Tatárok ​a tengeren 22 csillagozás

Méhes György: Tatárok a tengeren Méhes György: Tatárok a tengeren

„- El van intézve! – jelentette ki biztató mosollyal Vilmos atya. – A nyaralást én fogom megszervezni. – Ebből rögtön tudtuk, hogy most rémes dolgok következnek.”

A jámbor Öcsi (mondhatni mintagyerek, míg fel nem bosszantják), a jó kis Vilike (aki igazából elvetemült), a mindig mosolygó Mihály (vidám, de félelmetes verekedő), az icipici István (aki majdnem kétméteres, és olyannak látszik, mint egy első tanuló) – ők négyen e történet ifjú főszereplői. Vilmos atya vezényletével a fiúk a tengerre indulnak!
A Micsoda társaság! Nagyfőnöke, azaz apu hiába prófétálja, hogy ki fogják pusztítani azt a gyönyörű tengerpartot. Az üdülőkből pánikszerűen elmenekülnek a vendégek, az énekesek ajkán megfagynak a fals hangok és egyáltalán nem biztos, hogy rémtetteik nyomán nem omlik-e össze valamelyik szálloda…

Méhes György, a nagy mesélő vidám családi regényeinek újabb kötetében ezúttal Öcsi mesél: a Tatárok a tengeren friss humorral és bájjal teli szórakozást kínál.

Csirkék kíméljenek!

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Cerkabella, Szentendre, 2014
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639820593 · Illusztrálta: Bányai István
>!
Ion Creangă, Bukarest, 1972
126 oldal · Illusztrálta: Cseh Gusztáv

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

Szuperlatívuszok, szuperlatívuszok, szuperlatívuszok! Könnyesre röhögtük rajta magunkat Lókával, ki tudja hanyadik újraolvasáskor is. Hjaj, Vilmos atya, a bősz Öcsi, Vilike, a majdnem kétméteres icipici Istvánka, Mihály, meg a többiek!
S több évtized óta nem bukkanok a nyomára… :-(

*
S már ez sem igaz: az antikvarium.hu oldalán előjegyzésben megkaptam, megvan, megvan, megvan! S újra olvastam. S újra csak nagyon tetszett, s újra csak nagyokat nevettem.

Jesper_Olsen>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

A tengeri kalandok előadása jobban tetszett Öcsi tolmácsolásában, mint a Micsoda társaság. Még akkor is, ha csak kb. a könyv felénél indultak útnak… Igyekszem a többi kötetet is elolvasni.

DTimi>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

Mit is várhat az ember lánya ha újból összeáll a csapat egy nyaralásra. Nevetést, nevetést, nevetést. Méhes György ifjúsági könyvei kortalanok. Felnőtt, gyerek, régi, mai, mindenki számára érthető és élvezhető. Örvendek, hogy gyerekkoromban találkozhattam velük.

Kita_kitty>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

:)) Mivel is kezdjem? Én is erdélyi vagyok és nagyon hozta a hangulatot. Nagyon sokat nevettem rajta, fantasztikus volt, nagyon jó a humora az írónak. A sorozat többi része is a polcon áll, arra várva hogy kézbe vegyem, amire nem sokára sor is fog kerülni. #elkellolvasni. :)))

Sz_Zsuzsa>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

A családban minden tizenéves gyereknek megveszem szép sorban.
Emlékeztem, hogy nagyon szerettem gyerekként. Jelentem, felnőttként sem rossz :) Sőt.
Szeretem. Nagyon.
Az csak a plusz elfogultságomat adja, hogy mostmár kolozsvári lakoskènt lehetek nagy rajongója ennek a nagyszerű írónak.

nandras>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

Remek volt, akárcsak az első kötet. Jöhet a többi is.

Eltelt 6 év és újra felolvasva ismét nagyon jól szórakoztam rajta.

blankaveronika I>!
Méhes György: Tatárok a tengeren

Volt valami hiányérzetem, nem is tudom. Valahogy Bálint Ágnes szeleburdi családján sokkal többet nevettem. Ezt nem úgy kell érteni, hogy nem vicces, de valahogy ezt a fajta humort én most csak nyugtázni tudtam. Felhúztam a szemöldököm és azt mondtam, hát jó. Legyen így. Aztán vége volt a könyvnek. Ennek ellenére fantasztikus kikapcsolódás, nyári hangulat és töménytelen mennyiségű fagylalt.


Népszerű idézetek

mohapapa I>!

Bika bácsi már nagyon öreg, szép fehér szakálla van és éjjeliőr, ő vigyázz éjjelenként a tengerre, hogy el ne lopják.

107. oldal

mohapapa I>!

Mihályka mamája már nehezebb eset volt. A Mihályka mamája ugyanis orvosnő, és roppant határozott elvei vannak a nevelésről meg a sportról, a táplálkozásról és általában mindenről. Anikó néni ugyanis tudományosan neveli Mihálykát, amitől ő ugyan egy cseppet sem kisebb vagy nagyobb tekergő minálunk.

[…]

De Vilmos Atya még Anikó nénit is lehengerelte a táblázataival. Ő ugyanis a táblázatok nagymestere. Most is kiteregetett Anikó néni előtt egy hatalmas táblázatot. Mindenféle kockák voltak rajta meg görbék, különféle nagyságú pontok, csillagok meg nyilak és az a másfélméter hosszú papíros olyan volt, mintha éppen most bújt volna elő egy elektronikus számítógépből.
– Nézze, kedves Anikó… ez itt a nyaralási tervünk.
Anikó néni mongolvágású szemében érdeklődés villant.
– Nem egészen értem.
Márpedig neki olyan volt a természete, hogyha valami nem volt előtte világos, azt azonnal meg akarta érteni. (Nem úgy, mint mi, akik nem értjük a fizikát, de nem is vagyunk kíváncsiak rá.)
– Nem érti? Pedig roppant egyszerű. Ez egy tudományos nyaralás lesz – felelete Vilmos atya.
Anikó néni felnézett az abrakadabrával meg krikszkrakszokkal telerajzolt papírlepedőből. A tudományt azt nagyon tisztelte.
– Itt ezen a táblázaton, amint láthatja, tudományosan kiszámítottam, hogy a napsugár mennyiségétől függően mennyi kalóriát kell fogyasztanunk, hogy a szervezetünk háztartási egyensúlya ne billenjen fel. Azt hiszem, ez teljesen világos.
– Teljesen!
Azt imádom ebben a Vilmos atyában, hogy ilyen szövegeket tud kivágni. Igazán nem akarok vele szemtelen lenni, mert Vilmos atya csodaember, de azt hiszem, néha még ő maga is elhiszi, amit mond.
– Tetszik látni: ez itt, ez a sárga, ez a napsütés, ennek függvénye… itt ez a zöld, a kalóriafogyasztás. ez a kék itt a fürdőzési program. Ezek a háromszögek az alvást jelzik. A csillagok a tisztálkodást, az elfogyasztott szappanmennyiség alapján.
Ijedten összebújtunk Vilikével.
– Jézusmária… – suttogtam – Vilmos atya azt akarja, hogy mosakodjunk a tengeren? Hát nem elég, hogy fürdünk?
Vilike kacsintott.
– Ne gyulladj be, öreg harcos. Ez csak a szülőknek szólt. Te bízz apámban!
Ekkor már Anikó néni is bízott. A tudományos táblázat egészen elbájolta őt.
– Hát igen… Így már mehet.
Szegény Anikó néni, ha tudta volna, hogy a táblázat tulajdonképpen… hogy is fejezzem ki magam?… egy olyan általános táblázat volt. Ezt használta Vilmos atya valahányszor be akarta bizonyítani, hogy ő tudományos ember. A házinyulak nevelésénél ugyanez a táblázat szerepel, és ezt használta a méheknél is. Mikor mi költözködtünk, ezt a táblázatot mutatta be apunak, mint költözködési tervet, és apu meg is nyugodott tőle. Mikor elhatározta, hogy három négyzetméteren szőlőt és salátát termeszt, akkor ugyanezzel a táblázattal szédítette Pindurka nénit is, pedig ő alaposan ismeri Vilmos atya trükkjeit.

38–40. oldal

mohapapa I>!

– Vilmos atya, maga nem fog vigyázni rájuk. Belefulladnak a tengerbe.
– Lehetséges.
Anyu hatalmas szemet meresztett.
– Hogyhogy lehetséges? Ezt maga ilyen nyugodt hangon mondja?
– Hát hogyan mondjam? Csak nem fogok vitatkozni egy hölggyel? Ha azt mondja, hogy fulladjanak, akkor fulladjanak.
– De hiszen éppen ezt szeretném… ezek a gyerekek nem tudnak vigyázni magukra.
– Az már szentigaz! Belemásznak a vízbe, ahelyett, hogy engedelmesen a parton ülnének, játszadoznának a homokban, és süttetnék magukat a nappal.
– Az se jó… – aggódott új irányban anyu. – A túl sok napsütés is megárt.
– Felöltözve jönnek a strandra.
– Akkor túlságosan melegük lesz, és hőgutát kapnak.
– Akkor levetkeznek.
– De akkor jön a napsütés, és lepörököli a bőrüket.
– Akkor bemennek a vízbe.
– Hogyne, akkor elsodorják őket a hullámok. Tudja jól: a hullámok befelé szívják az embert, egyre beljebb és beljebb, és hiába kapálózik az áldozat, a hínár megfogja a lábát és lehúzza a mélybe.

35. oldal

2 hozzászólás
mohapapa I>!

– Tehát vasfegyelem, acélfegyelem, gyémántfegyelem – folytatta előadását Vilmos atya – ez lesz minálunk, és aki nem engedelmeskedik…
– …azt belefojtjuk a tengerbe – kottyantotta közbe Vilike.
– Kikötjük egy cölöphöz a partra, hogy süljön pirosra – vérszomjaskodott István.
– Nem, nem – rázta a fejét Vilmos atya. – Az naponta megold tizenöt számtanpéldát.
Elsápadtunk. Csak most láttuk, hogy Vilmos atyával nem lehet kukoricázni.

54–55. oldal

Jesper_Olsen>!

[…] Vilmos atya csodaember, de azt hiszem, néha még őmaga is elhiszi, amit mond.

39. oldal

Jesper_Olsen>!

Kevesen látták ezt a tengeri szörnyet, de azok is nyomban szörnyethaltak, vagy örökre megnémultak a félelemtől.
– Akkor hogy mondhatták el? – kotyogott közbe Vilike.

107. oldal

mohapapa I>!

Pindurka néni, a jó kis Vilike mamája egáészen ás álláspontra helyezkedett, mint anyu.
– Menjetek… menjetek, Vilmos atya… legalább pihentethetem addig az idegeimet. de azt előre megmondom, hogy nem fogom gondozni a házinyúlaidat, a galambjaidat és a fehéregereidet.
Vilmos atya kiverte a pipáját, természetesen egy virágvázába.
– De édes, egyetlen Pindurkám, te nagyon jól tudod, hogy nincsenek fehéregereim.
– Most nincsenek, de addigra lehetnek.
– De hiszen a jövő hónapban már indulunk.
– És egy hónap alatt te nem rendezhetsz be egérfarmot?
– De…
– Na látod, hogy igazam van! – diadalmaskodott Pindurka néni.

37. oldal

mohapapa I>!

– Vilmos atya… Vilmos atya… tessék bejönni a vízbe.
Vilmos atya beledugta a nagylábujját a tengerbe, összerázkódott, majd azt felelte, hogy ő álmos.

83. oldal

mohapapa I>!

Vilmos atya is észrevette, hogy én észrevettem azt a kislányt. Mert Vilmos atya olyan, mint az oszi, ő is mindent észrevesz.
Rögtön megszólította.
– Te lány, akarsz segíteni?
A kislány mosolygott és megvonta a vállát. Nem azért mondom, de nagyon kedvesen mosolygott.
Vilmos ata, aki könyékig belefúrta magát a homokba, és ég az orra hegye és a feje búbja is tele volt homokkal, feltérdelt:
– Leányzó… segítesz vagy nem segítesz?
A kislánymég kedvesebben mosolygott, aztán mondott valamit, ami így hangzott:
– Smörkusz-börkusz.
– Ahá… Külföldi a leányzó.

88. oldal

Jesper_Olsen>!

Mikor aztán elindultunk, kihozott az állomásra egy nagy dobozt. Olyan gyöngéden ölelte magához, mint ifjú vőlegény a menyasszonyát, vagy futballkapus egy kifogott tizenegyest.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kemény Gabi: A konkrét hiúz
Ecsédi Orsolya: A baj nem jár egyedül
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Aszlányi Károly: Kalandos vakáció
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Acsai Roland: Hunyadi László
Becskei Gábor: Őrszem és Káoszkreátor – Az utolsó fehér tűz
Aszlányi Károly: Az Északi Park felfedezése
Romhányi József: Szamárfül
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?