Veronika ​könnyei 76% 10 csillagozás

Egynek jó volt, de elég dagályos könyv. Inkább nyálas, mint romantikus, szerintem.
Meg nem sok köze lehet a valósághoz. A kutyamenhelyes részek tetszettek nagyon. A név kötelez, úgy látszik. Ugyan nem menhelyen, hanem lovardában, de emellett én is állatorvos mellé szegődtem asszisztensnek egy időben.

Mivel nagy állatbarát és -védő vagyok, s míg tehettem, éveken át havonta „virtuális örökbefogadással” segítettem menhelyeknek, illetve egynek mai napig havi támogatója vagyok, én ezt a könyvet nagy empátiával olvastam.
Irigylésre méltó Veronika elhivatottsága, állatok iránti felelőssége, és az, ahogy szinte a semmiből vezeti az állatmenhelyet és minden segítségért küzdenie kell. Kevesebb kitartással a legtöbben már rég pályát választanának, hiszen alig van reménye arra, hogy valami pozitívan alakuljon. Pláne, amikor a gazdag hatalmi vezetők is rá akarnak tenyerelni a menhely területére és ki akarják őt onnan üldözni. Igazi nagy, pozitív harc az övé, s emiatt szimpatikus az írónői álnév alatt író Nemere könyve.

Hát… jobbat vártam. :/ Nem volt benne semmi rossz, viszont olyan sok jó se.
Úgy egyáltalán, mi ez a cím?? Nem is illik a sztorihoz. A borító se. A könyvben megismert Veronika mindig próbált pozitívan gondolkozni, életvidám, és lelkes szereplő volt. Nem egy ilyen nő, aki a borítón van ábrázolva…

A történet meg túl lapos. Olvastam már az írótól egy könyvet (Bella, drága Bella), ami ugyanilyen rövidke volt, abban mégis voltak fordulatok, nem unatkoztam, nem volt kiszámítható, stb.. Akkor ez miért?
Néhány mozzanat is elég érdekes. Nika 3-szor lát egy pasit, és ő már biztos benne, hogy hű-de-szerelmes. Élete férfija. Kétség nélkül az. Ugyanígy egy másik szereplő, az is pár szóváltás után már halálosan szerelmes.
Szeretem én a szerelmes regényeket, a csöpögős sztorikat, meg a limonádét, de ez annyira valószerűtlen, hogy már idegesített.

Nem akartam, hogy ennyire negatívra sikerüljön az értékelésem, mert azért nem szenvedtem végig a könyvet, viszont azt az élményt se hozta, amit vártam tőle. Vacilláltam a 3 és a 3,5 között, de legyen, kapja meg a jobbat.

„Jött egy idősebb ember. Bajuszos volt, ősz hajú, lassú mozgású.
– Jó napot! Hallottam, itt lehet kutyát kapni.
– Természetesen. Ha társra vágyik, itt találja a leghűségesebbet.” ♥ 46.oldal