A ​magasztalásban rejlő erő 4 csillagozás

A mi értelmünk olyan korlátolt, hogy sehogysem tudjuk megragadni Isten terveit egész terjedelmében, sem az Ő teremtményeivel való céljait. Ha ragaszkodsz hozzá, hogy az elfogadásodat megértés előzze meg, nagyon keveset fogsz elfogadni.

25. oldal

Megmondatott, hogy legyünk óvatosak és figyeljük ki a támadásokat… mégis… a figyelmünk fókuszában Isten legyen és ne a Sátán! Olyanok legyünk, mint akik tudják ugyan, hogy az ellenség támad, de azt is tudják, hogy a segítség nem abból jön, hogy ügyeskedve kifigyeljük őt és az ő támadási módszereit, (hogy megismerjük az ő szándékait) hanem az oltalmunk az Úr hatalmában van inkább és az Ő erejének ismeretén nyugszik.

114. oldal

Ha mi ugyanolyan keserűen panaszkodunk és zúgolódunk a naponkénti apró bosszúságok miatt, mint nem hívő barátaink és ismerőseink, akkor úgy néz ki, hogy a mi hitünk nem nyújt nekünk sem több megoldást, mint amennyit ők bírnak hit nélkül. És ezt a következtetést joggal vonják le a kívülállók. – Ha nem látható, hogy hétköznapjaink apró-cseprő dolgaiban Krisztus diadalra segít bennünket, felülemelve és megőrizve minket a bizalom és hálaadás lelkületében, akkor hogy várható el tőlük annak elhivése, hogy Krisztusra van szükségük?

161. oldal

Miért nem tud növekedni a mi hitünk a tetszetős, könnyű körülmények között? Azért, mert a hit csak akkor növekszik, amikor a bajok és nehézségek rákényszerítenek, hogy jobban és teljesebben bízzunk, és a magunk ereje helyett Isten erejére támaszkodjunk.
A nehéz körülmények kihívják hitünk döntését Isten igéje és szeretete iránt.

81. oldal

Mi általában csak a körülményekre meredünk, amelyek az Ő céljainak csak külső kimunkálói. Rendszerint azon töprengünk, hogy miért is vannak, mit jelentenek, hogyan kellene hozzá állnunk – holott az Ő parancsa az, hogy Őreá nézzünk, higgyünk, bízzunk Benne!

121. oldal

A fordulópont, a változás nem következhet be addig, amíg mi el nem kezdünk hálát adni, magasztalni Istent azért a helyzetért, ahelyett, hogy azt kérnék, szabadítson meg belőle.

17. oldal

Igaznak tartom ezt a mondást is: „Mosolyogj és az egész világ veled neved – de ha sírsz, egyedül maradsz”.

20. oldal

Mi rendszerint azon igyekszünk, hogy előre kiszámítsuk, mit is fog Isten cselekedni. S mivelhogy egy hasonló esetben már láttuk Őt cselekedni, ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy most is így és így fog tenni.

128. oldal

Az Isten Ígéretek Földje a Tökéletes Nyugalom Helye, az érzületnek, mentalitásnak tökéletes megnyugvása és bizalomban való belehelyezkedése Istenbe. Az ilyen béke az „Ő” nyugodalma.

139. oldal

Komor arcot hordani… ez ugyan nem látszik bűnnek addig, amíg tekintetbe nem vesszük azt a tényt, hogy a komorság nem kelti azt a benyomást, hogy mi boldogok vagyunk és reményteljesek a hitben. Ellenkezőleg! Ténylegesen kialakítja rajtunk a hitetlenség és a kilátástalanság vonásait.
Mindnyájan ismerjük ezt a fajta frázist: „Nos, mindannyiunknak vannak jó és rossz napjaink. Hol fent vagyunk, hol lent.” – Ez bizony nagyon-nagyon meggondolatlan és veszélyes kijelentés és gondolkodásmód. Arra enged következtetni, hogy a változó lelki közérzet, a belső hullámzás természetes velejárója a hívő életnek.
A Biblia azt mondja, hogy a mi külső körülményeinkben is lehet fel-le… mehet a dolgunk hol jól, hol rosszul. Ám a belső állapotunk és formánk nem eszerint változik, hanem az állandó változatlan öröm Krisztusban!

152. oldal