Vagyunk ​örökké 14 csillagozás

Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

Meliorisz verseinek alapmotívuma a dolgok mulandósága, az egykor voltak visszahozhatatlansága, a jelen törékenysége, az emberi jelenlét eltörölhetetlen ideiglenessége. Az idő könyörtelen munkája nyomja rá a bélyegét mindenre: ebben a világban a folyó kövei is „elfogynak, mint a szappan”. Verseinek tájain ősz van, vagy hűvösbe forduló nyárutó, örökös szezonvég egy sziklás tengerparton, a ködlepte vízen vijjogó sirályokkal, vagy éjszaka, egy magányos férfi lakótelepi konyhájában. Homályban lobogó fáklyák álomszerű sejtelmességével van jelen verseiben a megszólított másik személy: a halott feleség, a versek során át kísértő, egyszer látott benzinkutas lány, vagy egy festőnő tárlaton látott önarcképe.

„kirajzolódni a mából észrevétlen
ez volna minden vágyam
meghúzódni metaforák közti repedésben
s kitalálni mit mondhattam volna nagyapának
miért is nem kellett a barokk rend
s hogy kínoztak az eltitkolt különös lázak
s mit hajszoltam az otthontól távol”

>!
Jelenkor, Budapest, 2020
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636769352
>!
Jelenkor, Budapest, 2020
196 oldal · ISBN: 9789636769369

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

Alapvető költészeti feltétel (legalábbis a versek 95%-ának megszületéséhez), hogy a szerző felfüggessze a világ folyását, és az érzelmekkel és gondolatokkal átszőtt 3D-s pillanatot leírja, megértse. Erre trenírozza magát kicsi és nagy költő, és csak olykor-olykor sikerül ez nekik. Néha azonban adódnak olyan élethelyzetek, amelyek az élet perifériájára taszítják az embert. Költőként is nehéz ezt áldásnak nevezni, de tény, hogy a pozíció termékeny. Meliorisz Béla a létezés univerzumában a pörgési sugár egészen külső pontjára kerül. Motivációk nélkül viszi még a tömegvonzás, de szándék és érdek már nem határozza őt meg. Ez egészen közel hozta ezt a kötetet hozzám. Csordás Gábor mint szerkesztő annyit megtett értünk, hogy kötetté tette a versek halmazát. A lehető legminimálisabb mértékben gravitálta egymáshoz a szövegeket. Nekem tetszik, hogy egy-egy verskezdetnek, témának, szófordulatnak újra nekifuthatunk. Hogy a versek egészsége, jelentősége is megkérdőjelezhető. Egy-egy sor, hanghatás, képrészlet ivódott belém (ahogy az köteteknél többször megtörtént). Nem az egyes húzóversek ereje emeli meg a kötetet (hiszen egyáltalán nem biztos, hogy vannak ilyenek), hanem a szuggesztív részletek révén képzelhető el egy emberi élethelyzetet.

AeS P>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

Nem nagyon találtam benne semmit, amire rezonáltam volna, és hát én végső soron emiatt olvasok verseket. (Ezt minden verses értékelésembe beleírom, de valamiért szükségét érzem, hogy tudatosítsam: nem vagyok profi műelemző, nem akarok irodalmárkodni, csak szeretek szép verseket olvasni.)
A versek többsége rövid, néhány soros, soronként néhány szavas volt csak, és bár a mennyiség és a minőség között nincsen semmiféle összefüggés, sokszor azt éreztem, hogy ha öt ilyen, külön kezelt, külön címmel rendelkező, de tulajdonképpen tartalmában nagyon hasonló, megkockáztatom, ugyanarról szóló (esetleg ugyanakkor keletkezett), vers nem állt volna meg ott, ahol véget ért, hanem mondjuk összefonódott volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna. (De tudom, a vers ott ér véget, ahol a költő abbahagyja.)

Véda P>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

„nem szaladok távolodó álmok után
bár összegyűjtögetem
a kezdetleges képzelgések nyomát őrző
jó kis szavaimat – hátha”

Számomra tipikus hangulat és pillanat versek, de most minden egyszerűségükkel, vagy annak ellenére határozottan jól estek az összegyűjtögetett jó kis szavak. Mert tényleg ennyi. Nem több, nem kevesebb.

Natalie_Danaisz IP>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

azon kaptam magam, hogy néhányat átírnék. például így: https://moly.hu/karcok/1631322
ez mekkora szemtelenség…?

11 hozzászólás
deaxx>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

Minden bája ellenére, ez nem lesz egy emlékezetes kötet.

A legtöbb vers olyan kis egyszerű, olyan, amit mintha már olvastam volna, olyan, ami mellett az ember csak akkor nem sétál el, ha neki szól (és másnak nem). Itt sok a szerelmes vers, de mégtöbb a visszaemlékezés, emlékállítás.

Vannak benne jó versek, amikor elkap, és visz magával, de aztán oldalakra kidob. Sok hosszú oldalra.
Vegyes kötet, és azt érzem, hogy a hossza nem vált előnyére. Miért is nem lehetett szétszedni ezt a könyvet több kicsire, hiszen olyan szép kapcsokat lehet találni, amikkel egymásba fűzhetők ezek a versek, verseskötetekből is lehetne sorozatot csinálni (nem?)

Muszáj megemlítenem: jaj, ezek a címek! Amikor egy vers késleltetésre épül, pont a címben kell lelőni a poént? Miért? Máskor meg olyan kis semmitmondóak.
Amondó vagyok, hogy nem feltétlenül kell címet adni egy versnek…

>!
Jelenkor, Budapest, 2020
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636769352
sokaired>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

A mostot kimerevítve jobban láthatóvá válik, hogy a jelen önmaga folyamatos elmúltságának rabja. A folyamat hiányt termel, ez Meliorisz kötetében pátosz nélküli, tiszta és sűrű hiány. Fontos: „ami tud esik szét”.

Ódor_Bendegúz>!
Meliorisz Béla: Vagyunk örökké

Meliorisz Béla

vagyunk örökké

Nekem akkora löketet adott ez a verseskötet. Egyszerűen nem térek magamhoz. Zseniális műveket olvastam ebben a könyvben és még számtalan alkalommal újra fogom olvasni.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam és megvettem, mindenkinek csak ajánlani tudom. Par verset képként csatolok.

Verseinek alapmotívuma a dolgok mulandósága, az egykor voltak visszahozhatatlansága, a jelen törékenysége. Az idő mindenre rányomja bélyegét. Verseinek tájait a tél és ősz uralja. Örökös szezonvég, ködlepte, sirályokkal teli tengerpart, éjszaka.
Verseiben álomszerű sejtelmességgel van jelen a megszólított másik személy, mely egy elhunyt feleség, egyszer valahol megpillantott leány vagy önarckép.


Népszerű idézetek

balagesh I>!

az emlékek nélküli múlt
gyötrőbb mint félni a haláltól

Gyötrőbb

Natalie_Danaisz IP>!

jó itt neked mondják
mindened megvan
de mi a jó és mi a minden

100. oldal

balagesh I>!

Megadni

mindig csak várakozni
egykor és ma szinte mindegy
a pénztár előtt vagy
a gimnázium udvarán
szórakozni a tételek
fejben való összeadásával
megbocsátóan mosolyogni
ha sarkadra tolják a bevásárlókocsit
hallgatni a süket szövegeket
az évzáró ünnepélyen
s befelé derülni
a madarak közbeszólásain
egyszóval megadni mindenkinek
a kellő tiszteletet
legyenek köztük
bármekkora seggfejek

Megadni

LuPuS_007>!

esik szakadatlanul esik
hasadni készül a várakozás vászna

virezma>!

mint kádban a szappan
emlékek úszkálnak
mindig több darabban

82. oldal (Napokig)

Natalie_Danaisz IP>!

ez a szélesvásznú változat
szavakkal most semmire sem megyünk
beszélhetünk akármit
valahogy mindenből kilóg
az őszt sejtető fájdalom
ahogy egyensúlyozni igyekszik
verdes elnyűhetetlen szárnyakon

32. oldal

Natalie_Danaisz IP>!

A kő már

a szó semmivé lesz
ha kimondják
s a halál szava is néma

a kő már tudja ezt
hallgatása
nem valami hülye tréfa

24. oldal

1 hozzászólás
Natalie_Danaisz IP>!

széthordható az idő
azt mondják mindig így van
félkész nyarak emléke
a szép semmibe illan

92. oldal

Véda P>!

a szeptember végi
egyben utolsónak szánt búcsúzáskor
mielőtt megcsókolt volna
a válás rituáléjának részeként
nagyon kedvesen annyit kért
elmenőben ne forduljak
és ne nézzek vissza
ígérjem meg
így történt
s bár nem él egyetlen
félrecsúszott nyakkendőmben
vagy elvétett szavamban sem
azóta csak őt látom ott ácsorogni
minden állomáson
melyen lassítás nélkül
fut át velem az ősz csendjét
darabokra tördelő vonat

Őt látom


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után