működik, és automatikusan tiltakozik minden igazságtalanság ellen. Eszünk (legalábbis elvileg) a logika alapján működik, amelynek segítségével végiggondoljuk a lehetséges cselekedetek következményeit, hogy ezek ismeretében dönthessünk.”
„A lelkiismeret sokszor sikerrel akadályozza meg a rideg racionális ész hibáit, máskor viszont a racionális ész segít, hogy érzelmeink vagy lelkiismeretünk szavára ne ragadtassuk el magunkat túlságosan. Nincs általános szabály, amely megmondaná, mikor melyiknek van igaza.”
„Megmérték jó néhány pletykabeszélgetés hosszát, és ezek együttese is viszonylag nagy pontossággal exponenciális eloszlásúnak bizonyult. Ez azt jelenti, hogy a beszélgetés ugyan előbb-utóbb véget ér, de hátralevő időtartama nemigen függ attól, hogy mennyi ideje tart. A pletykálkodás is örökifjú.”
Vicces tartalmak:
„Vietnamiaktól hallottam azt az elvet, hogy „ami mozog, az ehető”. Kivéve a tank és a repülőgép.”
„A Jack Daniels whisky és a kommersz cseresznyepálinka között nem az a különbség, hogy másképp rúgsz be tőle, hanem az, hogy az előbbitől nem fáj másnap a fejed. Ezért annyival drágább.”
„Ha arra gondolok, hogy nem gondolok semmire, akkor gondolok valamire?”
Nagyon tetszett Lavoisier pislogási kísérlete is (96. oldal) :D
Fogok én még tőle másik könyvet olvasni. Összességében nem volt rossz :)
