Egy ​szabad nő 78% 48 csillagozás

Az irodalomórákon sokat tanulunk magyar szerzőinkről, tudjuk, mikor és hol születtek, azt is, mikor és hol haltak meg, hol végezték tanulmányaikat, főbb műveik címét, keletkezési körülményeit, feleségeik nevét. Ám mégis sokszor idegenek maradnak számunkra, csak nevek amikhez évszámokat társítunk.
Ezért nekem ilyen szempontból is nagy élményt jelentett Menyhért Anna könyve, itt Molnár Ferenc nemcsak két évszám volt, aki nem mellesleg a Pál utcai fiúkat írta, hanem egy férfi, aki bizony nem vetette meg az élet örömeit, a szórakozást. De ugyanez elmondható a könyvben megjelent többi íróról, költőről is, ez a könyv sokkal közelebb hozta őket hozzám.

Örülök, hogy megismerhettem a magyar irodalom eme időszakának egy kis részletét, a kávéházakban folyó irodalmi megbeszéléseket, a századeleji főváros életét, és magát Erdős Renée-t, a szabad nőt is.

Bővebben://http://konyvutca.blogspot.hu/2016/08/menyhert-anna-egy-…

Menyhért Anna az irodalomtörténet egyik kiemelkedő szereplőjének bőrébe bújt, amikor Erdős Renée karrierjének kisebb megbicsaklását, és annak okait mutatta be regényes formában. Ne tévesszen meg senkit az alcím, nem az egész életét, csupán annak egy kis részét kívánja elénk varázsolni. Renée irodalomtörténeti jelentősége pedig abban rejtezik, hogy a huszadik század legelején publikálta napilapokban verseit. Sőt első verseskötete 1899-ben, Eötvös Károly anyagi és pártfogói támogatásával látott napvilágot. (Leányálmok) A Magyar Géniuszban, Budapesti Naplóban, Vasárnapi Újságban, Hétben, Magyar Hírlapban leközölt versei és tárcái pedig lehetővé tették számára, hogy első magyar írónőként megálljon a saját lábán. A századforduló függetlenedő, emancipálódó polgárnői mintájává vált. Versei, melyek túlfűtött érzelmektől izzanak, eleddig ismeretlen hangként hasítottak bele a magyar irodalomba. Álszemérem nélkül íródott költeményeinek egy része, szerelmi-erotikus vonatkozásúak. Ezeket lehetett szeretni, vagy nem szeretni, de senkit nem hagyott érintetlenül.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/11/menyhert-a…

Picit már a könyv átvételekor átverve éreztem magam, mert nekem a regényes élet a fél téglától kezdődik. Ez tényleg inkább csak egy pillanatkép egy vélhetően regényessé váló életből. Tudom, tudom, majd lesz még tovább, de az inkább csak egy halovány ígéretnek tűnt nekem a könyv végén.
A regény pedig: könnyed, szinte ponyva, nem érzem azt, hogy súlya lenne (ha már nem fél tégla..). De örülök, hogy van.
Engem nem zavart, hogy „mindenki ömlengős, szirupos, önmarcangoló és neurotikus”, ez nekem belefér a művészvilágról alkotott képembe, hitelesnek tűnt -MA ha jól gondolom, a korabeli levelezéseket vette alapul. Az írók/művészek már csak ilyenek: szoronganak, indulatkezelési problémákkal küzdenek és minden téren impulzívak.
Mégis, a legnagyobb rejtély nekem Erdős Renée maradt (eddig): hogy vált ő azzá, ami miatt máig emlékszünk rá.

A könyv Erdős Renée regényes életének egy szeletkéjét mutatta be.
A szereplők valós személyek, a 20. század elejének híres magyar írói, sok mindent tudunk már róluk. Viszont a női írók kutatását sokáig elhanyagolták, így a főszereplőnkről is kevés információ áll rendelkezésünkre.
Erdős Renée verseket, regényeket írt, a mai szemmel celebnek számított akkoriban, a jó értelemben véve.
Legtöbbet a szerelemről írt, szókimondóan, nyíltan, akkoriban egyedülálló módon a testről, a vágyról, az érzelmekről.
Ebben a kötetben Bródy Sándorral és Jászai Oszkárral folytatott se veled, se nélküled viszonya elevenedik meg előttünk, levelekkel fényképekkel kiszínezve.
Nekem érdekes volt erről olvasni, hiányt pótoltam vele.

„Én, az ember, a magamé vagyok.
Szabad, világos és tiszta a lelkem.” (Erdős Renée: Én, a költő…)

Szerencsés véletlenek sorozatának eredményeképpen Pestre kerülhetett, tanulhatott, sikeres írói pályát valósíthatott meg. Küzdött azért, hogy elfogadják az írásait és elfogadják őt nőként, a férfiak között egyenrangúnak. Sikeres alkotóként hódolók, rajongók vették körül. A regényes életrajz Bródy Sándor (akivel Renée viharos szerelmi kapcsolatban élt) öngyilkossági kísérletével, 1905-ben indul, kettőjük kapcsolatával, szakításával foglalkozik, majd Ami előtte volt címmel az 1898–1904 közötti időszakot mutatja be, amikor verseivel jelentkezett, különböző lapoknál jelentek meg tárcái. Írók, szerkesztők, kiadók segítették az érvényesülésben: Eötvös Károly, Molnár Ferenc, Kiss József, Pfeifer Károly, Jászi Oszkárral is kapcsolatban állt.
Az Utószó folytatásról is ír, csak úgy lesz majd teljes az életműve, mert ez a kötet csak a sikerek kezdetéről szól, amikor a regényei még meg sem jelentek.

Szerintem korrekt könyv, azt adja, amit kínál, egy regényes életrajzot. Néhány mai kifejezés azért benne maradt, pl. a balfékre emlékszem, ezt nem ártott volna kigyomlálni. Amúgy valóban csak egy fél könyv legfeljebb, Erdős Renée életének egy meghatározó szakasza, de pl. az igazán sikeres bestsellerszerző korszaka csak ezután következett. Valóban úgy lenne igazán érdekes, ha teljes lenne az életrajz.

A korai évek: elvetélt színésznői álmok után az irodalom színpadára lépett fiatal nő szerelmei, vágyódásai. Utazás a századforduló női irodalmába.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/egy-szabad-no.html

Csillagozáskor nagyon bizonytalankodtam, mert bizonyos szempontból többet, másfelől kevesebbet akartam adni. Ez a könyv nem az, aminek kiadja magát: nincs benne Renée regényes élete, csak abból néhány év, semmi több. Az Erdős-kép is erősen változott bennem. Valóban ennyire ömlengős, szirupos, önmarcangoló, neurotikus volt akkoriban mindenki? Az eredeti levelek azt sejtetik, igen, és ettől a hamisság, a túljátszottság ájere terjeng mindenfelé. Félelmetes, ha „egy szabad nő” valóban ilyen volt akkoriban – úgy sejtem azonban, hogy a valóság kevésbé volt ilyen keser-édes-mézes, miként ez a kötet elénk tárja.

Egy nő a 20. század küszöbén, aki hazánkban írással akar foglalkozni. Sőt, mi több: még meg is akar élni belőle. Micsoda ötlet! Erdős Renée egy olyan társadalomban próbált meg – és tudott – érvényesülni, ahol a nő a tudományos vagy irodalmi élet alakítójaként elképzelhetetlen szereplőnek tűnt, ahol a nő nyilvános szférába való kilépésével a gúny és a nevetség tárgyává vált. Menyhért Anna kiválóan érzékelteti mindezt a regényben.

Teljes értékelés itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/06/egy-szabad-no.html

Az Ambrózy báró esetei sorozatban hallottam először Erdős Renée-ről, és szerettem volna többet megtudni róla. Sajnos, elolvasva ezt a könyvet, ez csak kis részben sikerült. Persze, a Bródy Sándorral való kapcsolata volt fókuszban, de valahogy ezzel kapcsolatban is maradt hiányérzetem. Azt is kicsit nehézkesnek éreztem, hogy Bródy öngyilkosságával indul, és utána ugrunk vissza Renée fiatalkorába. Vannak olyan könyvek, ahol ez az időugrás jól beleillik a történetbe, itt szerintem eléggé megtörte az ívét. Mindazonáltal ez a rövid történet is jó betekintés volt a témába, felvillantja, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie egy nőnek a századelőn, ha önálló akart lenni, és irodalommal akart foglalkozni. Néhol felháborodva olvastam az akkori felfogást a nőkkel kapcsolatban, azért jó, hogy ma már nem itt tartunk…