Ez a könyv a gyerekről szól. Érzelmeiről és kötődéseiről, gondolatairól és játékairól. Arról a sajátos szemléleti módról, ahogyan a világot látja: a gyermekiről. Az indulattelt feszültségnek és a játékos megoldásnak arról a gazdagságáról, amely az átélést jellemzi. (…) A gyermekinek a megértésével egyben saját történetünkről, gondolkodásunk alakulásáról, érzelmeink bontakozásáról, személyiségünk fejlődéséről is világosabb képet kapunk. Jobban föl tudjuk eleveníteni emlékeinket a világ megismeréséről, arról a felnőttszemmel meglepő kíváncsiságról, ahogyan gyermekkorunkban kipróbáltuk önmagunkat egy adott helyzet lehetséges változataiban. Többet tudunk felidézni azoknak az élményeknek a rendkívüli indulati hőfokából, amelyek korai kapcsolatigényeinknek örömeit és kudarcait őrzik. Nemcsak a gyereket ismerjük meg jobban, hanem önmagunkat is. Nevelni csak úgy tudunk, ha látjuk a gyerekben a felnőttet, akivé lesz. De a pszichológiai szemlélet – a nevelésben, a gyógyításban, az… (tovább)
Gyermeklélektan 134 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1970
Kedvencelte 4
Most olvassa 23
Várólistára tette 86
Kívánságlistára tette 101
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Fejlődéslélektan I. tárgyhoz ez, és a Cole könyv a kötelező irodalom nálunk. Vizsgától függetlenül is fogom lapozgatni a következő időszakban, ez egészen biztos, mert ez bizony egészen egyszerűen pazar. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit jobban szeretné megérteni, hogyan is működik a kis kópék lelke. Valóban alapmű.
Bár tanulmányaimhoz kellett, de ettől függetlenül is nagyon hasznos kis könyvecskének tartom.
Hihetetlen sok mindent lehet megtudni a gyermekek fejlődéséről egészen a tízen éves kor elejéig. Ráadásul érthető módon magyaráz, de beleszövi a szakmai részt is, így még a pszichológiához nem értő laikusok is sokat tanulhatnak a saját, már még lévő vagy majd jövendőbeli gyermekükről.
Épp ezért nagyon fontos lehet minden leendő anyuka számára, mert sok értékes dolog van benne, ami által meg lehet érteni a kicsiket, közelebb kerülni hozzájuk és jobban nevelni őket.
Nekem nagyon tetszett, hogy ennyi érdekes dolog van benne, mert bár még nincs gyerekem, de már most értelmét nyert a fejemben pár dolog.
Tényleg nem tudok mást írni hozzá, mint hogy: ALAPMŰ.
Átfogó és precíz, a nyelvezete nem csak pszichológusok számára érhető, épp ezért ajánlom minden pedagógusnak, csecsemő és kisgyermek gondozónak és minden szülőnek! Nagyban megkönnyítené az életüket, meg a gyerekekét is ;)
Nagyon jó kis könyv, szépen magyaráz, sok az illusztráció: fotók, gyerekrajzok. A rajzos részeket különösen élveztem. Tényleg alap darab, még ha egyes megállapításai nem is túl naprakészek már. Minden esetre egy átfogó képet ad a gyerekkorról és a gyerekek fejlődéséről.
Nem szoktam értékelni pszichológiai könyveket, de itt muszáj leírnom, hogy akinek gyerkőce van, annak kötelező olvasmány. Nekem sajnos későn került a kezembe, de ennyi idő után is az egyik, ha nem a legjobb könyv a gyerekekhez/gyerekekről.
Mindenkinek ajánlom.
Vizsgára olvastam a megadott fejezeteket (szinte az összes, 4-5 kivételével), amit nem olvastam, az is érdekelne, de most egyszerűen nem fért bele. Még biztos, hogy előveszem. Mivel érdekel a téma, szívesen vettem a kezembe. Jól megírt, szemléletes könyv, csak ajánlani tudom, bár néhány példa idejétmúlt. Vajon létezik korszerűbb könyv a témában?
Népszerű idézetek
A gyerek ismeretanyagával és gondolkodási apparátusával az ultrajelenségekre vonatkozó „miért” kérdést csak akkor lehet megválaszolni, ha a világ emberközpontú, ha minden dolognak az ember a kiindulópontja, a végcélja, a mértéke. Azért van meleg, hogy fürödni lehessen, azért van hideg, hogy korcsolyázni tudjunk, azért nyugszik le a nap, hogy pihenjen (mint mi), vagy hogy mi aludni tudjunk. A jelenségeknek tehát céljuk van, nem pedig okuk, és ez a cél adja a magyarázatukat. A finalizmusnak, a cél– okságnak ez az elve áthatja a gyermeki gondolkodást.
154-155. oldal, Ismeretek híján elméletképzés - Az ultrajelenségek magyarázata (Medicina, 2006)
Piaget vizsgálatai azt mutatják, hogy ez általános orientáció a kisgyerek gondolkodásában: mindennek életet tulajdonít, a tárgyaknak, a természeti jelenségeknek is. Az égitestek, a mozgásban levő dolgok érzik, mi történik velük, „mit csinálnak”, éppen úgy szándékuk és tudatuk van, mint az embernek. A megelevenítő gondolkodást (az animizmust) elsőnek etnológusok mutatták ki, természeti népek, primitív törzsek vizsgálata során- Ezeknek az embereknek a hiedelmét is jellemzi, hogy életet tulajdonítanak az élettelen természetnek.
Az ilyen magyarázatokat a gyerek úgy hozza létre, hogy ahol a dolgok megértésében az ismereteinek a végére ért, ott az analógiához folyamodik. Az, hogy mi az élet -mi él és mi nem él-, olyan ultrajelenség, amelyet csak hasonlóság alapján közelíthet meg. Az analógiának ő maga a mintája: ő maga él, érez, gondolkodik, tehát minden él, érez, gondolkodik.
154. oldal, Ismeretek híján elméletképzés - Az ultrajelenségek magyarázata (Medicina, 2006)
Éppen így az emberi mintához tér vissza akkor is, ha a természeti jelenségeknek az eredetére keres magyarázatot. Itt az analógiás gondolkodás mintája az ember tevékenysége, munkája. A Dunának, a Balatonnak a medrét emberek ásták meg, és utána teleeresztették vízzel; az eget festették, a hegyet építették, kicsire vagy nagyra, aszerint, hogy milyenre volt szükség. Ezt a gyermeki magyarázatmódot, amely a természeti jelenségeket emberi tevékenység eredményének hiszi, nevezte el Piaget artificializmusnak, a művi előállítás elvének.
154. oldal, Ismeretek híján elméletképzés - Az ultrajelenségek magyarázata (Medicina, 2006)
A gyerek-gyerek kapcsolatban a társnak még egyetlen fontos funkciója a jelenléte: az, hogy legyen társ. Ez mutatja a Piaget által leírt együttes monológ jelensége is. Gyerekek együtt vannak. Egymástól függetlenül rajzolnak vagy játszanak. Közben beszélnek, jóllehet egyik sem figyel arra, amit a másik mond. Egymás jelenlétében monologizálnak. Szükségük van egy személytelen, gyakran fel is cserélhető társra.
182. oldal
Piaget vizsgálatai feltárták, hogy az ilyenféle magyarázat a gyereknél jellegzetes: hajlik arra, hogy dolgokat, tárgyakat, természeti jelenségeket az élőkre jellemző tulajdonságokkal ruházzon fel. A ceruzának fájhat, ha faragják, a bicikli érzi, hogy gyorsabban vagy lassabban megy, a szél tudja, hogy fúj, a tűz örömében lobog.
153-154. oldal, Ismeretek híján elméletképzés - Az ultrajelenségek magyarázata (Medicina, 2006)
Gyermekien látni annyi, mint önmagában látni: a legegyszerűbb dolgot is egyedi, egyszeri jelenségként, önmagában teljesnek. Olyannak, ahogyan a művészet megjeleníti.
7. oldal
A valóság objektív szintjébe tartoznak a tárgyian észlelhető dolgok, jelenségek (amit látunk, hallunk, tapintunk); kritériuma, hogy ezt más is ugyanígy észlelheti. A szubjektív valóság: az érzelmek, a gondolatok, ahogyan egy eseményt átélek, az indulatok, amelyek hozzá fűződnek. Kritériuma, hogy közvetlen észlelője csak az, aki átéli. Ilyen szubjektív jelenség az álom is. A kisóvodás viszont az álmait objektív történésnek véli, ha azt álmodta, hogy labdázott a játszótéren, azt hiszi, hogy éjszaka valóban ott járt. A virágot álmodó kislányt lerajzoló óvodás valószínűleg azt hitte, hogy ha virágról álmodunk, valóban a kezünkben van egy szál virág. Az álom a gyerek számára valóságos történés, színtere nem az átélő, hanem egy valóságos színhely. Azt hiszi, hogy az ő álmát mindenki láthatja, aki az álmában szerepel. A gyerek kb. hatéves koráig a saját gondolatait is anyagi valóságnak képzeli, esetleg azt hiszi, hogy ha kinyitnák valakinek a fejét, képszerűen benne lenne az asztal, a mackó stb. Az észleltnek és az érzettnek, a látottnak és az álmodottnak ezt az egybefolyását nevezte Piaget gyermeki realizmusnak. Lényege: a gyermeknek nincs meg az az ismerete, hogy a valóságnak vannak objektív és szubjektív elemei, a kettőt egyneműnek tekinti, anyagi létezőnek.
155. oldal, Ismeretek híján elméletképzés - Az ultrajelenségek magyarázata (Medicina, 2006)
A decentrálás szemléleti módja olyan vívmánya a fejlődésnek, amely nélkül a másik megértése, az együttműködés, a közösségi beilleszkedés el sem képzelhető. Meggyőzni is csak azt lehet, aki egyidejűleg két szempontból is fel tud mérni, s így a másik szempontjával korrigálhatja a saját benyomását.
226. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása 89% ·
Összehasonlítás - Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés 94% ·
Összehasonlítás - W. Thomas Boyce: Orchideák és pitypangok ·
Összehasonlítás - Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság 93% ·
Összehasonlítás - Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól 92% ·
Összehasonlítás - Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek 97% ·
Összehasonlítás - Kádár Annamária: Mesepszichológia 92% ·
Összehasonlítás - Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk az agresszióval? 95% ·
Összehasonlítás - Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? 95% ·
Összehasonlítás - Patty Wipfler – Tosha Schore: Hallgasd meg! ·
Összehasonlítás