A ​Diamant tér 6 csillagozás

Mercè Rodoreda: A Diamant tér Mercè Rodoreda: A Diamant tér

Rodoreda, a hazájától évtizedek óta távol élő katalán írónő kivételes élményben részesíti olvasóját; a spanyolországi katalán irodalomnak nemcsak nagykorúságát igazolja művével (hiszen ez a középkorban bebizonyosodott), hanem viruló életképességét is tanúsítja. Kisgalamb életútja, a születés, a munka, a szerelem, a bánat, a megindító csüggedés és az egyszerű erő csillagzata alatt, az örök asszonyi sors felemelő példázata.
Azokról szól ez a könyv, akikkel csak történik a történelem – királyság, köztársaság, diktatúra –, pedig mindenért ők fizetnek, akik önfeledten forgolódnak a barcelonai népünnepély kavargásában, de a tekintetükben, akárcsak Kisgalamb tiszta szemében, ott borong a Hétfájdalmú Szűzanya szép szomorúsága. Ez a halk szavú regény a katalán élet foglalata, egyszersmind a lélek-, jellem-, és korrajz szívszorongató remeke.

>!
Európa, Budapest, 1978
190 oldal · ISBN: 9630710382 · Fordította: Tomcsányi Judit

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Mercè Rodoreda: A Diamant tér

Bevallom, hogy a katalán írónő (aki katalánul is írt) leghíresebb regényének első fele nem tudott annyira lekötni, de a második bőven kárpótolt mindenért. Miként Ana María Matute, Mercé Rodoreda (1908. október 10, Barcelona – 1983. április 13, Girona) is Barcelonában élte át a polgárháború borzalmait, csak ő már felnőttként, de ugyanúgy nyomott hagyott írásain, mint 17 évvel fiatalabb írótársáén. Az egyszerű nyelvezet – hiszen Natàlia egy egyszerű fiatal lány, majd asszony akit az élet keservesen megtépáz – ellenére (vagy talán éppen annak köszönhetően) rendkívüli intenzitással tárulnak elénk a polgárháború nélkülözésekkel* és veszteségekkel teli évei; Rodoreda különös erővel ábrázolja a gyermekeit spoiler életben tartani (mert nevelésre már esély sincs) próbáló asszony szemén át a háború okozta borzalmakatspoiler.

A történet elején Natàliát barátnője táncolni hívja a Diamant térre***, ahol találkozik a nagy dumás Quimettel, aki könnyen az ujja köré csavarja, s hamarosan össze is házasodnak. Quimet, noha egyáltalán nem egy főnyeremény (folyton fáj a lába, vagy valami egyéb baja van, amikor tenni kellene valamit****, galambtenyésztésével pedig szinte az őrületbe kergeti feleségét – s engem is ennek túlontúl részletes ecsetelésével), mégis Kisgalamb (ahogy férje nevezi) életének elválaszthatatlan része lesz. Érdekes az idő múlása: a fiatalság eseményekkel teli, abban a pár évben több minden történik, mint amennyi egész hátralevő életünkben. Így van ez ebben a könyvben is, de megmutatja, hogy elengedve a nosztalgiát, a jelen értékeit is érdemes megragadni, elfogadni.

* https://moly.hu/idezetek/696542
** https://moly.hu/idezetek/696543
*** Rodoreda szülei nem engedték lányukat táncolni. Egy alkalommal, amikor a Diamant téren vágtak át egy nagy ünnepség alkalmával, Mercé elkeseredetten vágyott a táncra, ennek köszönhető a regény nyitó jelenete (https://moly.hu/karcok/766889).
**** Quimet először egyáltalán nem volt szimpatikus, de aztán kiderült, hogy – bár egy kicsit furcsa – igazából egy nagyon jólelkű, idealista fiatalember.

>!
alaurent P
Mercè Rodoreda: A Diamant tér

Engem megfogott a könyv, a fülszöveggel kivételesen teljesen egyetértek, azt hozza, amit ígér. A kiszolgáltatottság és az elviselés kényszere határozza meg a szereplők sorsát, akármit hozzon is a jövő, nemigen van más választásuk. És bár nem választhattak, a számlát így is, úgy is (anyagilag, a vérükkel és az egész életükkel) ők fizetik
Natália (Kisgalamb) életét is a történelem szorítja kalodába. Hiába, hogy megtalálja a párját, a boldogságot, még ha oly keservesek is a mindennapok, de Quimet, a férje kapaszkodót nyújt neki. A polgárháború azonban elsöpör mindent, konszolidált életet, legalább egyszeri jóllakást, kapcsolatokat és életeket: a két gyerekkel egyedül maradó nő nincs irigylésre méltó helyzetben, ha a puszta létüket meg akarja őrizni a háború utánig.
És mégis, mindig segít egy séta, a tócsákban megvillanó ég kékje, valami apróság, ami megmutatja az élet lehetséges szépségét. És ez az, ami miatt ez a könyv több, mint egy egyszerű leírás, annak bizonysága, hogy feladni kár. Az élet évek alatt lassan könnyebbedik, és újabb kapaszkodó is kerül az élethez – nagyon lírai módon.
Örök asszonyi sors, és örök férfi-sorsok kavarognak az őrlőkövek között, megmutatva a háború minden utálatosságát és értelmetlenségét, és mindezek ellenpólusaként az élet egyszerű szépségeit, és megismételhetetlenségét.


Népszerű idézetek

>!
alaurent P

A házasság egész életre szól, nem szabad lekicsinyelni. Ugye, vasárnap te is szép ruhát veszel? Nos, a házasság, mikor elkezdődik, olyan, mint egy nagy vasárnap, meg kell ünnepelni. Ha semmit se tartanánk fontosnak, az olyan lenne, mintha még vademberek volnánk…

29. oldal

>!
alaurent P

…arra gondoltam, hogy gombóccá kell gyűrni a szomorúságot, jó kicsire, gyorsan, nehogy elborítson, egy percre se áradjon szét a véremben meg körülöttem. Kicsire, mint egy gombóc, egy puskagolyó, egy sörét.

46. oldal

>!
marschlako P

Éjjel, ha felriadtam, úgy éreztem magam belül, mint egy felforgatott lakás, ahol a bútorszállítók már mindent elhúztak a helyéről. Ilyen voltam én is belül: csupa összetolt szekrény és felfordított szék, csomagolásra váró csészék a földön, amiket szalmával bélelt ládába kell tenni, szétdobált matrac és ágy a fal mellett, és mindenütt rendetlenség.

129. oldal

>!
alaurent P

Julieta egyenesen a cukrászdába jött, hogy elújságolja, hogy a bokrétán kívül kávéskancsót is lehet majd nyerni a tombolán, ő már látta is őket, szép fehérek, mindegyikre félbevágott narancs van festve, még a magok is látszanak benne.

(első mondat)

>!
marschlako P

És míg beszélt, a körmével az asztal repedésében kaparászott, a morzsát kotorta ki belőle, és én nagyon meglepődtem, hogy olyasmit csinál, amit én szoktam néha, pedig sose látta tőlem.

123. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaume Cabré: Én vétkem
Jaume Cabré: Az eunuch árnyéka
Llorenc Villalonga: Mallorcai udvarház vagy a babaszoba
Jaume Cabré: Junoy barát, avagy a hangok halála
Jaume Cabré: Őméltósága
Jesús Moncada: A folyók városa
Jaume Cabré: A Pamano zúgása
Quim Monzó: Guadalajara
András László (szerk.): Hesperidák kertje I-II.
Jaume Cabré: Die Stimmen des Flusses