MásValaki ​problémája 67 csillagozás

Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.
Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete macska regénytár

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992685

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Hát kedveskéim az elején nem gondoltam volna, hogy ebből a végére öt csillagos értékelés lesz.
A történet főszereplői amolyan rejtőzködő, beolvadó vámpírok, leginkább J. Goldenlane Éjfél c. művében levőkhöz hasonlóak. Jenő és Valéria kocsmát nyit Budapesten, valahol a hetedik kerületben, a Dob és a Kazinczy utca közelében. A Bugyor nem egy nagy szám, cidert mérnek és fura koktélokat szolgálnak fel néhány Lugosi poszter alatt. Amíg valakit meg nem gyilkolnak a hátsó kijáratnál. Ekkor bekerülnek a képbe Lakatosék, és onnan felpörögnek az események. Szerintem Lakatosékkal az írónő Gaura Ágnes Bőrkabátos Béláján is túl tett, azt hittem leesek a székről a röhögéstől. Nem szoktam mostanában fentmaradni könyv miatt, de ezt éjjel fél egyig olvastam. Lassú indítás után nagyon szórakoztatóvá válik, ráadásul az egészet a pikírt Jenő stílusában élvezhetjük. Olvassátok!

9 hozzászólás
>!
brena
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Annyira jó könyv lehetne ez!!! De komolyan…viszont mérhetetlenül idegesített a szó ismétlés! 46x luna caliente 404oldalon…400.oldalon hat sorban 4x leirva…na ez keserű szájízt hagyott! Amúgy élmény volt olvasni,teljesen új világ:) Jenő kis csavarintos agyát imádtam, és hogy Pesten játszódik és a sok idegen szót is (volt ami át jött,de volt ami nem). Jó poénok voltak benne:))))
Tetszett, hogy apránként világosodunk meg mint olvasók, tetszett ez a vámpír világ elképzelés.
A borítóra meg, gondolom eladás nővelésére kellett egy kocka has?! Mert egyáltalán nem értem mi köze a könyvhöz. …förtelmes. ..

5 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Nem tudom, mit keres egy félpucér pasi a borítón, ez nem egy olyan könyv. Vámpírokról szól, de nincsenek benne csillogó, hősszerelmes hímek (bár Jenő azért nem rossz pasi :D), sőt igazán szerelmi szál se nagyon, mert a két főszereplő vámpír kapcsolatát nem nevezném szerelemnek. Kíváncsi lennék, hányan tették vissza a polcra borító miatt és hányan csalódtak, mert esetleg éppen amiatt vették meg és nem erre számítottak. Egyébként valószínűleg én sem vettem volna meg, ha egy figyeltem nem ajánlja nekem.

A MásValaki problémája leginkább egy urban fantasy-be oltott krimi, csak éppen vámpírok vezetik a kocsmát, ami mellett az áldozatot megtalálják. A sztori ugyan számomra kicsit nehezen indult, de aztán egészen jó lett, viszont ami elviszi a pálmát, az a stílus. Humoros, sőt időnként fekete az a humor és némi melankólia, szomorkás hangulat is akad benne. Ami meg a szereplőket illeti, Jenőt és Valériát is bírtam, de amikor felbukkant a Lakatos család, hát ott végem volt, miattuk külön is érdemes volt olvasni a könyvet.

2 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Vámpírok a főszereplői a történetnek, mégpedig vérbeli vámpírok, akik bár megpróbálnak alkalmazkodni a XXI. századi élethez, például a tasakos vérkészítmények praktikussága megfizethetetlen, de a Hold változásai ugyanúgy hatnak rájuk, mint a korábbi évszázadok alatt.
Jenő és Valéria Párizsban futottak össze, és mindketten a csendesebb, nyugodtabb élet reményében döntenek úgy, hogy egy ideig összekötik a sorsukat, amolyan vámpírkötelékkel, és Budapestre költöznek. A vámpírok fennmaradásának elengedhetetlen feltétele a rejtőzködő életmód, és mivel lehetne jobban álcázni magukat, mint egy éjjeli szórakozóhelyet nyitni egy meglehetősen eldugott pesti utcában? A Bugyor egy hétköznapi kocsma is lehetne, de új tulajdonosa Jenő és a pultoslány szerepét vállaló Valéria kipofozták a helyet és néhány kellékkel egy filmbeillő vámpírkocsmát sikerült összehozniuk, ami szépen hozza a bevételt. Nincs köztük szerelem, de ősidők óta ismerik egymást, jól elvannak, időnként feszültséglevezetésként az ágyukat is megosztva. Egy valami van, ami megkeseríti minden évben a vámpírok életét, és ez a tavaszi napforduló előtti holdtölte, a luna caliente. Ez a néhány napos időszak egy őrülettel egyenlő, ilyenkor felerősödnek az ösztönök, és nagyon nehéz kordában tartani a ragadozó önmagukat. Mindenképp ajánlatos más vámpírok társaságában tölteni ezt az időt, ha nem akar az illető vámpír lebukni. Egy elvetemült gyilkos pont a luna caliente idejét választotta arra, hogy a kocsma egyik vendégét megölje és a hátsó bejáratnál hagyja. Elkezdődik a nyomozás, ami egy hétköznapi vendéglátóhelyen sem kellemes, hőseinknek viszont rémálom. A jelek arra mutatnak, hogy valaki tudja, kik ők valójában és ez a gyilkosság nem más, mint egy jelentős fenyegetés. Erre azonban felkapja a fejét a helyi vámpírtársadalom figyelője, aki nem más mint Lakatos Lajos a cigányvámpír.
Megismerni a Lakatos családot… ez mindent vitt. Előre bocsátom itt semmiféle rasszista utalás nem hangzik el, 100%-ban a család oldaláról van megközelítve Lakatosék különlegessége. Az általában magányosan csavargó vámpírokkal ellentétben Lajos az átváltozását követően vámpírrá tette a családja összes tagját. Ezért egyediek ők, vámpír létükben éppoly összetartóak, mint egy mai roma család.
Jenő meséli el a történetet, ő egy „kombinátor”, egyébként elég sokat filozofál, az elmélkedései, visszaemlékezései alkalmával tudhat meg az olvasó mindent erről a világfelépítésről. Nekem nagyon szimpatikus volt, amit megismerhettem róluk, a történelmükről, a szabályaikról, amit Finuccia huszonegy pontja tartalmaz.
A regény erősen karakterközpontú, és azt mondhatom, minden egyes szereplő remekbe szabott. Jenő egy szarkasztikus pasas, több száz év tapasztalatával a háta mögött, iszonyúan jól tud kombinálni. Nyugodt, okos típus, de ha kell ott van a tettek mezején is. Jenőtől rendszeresen kap az olvasó kiszólásokat, ezt nagyon bírtam.
Valéria semmiben nem hasonlít hozzá, esetleg a korában, mert egyébként egy tüzes vámpír, hatalmas emberismerettel és intuíciós készséggel. Valéria egyébként „lavírozó”, tudja mikor kell lelépni egy-egy zűrös helyzetből. Imádtam a kettősüket, a kötelék miatt időnként gondolati szinten is tudnak kommunikálni, de verbálisan is élmény volt minden jelenetük. Nem kevés alkalommal esnek egymásnak, fizikai és szellemi értelemben is, nagyon jól szórakoztam rajtuk.
Lakatosékat már említettem, de külön ki kell emelni az öreg Lajost, óriási figura, filmszerűen láttam magam előtt a lakótelepi lakásukban a Jézus szíve festmény alatt ücsörögve. A különleges karakterek sorából nem maradhat ki a kocsma egyetlen törzsvendége, Pincepolgár, aki szerintem mindent tudott, vagy Korda a gyilkosság nyomozója, nagyon élt ő is.
Az írás stílusát imádtam, amellett, hogy humoros a végtelenségig, adagol rendesen elgondolkodtató mondatokat. A nyomozást természetesen nem hagyják a rendőrségre, párosunk mindent bevet, hogy kiderítsék, mi áll az értelmetlen halál mögött. A szerző tudott meglepetéseket okozni a fordulatokkal, izgalmas volt a nyomozás. Mindez extra ízt kapott a magyar helyszínek, nevek miatt, jó volt olvasni olyan helyszínekről, utcákról, kocsmákról, amik a valóságban is léteznek.
Összességében egy rendkívül szórakoztató urban fantasy könyvet olvashattam, remek humorral nyakon öntve. Szeretném, ha a szerző egy egész sor folytatást írna a történet mellé, mert ezek a karakterek simán elbírnának egy sorozatot, akár helyi akár a könyvben említett európai helyszíneken. Remek debütálás, csak ajánlani tudom!

>!
Dyus33 P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Le a kalappal kedves Meiszner Krisztina – most egy elcsépelt mondat következik – újabb oldalról mutattad be a vámpírok világát, és nekem tetszett! A humora méginkább. Ahogyan azt a 148. oldalnál tartva megfogalmaztam, „Ez a fajta humor a Monty Python és a Macskajaj nászából született”. Szerettem Jenő vég nélküli, saját farkába harapó eszmefuttatásait, női írónő tollából egy remek férfiábrázolást kaptam :)
Ó, Jenő amikor elválsz Valériától, keress meg!
U.i.: A borítón szereplő kockahasnak kutya köze sincs a könyvhöz, csak beetetés :)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992685
4 hozzászólás
>!
zsorzsi
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Csak így dióhéjban: nagy élmény volt! :)
A legelső, ami eszembe jutott róla, hogy ez egy okos könyv, melynek jól felépített és nagyon átgondolt a világa, továbbá telis-tele van rengeteg utalással. Lendületes olvasmány, csípős humorral fűszerezve és egy igen kedvemre való meglepő csavarral a végén.
Meiszner Krisztina stílusa rendkívül élvezetes. Remélem lesz még alkalmam olvasni tőle.
Miskolc emlegetése pedig külön jól esett a lelkemnek. :)

>!
buzavirág P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Amikor hozzá kezdesz egy könyvhöz, melyben a vámpírt Jenőnek hívják, onnantól már tudni fogod, hogy itt lesz vicc bőven. Szóval Jenő és „párja” Valéria, Budapesten üzemel egy vámpírkocsmát, de egyik éjjel egy holtestet találnak és innentől kezdve kezdődnek a bonyodalmak. Merthogy nem könnyű a vámpírok élete, nehogy azt gondoljuk hogy az örökkévalóság olyan tuti dolog. Közben meg a Lakatos család is a nyakunkban liheg, ugyanis a helyi roma család felel a vámpírok ügyes bajos dolgaikért. Elkezdődik a nyomozás, de senki ne várjon túl nagy mizériát, de a vámpírokról azért lehull pár lepel. Az elkövető a legvégéig rejtély marad, és lesz egy kis meglepetésben részünk. Ajánlom azoknak akik nem valami sablonosra vágynak és bírják a fekete humort.

>!
Shanara
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

„Azt kell mondjam, hogy piszok jó stílusa van ennek a regénynek, a szerzőnek pedig kifejezetten önálló hangja! Nagyon élveztem azt a különleges hangvételt, amellyel a narrátor – aki természetesen Jenő – bemutatja a vámpírok világát, végigvezeti az olvasót az aktuális eseményeken, valamint elmereng a múltbelieken. A regényben Szürkeként is emlegetett Jenő minden, csak éppen nem szürke – vitathatatlanul színes egyéniség: helyenként szarkasztikus, helyenként ironikus, de mindig jellemzően sötét humora, utalásokkal és célzásokkal teli mondatai sokszor – az átlagnál sokkal többször – megnevetettek, és nagyon jól szórakoztam olvasás közben, a történet elejétől kezdve a legvégéig.”

„Mindent összevetve és egymás mellé helyezve, ez egy nagyon jó debütáló regény, amelynek egyedi stílusa, humora engem teljesen megfogott magának. Garantálom, hogy egy olyan vámpírtörténetet veszel ezzel a kötettel a kezedbe, amilyet még biztosan nem olvastál. Nagyon remélem, hogy a szerzőnek lesz még további regénye – ha nem is pont ebben a világban, bár azt sem bánnám –, mert kifejezetten kedvemre való volt, amit olvastam. Ha valaki kedveli a vámpírokat, a krimi vonallal tűzdelt titokzatos történeteteket, akkor nagyon ajánlom ezt a regényt. Egy valamire nem kell csak számítani: rózsaszín szirupra és cukormázra, de én azt egyáltalán nem bántam, hogy ez most kimaradt.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/01/meiszner-kriszti…

>!
dontpanic P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Mi kell ahhoz, hogy őszinte érdeklődéssel forduljak egy félmeztelen pasasos borítójú könyv felé? Egy Douglas Adamsre utaló cím. Mi kell ahhoz, hogy el is akarjam olvasni? Egy-két jó értékelés (közöttük olyan emberektől is, akiknek bízom az ízlésében), amiben Monty Python-szerű humort, felismerhető budapesti helyszíneket és jó karaktereket emlegetnek.

Az az igazság, hogy nem teljesen azt kaptam, amit vártam. A cím és a humort ígérgető értékelések egy kicsit félrevezetőek voltak, ez nem egy különösebben vicces könyv. Szerintem a főszereplő sem különösebben vicces, csak úgy a maga módján, de ezzel nincs baj. Ezeken az előzetes elvárásaimon viszonylag hamar túlléptem.
Ettől függetlenül egy picit lassan rázódtam bele a történetbe.

Azt vettem észre, hogy ha mostanában valami vámpíros témájú történet kerül elém, akkor kicsit szkeptikusan állok hozzá. Magyar vámpírok, jójó… de láttunk már ilyet. Vámpírok, akik olyan embereknek tettetik magukat, akik vámpíroknak tettetik magukat. Jójó, de láttunk már ilyet. Vámpírok, akik vonakodnak emberekre támadni… na, ilyet mennyit láttunk már.
De aztán valahogy mégis megtörténik úgy általában az ilyen esetekben, hogy behúz a sztori, a megvalósítás, a világ és a végén vidáman tapsikolok, hogy „igen, igen, vámpírok, még még”. Szóval meg kell állapítanom, hogy hiába akarok kiábrándult sznobnak tűnni, aki túllépett már ezen az egész mizérián, az igazság az, hogy számomra a vámpírok megunhatatlanok maradnak – már persze, ha minőségi megvalósításról van szó.

Ahogy írtam, nehezen rázódtam bele a történetbe, a világba. A szereplőkkel kapcsolatban is sokáig úgy éreztem, hogy nincs igazán személyiségük, valahogy egy kicsit laposak. Aztán szinte észrevétlenül kerültek közelebb hozzám, ami nem gyakori nálam – vagy az elejétől megfog egy karakter, vagy végig távol marad tőlem. Itt mindenféle személyiségfejlődéstől mentes történetet kapunk (ez nem kritika, egyszerűen a dolog jellegéből adódóan – pár napos cselekmény, többszáz éves szereplők – erre se lehetőség, se igény nincs ebben a könyvben), nem igazán kerülünk közelebb a szereplőkhöz, nem tudunk róluk sokkal többet a történet végén, mint az elején, és mégis valahogy lopakodva sikerült megkedveltetniük magukat velem. És nem találom a trükköt, hogy hol, mikor és miért történt a dolog. Na ez azért nem kis teljesítmény. :)

Egy barátom szokta emlegetni, hogy ő azokat a fiktív világokat, univerzumokat kedveli, ahol kb. csak a jéghegy csúcsát kapjuk meg, és csak sejtjük, hogy alatta egy tökéletesen kidolgozott rendszer rejlik. Na, ez a könyv ennek az iskolapéldája lehetne. A narrátor teljes mértékben letojja az olvasót, egyáltalán nem egy segítő kalauzként szerepel, aki megfogja a kezed és végigvezet a történeten, hanem néha mellékesen bedob egy-két nevet, hivatkozik helyekre, szabályokra, emberekre, de úgy, hogy soha semmit nem magyaráz meg. Ez az elején egy kicsit idegesített, sőt, a legelején még erőltetettnek is éreztem, mert azt gondoltam, hogy egy világ megteremtésének illúzióját pontosan úgy a legkönnyebb elérni, hogy magyarázat nélkül dobálózol ilyesmivel… de aztán meg lettem győzve. Itt bizony nem üres dobálózásról van szó, hanem kőkeményen felépített világról, csak éppen én nem lettem meghívva ebbe a világba, nem vagyok a részese (hogy is lehetnék élőként persze :P), úgyhogy nincs más választásom, mint minél kevesebbet pislogni, hogy nehogy valami fontosat véletlenül elmulasszak, mert ha lemaradok, itt nem segít senki eligazodni.
És imádtam. Imádtam ezt a kulcslyukon kukucskálást, a találgatást, hogy akkor most ez az új név vajon ki lehet, és a későbbi oldalakon megtudok-e róla valamit. Nagyon érdekes és merész narratív módszer ez… bevállalni, hogy igen, van itt egy világ, de csak minimálisat mutatok meg belőle, éreztetve, hogy te nem vagy a része.

Talán ez a legnagyobb erőssége számomra a könyvnek. Valahogy magát a történetet szinte mellékesnek éreztem. És talán ez sem véletlen. Ahogy mondtam, többszázéves vámpírokról van szó, akik elég sok szart megéltek már, és ez az egy konkrét szar csak egy a rengeteg közül. Vagy megússzák vagy nem, igazából egyre megy, de eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy meg fogják úszni, így vagy úgy. Szóval nem is éreztem, hogy olyan nagy súlya van a történéseknek vagy magának a nyomozásnak. Igazi veszélyt, igazi tétet nem éreztem ezekben a dolgokban.
Talán pont ezért, de a vége meglepett, de nem is azért, mert akkora csavar lenne (pedig az!), hanem valahogy a vége adott súlyt az egésznek. Mert más megvilágításba helyezte ezt az egész világot. És a lezárása pedig még okozott egy meglepetést, ami tulajdonképpen ki se lett mondva, de ha elég keveset pislogtál, akkor összerakhattad a kirakóst, és ezzel még tovább mélyítette a történetet, a szereplők közötti viszonyokat, azt, hogy ebben a világban mit is jelent vámpírnak lenni.

Szóval teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint ami miatt felkeltette az érdeklődésem, de egy egészen kellemes élmény kerekedett ki belőle. Lassan enged közel magához, akkor se túúl közel, de érzed, hogy minden értelemben sokkal több van a sorok között, mint amit a betűkből kiolvasol.

5 hozzászólás
>!
borga
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Igazán kellemes, szórakoztató könyv. Az elbeszélés stílusa és a párbeszédek is könnyedek, pont jó humorral, a cselekmény ütemesen halad, elég infót ad a körülményekről, viszonyokról, de nem tolja túl, és ami a legjobb, hogy olyan megközelítéssel nyúl a vámpírokhoz, olyan jellemzőket és sajátosságokat ad nekik, ami nem sablonos, vagányak, emberiek, és óvatos túlélésre játszanak.
Nagy húzás volt a Lakatos család, a diósgyőri acélmunkásból lett vámpír-figyelő és famíliája, szerettem a besorolásokat – kombinátor (mint valami full paranoiás, mindent kisakkozó terminátor) és lavírozó (ez meg amolyan sunnyogó nagymacska hangulat) – nagyon érzékletesek. :)
Nem sok, nem kevés, pont jó. :)


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

Az én agyamban élni maga a tömény nyomorúság. Még önmagamra is gyanakszom, ha nincs a közelben más.

>!
Könyvmolyképző KU

És te, tudatlan tagja az élők világának, aki a nap alatt örvendezel a boldog, rövid kis életednek, nem is sejted, hogy bármikor, ha fent van a telihold, ha vér szagát érzem, vagy ha éppen csak úgy akarom, én vagyok az a sárgán világító szemű, falfehér szörnyeteg is, aki a hátad mögé lopakodik. Csak azt az apró zörejt hallod még, amint a szemfogam előugrik, aztán már ott is vagyok a torkodon.
Berezeltél? Úgy kell neked, miért nézel annyi vámpírfilmet.

>!
Fummie P

– Szia. Az ajtón volt egy lakat is – mondtam végül, mikor már odaértünk a pulthoz.
– Ja, azt te lakatnak nevezed? – nézett rám megsemmisítően. – Nos, maradjunk annyiban, hogy én meg egy Lakatos vagyok.

>!
Fairymysz

Idő. Az a rohadt, végtelen, előrejelezhetetlen folyam. A múltból tanulni tudsz, a jelent megpróbálhatod megélni, de a jövő, az kiszámíthatatlan, még valahol az utcasarkon túl jődögél veled szemben, várja, hogy beleütközz. Bele is ütközöl, az hótziher, bezúzod rajta az orrod, és ott maradsz hanyatt a járdaszélen, aztán nézegetheted a csillagokat, miközben vért bugyborékolsz.

318. oldal

>!
Fummie P

– Vámpírkocsma.
Nem kérdés volt, de azért válaszul elnevettem magam. Éppolyan fáradtra és erőtlenre sikerült, mint terveztem.
– Mondjuk inkább, hogy egy trendet próbálunk meglovagolni. Mostanában, hogy a csapból is vámpírok folynak, jó ötletnek tűnt.
Nem kérdezett rá, hogy akkor meg miért öt Lugosi Béla lóg a falon tizenhárom Robert Pattinson helyett, pedig arra is lett volna válaszom.

>!
Laura_Arkanian IP

– Jaj, istenem, én nem tudtam, hogy a mérnök úr egy prikolics!

111. oldal

>!
Fummie P

Megint sóhajtottam.
– A nagyszüleim ötvenhatban disszidáltak, összesen két bőrönddel, Ausztria, aztán Németország, bla, bla, bla. Nagyanyám egyetlen könyvet mindenáron magával akart vinni, „A kőszívű ember fiai” volt az. Anyámnak is ez lett a kedvenc könyve, most is ott van vele az otthonban. Eldöntötte, hogy ha fia lesz, Jenőnek fogja hívni. Rövid változat vége.
Lakatos megcsóválta a fejét.
– Könyvek, naná.
– Naná – hagytam annyiban.
– De hát az a Jenő egy szerencsétlen lúzer.
– Anyám azt mondta, ő a legnagyobb hős az egész történetben.

>!
Fairymysz 

Feléje nyújtottam a dossziét. Belepillantott, felhorkantott.
– Túlkombináljátok. Egyszer éppen amiatt fogtok lebukni, mert ti vagytok az egyedüli népek ebben az országban, akiknek minden cucca legális.

210. oldal

>!
Fairymysz 

A rasszizmus a legtöbbször nem más, mint a megalázottak egyetlen nyomorult luxusa – az a tudat, hogy valakin még ők is rúghatnak egyet a vallása vagy a bőrszíne vagy mit tudom én mije miatt, hogy ezzel valamivel magasabbra kerülhessenek a saját maguk által elképzelt táplálékláncban.

108-109. oldal

>!
Shanara

Minél több hülyeség kering velünk kapcsolatban, annál könnyebb beleolvadnunk a tapétába. Vámpírnak lenni ugyanis nagyjából ebből áll. Mi vagyunk a legtechnikásabb tapétaminta a hold alatt.

14. oldal (Könyvmolyképző, 2014.)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nalini Singh: Angyalárny
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
Charlaine Harris: Vérszag
J. R. Ward: Éjsötét szerető
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Laurell K. Hamilton: A Harlekin
J. Goldenlane: Farkastestvér
Sepsi László: Pinky
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Stephen King: Álom doktor