Az ​Elveszettek szigete (Az Elveszettek szigete 1.) 40 csillagozás

Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.
Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg… Vajon ki lesz az?
A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.

Eredeti mű: Melissa de la Cruz: The Isle of the Lost

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Kolibri, Budapest, 2016
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155591068 · Fordította: Nagy Ambrus

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

A könyv témája remek ötlet, és én ezt nagyon díjazom egy regénynél, eleve imádom a retellingeket, ez ráadásul gonosz szereplőkkel foglalkozik, tehát rögtön érdekesebben hangzik, mint egy újabb Hófehérke sztori a 21. században. A történet első pár fejezete bemutatja az olvasónak a helyszínt és a szereplőket, egy elzárt, varázsbúrával fedett szigetet, ahová húsz évvel ezelőtt száműzték a mesevilág gonosz szereplőit. Ez a búra hivatott arra, hogy blokkolja a mágiát, tehát a szigeten semmilyen varázslatos tevékenység nem végezhető. Keményen érinti ez az itt élőket, ha már a foglalkozásukat nem tudják folytatni, valahogy a családalapítás felé vették az irányt, de nem túl sikeresen, mert a partnerek/házastársak közül egy sem él valódi családban, tehát ne keressétek Demóna pasiját, vagy Jafar feleségét, magányosan nevelik a gyerekeket. Bár a nevelés szót nem igazán használnám, mert bizony egyetlen gonoszban sem találtam meg a szülői szeretetet. Inkább csak sulykolják a gyerekeikbe a génjeiknek megfelelő viselkedésmódokat és szlogeneket. Valójában a most 16 éves főszereplők önmagukat keresik, de abban mindegyikük hasonló, hogy megpróbálnak megfelelni a szülők elvárásainak, mert elismerést várnak tőlük, akkor is, ha érzik, hogy nem helyes amit tesznek. Ez adja a fő cselekményszálat, kiderül ugyanis, hogy „rés esett a pajzson”, és egy elrejtett varázseszköz segítségével változtatni tudnának a helyzetükön. Minden szereplőnek nagy fogás lenne a megszerzése.
A másik cselekményszál Auradon királyságban játszódik, ahol a Szörnyeteg fia, Ben készül átvenni a királyságot apjától. A srác szintén próbál megfelelni az elvárásoknak, és az olvasó láthatja, hogy a világ „szabad” részében is problémákkal küzdenek az utódok, egyáltalán nem biztosak abban, hogy azt kell tenniük és érezniük, amit elvárnak tőlük. Valójában a folytatásban fog összetalálkozni ez a két szál, de örülök, hogy körvonalazódott Ben karaktere is, és megismerhettem Csipkerózsika lányát is. Az is kiderül, hogy a királyságban is egyre nehezebben viselik a mágia eltűnését, ugyanis aránytalanul megnövekedett a kiszolgáló személyzet munkája. A jövendő királyfi próbál megoldásokat találni…
Visszatérve a négy ifjú gonoszra, elismerést vívtak ki belőlem, ugyanis nagyon jól szórakoztam a küldetésükön. Előtte is díjaztam, hogy mindegyikük valamilyen fura módon, de egyéniségek, az együtt megtett útjuk alatt hatalmasat fejlődtek, és a maguk módján megnyitották egymás előtt magukat.
Egy interjúban olvastam, hogy a szerző kedvenc szereplője Carlos, és ezt nagyon meg tudom érteni. Szörnyella fia egy félénk, de nagyon okos karakter, aki tudományos alapon magyarázza meg a dolgokat, feltaláló is egyben. Egyértelműen hozzá kapcsolódnak a legviccesebb jelenetek is, ő lett a kedvencem nekem is.
Nagyon ajánlom a könyvet minden korosztály számára, akik kedvelik a Disney történeteket, karaktereket, és nem tartanak egy jó kis gonosz szórakozástól.

>!
zsebibaba007
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Nem volt valami nagy szám a történet, de az írónőnek tehetsége van ahhoz, hogy élvezhetővé tegye a semmit is, ami ráadásul nagyon lassan is bontakozott ki. Olyan 150-200 oldal után mondanám azt, hogy végre történt valami. Egészen addig csak a sziget társadalmi felépítését, a hierarchikus viszonyokat és a szigetlakók mindennapi életét ismerjük meg. Na, meg persze elkezdett kibontakozni a főszereplő fiatalok között egy szép barátság is, aminek főleg a filmben lehetünk tanúi.

(…)

A Disney meséket kedvelőknek mindenképp ajánlom a könyvet és azoknak is, akik a Disney Descendants – Utódok c. filmet szerették. Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy a könyv egy ízelítőként szolgál a filmhez. Ha pedig egy kis zenét is hallgatnátok olvasás mellé, akkor mindenképp a filmzenét ajánlom, főleg a második részét, mert az szerintem szuper lett! :)

Bővebben a blogon: http://maybeimabookworm.blogspot.hu/2017/07/melissa-de-…

>!
Navi
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Nem leszek népszerű, de sebaj.
A könyv gyorsan olvasható, szinte észrevétlenül faljuk az oldalakat. Ez látszik az olvasási időből is.
Viszont:a gonoszak olyanok voltak, mintha egy szemétdombon éltek volna, s az volt a lényeg, ki az aljasabb, a pozitívnak mondható megnyilvánulások szigorúan tilosnak számítanak, mert hát mi gonoszak vagyunk!! Na de a jók!!! Náluk minden csupa fény és pompa és csillogás, egy kis zsörtölődés még belefér. Hát nem!!!
Idegesítettek, elkeserítettek.
Úgy látszik, ezek a típusú meseátiratok nem az én világom. A Jók és rosszak iskolája sem volt kedvenc, sőt :(

>!
mrsp
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Újabb kedvencet avattam. :)

Nagyon féltem ettől a könyvtől, de nagyon kellemesen csalódtam, már az első oldalon abszolút beszippantott a történet. Mivel nem olvasok fülszöveget, ezért nem tudtam, hogy ez a könyv a Disney mesék világába fog elkalauzolni, szóval csak ámultam és bámultam, hogy mégis mit is olvasok éppen. Soha nem olvastam még hasonló könyvet, ami így újra feldolgoz egy egész meseuniverzumot, de talán nincs is hasonló. Melissa de la Cruzról lehet rosszakat hallani, ez is volt az egyik oka az aggódásomnak, de engem abszolút megvett az írói stílusával, élveztem a történetmesélését. A legapróbb részletekre is totális figyelmet fordított, Szörnyella rúzsától kezdve Jafar nadrágján át minden apró részlet klappolt az eredeti mesékkel.

Bevallom, a legtöbb gonosztevőt nem ismertem, egyrészt mert rég láttam már Disney mesét, akkor pedig a jókra figyeltem oda, másrészt mert sok mesét nem is láttam még, például az Aladdint, de Cruz gondolt erre is, és minden új szereplő bemutatásakor beleszőtte a történetbe, hogy melyik meséből és miről híresek az adott gonosztevők.

Az új gonosztevő-generáció is nagyon nagyon el lett találva, imádtam, hogy utálják egymást, mégis összefonódott a sorsuk, hogy mindannyian hordoznak egy jó adagot a szüleik tulajdonságaiból, mindannyian csak arra vágynak, hogy lenyűgözzék a szüleiket, de mindannyiukban megvan a remény, hogy van szívük és ki tudnak törni a gonoszságból. Szerettem a négyesüket: Jay-t nem tudtam megkedvelni, Mal elég ellenszenves volt az elején, de elég volt egy pillantást vetni az anyjára (Demónára), és minden világossá vált. Evie és Carlos pedig a kedvenceim lettek, Carlos különösen, el is sírtam magam, amikor az életéről beszélt.

Az alapötlet is zseniális, a mesevilág két részre osztása: a pozitív szereplők jó életet élnek, a negatív szereplők pedig száműzetésben élnek egy szigeten, ahol minden undorító, a kaja penészes és romlott, és minden tárgyukat szemétszállító hajókról leesett dolgok alkotják. Mind a két világ csodálatosan fel lett építve. Egy-két dolgot még nem igazán értettem a világfelépítéssel kapcsolatban, de remélem erre a következő kötetben választ kapok.

A könyv külseje és tipográfiája is csodálatos, a borító egyszerűen fantasztikus és belülről is nagyon szép a könyv, igazi mesekönyv jelleg. Tetszett, hogy mindenki saját fejezetet kapott, így megismerhettük a négy „fő” család életét a szigeten.

És a legjobb a könyvben, hogy elgondolkoztat. A hátsó borítón ez áll: „A fa gonosz. Az alma is romlott?”, és ezen még mindig agyalok… Mert oké, a gonosztevők tényleg gonoszok, megérdemlik a száműzetést. Na de ítéljük el az összes jelenlegi és jövendőbeli utódjukat amiatt, amit a szüleik tettek? Szerintem az új generációban van remény, kaphatnának egy esélyt, hogy jók legyenek, bár van egy olyan érzésem, hogy ez még nem lejátszott dolog, hiszen van még 2 könyv. :)

>!
Emília5
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Kevés fantasyt olvasok, de ennek örülök, hogy megszereztem, és elolvastam. Érdekes, újszerű volt számomra, igazi mese, fenőtteknek (is). Sok jó ötlet van benne, élvezhetően bonyolítva a cselekményt, jól megformálva a szereplők jellemét, szinte el tudjuk képzelni őket, kedvelhetők. Örültem az ismert mesealakoknak, örültem a bölcsességeknek, a humoros jeleneteknek. Sajnálom, hogy nincs befejezve, érdekel a folytatás is.

>!
abstractelf P
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Ez a könyv olvastatta magát, az egyszer biztos – sőt, egy idő után még jól is szórakoztam rajta.
A Disney mesék rajongójaként rengeteget mosolyogtam a referenciákon. Egyértelmű, hogy a regény legnagyobb erőssége a nosztalgia faktor, amit az írónő ki is használ. Viszont ennél nem sokkal több ez a regény.
A karakterek a szüleik miniváltozatai voltak gyakorlatilag – szinte minden tulajdonságukat megőrizték, és számomra ez túl kényelmes megoldásnak tűnt. Azért a regény vége felé mindenki karakterfejlődésen megy át, ám ez elkapkodott lett.
Tényleg, azt tudom mondani, hogy kikapcsolódásnak és nosztalgiának remek, emiatt megérte elolvasni.
Most pedig ideje meghallgatni pár klasszikus Disney dalt!

>!
kedaiyun
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Az Utódok c. filmet hamarabb láttam, mint ahogy ezt a könyvet olvastam, de valójában ez a regény az Utódok közvetlen előzménye. Tényleg közvetlen, ugyanis a film első jelenete már a könyv utószava is egyben. Könyvudvaros vétel volt ez a könyv, csak mert megtetszett a zöld borító, és belelapozva már rögtön szembetűntek a Disney-rajzfilmes utalások.
A könyv stílusa egyébként szerintem nagyon „amerikai”, csakúgy, mint a film. A szófordulatok, párbeszédek, cselekmény mind felidézi a „tipikus amerikai tinifilm” jegyeit. Maga az alapötlet egyébként nagyon tetszik, bár ezt már a film értékelésénél is kiemeltem. Egy világba és egy idősíkba hozza össze a klasszikus Disney-rajzfilmek szereplőit. Először furcsa volt, hogy wifit emlegetnek és hasonló modern cuccokat, de mivel a rajzfilmek sem ugyanabban az időben játszódtak, akkor miért ne lehetne a közös idősík a 21. század? A könyv egyszerre szól a tiniknek és a Disney-rajongóknak, mert tele van utalásokkal, klasszikus mondatokkal, és bár Jay, Evie, Mal és Carlos a főhős, nemcsak az ő szüleik jelennek meg a könyvben, hanem sok más klasszikus gonoszt is megemlítenek. A jók közül viszonylag kevesen szerepelnek most. A főszereplő leginkább Mal, Demóna lánya. Úgy tűnik, valaki nagyon szereti a Csipkerózsikát, és azon belül Demóna karakterét, mert egyrészt róla egy önálló film is készült, másrészt ebben a könyvben és az Utódokban is Mal a központi karakter, illetve Demóna a sziget vezetője, és ebben a könyvben az ő kastélya és a varázsbotja körül bonyolódik a történet.
A filmben Evie volt a kedvenc szereplőm, és itt is kedveltem. Itt azért tényleg látszik, hogy nemcsak szép, de okos is, míg a filmben az utóbbi kezdetben nem derül ki. Tetszett a sziget bemutatása, de egy kicsit szomorú is volt, hogy itt mindenki a múltban ragadt, árnyéka önmagának, és már csak nosztalgiázik a régi gonosztetteken. A mesés utalások közt lehet csemegézni, és a vége felé néhány szó szerinti idézet is elhangzik.
Sajnos nem valószínű, hogy a másik két kötetet is kiadják magyarul valaha, talán nem véletlenül árusították ki ezt. Pedig elolvasnám szívesen. Nem tudom, mennyire folytatásos, a fülszövegek alapján lazán kapcsolódik, ennek a könyvnek pedig a film a közvetlen folytatása. Szóval önállóan is élvezhető. Nekem tetszett, könnyed kikapcsolódás volt. Aki szereti a klasszikus Walt Disney- rajzfilmeket, annak tetszhet.

>!
h_kincsoo
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

„A fa gonosz. Az alma is romlott?”
Előre szeretném leszögezni, hogy régen olvastam ilyen sokáig egy könyvet….
A filmet nagyon szerettem, ezért is vettem meg ezt a könyvet, mert kíváncsi voltam az előzményre. Nagyon sokáig halogattam az elolvasását, de ha tehetném még most is azt tenném.
Csalódtam a történetben, a szereplőkben, az egészben. Az alaptörténet jó, csupán számomra a kivitelezéssel voltak gondok, nem beszélve a rengeteg elírásról.
Valahogy a szereplők nem úgy jöttek át, mint ahogyan a filmben megismerjük őket. Ha jól rémlik mindannyian egy helyen éltek, nem pedig külön kastélyokban, Demóna és a többi gonosz szülő sem volt ennyire, de ennyire durva a gyerekeivel. És a legfontosabb, Mal, Evie, Carlos és Jay nemhogy jó barátok? Igaz, a könyv végére egészen összekovácsolódnak, de valahogy hiányzott nekem az a kötelék, ami megvan köztük.
De hogy mondjak jó dolgokat is a könyvről, az auradoni fejezeteket kifejezetten szerettem. Ahogyan Ben próbál megfelelni az apjának, hogy olyan jó király lehessen, mint ő. De a kedvencem az a vége volt, ami egyben a film eleje is. Érdekes volt olvasni, amikor Ben döntésre jut az Elveszettek szigetén élőket illetően.
Összességében, nem volt egy annyira rossz könyv, csak talán nem a legjobbkor vettem kézbe.

>!
ValerinLanz P
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Amikor legelőször megláttam ezt a könyvet, azonnal tettem is a kívánságlistámra, mert amellett, hogy a borítóba nyomban beleszerettem, a film is eléggé tetszett, és kíváncsi voltam, milyen pluszt tud hozzátenni a könyv.
Az van a borítón, hogy az Utódok alapján készült, ami igaz is lehet, viszont ez a kötet egy spoiler Tehát már a legelején leszögeztem magamnak, hogy ne keressek benne egyezéseket a filmmel, mert vajmi keveset fogok találni, sőt. Akadtak benne kisebb „hibák”, amiket akkor lehet észrevenni, ha az ember már a második filmet is látta. Node ettől függetlenül egészen élveztem, azt mondjuk annyira nem, hogy spoiler Nem ismerős ez valahonnan? :D
Nekem a filmekben is Evie volt a kedvencem, és itt is, mert szerintem spoiler
Carlos sem volt az a hű, de gonosz, spoiler
Mal kicsit gonoszabb volt, mint amit megszoktam, de spoiler
Az elejét kicsit vontatottnak éreztem, a végén indultak be az események, amikor spoiler
A szülőket ki nem állhattam, brrr.
A végén azért vigyorogtam kicsit, mert spoiler
Azt hittem, bánni fogom, hogy nem jelenik meg több része, de szerintem ez pont így jó, mert spoiler így nekem egyáltalán nincs hiányérzetem.
Nem volt rossz, de hiányoztak a dalok és a táncok. :D

>!
Gertike
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete

Azért csak 4,5 csillag mert nagyjából a közepéig vontatott és unalmas volt semmi sem történt. A közepe táján aztán kezdett jobb lenni. Beindultak az események. Mondjuk már láttam a filmet ami eszméletlen jó lett. A köny csak egy fokkal volt lemaradva.


Népszerű idézetek

>!
MFKata

A könyvekből olyan életek bölcsességeit és tapasztalatait tanulhatjuk meg, amiket másképp nem élhetünk át.

241. oldal

>!
abstractelf P

A „mindörökre” azonban – mint tudjuk – igencsak hosszú idő. Hosszabb, mint egy elvarázsolt hercegnő álma vagy egy toronyba zárt leány aranyló hajzuhataga. Hosszabb egy békaként eltöltött hétnél, de hosszabb még annál is, amíg arra várakozol, hogy egy királyfi végre-valahára a lábadra húzza azt a bizonyos üvegcipellőt.

9-10. oldal

>!
abstractelf P

Mal a magányra gondolt. Hisz ő is magányos volt, akárcsak a csapat többi tagja.
Evie anyja megszállott szépségmániás, Carlosé egy rikácsoló hárpia; Jay pedig hiába volt a világ leggyorsabb észjárású és legmegkapóbb mosolyú tolvaja, ha képtelen volt magát belopni a saját apja szívébe.

227. oldal

>!
abstractelf P

Egy gonosztevőnek nincsenek barátai, szóval tiszta ügy, hogy a gyerekeinek sincsenek. Már ha az ember tényleg komolyan gondolja ezt az egész gonosztevősdit.

274. oldal

>!
abstractelf P

– Egyedül ők maradtak hűek hozzánk – érvelt Szörnyella. – Ha semmink sem marad, akkor is lesznek…
– Barátaink? – fejezte be a mondatot Carlos.
– Barátok?! – kacagott fel az anyja. – Kinek kellenek barátok, mikor lehetnek csatlósaid és szolgáid, akik minden parancsodat teljesítik?

79. oldal

>!
abstractelf P

Az idegen kastélyokba való betörés legfőbb szabálya: sose hagyd, hogy egy ismeretlen hely rádijesszen! Mindig tégy úgy, mintha tökéletesen ura lennél a helyzetnek.

276. oldal

>!
mrsp

Mégis ki akar citromból limonádét csinálni, mikor a szomszéd szemébe is spriccelhet vele?

28. oldal

>!
mrsp

Ez itt az Elveszettek Szigete. A gonoszság itt él, virul és uralkodik.

28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Üvegváros
Veronica Roth: A lázadó
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
Lisa Jane Smith: Ébredés
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Rick Riordan: Neptunus fia
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón