Folyosó ​a Holdra 22 csillagozás

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ismerős kelet-európai, csencselőkkel, kisstílű bűnözőkkel, szélhámosokkal, műkedvelő és profi prostituáltakkal, lecsúszott egzisztenciákkal, hóbortos alakokkal, lerongyolódott hippikkel és kalandvágyó kispapokkal teli, kissé végítéletszerű vásári forgatagban téblábol az elmegyógyintézetből kiszökött Csucsu, a húga, Lenácska/Maddalena, aki a testét bocsátja áruba megélhetés végett, és Lenácska fia, Kenyér, aki arról álmodozik, hogy könyörtelen gyilkos, a várost uraló bandák főnöke lesz, ha megnő.
A vásárba várják a bolgár-török-román-albán szövetséges csapatok által ellenőrzött, ám függetlenségére büszke ország elnökét, akitől fontos bejelentés várható. Baljós jelek sokasodnak, érezni, hogy valami szörnyűség készül…
Három mesterien megkomponált monológból, Csucsu, Lenácska és Kenyér nézőpontjából bontakozik ki egy a jelentől nem is oly távoli, lehetséges jövő negatív utópiája.

>!
Jelenkor, 2016
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765996
>!
Jelenkor, 2016
304 oldal · ISBN: 9789636766290

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

108 oldal után azt gondoltam, ez a legjobb magyar próza, amit idén olvastam. 194 oldal után azt gondoltam, ez az egyik legjobb magyar próza, amit idén olvastam. A végén meg arra jutottam, hogy azért nagyon jó kis próza ez. Ménes Attila három felvonásban és három szemszögből mutatja be a jövő Magyarországát, ami pont olyan, mint amilyet csak egy Index-olvasó el tud magának képzelni depresszívebb napjain: középkorba visszaszakadt, feudális, koldusszegény, babonás, részvéttelen és a zsigerekig korrupt*. Az első elbeszélő Zuzmó, az értelmi fogyatékos (saját definíciójában: „terminális idióta”), akinek hangját Ménes elképesztően jól megtalálta – abszurd, de visszafogott, és sziporkázik benne az, amit a hülyék bölcsességének lehetne nevezni**. Szinte tökéletes szöveg, mert Zuzmónak hála úgy kerekedik szemünk előtt ez a negatív utópia, ahogy kerekednie kell: nem az információk közlésén van a hangsúly, hanem az atmoszféra fokozatos felépítésén. És atmoszféra az van dosztig: ahogy @Szeifert_Natália is mondta volt, érezni benne némi Bodor Ádámot, amihez még hozzátenném, hogy egy csipetnyi Szorokint is – ahogy Ménes meglátja a hatalom és alávetettek viszonyában azt, ami kegyetlenségében is komikusan groteszk, az bravúros.

Még a második tétel is ül: Léna nekivág a nagyvilágnak, hogy túrót szerezzen gyermekének. Ez nagyjából 8 perc lenne nekünk, mai magyaroknak, de a jövő Hungáriájában ez egy igazi Odüsszeia lesz, ahol rablóbandákat, őrjáratokat és veszedelmes bolondokat kell kerülgetnünk, amíg a tizedik faluban végre találunk valakit, akinek van valamilyen állata (ne ragaszkodjunk a tehénhez, azt ajánlom), ami képes tejet adni. A történet felénél azonban Ménes átvált egy piaci nap leírásába, ami a maga módján szintén remek, de azért kicsit sajnáltam, hogy megtörik ennek az epikus kóborlásnak az íve.

Sajnos az utolsó egység nem éri el elődei színvonalát – valahogy túl csicsás, túl rohangálós ahhoz, hogy igazán bele lehessen feledkezni. Ezzel együtt a Folyosó a Holdra egy igazán figyelemre méltó regény, olyasfajta munka, ami több kérdés tesz föl az olvasónak, mint amennyit megválaszol. És abban is biztos vagyok, hogy minden kultúrpesszimista rojtosra fogja nyalni utána a szája szélét.

* Azokra az esetleges felvetésekre, miszerint most is ilyen, nem kívánok e helyütt reagálni.
** https://moly.hu/idezetek/678153

11 hozzászólás
>!
Aigi P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Ez egy remek könyv.
Az újfeudalizmus világképe elképzelhető. Sajnos nagyon is. A leszakadás, a kiszolgáltatottság, az elaljasodás érzése húsba vágó. Bukásra ítéltségünk rémisztő. A szöveg dinamikája pedig egyszerűen parádés.
Nem tudom, Ménes Attila mit tervez írni legközelebb de egy olvasója személyemben, már biztosan van.

Egyetlen gondom a könyvel az, hogy nem az enyém és sajnos vissza kell adnom. Viszont innen is hálás köszönet érte @Baráth_Zsuzsanna :)

1 hozzászólás
>!
Juci P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Az eleje egészen felvillanyozott ennek a könyvnek, annyira tökéletesen formálta meg Ménes az idők szavát felismerő, pont a megfelelő pillanatban meghülyülő Zuzmó alakját. Zseniálisan keveredik benne a gerinctelen, szervilis pondróság és az ártatlan, szent együgyűség.
A második részben mintha egy másféle ártatlanságba néznénk bele; itt Zuzmó húga, Lena az elbeszélő, az egyetlen olyan szereplő, akinek még mintha lennének valódi érzelmei ebben a kiégett világban – kivéve persze, ha át vagyunk verve, és ezek nem érzelmek, csak azoknak valamiféle romantikus füzetekből ismerős, szirupos utánzata, de Lena belső monológja számomra mégis egy intenzíven megélt érzelmi világot idéz meg, ami autentikusnak tűnik.
A harmadik részben Lena nagyfia, Kenyér a nézőpontszereplő – itt viszont az első két részre jellemző E/1. beszédmód átvált E/3-ra, így egy elidegenítettebb elbeszélést kapunk, amihez az is hozzájárul, hogy az anyjával (és Zuzmóval is) ellentétben Kenyér nemigen érez semmiféle érzelmet senki iránt; leginkább csak az az ambíció mozgatja, hogy egy napon ő legyen az utcai banda feje. Ez megint kapcsolódhat az ártatlanság kérdéséhez: a gyerekszemponttól várnánk azt, hogy a legártatlanabb legyen, és talán ez a legkegyetlenebb.
A könyv középpontjában mindenképpen a nő(k) szerepe van, de nem igazán tudom eldönteni, voltaképpen mit is mond Ménes ezzel kapcsolatban. Lena áll középen; az ő érzelmi világa és teste a történet mozgatója, de a kép, amit kapunk róla, nem egyértelmű. spoiler
A vásári prostitúció ebben a világban intézményesült dolognak, príma pénzkereseti lehetőségnek számít, ahol a férfirokonok futtatóként „vezetik” a lányukat, anyjukat, húgukat – de ha egy komplett csoportot (amelynek amúgy nem vagyok tagja) kiteszek ennek szerzőként, akkor nem ártana, ha az olvasó sejtené, hogy mi a fene volt a szándékom ezzel. Márpedig ezzel adós marad a könyv szerintem, és ez nálam bazi nagy mínusz pont.
Egyébként a háttér szándékos elmaszatolása ezt leszámítva nem zavart, sőt kifejezetten élveztem; debrecenieknek különleges csemege lehet a város és környékének posztapokaliptikus változata. Azért adok négyest, mert az elejét figyelemre méltóan jónak találom, de sajnos azt nem állíthatom, hogy egyenletesen jó az egész.

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Csak ismételni tudom sokak értékelését, zseniálisan induló regény, ami a végére veszít az újszerűség, az egyéni hang lendületéből.
Ménes Attila nyomasztó jüvőképében pont a hibbant nagybácsi csodálatos belső világa ad reményt, hogy aztán az anya ellaposodó, de legalább még szeretettel teli emberségéből a fiatalember kiüresedett árnyéklétéből magától értetődően érkezzünk meg a semmibe.
Azt hiszem, ezért is volt nehéz olvasni a regény utolsó egyharmadát.
Csak azt remélem, Ménes Attila nem látnok.

>!
Ross P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

A bennem élő eccerű olvasó azt kérdezi:
De miééééért?

Mi történt Magyarországgal? Hogy lehetséges, hogy török-bolgár szövetséges csapatok masíroznak a falvak utcáin, fenntartva a rendet? Keletre nyitottunk talán? No de ennyire?
És mitől lett egyáltalán rumli?
Mi történt az országgal, hogy újjáépítésről és talajfertőtlenítésről beszélnek? Ránk dobták az atomot? Budapest eltűnt a föld színéről? Mi történik a megyehatáron túl, valaki mondjon már valamit!
Miféle kulturális hatások értek bennünket, hogy egy Mehmet Ali nevű amorózó a legnagyobb popsztár, desszertünk a halva, és a romániai, mintás ingek hatnak leginkább a divatra?
Miért vették el a magyarok nevét, hogy aztán a Hivatal olyan szóneveket osszon újra, mint Zuzmó, Kenyér, Könyök, vagy éppen Pelus?
És miféle kormány az, aminek Elnöke szeretetről és összefogásról szónokol, miközben törvénnyel szentesíti azt a fajta prostitúciót, ami még eggyel mélyebbre löki az állati sorba az így is szerencsétlen nyomorultakat? (Bár erről van némi elképzelésem.)

Hát mi a kutyaúristent szúrtunk már el megint, hogy láthatólag ismét a nevezetes farok rosszabbik végén állunk?

Válaszokat, kifejtést, felvilágosítást követelek! Túl jó ahhoz, hogy ennyiben hagyjuk!

A bennem élő okostojás viszont azt mondja:
Jó volt ez, nem kell mindent túlmagyarázni.

>!
abcug IP
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Csalódtam. Nekem ez most nem jött be. Nem állt össze sem tartalmilag, sem (és főleg) nyelvileg következetes egésszé. Értettem és értékeltem a világképet, ezt a sötét disztópiát, de nagyon hiányoltam egy ehhez kellő atmoszférát teremtő nyelvet. Az első tizenvalahány oldal után nekem inkább tűnt szétcsúszottnak a szöveg nyelve. Akartam pedig nagyon, hogy tessen, ha valakinek szurkoltam, hát az Ménes Attila. Nem is írok többet. Sajnálom :(

>!
Szeifert_Natália IP
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Sokan gondolják úgy, hogy menthetetlenül lefelé tartunk egy szellemi, erkölcsi, anyagi lejtőn, aminek előbb-utóbb kegyetlenül rossz vége lesz. Ménes Attila továbbmegy, nála nem az a kérdés, hogy az apokaliptikus pusztulás bekövetkezik-e, vagy hogy mikor, hanem az, hogy mi lesz utána. Illetve az sem: a Folyosó a Holdra éppen erről szól.

Egy végletekig lepusztult, lezüllött Magyarországról, egy vidékről, miután a nagy (közelebbről meg nem határozott) világégés a mindennapi létezést évszázadokkal ezelőtti szintre vetette vissza, ahol már az élet értelme a puszta létfenntartás, a társadalom működésének alapja pedig a prostitúció.

Több alkalommal is volt szerencsém a szerzővel beszélgetni, hallgatni őt az új regényéről, és amit mondott, tökéletesen egybevágott azzal, amit magam is feltételeztem az olvasás során: antiutópiája egy most talán irreálisnak tetsző, de valójában mégsem teljesen elképzelhetetlen jövőképet tár elénk. Nem egyszerűen sötét jövőt, de egy föld- vér- és mindenféle testnedvszagú, savanyú, kopár, monoton, ugyanakkor kegyetlen jövőt, ami mindenhez méltatlan, amit „emberi értéknek” szoktunk nevezni. Úgy látja, ez legkésőbb másfél emberöltőnyi idő múlva következik be. S az sem teljesen véletlen, ha Bodor Ádám Sinistra körzetével is rokonságot érzünk. Ez lehet a közép-európaiság hozadéka, de talán abból is adódik, hogy az emberi civilizáció csak egyféleképpen tud pusztulni: úgy, hogy aljassága folytán túlzó dicséret volna állatinak nevezni.
Folytatás itt: https://gittegylet.com/2016/06/29/a-brutalis-bukas-utan…

>!
bagabo
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Mindenképpen olvasásra ajánlanám Ménes Attila regényét, annak ellenére, hogy a legvégére nekem is elmaradt a katarzis. @Kuszma értékelésével egyetértve én is az első részt emelném ki, mind atmoszférateremtésben, mind a felvonultatott szereplők ábrázolásában kiemelkedik a regényből. Az egyes szám első személyben beszélő Zuzmó alakja telitalálat, úgy vagyunk képesek azonosulni vele, hogy közben mi sem tudjuk, bolondsága vagy bölcsessége valóságosabb. Az egyetlen tényszerű ismeretünk főhősünket illetően tökéletes amoralitása, amelyről ő persze egy pillanatig sem vesz tudomást. Nagyszerű nyelvi megoldásokkal ábrázolja ezt Ménes, ahogy az az ironikus humor is ritka adottság magyar szerzőknél, mellyel ezt az egyébként sötét jövőt lefesti. Annyit még muszáj megjegyeznem a könyvvel kapcsolatban, hogy a borítója egész egyszerűen gyönyörű, nagyon szép munka.

>!
egy_ember
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Nagyon erős atmoszférájú szöveg. Főleg az első egység. Sajnos a végére kissé fogyó Hold lesz belőle.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Olyan jó álmodozni egy olyan jövőről, amelyben minden szép és jó, a reményeink valóra válnak, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Nos, Ménes Attila egyáltalán nem ilyen világba vezet el bennünket, a közeljövő Magyarországán játszódó regényében egy lepusztult, minden reményét elvesztett országot vizionál, amelyből kiveszett a szép és a jó, alantas ösztönök vették át az irányítást az emberek lelkében, a cél a túlélés, szó szerint bármi áron, aki gyenge, az alulmarad a létért folytatott nehéz küzdelemben. Szürkeség, szegénység, mocsok és szenny mindenütt, egy rohadó világ kulisszái között küszköd egy kis család a mindennapokkal. A végeredmény természetesen tragikus, azonban addig még sok minden történik hőseinkkel, akik nem is tudják, hogy az ő szempontjukból mennyire sorsdöntő napokat élnek át. Az őrült nagybácsi, a prostituáltként dolgozó anya, és a striciként tevékenykedő fiú sorsa fonódik össze, majd hullik szét ebben a jól kezdődő, remekül folytatódó, majd fájóan elnagyoltan végződő történetben. Erős dráma, de az eléggé közepes befejezés miatt a katarzis sajnos elmarad. Elsősorban ínyenceknek ajánlom Ménes Attila könyvét, amelytől garantáltan depressziósok leszünk, mégis érdemes rászánni az időt a nem túl hosszú kötetre, elsősorban az egyedi hangulata miatt.
A részletes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2016/08/25/konyvkritika_m…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Hülyének lenni kényelem és komfort, bárkinek melegen ajánlom. Egy kisember jól teszi, ha megbolondul, mikor megérti az idők szavát. Felfogja a legfinomabb rezgéseket, arany sugallatokat. Olvas a sorok közt. Akkor végre megtébolyul, kifújhatja magát. Mindenki bánt? Bolondulj meg! Mindened elvették? Bolondulj meg! Elgurult a gyógyszer? Öltsd ki a nyelved, és bolondulj meg! A hülyében egyesül az éleslátás, ami a szív fegyvere, a parttalan szabadság, ami a test fegyvere és a rajongás, ami a lélek fegyvere. Így a tébolyult talpig fegyverben kémlel kifelé élete lőrésein.

64-65. oldal

>!
Kuszma P

A szekuritis olyan ember, akinek a nadrágja mélyen belevág a fenekébe, erről lehet felismerni.

66. oldal

5 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Nekem a legjobban az felel meg, ha hülyének tartanak. Pedig nem vagyok az, csak úgy teszek. A hülyeség elrejt a gonosz tekintetek elől, így láthatatlan vagyok, mint szar a fűben. A szar az nem tényező. A szart oldalazva kikerülik, és kész, el van intézve. Hülyének lenni kényelem és komfort, bárkinek melegen ajánlom. Egy kisember jól teszi, ha megbolondul, mikor megérti az idők szavát.

64. oldal

3 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

A költő olyan ember, aki életében egy kummát sem dolgozik, mégis ő van megsértődve, ez a fő jellemvonása.

17. oldal

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Egy költő mindig szerelmes, ha nem, akkor vége van, és várja a halált.

17. oldal

5 hozzászólás
>!
Kuszma P

Egyszer elbeszélgettem Istennel, mikor elütött a tréler a buszsávban, nem volt leányálom. Nyolcvannal jött a keresztnél, ahol csak harminccal szabadna, az én hibám volt, így lett elkönyvelve. Akkor társalogtam vele. Szép arca volt, mint egy fiatal legénynek, a karja, lába szíjas, a magyart törve beszélte, a ruhája hétköznapi. A végén megcsókolta a szájamat, azt mondta, ne féljek, mindenki kétszer él, két jövője van, egy ilyen, meg egy fordított. Ezt ő garantálni tudja. Úgy működik, mint a soros kapcsolás, ez volt a nagy titok. Isten nem elektroműszerész, csak így magyarázta el. Az arcomba nevetett, beláttam a gigájáig, ami színarany, a fogazata ép, nyelve kétágú, zöldes árnyalatú. Azóta nem félek. Iszom rája!

52. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

A. O. Esther: Gombnyomásra 2.
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
A. M. Aranth: Oculus
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Ta-mia Sansa: A döntés joga
T. S. Thomas: Londinium hercege
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel
Spiró György: Feleségverseny
Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0