Szép ​szerelmek krónikája 93% 51 csillagozás

Szép szerelmek, és itt valóban nagy egymásra találások krónikája.
Nem csak az író szüleié, hanem a családban másoké is.
Vagy ő lesz a párom, életre szóló társam, vagy senki.
Történetek , szép szerelmek közt egy kis valóság a jóléttel, majd küzdelmekkel teli életről, egy kis erdélyi valóságábrázolás, szóval ez egy kedves könyv, már ami a nagy szerelmeket illeti .

Az egri könyvklub következő eseményére választottam ezt a könyvet elsősorban a címe miatt. Nagyon megtetszett a címe és a fülszöveg is olvasásra sarkallt.
Az első harmada nagyon tetszett, 2 fiatal találkozik és kb. első látásra egymásba szeret. De ennek még a századforduló környékén is megvolt a maga bája, udvarlás, tánc egy bálon, szerenád, közös hallgatások a családi ebéd után, szülők beleegyező nyilatkozata majd az esküvő. Aztán jön egy nem várt háború, majd Trianon és nehéz megmagyarázni a gyereknek, hogy bár ő magyar, ott él, ahol eddig, de mégis másik országban, mint korábban.
Igaz történet, az író saját szüleinek és rokonainak a történetét írja meg az érintettek és saját emlékei alapján.

A könyv története az író szüleinek és szép szerelmének állít emléket. Nemcsak a szülők, de a nagyszülők és az egész család életét megismerhetjük. A család Székelyudvarhelyen és Kolozsvárott élt, a könyv történelmi háttere is igen viharos I. világháború, Trianon, gazdasági válság. Nekem újszerű volt ez az olvasási élmény, kevés ebben a korszakban játszódó regényt olvastam. Kellemes, olvasmányos és a figyelmemet végig fenntartó történet.

A vége egy hatalmas méretű sokkot és ürességet hagyott maga után. Hogy mikor lesz ebből bővebb beszámoló, azt nem tudom, de az tuti, hogy többször is a kezembe fogom venni ezt a könyvet, mert túl nagy nyomot hagyott bennem ahhoz, hogy ez ne így történjen…
    
Szóval.
Még mindig nem tudom, hogy mit mondjak. Vagy tegyek. Vagy csak úgy… kijelentsek.
A Bölcs Diákra kellett elolvasnom, és tekintve, hogy a Honfoglalókból csak én szeretek olvasni… Szóval Tina már megint magára vállalt mindent, mert nem volt jobb dolga. Well.
FANTASZTIKUS VOLT. Komolyan mondom. A Sütő könyv is tetszett, amit tavaly adtak fel – az az első olyan szépirodalmi alkotás, ami igazán a szívem csücske lett –, de ez… ez csodaszép volt.
Eddig azt hittem – rossz tapasztalatok miatt –, hogy az életrajzi beütésű könyvek unalmasak és… feleslegesek. Igen, ezt gondoltam. Aztán jött Sütő András, és mindent megváltoztatott, aztán csatlakozott hozzá Nagy Elek is, és máris boldogan tekintek a magyar irodalomra. Kötelező volt mindkettő, de nem éreztem a kényszert, mint a Fanninál vagy a Törökországi leveleknél.
Ezt a könyvet mindenkinek legalább egyszer el KELL olvasnia. Szeretem. <3

Olyan volt, mint a „kosztümös” könyvek, amiket szoktam olvasni, csak épp ismerős környezetben játszódott. Könnyed, olvasmányos stílus, kedves párbeszédek.
Féltem a világháborús jelenetektől és az impériumváltás mindennapjainak leírásától – de hiába, nem volt semmi megrázó vagy komoly, olyannyira nem, hogy még hiányolni is elkezdtem. Hiába, a gazdagok élete azért mindig jobb, mint a szegényeké. off

Gyönyörű regény, egyszer mindenkinek el kellene olvasni egy hasonlót.
Nem vagyok az a típus, de ennek a regénynek a végén sírtam…. Lehet, érzékenyebb pillanatomban kapott el…. Sirattam Méhes György szüleit, sirattam Lórit és sirattam a gyönyörű, egyszervolt Magyarországot…..

(bővebben a linkeknél)

Nagyon kellemes olvasmány, különösebb mélységek és lenyűgöző karakterek nélkül. A monumentalitás igényét mellőző igazi családi krónika. Az író szüleinek az életét ismerhetjük meg a XX. század eleji Erdélyben (a történetek fő helyszíne Kolozsvár és Udvarhely). Több elágazás/epizód segítségével pedig a család többi tagjának az életútját vagy ennek egy-egy jelentősebb részét mutatja be az író. A történelmi háttér szerintem a megfelelő mértékben jelenik meg, és szövődik össze a szereplők egyéni sorsával. A könyvnek van egy jellegzetes hangulata, ami leginkább a különböző szerelmi történeteknek köszönhető, bár ezeken át egy teljes társadalmi lenyomatot is kapunk a ’10-’20-as évekből. Én csak elfogult tudok lenni ezzel a könyvvel kapcsolatban, ugyanis meggyőződésem, hogy rossz korszakban születtem, a családregények a gyengéim, meg hát otthon játszódik, Erdélyben :) Az egyetlen, számomra zavaró tényező, a hirtelen narrátor/mesélő perspektíva váltások: olvasás közben, éppen amikor már teljesen beleélted magad a múltbéli történetbe, egyszer csak jön egy kizökkentő narrációs elem, mint például: „adjuk át a szót Édesapámnak”. Ilyenekből sok van, és ezek szerintem megszakítják a mesélés természetes folyamát, és kirángatják az olvasót a ritmusból. Ettől eltekintve, ha a megfelelő olvasóra talál a megfelelő hangulatban, akkor belelopódzik az ember szívébe, és azon veszed észre magad, hogy mosolyogva lapozod egyik oldalt a másik után, mert szinte mindenhol fellelhető benne valami nagyon kedves, emberi mozzanat.

Gyönyörű szerelmek krónikáját olvashatjuk a 20. szd. elejéről, ahol még egy kézcsók is tabunak számít. Ebben a korban jár el egy forró táncot Lóri és Elek, ami örökre egymáshoz kapcsolja őket. Mindig jó ilyen szerelem első látásra kapcsolatokról olvasni. Pláne, h alig száz éve volt és mennyire óvatosak voltak akkor az emberek, ma meg, csak próbáljunk ki mindent a kapcsolatunkban, mielőtt összeadatnánk magunkat…
Nekem nagyon tetszett, délutáni lazításnak nagyon szuper.

Igazi családi krónika. Sok életet, szerelmet szeretne bemutatni, de egy adott pillanatban csak felsorolás lesz az egészből. Szinte már nem is tudtam a sok név kihez tartozik. Jobb szerettem volna ha esetleg kevesebb történetet mutat be az író, de azt részletesebben.

Igazi kikapcsolódás volt olvasni ezt a könyvet, a lelkem hullámait úgy elsimította, mintha olajat öntöttek volna rá. Szép a nyelvezete, olvasmányos és, érdekesek a történetek. Egy nagy mesemondó igazi erdélyi derűje hatja át, terápiának sem utolsó.
A könyv, mint regény az utolsó 80 oldalon inkább egy anekdota gyűjtemény lesz, ezt is kellemes olvasni, de a regény szerkezet itt már megbomlik. Egy csillagot ezért vontam le.