Nyugati ​utcai rémtörténetek 7 csillagozás

Ménes Attila: Nyugati utcai rémtörténetek

Minden a Nyugati utcán kezdődött nekem. Ez a debreceni kis utca különben keresztülvezet Kijeven is, aztán egy kanyart vesz Bagdad szíve felé, és elér egészen Calcutta külvárosáig. Nagyon rendes emberek laknak itt, évtizedekig haldokló özvegyasszonyok, szellemi fogytékos fiatalemberek, életük delén tolókocsiba került férfiak.
Megnéztem egyszer egy XVIII. századi térképen is, és akkor kiderült, hogy ez a város utolsó utcája. Innen már a szikes rétek kezdődnek, meg a mocsár, amerre csak a cigánycsapatok szoktak kódorogni.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
Balassi / József Attila Kör, Budapest, 1996
106 oldal · puhatáblás · ISBN: 963506070x

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Ménes Attila: Nyugati utcai rémtörténetek

Ménes Attila neve számomra eddig ismeretlen volt, teljesen véletlenül bukkantam erre a kötetre. Igencsak meglepődtem, mert horrorisztikus, groteszk (néhol már fantasztikus) elemekkel vannak tele ezek a novellák és nem erre számítottam. Persze semmi bajom sincs a horrorral, de számomra kissé egyszerűek voltak a sztorik és néhol elég ízléstelennek tartottam a könyvet többféle szempontból is. Na meg nem igazán kötöttek le az írások, nem tudtam magam beleélni a történésekbe. Ami külön tetszett az az, hogy egyes szereplők szerepelnek más-más novellákban is, ezért úgy érezheti magát az ember, mintha ismerősökkel futna össze a sarki kisboltban…


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

— …a szív békéjét mindenki máshol leli meg…

Kihallgatás

Lunemorte P>!

— …sokszor magunk sem tudjuk, hogy mit mondunk és mit cselekszünk…

Kihallgatás

Lunemorte P>!

Mindjárt az elején egy merész vallomás: a szeretetért én képes lennék bármire!

A felhő ajándéka

Lunemorte P>!

Nem tagadom, jóleső érzéseket kelt bennem ez a vágyakozás, ugyanakkor magam is elrémülök tőle. És újra kezdem: én, azért, hogy szeressenek, képes lennék lefogyni, meghízni, attól függően, hogy a szeretetért mit kérnek cserébe. Hajlandó volnék verekedni, birkózni, bunyózni, súlyt emelni, azt se bánnám, ha kinevetnének, és még abba is belemennék, hogy én a csúnyábbik legyek, hogy soha, de soha többé el ne áruljam, a lelkemben mekkora szeretetvágy lakik. A valóságot adnám cserébe, a szeretetért, pontosabban fogalmazva a valóság általam történő megtapasztalásának lehetőségét. Mindez, tudom, igen hülyén hangzik, de igaz.

A felhő ajándéka

Lunemorte P>!

A sötétszürke felhős égen egy úszó sziklát látott, amelynek arca volt, sőt, értelmes tekintete. Éppen őt nézte. Felismerte kíméletlenül. Abszolút valóság – gondolta, mielőtt megállt a szíve.

Fantomasz

Lunemorte P>!

Tudtam, aki elaltat, álmot is bocsát rám, a forró és mozdulatlan sötétben nem kell rettegnem még az ürességtől is.

Dzsihád

Lunemorte P>!

Színtisztán erkölcsi tartalmú álmot vártam, olyasmit, hogy a világban jónak kell lenni, a tekintély előtt meg kell hajolni, és akkor majd az apokalipszis nem ér váratlanul, ehelyett azonban mindenféle sirámokból állt az álom.

Dzsihád

Lunemorte P>!

Nincsen rá semmi remény, hogy megváltozzék a helyzet, átkozottak vagyunk, és azok is maradunk. Kiút az nincsen, ne is keressük, hiába úgyis…

Dzsihád

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Veres Attila: A valóság helyreállítása
Gabriel Wolf: A sötétség mondja…
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Bodnár Alexandra (szerk.): Halálosan szeretlek
Veres Attila: Éjféli iskolák
Szollár Bence: Frontláz
Sepsi László: Holt istenek kora
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): Hívatlanok
Benedek Szabolcs: Haláldekameron
Bakos József (szerk.): Veszélyes világok