Megjelenésének várható időpontja: 2018. október 31.

Mogyoróliget (Hazel Wood 1.) 1 csillagozás

Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

A ​tizenhét éves Alice élete javát édesanyjával együtt az úton tölti, mindig épp csak egy lépéssel a nyomukban loholó rejtélyes balszerencse előtt. Ám amikor Alice nagyanyja, egy éjsötét tündérmesékből álló kultikus könyv visszavonultan élő írónője egyedül hal meg Mogyoróliget nevű birtokán, Alice megtudja, milyen rosszra is fordulhat valójában a sorsa. Az édesanyját elrabolják – egy olyan alak karmai közé kerül, aki állítása szerint a Végvidékről, abból a kegyetlen, természetfeletti világból származik, ahol a nagyanyja történetei játszódnak. Alice egyedül az édesanyja által hátrahagyott üzenetre támaszkodhat: „Tartsd magad távol a Mogyoróligettől!”
Alice hosszú időn át kerülte a nagymamája megszállott rajongóit. Most mégis kénytelen szövetségre lépni egyikükkel, Ellery Finchcsel, akinek talán jó oka van arra, hogy segítsen neki. Ha vissza szeretné kapni az édesanyját, Alice-nek először el kell jutnia a Mogyoróligetbe, majd abba a világba, ahonnan a nagyanyja történetei… (tovább)

Eredeti mű: Melissa Albert: The Hazel Wood

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Alexandra, Pécs, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472377 · Fordította: Uzsoki Eszter · Megjelenés időpontja: 2018. október 31.

Most olvassa 1

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 98

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Manamis_Life
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Hogy én mennyit vártam erre a könyvre!

Erre a könyvre, ami annyira nagyon jó lehetett volna

Az alaptörténet csodás, megannyi jobbnál jobb ötlettel – és valahogy mégis félresiklott, szinte minden. Vagy százszor kezdtem új oldalba, azt gondolva: na, most tényleg beindul a dolog, vagy: na, ebből tényleg valami érdekes lesz! És mindannyiszor csalódtam.

A karaktereket nem kedveltem, egyiküket sem. spoiler A főszereplőnk – tervezett helyett – felettébb idegesítő, és emellett szörnyen unalmas volt. Az álladó, totálisan indokolatlan idegrohamaitól, a kegyetlen, iszonyatosan bunkó stílusától már én másztam a falra. spoiler

A többiekre szinte nem is emlékszem. Kb. senkinek sem volt semmiféle motivációja… most komolyan, Ellery spoiler a spoiler egy anomália spoiler. Plusz, az is milyen kényelmes már, hogy Ellerynek és Alice-nek sincsenek jelen a szülei (mély YA sóhaj), de Ellery hozzáfér az apja spoiler Ami szemet szúrt még, hogy Alice anyja… én nem tudom, direkt volt-e megkérdőjelezhető „minőségű” szülőnek beállítva, vagy csak én láttam annak, de… aztarézfán…! spoiler

Az írásmód hasonlatos akart lenni (nagyon erősen!) a Caraval stílusához, de egy idő után már borzasztóan erőltetettnek tűnt, de annyira, hogy sokszor (pl.: 245. oldalon) ezek miatt a túlcicomázott jelzők, hasonlatok miatt az a kevés izgalom is darabos lett, amit végre-valahára kaptunk. spoiler

A történetvezetést szörnyűnek éreztem. A könyv háromnegyedében semmi sem történik – ami pedig igen, az olyan klisés, hogy csak na spoiler. És nem elég, hogy klisés, de baromira ostoba is… Komolyan? Csak azért, mert édesanyád nincs otthon, és egy órája nem veszi fel a telefont, egyből arra következtetsz, hogy elrabolták? Vagy. Az egyik percben még kétségbeesetten meg akarod találni az édesanyádat, de csak másnap jut eszedbe felhívni az egyetlen embert aki tudhat róla bármit is. Aztán. Semmit sem tudsz a „varázslatról”, de kb. meg se kérdőjelezed a létét. Alice irracionális viselkedése a mostohaapjával szemben… pl. a spoiler alatt. Annyira nagyon mű… Harold pedig spoiler. Áh, szinte semmiben, sehol nem volt logika – és nem, nem szándékosan (pedig de jó is lett volna!) keltett zavarról beszélek, egyszerűen értelmetlen volt az egész! Nem mintha az utolsó részben túl sok szabályszerűség lett volna… csak úgy… történtek a dolgok. spoiler

A tinédzser főszereplőink olyan hasonlatokat használtak, amihez a szintén tinédzser olvasóknak lábjegyzetre volt szüksége. Pl: „ úgy áradt szét bennem, mint a „kudzu”, „úgy nézett ki, mint St. Paulinban a lányok”, „Oliver Wendell Holmes”, „Oliver Hardy”, „Az a fajta, aki vazelinozza a fogát!”. „A fal mellett alacsony, Louis Quinze-stílusúnak tűnő pad állt.” WTF. Aztán, a rengeteg irodalmi utalás… Jó ég, némelyiknél nevetnem kellett, másoknál pedig a szemem forgattam. (Főleg, mikor a történelmi kontextusból kiragadott mű női szereplőjét „gyenge” karakternek titulálja, azt sugallva, hogy bezzeg Alice – és ezáltal az ő írása mennyivel jobb. Hát…)

Az első 200 oldal baromi lassú, és iszonyat unalmas, a következő ötven teljesen zavaros, az utolsó száz pedig (szintén zavaros), olyan gyors, és olyan erőszakoltan siettetett, hogy az már csak pont volt az i-re.

A legjobb pedig, hogy a történetünk középpontjában Alice mamája spoiler, és az általa írt mesekönyv áll. --> A könyvről nem tudunk meg kb. semmit – mert a modern korban se maradt fenn egy példány sem, soha, még csak le se fényképezte senki (ismételt sóhaj) –, egy egész és egy háromnegyed történeten kívül. Pedig, őszintén megmondva: ezek a történetek voltak a legjobbak az egész könyvben…

A „gonosz karakterek” két percig szerepelnek, és létezésük okát nem igazán értem – hiszen, az említett két perc után eltűntek az éterben. spoiler

Aztán az a rengeteg „csak mert kényelmes a történet szempontjából ex machina”…

Annyira nagyon szerettem volna imádni! Minden egyes új oldallal reménykedtem, hogy az adott ötletből valami csodás kerekedik ki… de minduntalan csalódtam – pedig mennyire zseniális lehetett volna. Annyi lehetőség volt benne…

Az év csalódása.

De ez csak az én véleményem! Így, bár nekem nagyon nem, remélem másoknak tetszeni fog. :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Manamis_Life 

Azt mondják, mindenki a természet és a neveltetés elegye, a valódi énünket a barátok, a harcok, a szülők, az álmok és azok a dolgok formálják, amiket túl fiatalon teszünk meg vagy kihallgatunk, amikor nem kéne, meg a titkok, amiket vagy megőrzünk, vagy képtelenek vagyunk megőrizni, a megbánás, a győzelmek és a csendes büszkeség, az összes összetömörülő törmelék, mindebből lesz az, amit az életünknek nevezünk.

136. oldal

>!
Manamis_Life 

Már akkor is az a kislány voltam, aki lehunyt szemmel kopogtatta a bútorok hátlapját titkos ajtók után kutatva, és este, mikor már eléggé besötétedett, kíván egyet jobbra a második csillagtól.

23. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Rick Riordan: Athéné jele
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Cassandra Clare: A hercegnő
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Rick Riordan: A kígyó árnyéka