Mogyoróliget (Hazel Wood 1.) 67 csillagozás

Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

A ​tizenhét éves Alice élete javát édesanyjával együtt az úton tölti, mindig épp csak egy lépéssel a nyomukban loholó rejtélyes balszerencse előtt. Ám amikor Alice nagyanyja, egy éjsötét tündérmesékből álló kultikus könyv visszavonultan élő írónője egyedül hal meg Mogyoróliget nevű birtokán, Alice megtudja, milyen rosszra is fordulhat valójában a sorsa. Az édesanyját elrabolják – egy olyan alak karmai közé kerül, aki állítása szerint a Végvidékről, abból a kegyetlen, természetfeletti világból származik, ahol a nagyanyja történetei játszódnak. Alice egyedül az édesanyja által hátrahagyott üzenetre támaszkodhat: „Tartsd magad távol a Mogyoróligettől!”
Alice hosszú időn át kerülte a nagymamája megszállott rajongóit. Most mégis kénytelen szövetségre lépni egyikükkel, Ellery Finchcsel, akinek talán jó oka van arra, hogy segítsen neki. Ha vissza szeretné kapni az édesanyját, Alice-nek először el kell jutnia a Mogyoróligetbe, majd abba a világba, ahonnan a nagyanyja történetei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Alexandra, Pécs, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472377 · Fordította: Uzsoki Eszter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Az az igazság, hogy eddig nem sok jót olvastam erről a történetről, ami kimondottan megijesztett és sokáig törtem a fejem, hogy egyáltalán elolvassam-e, adjak-e neki egy esélyt, de utólag belegondolva nem bántam meg, hogy végül sort kerítettem rá.
Külföldön elég vegyes kritikákat kapott, idehaza, Molyon, pedig a többsége negatív volt. Nem mondom, hogy annyira jó, meg persze nem is hibátlan, de nekem megérte elolvasni, mert mindenképpen érdekes a stílusa és maga a történet is.
Leginkább olyan volt, mintha a Chanda Hahn féle Balszerencsés tündérmese sorozatot keverték volna a Tintaszívvel és a Narnia krónikáival, de akadtak benne Csontváros és Vastündérek beütések is.
Először is mindenképpen azt kell megemlítenem, hogy nekem leginkább azért tetszett ez a történet, mert olyan meséken alapult, amiket teljes egészében az írónő talált ki és nem a már jól ismert fabulákból indult ki.
Ezek a mesék pedig egyediek voltak, átjárta őket a gonoszság, valamiféle sötét, baljós hangulat, ráadásul a bennük szereplő karakterek is megosztóak lettek, nem pedig sablonosak.
A könyvből valamiféle misztikus légkör sugárzott, ami egészen az utolsó oldalig nem eresztett.
A kötet egyébként simán két részre osztható, elvégre az első felében Alice és Ellery megpróbálnak eljutni a Mogyoróligetbe és onnan a Végvidékre, majd később már valóban egy másik világban láthatjuk viszont a szereplőket.
Tetszettek a fejezetek előtt lévő beszédes rajzok, valamint az, hogy voltak részletek Althea mesekönyvéből. Ettől még inkább reálisabb és hihetőbb lesz a sztori.
Jó lett volna még részletesebben megismerni a Mogyoróligetet és az egész Végvidéket. Több szó eshetett volna a további világokról is.
Nem találtam benne semmi függővéget, ezért nem is értem, hogy vajon miként lesz folytatása? Mindenki megkapta végül a – boldog vagy éppen boldogtalan – befejezését, bár gondolom egy másik karakterrel a középpontban, akár még bármit kihozhat belőle a szerző.
Leginkább azoknak ajánlom a figyelmébe, akik szeretik az elgondolkodtató, kicsit lassabb folyású sztorikat és akik valamiféle egyedi, új töltetű történetre vágynak, valamint azoknak, akik kedvelik az antihősökkel és a kétélű, kétértelmű tanulságokkal teli könyveket. :)

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Hazel Wood 1

Hűha, ez észbontóan jó könyv volt, le sem tudtam tenni. Imádtam, imádtam, imádtam!
A történet fő szála is nagyon izgalmas volt, de a benne lévő „tündérmesék”, szerintem rémtörténetek még inkább. Hátborzongatóak és ijesztők voltak mégis vonzottak, amit igen érdekesnek találtam. Kár, hogy csak párat lehetett megismerni, a többinek sajnos csak a címe feltüntetve, biztos a további részekben lehet majd megismerni.
A könyv nagyon eredeti volt, még hasonlóval sem találkoztam, nem rózsaszín mese, hanem komoly szinte horrorisztikus, érzelem gazdag, amiben párhuzamosan létezik a valóvilág és egy egyáltalán nem mindenhol kellemes tündérbirodalom, vagy birodalmak.
Az egész történet egy érzelmi hullámvasút, Alice és az anyja állandó költözködésének oka is csak soká kezdett felderülni, hogy valójában 17 éve menekültek valami, vagy valaki elől, amivel csak az anya volt tisztába. Természetesen ezzel az életmóddal járt a folytonos magány, a gyökértelenség, a mindig mindenhol az új diák esete az iskolákban.
Az utolsó állomáson megismerhettünk egy kellemes fiút, Ellery Finch-et, aki nekem azért kicsit gyanús volt, bár én is kedveltem a karakterét.
Innen kezdődött közös kalandjuk, ami meglepő fordulatokat hozott. Egyértelműen igaz, hogy vigyázz mit kívánsz, mert nem biztos, hogy örülni fogsz, ha teljesül.
Mindenesetre számomra megnyugtatóan végződött Alice kalandja, minden kérdésemre választ kaptam és igazán tetszett a végkifejlet.
Tulajdonképpen akár vége is lehetne a történetnek, semmiféle függő részlet nem maradt a végére, de azért nem bánom, hogy lesz folytatás, ahol gondolom újabb történetek fognak szerepet játszani.

A borító is nagyon kifejező, szép és misztikus, nagyon tetszett.

Navi P>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Keserédes tündérmese nem túl boldog befejezéssel.
Régi családi örökség, nagy titkok, fájdalmas veszteségek. Egy könyv, ami mindent megváltoztatott és egy lány, aki nem is az, aminek elsőre látszik.
Jó volt a könyv, de messze nem használta ki a benne rejlő lehetőségeket. Lagymatagnak éreztem, vérszegénynek.

smetalin>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Ez a kis elvarázsolt mesevilág, pont jó volt. Néha kell egy kis szünet a sok gyilkosság mellett, alatt , közben, előtte…………és ez a Történet még kellemes is volt, érdekes.

tinuviel89>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Nekem tetszett ez a könyv, szeretem az ilyen szomorú, bús történeteket. A könyv azonnal berántott, nem tudtam letenni. Kicsit több világleírást elviseltem volna, de talán így volt jó.
A könyv nem tündérmese, inkább horror, és hagyományos értelemben vett boldog befejezés sincs. Sőt tulajdonképpen a történetben a tündérek is Mások.
Egy kis kitekintést kaptunk a végén, ami meglepő, jó lenne tudni, hogy az író tervez-e további történeteket. Nem tudok cselekményleírás nélkül írni, az a jó, ha mindenki felfedezi a maga Végvidékét. Bámit is jelent ez. A hangulat, ami igazán megragad ebben a történetben, és a döntés, a filozofálás a Valóság és a Mítosz között. Itt mindenkinek maga kell döntenie, így vagy úgy. A döntés mindenképpen fájdalmas, ezt tökéletesen leírja ez a könyv, ezért szerettem igazán, és nem csak a történetért. Nagy plusz pont még az írónő által kitalált mesékért, amik nagyon jók voltak. (Szívesen elolvasnám az összeset, kár hogy nincs belőle egy példány sem a mi világunkban.)

manami P>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Hogy én mennyit vártam erre a könyvre!

Erre a könyvre, ami annyira nagyon jó lehetett volna

Az alaptörténet csodás, megannyi jobbnál jobb ötlettel – és valahogy mégis félresiklott, szinte minden. Vagy százszor kezdtem új oldalba, azt gondolva: na, most tényleg beindul a dolog, vagy: na, ebből tényleg valami érdekes lesz! És mindannyiszor csalódtam.

A karaktereket nem kedveltem, egyiküket sem. spoiler A főszereplőnk – tervezett helyett – felettébb idegesítő, és emellett szörnyen unalmas volt. Az álladó, totálisan indokolatlan idegrohamaitól, a kegyetlen, iszonyatosan bunkó stílusától már én másztam a falra. spoiler

A többiekre szinte nem is emlékszem. Kb. senkinek sem volt semmiféle motivációja… most komolyan, Ellery spoiler a spoiler egy anomália spoiler. Plusz, az is milyen kényelmes már, hogy Ellerynek és Alice-nek sincsenek jelen a szülei (mély YA sóhaj), de Ellery hozzáfér az apja spoiler Ami szemet szúrt még, hogy Alice anyja… én nem tudom, direkt volt-e megkérdőjelezhető „minőségű” szülőnek beállítva, vagy csak én láttam annak, de… aztarézfán…! spoiler

Az írásmód hasonlatos akart lenni (nagyon erősen!) a Caraval stílusához, de egy idő után már borzasztóan erőltetettnek tűnt, de annyira, hogy sokszor (pl.: 245. oldalon) ezek miatt a túlcicomázott jelzők, hasonlatok miatt az a kevés izgalom is darabos lett, amit végre-valahára kaptunk. spoiler

A történetvezetést szörnyűnek éreztem. A könyv háromnegyedében semmi sem történik – ami pedig igen, az olyan klisés, hogy csak na spoiler. És nem elég, hogy klisés, de baromira ostoba is… Komolyan? Csak azért, mert édesanyád nincs otthon, és egy órája nem veszi fel a telefont, egyből arra következtetsz, hogy elrabolták? Vagy. Az egyik percben még kétségbeesetten meg akarod találni az édesanyádat, de csak másnap jut eszedbe felhívni az egyetlen embert aki tudhat róla bármit is. Aztán. Semmit sem tudsz a „varázslatról”, de kb. meg se kérdőjelezed a létét. Alice irracionális viselkedése a mostohaapjával szemben… pl. a spoiler alatt. Annyira nagyon mű… Harold pedig spoiler. Áh, szinte semmiben, sehol nem volt logika – és nem, nem szándékosan (pedig de jó is lett volna!) keltett zavarról beszélek, egyszerűen értelmetlen volt az egész! Nem mintha az utolsó részben túl sok szabályszerűség lett volna… csak úgy… történtek a dolgok. spoiler

A tinédzser főszereplőink olyan hasonlatokat használtak, amihez a szintén tinédzser olvasóknak lábjegyzetre volt szüksége. Pl: „ úgy áradt szét bennem, mint a „kudzu”, „úgy nézett ki, mint St. Paulinban a lányok”, „Oliver Wendell Holmes”, „Oliver Hardy”, „Az a fajta, aki vazelinozza a fogát!”. „A fal mellett alacsony, Louis Quinze-stílusúnak tűnő pad állt.” WTF. Aztán, a rengeteg irodalmi utalás… Jó ég, némelyiknél nevetnem kellett, másoknál pedig a szemem forgattam. (Főleg, mikor a történelmi kontextusból kiragadott mű női szereplőjét „gyenge” karakternek titulálja, azt sugallva, hogy bezzeg Alice – és ezáltal az ő írása mennyivel jobb. Hát…)

Az első 200 oldal baromi lassú, és iszonyat unalmas, a következő ötven teljesen zavaros, az utolsó száz pedig (szintén zavaros), olyan gyors, és olyan erőszakoltan siettetett, hogy az már csak pont volt az i-re.

A legjobb pedig, hogy a történetünk középpontjában Alice mamája spoiler, és az általa írt mesekönyv áll. --> A könyvről nem tudunk meg kb. semmit – mert a modern korban se maradt fenn egy példány sem, soha, még csak le se fényképezte senki (ismételt sóhaj) –, egy egész és egy háromnegyed történeten kívül. Pedig, őszintén megmondva: ezek a történetek voltak a legjobbak az egész könyvben…

A „gonosz karakterek” két percig szerepelnek, és létezésük okát nem igazán értem – hiszen, az említett két perc után eltűntek az éterben. spoiler

Aztán az a rengeteg „csak mert kényelmes a történet szempontjából ex machina”…

Annyira nagyon szerettem volna imádni! Minden egyes új oldallal reménykedtem, hogy az adott ötletből valami csodás kerekedik ki… de minduntalan csalódtam – pedig mennyire zseniális lehetett volna. Annyi lehetőség volt benne…

Az év csalódása.

De ez csak az én véleményem! Így, bár nekem nagyon nem, remélem másoknak tetszeni fog. :)

5 hozzászólás
annasimple>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Megfordult már a kezemben egy-két tündérmese jellegű könyv, ehhez hasonlót mégsem olvastam még soha.
Már az első mondat éreztette velem, hogy nem minden napi olvasmány élményben lesz részem, ami így is lett.
Engem rabul ejtett ez a mágikus, néha kicsit hátborzongató, mégis kissé búskomor hangulatú cselekmény. Az írásmód nagyon élvezetes és változatos, szinte már láttam magam előtt mindent, amit átakart adni a szerző. Nagyon szerettem a karaktereket is, Alice és Finch annyira közel került hozzám, végig reménykedtem kettejük boldog befejezésén, kicsit csalódott is lettem, amikor ezt nem kaptam meg.
Örülök, hogy a kezembe került ez a könyv, kiváncsian várom a folytatását is, a fülszövege alapján az is nagyon érdekesnek tűnik.

cicus61 P>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Hogy ez a könyv mekkora zagyvaság! Nem is volt igazán története, csak a folyamatos menekülés, amiről semmit nem lehetett tudni. Alice és anyja is borzasztóan idegesítettek. A többi szereplőről nem is beszélve. Méghogy mese!! Semmiképp sem! Nem is értettem az egészet. Alig vártam, hogy vége legyen, bár az hogy vége, erős túlzás, semmit nem lehetett érteni az egész kulimászból.

_minka_ I>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

A Mogyoróliget számomra azon ritka könyvek egyike volt, amelyeknél az elején még nem tudom biztosan, fog-e ez tetszeni nekem, aztán olvasás közben egyre csak adogattam hozzá a csillagokat, és a végére ötre kerekedett ki. Pedig ez egy ízig-vérig furcsa könyv, egy őrült könyv, egy tömény könyv, amely egy kulturális élmény- vagy inkább horrorparkon rángat végig. És különben is, én nem szeretem az Alice Csodaországbant, és nem vonzanak különösebben az identitáskereső Amerika-narratívák. Akkor meg mi történik velem?

Az történt, hogy szeretem a jó érzékkel összeillesztett szövegeket, Melissa Albert pedig láthatóan semmit sem tesz véletlenül az egyértelműbb, tündérmesei jelektől egy asztal sarkára helyezett Bovaryné kötetig; és ahhoz is kiválóan ért, hogyan forgassa ki a borzongató meséket úgy, hogy azok a kortárs amerikai valóság kérdéseit tükrözzék vissza. És nem mellesleg nőkről, női szerepekről és sorsokról (is) ír, képzelt világokon innen és túl.

Mindezek ellenére egyáltalán nem lep meg, hogy az itteni értékelések alapján sokaknak csalódást okozott. A Mogyoróliget valóban YA regény abban az értelemben, hogy egy fiatal hősnő nehézségeiről, életkezdéséről, felnövéséről szól – de klisés YA románcnak, kiválasztottságnak, szuperképességeknek nyomát sem leljük, és a fiatalkorú szereplőknek is megmaradnak az életkorukból eredő korlátaik. Az értékeléseket olvasva azon is elgondolkodtam, hogy a tündérmese szó vajon tényleg ennyire disney-esült az olvasók jelentős részénél? Nekem még a magyar népmesékről is eszembe jut a Fehérlófia karját-lábát felzabáló griffmadár, a miszlikbe aprított és összeragasztott királyfik, a lófarka után kötött mostohák – hogy az angolszász-kelta mesék szörnyűségeit már ne is emlegessem. Melissa Albert pedig nem szelídített tündérmesékkel dolgozik, és én nagyon hálás vagyok neki ezért. :)

Leobelo P>!
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Hát, nem egészen erre számítottam a fülszöveg alapján, viszont lehet, hogy épp emiatt tetszett.
Az eleje kicsit lassú volt nekem, de amint Alice elért a Mezsgyére, onnantól le sem tudtam tenni a könyvet.
Őszintén, még most sem igazán tudom szavakba önteni, hogy mit érzek e könyv elolvasása után, pedig már aludtam is rá egyet. :)
Egyszer mindenkinek érdemes elolvasni szerintem.


Népszerű idézetek

SzHajnal>!

(…) Aki egész életében menekül, hogy tanulhat meg egy helyben maradni? Hogy változtathatja a szalmakunyhót téglaházzá?

17. oldal

SzHajnal>!

(…) Úgy viselkedtünk, ahogy a túlélés miatt kellett, miközben olyasmit titkoltunk, ami még önmagunk számára is rejtély volt.

54. oldal

SzHajnal>!

Ki nem mondott gondolatok szorongatták a torkomat, aztán kihűltek.

36. oldal

SzHajnal>!

Az arca olyan komoly és nemes volt, hogy szerettem volna felpofozni.

77. oldal

SzHajnal>!

(…) Lélegezd be a fényt, Alice! Fújd ki a haragod!

42. oldal

SzHajnal>!

(…) A vörös körömlakkja miatt úgy tűnt, mintha megvágta volna magát.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: körömlakk
SzHajnal>!

A térdemre hajtotta a fejét, és egyszer felzokogott. Magányos hang volt, ami valahová máshová tartozott, messzire, a sötét utakra, az őszi levelek illatához, nem ebbe a világos szobába, ebbe a zajos, csillogó városba.

12. oldal

manami P>!

Azt mondják, mindenki a természet és a neveltetés elegye, a valódi énünket a barátok, a harcok, a szülők, az álmok és azok a dolgok formálják, amiket túl fiatalon teszünk meg vagy kihallgatunk, amikor nem kéne, meg a titkok, amiket vagy megőrzünk, vagy képtelenek vagyunk megőrizni, a megbánás, a győzelmek és a csendes büszkeség, az összes összetömörülő törmelék, mindebből lesz az, amit az életünknek nevezünk.

136. oldal

SzHajnal>!

Utáltam Tennessee Williams Lauráját. Túlságosan emlékeztetett egy tündérmese-hősnőre. Nem olyanra, akikről a nagyanyám írt, állítólag azok a nők vért ontottak. Nem, ő Grimm-szépség volt, a legrosszabb fajtából: elszigetelt, halk szavú, és egy férfira várt, aki majd megmenti. Talán úgy nézett ki, mint én.

52. oldal

SzHajnal>!

(…) Türelmetlenségemben az utolsó háztömbnyi távolságot újra futva tettem meg, a mondanivalóm héliumként tágulva szorította a mellkasomat.

57. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Raphael Santiago megmentése
Naomi Novik: Rengeteg
Rick Riordan: A titán átka
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Joss Stirling: Misty
Anna Banks: Poszeidón
Holly Black: The Wicked King – A gonosz király
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Lana Millan: Egy angyal az élet küszöbén
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság