Jellicoe ​Road 11 csillagozás

Melina Marchetta: Jellicoe Road

Ebben a lírai, lebilincselő, díjnyertes regényben semmi sem az, aminek látszik, és minden nyom újabb kérdésekhez vezet.

Taylor Markhamet tizenegy éves korában elhagyja az édesanyja. Tizennégy évesen megszökik a bentlakásos iskolából, ám egy rejtélyes idegen a keresésére indul, és visszaviszi. Most, tizenhét évesen Taylor nem túl lelkes vezetője az iskolai titkos társaságnak, aminek a Városiakkal és az odalátogató Kadétokkal vívott éves harca épp most veszi kezdetét. Idén azonban a Kadétokat Jonah Griggs vezeti, akinek átható tekintetét Taylor nem sokáig tudja kerülni. Ráadásul Hannah, az egyetlen felnőtt, akiben Taylor megbízik, váratlanul eltűnik. Ha Taylor össze tudja rakni a Hannah által hátrahagyott nyomokat„ a feltáruló igazság nemcsak múltjának kérdéseire ad választ, de a jövőjét is megváltoztatja.

Eredeti mű: Melina Marchetta: On the Jellicoe Road

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633998359 · Fordította: Benedek Dorottya

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Jonah Griggs · Jonah Griggs · Jude Scanlon · Narnie · Taylor Markham


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Melina Marchetta: Jellicoe Road

Gyönyörű borító mellé gyönyörű történet. Az mindent elmond róla, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasását. Nem az a tipikus YA, akár az Arany pöttyös kategóriába is kerülhetetett volna. Az eleje kicsit nehezen indult, de aztán amikor megértettem, hogy hogyan kapcsolódik a múlt a jelenhez, már én is alig vártam, hogy kinyomozzam Taylorral a múlt titkait. A végét pedig megkönnyeztem.
Örök barátság, szerelem, tragédiák. Nagyon szép történet, ezúttal Ausztráliából.

6 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Melina Marchetta: Jellicoe Road

”A Jellicoe Roadon élek. Ahol a fák lombja összeér, és ahol felülhetsz a tetejükre, és beleláthatsz az örökkévalóságba.”

Elkezdtem és nem értettem semmit, minden olyan kusza volt. De olvastam tovább, mert magába szippantott és nem engedett. Aztán minden kusza szál egyszer csak összeért. És én mégis akkor vesztem el végleg. Végleg elvesztem ebben a megrázóan gyönyörű történetben, és nem tudtam és nem is akartam szabadulni. Szerettem volna én is ott lenni köztük Jellicoe Roadon.

Örök élmény marad, ahová sokszor vissza kell majd térnem! *-*

Kevés olyan könyv van, ahol már menetközben a Kedvencem gombra kattintok. A Jellicoe Road közéjük tartozik!

22 hozzászólás
>!
Klodette
Melina Marchetta: Jellicoe Road

Négy csillagnál többet nem tudok rá adni, mert nagyon felkavaró volt, igazi érzelmi hullámvasút, ami teljesen megviselt. :(
Adni kell neki egy esélyt, mert lassan indul, lassan bontakozik ki, de ha kivársz és tovább olvasol, akkor megérted végül és minden a helyére fog kerülni. Nagyon megrázó, tragikus, sokkoló és lelkileg elemészt. Elgondolkodtató és kicsit depresszív, de benne van a remény és a szeretet is. Ez a könyv valójában az életről szól, azért is ilyen felkavaró.
A szereplőkben önmagunkat fedezhetjük fel.
Két család összefonódó és évtizedekig elhúzódó tragédiájáról szól. Egy múltbéli és egy jelenbéli szál fut egymás mellett és amikor ezek a szálak összeérnek, akkor csak kapkodod a fejed, hogy: Mi van? :O
Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a realista, elgondolkodtató műveket. Akik nem félnek érezni és felocsúdni az álmaikból. Vannak benne felkavaró történések és jelenetek, így mindenképpen 16+-os.
Kicsit olyan mintha összemixelték volna A Pál utcai fiúkat és valami családregényt. Lírai mű az élet szörnyűségeiről és arról, hogy mindig van remény és tudni kell megbocsátani.

>!
kellyolvas P
Melina Marchetta: Jellicoe Road

Sokszor éreztem már azt egy könyvnél, hogy akkor én ezt most azonnal újraolvasnám, olyan jó volt. A Jellocoe Road esetében ezt meg is tettem. Annyira felkavart és a lelkembe égette magát a történet, hogy azt gondoltam, ha újraolvasom, talán válaszokat kapok a kérdéseimre, amik ott maradtak a fejemben. Próbáltam lassan, minden információt elraktározva olvasni másodszorra, és megérte. Újra átéltem az izgalmakat a jelenben és helyére kerültek a múlt eseményeinek darabkái, mint a puzzle darabok.
A szerző a regényt a múltban indítja, később ezek a fejezetek dőlt betűvel szedettek, a jelen eseményeit Taylor meséli E/1-ben. A legnagyobb erőssége a történetnek a szerző hangja, amely egészen egyedi, úgy adja át az érzelmeket, hogy nem tudsz kívülálló maradni. A szeretet ereje oly mértékben jelen van, hogy behúz magával, nem menekülsz. Mindegy, hogy ez a szeretet testvérek közötti, vagy baráti alapú, a közösen átélt események olyan köteléket kovácsolnak a szereplők között, ami jelentős, ami egész életre szóló.
Az életnek megvan a rossz oldala, és sokunknak kijut a szenvedésből, ami lehet betegség, függőség, különféle emberi gonoszságok, baleset, halál. De az életet szeretni kell, fel kell tudni állni a veszteségekből, mert olyan nincs, hogy ne lenne remény. A barátság ebben a regényben olyan sziklaszilárd kötelék, tiszta és nemes, kézzel foghatóan valóságos.
Nekem még egy jelentős kérdést tett fel a szerző: Létezhet megbocsátás? Részemről nagyon nehezen, nem hiszek a megbocsátásban, de ebben a történetben volt olyan pont, hogy bármit megtettem volna, hogy visszaforgathassák a szereplők az idő kerekét, hogy megnyugvást kaphassanak. Megbocsátottam.
Egy jó tanács! Ne add fel az olvasást az első fejezeteknél. Kis idő kell, hogy megismerd a karaktereket, elég soknak tűnhet a két idősíkban a szereplők száma, sok nevet kell megjegyezni. De ha ezen túllépsz, onnantól csodálatos élményben lesz részed. Figyelni kell, az apró részletekre is. És bármennyit is írtam össze a szenvedésről, ez a történet akkor is fiatalokról szól, vannak benne vicces részek is, hangosan nevetős jelenetek és pengeváltós párbeszédek. Olyan magasan ajánlom, hogy ez az ajánlás a Holdig ér és vissza. Bővebben:
http://www.kellylupiolvas.com/2017/06/melina-marchetta-…

>!
yakamoz I
Melina Marchetta: Jellicoe Road

Közös történetünk: bementem a plázába, megláttam ezt a gyönyörű borítójú könyvet, a hátoldala érdekesnek tűnt, az előszó is tetszett, ezért adtam neki egy esélyt. Ekkora hibát én még nem követtem el…
Egy szóval ez a könyv unalmas. Semmit nem értettem, de azon kaptam magam, hogy nem is akartam. Szóval nagyon nagyon nem jött be. Ez az egész bentlakásos dolog amolyan háborúnak tűnt, először azt hittem, valami katonai spártaszerűség van a dologban, de az igazság sokkal kevésbé üt nagyot. A fán a fiú… na az még jó volt, az tetszett. Kellően titokzatos, de ha belegondolunk, a borítón kívül nem sok mindent lehet értékelni. Lírai? Tényleg? Szerintem depresszív. A rengeteg szereplő miatt elveszik az érték, a fontos mondanivaló. Erőltetett a cselekmény.
Most pedig megyek, megsíratom ezt a könyvet egyedül, a szobám magányában ezen a szép nyári napon!

>!
Kathreen
Melina Marchetta: Jellicoe Road

Különleges egy könyv, tele szívszorító titkokkal, álmokkal, barátokkal, szerelemmel. Nem egy gyors könyv és nem is vidám, olyan dolgok derülnek ki, amik összefacsarják az ember szívét.
Két szálon fut a történet, egyik része, amiket fejezetről fejezetre ismerünk meg, a 22 évvel ezelőtti baráti társaság története, ami egy szálon összekapcsolódik a jelen történéseivel. Mindenre apránként fényt derít és összeáll egy nagy egésszé.
Kicsit engem Sarah Addison Allen könyveire emlékeztetett.

2 hozzászólás
>!
agi452
Melina Marchetta: Jellicoe Road

Kicsit bánt, hogy első értékelőként nem tudok jó értékelést adni erre a könyvre, de az az igazság, hogy untam. Nagyon untam. Egyszerűen semmi érdekfeszítőt nem találtam a történetben, a szereplők teljesen közömbösek voltak számomra, egyiket sem tudtam annyira megkedvelni, hogy izguljak a sorsáért. A könyv vége felé az írónő megpróbált becsempészni egy szívszorító részt, de akkorra már annyira azt vártam, mikor érek az utolsó oldalhoz, hogy egy árva könnycseppet, egy árva torokszorítást, gyomorremegést sem tudott belőlem kicsikarni.
Hogy pozitívumot is írjak: szerintem gyönyörű a borítója! Igazán eltalálták, öröm ránézni.
Önálló történet, ami a mai, könyvsorozatokkal teli világban, amikor csak várjuk és várjuk, hogy mikor jön a folytatás, egyáltalán kiadják-e, boldogsággal tölti el azt, aki megtalálja ezzel a könyvvel a számítását. Sajnos nekem nem sikerült.

>!
Eryka93
Melina Marchetta: Jellicoe Road

"Gyanútlanul nézegettem a könyvheti megjelenéseket, amikor egyszer csak ráakadtam erre a könyvre. A borító egyből megfogott, szerelem volt első pillantásra. Gyönyörű, mégis kicsit hátborzongató. De nem csak a külső miatt figyeltem fel rá. A fülszöveg ugyanúgy felkeltette a kíváncsiságomat, így hát nem sokat tétováztam, gyorsan előrendeltem. Aztán csak olvastam és olvastam, és már csak azt vettem észre, hogy elfogyott az összes oldal.

A Jellicoe Road nem véletlenül díjnyertes mű. Egy remekül felépített és kidolgozott, különleges hangulatú regény, ami mágia nélkül is megbabonázza az olvasót. Igaz, a tartalom alapján én valami másra számítottam, de amit kaptam, az sokkal több, mint amit vártam. Már a második oldalon foglyul ejtett, és nem is engedett el a végéig. Az utolsó 140 oldalt egyhuzamban, megállás nélkül faltam be, annyira magába szippantott, közben pedig darabokra törte a szívem.

A történet eléggé összetett, két szálon fut, amik végül egybefonódnak, és értelmet adnak mindennek. A részleteket kellő alapossággal dolgozta ki az írónő, és ha nagyon odafigyel az ember, a töredékekből ki tudja rakni az egészet, és rájön, ki kicsoda valójában. A könyv egy igazi hullámvasút, tele van érzelmekkel. Vannak benne könnyedebb részek, ilyenkor boldog voltam és szárnyaltam, de legtöbbször fájó szívvel olvastam az öt barát tragikus történetét."

Bővebben a blogon:
http://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2017/06/melina-marche…


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Apám százharminckét percig haldoklott.

(első mondat)

>!
Eryka93

Emlékszem a szeretetre. Erre mindig emlékeztetnem kell magam. Különös, hogy feledkezhet meg az ember mindenről, kivéve azokról, akik valaha szerették. Talán ezért olyan nehéz az embereknek túljutniuk a szakításokon. Nem a fájdalom az, ami megnehezíti, hanem a szeretet.

193. oldal

>!
kellyolvas P

– Ha most nem vezetnél, ájulásig csókolnálak – felelem.
Griggs egy hirtelen fordulattal lehúzódik az útról, és azonnal lefékez.
– Már nem vezetek.

>!
Tóth_Orsolya_3 P

Azt kívánom, bár elmondhatnám neki, hogy összetöri a szívemet, hogy jobban hiányzik, mint az anyám valaha, és hogy ami a legjobban megrémít a jövő októberben, amikor végzek, az nem az, hogy nem lesz otthonom, hanem hogy ő nem lesz ott nekem.

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Taylor Markham
>!
kellyolvas P

Emlékszel? A mi időnkben semmi sem állíthatott meg minket.
A szavakra meredek, és ujjaimat végigfuttatom a vésetek barázdáin.
– Remeg a kezed – jegyzi meg Ben.
Mert már oly sokszor hallottam ezeket a szavakat.

>!
Eryka93

Valaki később megkérdezte tőlünk:
– Nem csodálkoztok azon, hogy senki nem járt arra hamarabb?
Csodálkozni?
Hát nem tudod, mi történik, amikor azt látod, hogy a szüleidet fekete hullazsákokba teszik a Jellicoe Roadon, mintha csak a szemetet szednék össze.
A csodák meghalnak.

8. oldal

>!
Eryka93

– Tudod, mikor jön a következő vonat Yassbe? – kérdeztem.
– Menj a pokolba! – felelte, de tekintetéből magányos félelem sugárzott, és nem tudtam nem rá nézni.
– Már voltam ott. Hidd el! Túlértékelik.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jonah Griggs · Taylor Markham
>!
Tóth_Orsolya_3 P

Vágyok valakire, aki olyan jól ismer, hogy tudja, mire gondolok.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Taylor Markham

Hasonló könyvek címkék alapján

Ruth Morris: Szökevény
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel
Fiona Wood: Vadvilág
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok
Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr
E. Lockhart: A hazudósok
Lauren DeStefano: Hervadás
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Kylie Scott: Lead – Szóló
Markus Zusak: A könyvtolvaj