Invaded (Alienated 2.) 9 csillagozás

Melissa Landers: Invaded

The ​romantic sequel to Alienated takes long-distance relationships to a new level as Cara and Aelyx long for each other from opposite ends of the universe…until a threat to both their worlds reunites them.

Cara always knew life on planet L’eihr would be an adjustment. With Aelyx, her L’eihr boyfriend, back on Earth, working to mend the broken alliance between their two planets, Cara is left to fend for herself at a new school, surrounded by hostile alien clones. Even the weird dorm pet hates her.

Things look up when Cara is appointed as human representative to a panel preparing for a human colony on L’eihr. A society melding their two cultures is a place where Cara and Aelyx could one day make a life together. But with L’eihr leaders balking at granting even the most basic freedoms, Cara begins to wonder if she could ever be happy on this planet, even with Aelyx by her side.

Meanwhile, on Earth, Aelyx, finds himself thrown into a full-scale PR campaign to… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
368 oldal · ISBN: 9781423169499
>!
368 oldal · ASIN: B00Q7APLDI

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
vegazus P
Melissa Landers: Invaded

Kicsit lassan indult be az eleje, de aztán egyre izgalmasabb lett. Szerintem jó folytatása az Alienated-nek, nekem nagyon tetszett! Izgalmas, pörgős, tele van titkokkal és rejtéllyel. Bővebben: http://konyv-sarok.blogspot.hu/2015/02/invaded.html

>!
dorkabuba
Melissa Landers: Invaded

    Ez a második kötet sok értelemben zuhanó repülés volt az elsőhöz képest. Eleve végig azt éreztem, hogy a helykitöltés a lényege. Őszintén szólva sosem értettem ezt a nagy trilógiamániát. Az világos, hogy vannak történetek, amik nem férnek bele egy könyvbe, de ezek többsége kettőbe beleférne, sőt úgy jó lenne, mégis háromra húzzák. A kiadóknak is nagyobb rizikó a kiadása, én mint olvasó is általában elkezdem unni a világokat a második kötet végére (bár ez abszolút egyéni szoc probléma).
    A kötet címadója mindig a blog címe, amit Cara ír. Ezzel csak annyi a problémám, hogy bár magát a kötetet jól összefoglalja, maga a blog szinte teljesen funkciótlan. Eleve nagyon kevés blogbejegyzést olvashatunk a könyvben, de azok is hatás nélküliek, gyakorlatilag lényegtelenek.
    Az alapfelállás eleve nem kecsegtetett túl sok újdonsággal: Cara L’eihren kerül az idegen szerepébe, amíg a Földön Aelyx próbálja meg tető alá hozni a két faj közötti egyezséget. A kötet 80%-áig körülbelül semmi nem történik. Ahhoz képest, hogy Aelyx mennyit mesélt L’eihrről az előző kötetben, most nem tudunk meg sokkal többet Cara szemszögéből. Aelyx pedig mindeközben folyamatos életveszélyben van. Az is furcsa, hogy gyakorlatilag a két faj sorsa két tizenéves vállán nyugszik, és olyan diplomáciai feladatokba csöppenek, amire nincsenek felkészítve egy fikarcnyit sem. Ehhez képest mégis elég jól megy nekik, és nem ők vallanak kudarcot, hanem spoiler
    Ha már a L’eihr tanácsnál tartunk, őket mostohán nem is nagyon említettem az első kötet kapcsán. A L’eihr bolygó nem demokratikussága ebben a tanácsban rejlik. Az istenképük egy földanyaszerűség, akire Sacred Motherként hivatkoznak. Neki a gyermekei körülbelül a görög-római istenekhez hasonlók, de mára nem igazán hisznek bennük a l’ehriek. A tanácsot pedig The Waynek, azaz Az Útnak hívják. Nem tudom, kinek dereng „én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14,6). Tehát az út, amelyen el lehet érni ezt a szent anyát, a tanácsnak való engedelmesség. Ez kicsit isteni hatalommal ruházza fel ezt a 10 fős társaságot. Ami effektíve abban jelenik meg, hogy nem lehet ellentmondani a parancsaiknak, mert az felségárulásnak minősül.
    Szóval Cara és Aelyx is szenved. A különbség csak annyi, hogy Aelyxet nyíltan próbálják meg mindig megölni, Carát meg fű alatt szabotálják. Miközben persze a kapcsolatuk is egyfajta válságban van. Cara féltékeny, mivel Aelyx és Syrine, a gyerekkori dekoratív szobatárs között kezd helyreállni a barátság. Indokolatlanul megértő mindkét fél ezekben a helyzetekben, ami nem túl valószerű, de legalább jó példát mutat.
    Magánéleti szinten még ott van spoiler
    Ennél egy kicsit érthetőbb volt Cara és Troy testvéri kapcsolata. Húg-báty kapcsolat, azt valahogy mindig problémásabbnak érzem, mint az azonos neműek testvéri kapcsolatát. Gyakorlatilag sosem voltak jó testvérek. Rosszak sem egyébként. Leginkább semmilyenek. És most ez a l’eihri kiruccanás mindent megváltoztat hirtelen. Ami egyébként logikus, de egyáltalán nem volt eléggé jól megírva ahhoz, hogy ezt ne éles váltásként éljem meg. Szóval ez írói hiányosság volt szerintem.
    Az utolsó 60 oldal volt az, ahol minden (is) történt. (Magyarán nagyjából 100 oldalban az egész kötetet le lehetett volna tudni, de lehet, hogy sokat mondtam.) Viszont mivel előtte baromi hosszú volt a felvezetés és eseménytelenség, ezt meg összecsapottnak és odadobáltnak éreztem.
    Egyrészt spoiler
    A másik fontos rész pedig spoiler
    Cara visszatérése a Földre abból a szempontból jól megkomponált volt, hogy a lány már itt sem találja a helyét. Pedig l’eihren is azt érezte, hogy nem tartozik oda. Ergó az univerzumban sehol sincs már otthon. Sooo deep. (Amúgy tényleg.) Ez eddig oké. De spoiler
    Ebben a kötetben a popkulturális utalások: Scooby Doo, Doctor Who, Star Wars. Kicsit itt is gyengülünk. :D
    Összességében ez a kötet sokkal inkább bosszantott, mint amennyire élveztem. Ettől a ponttól még bármi (is) lehet a trilógia zárókötetében, de szépen lassan kiismerve Landers eszközeit és fókuszát, kicsit tartok tőle, hogy az is csalódás lesz.

>!
Lora
Melissa Landers: Invaded

Szuper volt az első kötethez hasonlóan, pedig tényleg utálom az ufós, űrutazós könyveket.. úgy látszik ez kezd megváltozni. :) Az elején féltem, hogy nem lesz jó, mert a kötet nagy részében távol van a két főhős egymástól, de ennek ellenére is nagyon izgalmasra sikeredett a történet. Remélem lesz folytatása (állítólag az eladásoktól függ)!


A sorozat következő kötete

Alienated sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ann Aguirre: Perdition
Patrick Ness: Monsters of Men
Lauren Oliver: Pandemonium
Alexandra Bracken: The Darkest Legacy
Michael Grant – Katherine Applegate: Eve & Adam
Alexandra Bracken: Passenger
Veronica Rossi: Under the Never Sky
Sophie Jordan: Uninvited
Amy Ewing: The White Rose
Veronica Roth: Carve the Mark