A ​szépség háza 57% 58 csillagozás

Rétegregény. Egy portré, egy röntgenfelvétel: Kolumbia társadalomkritikája, amely tartalmaz krimi elemeket is. Egy olyan „forgatókönyv”, ahol a fő problémát az osztálykülönbségek, a korrupció, a bűnözés és az erőszak adják, nem megfeledkezve a mély nőgyűlöletről, ami még mindig létezik ebben a dél-amerikai országban. Bogota, ahol a politika háttere a korrupció, ahol nem könnyű megtalálni az élet örömeit. Ahol a gyökerekből eredő erőszak, bele van telepítve a társadalom mindennapi életébe. Különböző történetek, amelyben több nő, különböző körülmények között keres egy igazságosságot, egy olyan világba, ahol a kutyákat könnyebb szeretni, mint az embereket, ahol a rossz talajon érlelt remény meghozza gyümölcsét: a szenvedést és a halált. Életképtelen vágyak, „bűnös szereplők”, akik képtelenek szabadulni érzéseiktől, s lelki terhük által meggyötörten, ebbe belefásulva újra és újra megbotlanak. Mert a vágy szemét dolog, de hiába űzetett ki minket a paradicsomból, nélküle mintha nem is léteznénk. Három ilyen sors gabalyodik össze, amely egyszerre hordozza magában a kirótt büntetést és a megváltás ígéretét. Ebben a történetben semmi és senki sem tudja spoiler, sem a hazugságot, sem az igazságot, sem magát a könyvet. A megtörtént eseményekre való nagy mennyiségű utalás sem elég, mert Escobar folyamatosan nehézségekbe ütközött a történet Kolumbia valóságába való beépítésében.

Èles tàrsadalomkritika egy rakàs zagyvasàgba àgyazva. Nem igazàn sikerült bàrmilyen mondanivalót talalni benne. Sajnos ismèt kàr a papírèrt.

Valami többre gondoltam, izgalmasabb krimire. Az igaz, hogy voltak halottak, de az a nyomozás, ami itt folyt, hát elég unalmas volt. Karen először szimpatikus volt, szép, csinos lány, aki szerette a munkáját. Sokat dolgozott, hogy a fiát vissza tudja szerezni. Sajnáltam amikor a spórolt pénzét ellopták. Aztán csalódtam benne„ hogy beállt luxusprostinak, de már akkor mintha nem is érdekelte volna a fia. A többi szereplőt sokszor kevertem, hogy ki kihez tartozik, emiatt kissé káoszos volt a történet is számomra.

Ez még mi a pitypang akart lenni? Krimi nem igazán…. korrajz hmmmm…. társadalomkritika, igen ehez van a legközelebb. Sajnos az egész könyv nagyon zagyva, kapkodtam a fejem ki kivel van. Unalmas nem volt csak nem tudtam mit is akar az író. A végén olyan „lehet ez megtörtént esemény volt” érzés lett rajtam úrrá. Egy szakszerűen megírt verzióban jobb lett volna.

A bűnügyi szál számomra nagyon kusza volt. Valahogy nem sikerült egységet teremteni az írónak. Talán a korszakot megfelelően körbe írta. De ez a magamhoz akarom venni a gyerekemet, de ha van pénzem akkor azt öltözködésre költöm. Aztán bűnözői útra lépett, ott megint volt pénz, de a gyereket valahogy mégsem vette magához. Szóval ez egy mindenféle műfajt felvonultató, de egyiknek sem meghatározható mű.

Egy akció keretein belül esett a választásom erre a könyvre, mivel a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésem. Gondoltam ennyi pénzért nincs mit vesztenem, még a sok rossz értékelés ellenére sem. A végére pedig nem is csalódtam. Nem nyújt semmi kiemelkedőt, nem váltja meg a világot, de egynek tökéletes. Szerintem elég olvasmányos, Bepillantást enged kolumbia mindennapjaiba. Teszett, hogy nem megoldani akarta a gyilkosságot, hanem csak elmesélni.

Igazából a könyv még tetszett is, de nem bírok felülemelkedni a kezdeti csalódottságomon. Azt hittem, ez olyan könyv lesz, amiben egy szépségszalon visszatérő vendégei mondják el a történeteiket, és úgy rajzolódik ki Kolumbia arca.
De ez egyetlen krimi, valamiképpen minden szereplő ugyanannak a bűnesetnek lesz a részese, csak időbe telik, amíg rájön az ember, ki hogyan kapcsolódik a többiekkel és az ügyben milyen a szerepe.
Sok elbeszélős, viszonylag lassan haladó cselekménnyel. Egyes szereplőket tudtam sajnálni, de különösebben nem lett szimpatikus senki.
Fura volt a krimi is ebből a nézőpontból. Mert nem nyomoz egyik főhős sem, csak kibomlik köröttük az ügy.
Leginkább az érdekes jelzőt tudnám társítani hozzá.

Melba Escobar regényének cselekménye a közelmúltban játszódik, Kolumbiában. Adott a helyszín, adott a hozzávetőleges időpont, és adottak a bűncselekményben érintett személyek. Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy nagy hatalommal és jelentős kapcsolatokkal rendelkező emberekről van szó. Innentől nem lenne túl hiteles a történet, ha arról szólna, hogy egy talpig becsületes rendőr minden akadályt elhárítva megoldaná a bűnügyet, és a végén a bűnös elnyerné méltó büntetését. Tudjuk, hogy ez nem így működik, főleg nem Kolumbiában. Így aztán Melba Escobar nem is vesződik ezzel, a történetet nem így tálalja, és arra is vigyáz, hogy a befejezés realisztikus legyen.

A teljes ajánló: https://olvasoterem.com/blog/2019/02/01/melba-escobar-a…

Nem volt rossz, nekem ezek a latino nevek keverése már sok volt, alig tudtam követni mi kinek a háttér storya. Ha hosszabb lett volna, azaz mélyebben el lettek volna mesélve a szereplők hátterei szerintem sokkal jobb könyv lett volna…