Tatárok ​a tengeren 14 csillagozás

Méhes György: Tatárok a tengeren Méhes György: Tatárok a tengeren

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Cerkabella, Szentendre, 2014
136 oldal · ISBN: 9789639820593 · Illusztrálta: Bányai István
>!
Ion Creangă, Bukarest, 1972
126 oldal · Illusztrálta: Cseh Gusztáv

Kedvencelte 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mohapapa I
Méhes György: Tatárok a tengeren

Szuperlatívuszok, szuperlatívuszok, szuperlatívuszok! Könnyesre röhögtük rajta magunkat Lókával, ki tudja hanyadik újraolvasáskor is. Hjaj, Vilmos atya, a bősz Öcsi, Vilike, a majdnem kétméteres icipici Istvánka, Mihály, meg a többiek!
S több évtized óta nem bukkanok a nyomára… :-(

*
S már ez sem igaz: az antikvarium.hu oldalán előjegyzésben megkaptam, megvan, megvan, megvan! S újra olvastam. S újra csak nagyon tetszett, s újra csak nagyokat nevettem.

>!
DTimi P
Méhes György: Tatárok a tengeren

Mit is várhat az ember lánya ha újból összeáll a csapat egy nyaralásra. Nevetést, nevetést, nevetést. Méhes György ifjúsági könyvei kortalanok. Felnőtt, gyerek, régi, mai, mindenki számára érthető és élvezhető. Örvendek, hogy gyerekkoromban találkozhattam velük.

>!
Bi_bi_bi
Méhes György: Tatárok a tengeren

Sokszor újraolvastam kissebb és nagyobb gyerekként is:) megunhatatlan.

>!
nandras
Méhes György: Tatárok a tengeren

Remek volt, akárcsak az első kötet. Jöhet a többi is.

>!
totyiah
Méhes György: Tatárok a tengeren

Annak idején, mikor olvastam, ezen a könyvön én végig röhögtem. Igen, röhögtem. Nem nevettem, nem mosolyogtam, nem kacagtam, hanem röhögtem. Hangosan méghozzá, de annyira, hogy jó szüleim többször is bejöttek, hogy mit csinálok, ki csiklandoz.
Most, felnőttkoromban is gyakran forgatom. Ma sem tudok nevetés nélkül rágondolni: Sárika néni és a táskarádió sztorijára.

>!
blankaveronika IP
Méhes György: Tatárok a tengeren

Volt valami hiányérzetem, nem is tudom. Valahogy Bálint Ágnes szeleburdi családján sokkal többet nevettem. Ezt nem úgy kell érteni, hogy nem vicces, de valahogy ezt a fajta humort én most csak nyugtázni tudtam. Felhúztam a szemöldököm és azt mondtam, hát jó. Legyen így. Aztán vége volt a könyvnek. Ennek ellenére fantasztikus kikapcsolódás, nyári hangulat és töménytelen mennyiségű fagylalt.


Népszerű idézetek

>!
mohapapa I

Bika bácsi már nagyon öreg, szép fehér szakálla van és éjjeliőr, ő vigyázz éjjelenként a tengerre, hogy el ne lopják.

107. oldal

>!
mohapapa I

Mihályka mamája már nehezebb eset volt. A Mihályka mamája ugyanis orvosnő, és roppant határozott elvei vannak a nevelésről meg a sportról, a táplálkozásról és általában mindenről. Anikó néni ugyanis tudományosan neveli Mihálykát, amitől ő ugyan egy cseppet sem kisebb vagy nagyobb tekergő minálunk.

(…)

De Vilmos Atya még Anikó nénit is lehengerelte a táblázataival. Ő ugyanis a táblázatok nagymestere. Most is kiteregetett anikó néni előtt egy hatalmas táblázatot. Mindenféle kockák voltak rajta meg görbék, különféle nagyságú pontok, csillagok meg nyilak és az a másfélméter hosszú papíros olyan volt, mintha éppen most bújt volna elő egy elektronikus számítógépből.
– Nézze, kedves Anikó… ez itt a nyaralási tervünk.
Anikó néni mongolvágású szemében érdeklődés villant.
– Nem egészen értem.
Márpedig neki olyan volt a természete, hogyha valami nem volt előtte világos, azt azonnal meg akarta érteni. (Nem úgy, mint mi, akik nem értjük a fizikát, de nem is vagyunk kiváncsiak rá.)
– Nem érti? Pedig roppant egyszerű. Ez egy tudományos nyarals lesz – felelete Vilmos atya.
Anikó néni felnézett az abrakadabrával meg krikszkrakszokkal telerajzolt papírlepedőből. A tudományt azt nagyon tisztelte.
– Itt ezen a táblázaton, amint láthatja, tudományosan kiszámítottam, hogy a napsugár mennyiségétől függően mennyi kalóriát kell fogyasztanunk, hogy a szervezetünk háztartási egyensúlya ne billenjen fel. Azt hiszem, ez teljesen világos.
– Teljesen!
Azt imádom ebben a Vilmos atyában, hogy ilyen szövegeket tud kivágni. Igazán nem akarok vele szemtelen lenni, mert Vilmos atya csodaember, de azt hiszem, néha még ő maga is elhiszi, amit mond.
– Tetszik látni: ez itt, ez a sárga, ez a napsütés, ennek függvénye… itt ez a zöld, a kalóriafogyasztás. ez a kék itt a fürdőzési program. Ezek a háromszögek az alvást jelzik. A csillagok a tisztálkodást, az elfogyasztott szappanmennyiség alapján.
Ijedten összebújtunk Vilikével.
– Jézusmária… – suttogtam – Vilmos atya azt akarja, hogy mosakodjunk a tengeren? Hát nem elég, hogy fürdünk?
Vilike kacsintott.
– Ne gyulladj be, öreg harcos. Ez csak a szülőknek szólt. Te bízz apámban!
Ekkor már Anikó néni is bízott. A tudományos táblázat egészen elbájolta őt.
– Hát igen… Így már mehet.
Szegény Anikó néni, ha tudta volna, hogy a táblázat tulajdonképpen… hogy is fejezzem ki magam?… egy olyan általános táblázat volt. Ezt használta Vilmos atya valahányszor be akarta bizonyítani, hogy ő tudományos ember. A házinyulak nevelésénél uganez a táblázat szrepel, és ezt használta a méheknél is. Mikor mi költözködtünk, ezt a táblázatot mutatta be apunak, mint költözködési tervet., és apu meg is nyugodott tőle. Mikor elhatározta, hogy három négyzetméteren szőlőt és salátát termeszt, akkor ugyanezzel a táblázattal szédítette Pindurka nénit is, pedig ő alaposan ismeri Vilmos atya trükkjeit.

38–40. oldal

>!
mohapapa I

– Tehát vasfegyelem, acélfegyelem, gyémántfegyelem – folytatta előadását Vilmos atya – ez lesz minálunk, és aki nem engedelmeskedik…
– …azt belefojtjuk a tengerbe – kottyantotta közbe Vilike.
– Kikötjük egy cölöphöz a partra, hogy süljön pirosra – vérszomjaskodott István.
– Nem, nem – rázta a fejét Vilmos atya. – Az naponta megold tizenöt számtanpéldát.
Elsápadtunk. Csak most láttuk, hogy Vilmos atyával nem lehet kukoricázni.

54–55. oldal

>!
mohapapa I

– Vilmos atya, maga nem fog vigyázni rájuk. Belefulladnak a tengerbe.
– Lehetséges.
Anyu hatalmas szemet meresztett.
– Hogyhogy lehetséges? Ezt maga ilyen nyugodt hangon mondja?
– Hát hogyan mondjam? Csak nem fogok vitatkozni egy hölggyel? Ha azt mondja, hogy fulladjanak, akkor fulladjanak.
– De hiszen éppen ezt szeretném… ezek a gyerekek nem tudnak vigyázni magukra.
– Az már szentigaz! Belemásznak a vízbe, ahelyett, hogy engedelmesen a parton ülnének, játszadoznának a homokban, és süttetnék magukat a nappal.
– Az se jó… – aggódott új irányban anyu. – A túl sok napsütés is megárt.
– Felöltözve jönnek a strandra.
– Akkor túlságosan melegük lesz, és hőgutát kapnak.
– Akkor levetkeznek.
– De akkor jön a napsütés, és lepörököli a bőrüket.
– Akkor bemennek a vízbe.
– Hogyne, akkor elsodorják őket a hullámok. Tudja jól: a hullámok befelé szívják az embert, egyre beljebb és beljebb, és hiába kapálózik az áldozat, a hínár megfogja a lábát és lehúzza a mélybe.

35. oldal

2 hozzászólás
>!
mohapapa I

Pindurka néni, a jó kis Vilike mamája egáészen ás álláspontra helyezkedett, mint anyu.
– Menjetek… menjetek, Vilmos atya… legalább pihentethetem addig az idegeimet. de azt előre megmondom, hogy nem fogom gondozni a házinyúlaidat, a galambjaidat és a fehéregereidet.
Vilmos atya kiverte a pipáját, természetesen egy virágvázába.
– De édes, egyetlen Pindurkám, te nagyon jól tudod, hogy nincsenek fehéregereim.
– Most nincsenek, de addigra lehetnek.
– De hiszen a jövő hónapban már indulunk.
– És egy hónap alatt te nem rendezhetsz be egérfarmot?
– De…
– Na látod, hogy igazam van! – diadalmaskodott Pindurka néni.

37. oldal

>!
mohapapa I

– Vilmos atya… Vilmos atya… tessék bejönni a vízbe.
Vilmos atya beledugta a nagylábujját a tengerbe, összerázkódott, majd azt felelte, hogy ő álmos.

83. oldal

>!
mohapapa I

Vilmos atya is észrevette, hogy én észrevettem azt a kislányt. Mert Vilmos atya olyan, mint az oszi, ő is mindent észrevesz.
Rögtön megszólította.
– Te lány, akarsz segíteni?
A kislány mosolygott és megvonta a vállát. Nem azért mondom, de nagyon kedvesen mosolygott.
Vilmos ata, aki könyékig belefúrta magát a homokba, és ég az orra hegye és a feje búbja is tele volt homokkal, feltérdelt:
– Leányzó… segítesz vagy nem segítesz?
A kislánymég kedvesebben mosolygott, aztán mondott valamit, ami így hangzott:
– Smörkusz-börkusz.
– Ahá… Külföldi a leányzó.

88. oldal

>!
mohapapa I

Végül [az étteremben] eljutottunk az asztalig. (…) Odahaza Bika bácsinál, mikor Vilmos atya elkurjantotta magát, hogy „Vályuhoz!”, vagyis kész az étel, mi üvöltve, egymást taszigálva rohantunk meg a kerek kőasztalt.
Itt bezzeg finoman egymásra mosolyogtunk.
– Parancsolj, kérlek. Foglalj helyet
– Ó, köszönöm…
Hátborzongató volt.
Éppen olyanok voltunk, mint egy illemtankönyv. Vilikéről kiderült, hogy nemcsak kézzel, hanem villával is tud enni. Sőt, igen kecsesen kezeli az evőeszközt. Pádig volt a tányérunk mellett vagy ötféle villa, görbe kanál, egyene lapát, még fűrészelt szélű is. Nekünk kellett eltalálnunk, mikor melyiket használjuk…
Sikerült az előkelőség, de az erőfeszítéstől csurgott a hátunkon a veríték.Áma finomság, abból egy jottányit sem engedtünk.
Mihály nem bődült reám, ha mondtam valamit, István sem vágta hozzám, hogy „hülyeség!”, hanem udvariasan megkérdezte: mit gondolok, vajon nem tévedek-e? Én sem feleltem neki, hogy ne marhuljon, hanem rábólintottam, hogy bizony az meglehet.

121–122. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Diana Wynne Jones: A másik palota
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon
Kiss József László: Talán Pista
Bogáti Péter: A linkostowni csapda
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
G. Szabó Judit: A Madárijesztő-ház
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek