!

Öcsi ​naplója 8 csillagozás

Méhes György: Öcsi naplója
Book24 · 3.190 Ft –16% 2.680 Ft
Bookline · 3.190 Ft –15% 2.711 Ft
Régikönyvek.hu · 3.190 Ft –15% 2.711 Ft
Könyvtár

Öcsi ​naplójában éppen az a meglepő, hogy nincs benne semmi meglepő, sem elvetemült, sem vérfagyasztó. Azaz Öcsi megjavulni látszik. A végén még mintagyerek lett belőle? No nem egészen…
Olvasható itt indiános kirándulás, juhászkutyás havasjárás, kincskeresős tábori történet és még árvizes nyaralási mese is – vásott és kevésbé vásott gyerekek valódi vakációs kalandjai. És a végszó előtt, kondorkeselyűszóra, közös meghajlásra, felbukkant persze apu, anyu, Krisztinka, Vilmos atya és doktor Quintusz is.
De úgy tűnik, ezzel egyszer s mindenkorra vége az Öcsi-történeteknek. A főszereplők viszontagságairól és „rémtetteiről” a regénysorozat mindegyik kötetében olvashatunk.
E vidám regényeket az író gyakorló szülőknek és a felnövekvő ifjúságnak szánta, hogy a kalandok végére kiderüljön: a barátság, a megértés, a szeretet, anyu meg apu, a család és hasonló nyalánkságok a legfontosabb részei az életnek; bár annak bizony része a tévedés, a hazugság, a baleset, a hiúság, vagy… (tovább)

>!
Cerkabella, 2016
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639820777 · Illusztrálta: Bányai István

Hirdetés

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
B_Niki P
Méhes György: Öcsi naplója

Ez volt az első olvasmányom Méhes Györgytől. Nagyon jól indult az ismerkedésünk, kellően szellemes, humoros, vidám hangulatú kalandokba keveredett a mi Öcsink. Öröm volt olvasni. Olyan, úgymond békebeli atmoszférája volt, mind szóhasználatában, mind eseményeit tekintve, hogy megmelengette a szívemet. Ugyanis itt a gyerkőcök, bár elevenek voltak, egyáltalán nem voltak rosszmájúak vagy rosszindulatúak. Az egyik kedvencem, a pizsamás tréfa végén el is hangzik, hogy a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát a végén. Ezzel egyetértek. Továbbá Öcsi és Veress Kati kapcsolatán is nagyon jókat nevettem. Például:
https://moly.hu/idezetek/712114
https://moly.hu/idezetek/712187
Aztán jött a könyv második fele, ahol értetlenül álltam a nézőpontváltás előtt. Korábban is volt olyan részlet, ahol Öcsi beleélte magát egy másik személy szerepébe, de attól az még Öcsi naplója maradt. A könyv vége pedig nem, az Krisztié (Vagy Zsuzsié? Nem, Krisztié, remélem, jól emlékszem, mert már visszavittem a könyvtárba). És ki Apuka (= Méhes György?) és a többiek? Itt már kiütközött a Méhes György-ismereti hiányosságom.
Ez az ugrás levont kicsit az élvezeti értékéből a kötetnek, és amolyan szerkesztetlen hatást keltett. Az illusztrációk azonban nagyon tetszettek, Bányai István sziluettképei nagyon illettek a könyvhöz.

5 hozzászólás
>!
Csoszi P
Méhes György: Öcsi naplója

Szerettem volna szeretni, de sajnos nem sikerült. Picit összecsapottnak éreztem, sokszor belegabalyodtam a szereplőkbe, hogy ki kicsoda. A legjobban A kincskereső tábor és a Szerencsegyerekek történetei tetszettek. Nem hiszem, hogy sokáig fogok emlékezni a könyvre. Remélem, a célközönség jobban értékeli majd a könyvet, mint én.

>!
Cerkabella, 2016
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639820777 · Illusztrálta: Bányai István
>!
Gelso P
Méhes György: Öcsi naplója

Kedvelem a naplóféléket olvasni, főleg amelyek gyerekekről, családról szólnak, mert ezek inkább szórakozást, kikapcsolódást nyújtanak számomra, nem pedig elmélyedést, mint egy felnőtt napló (amilyeneket azért persze szintén kedvelek).
Öcsi és Virágos Zsuzsi naplójegyzetei a Szeleburdi család és a Hajónapló történeteit idézték elém.
Az olvasás picit nehézkesen indult, nehezen tudtam ráhangolódni az író viccelődős stílusára; szerencsére ez a viccelődős később inkább adomázósba fordult, és olyan vicces is lett, hogy olykor-olykor hangosan felnevettem. Tetszett, sok szép élményt osztott meg velünk a szerző, amelyeknek köszönhetően kicsit én is visszarepültem táborozós-túrázós gyerekkoromba. Rettegtem az árvizes történet olvasása során, de a gyerekek előtt le a kalappal – csodásan kitartottak!
A fent említett kezdeti ráhangolódási nehézségek miatt és amiatt, hogy hirtelen megkevert a szerző, sehogy sem értettem, hogy kerülhet Öcsi naplójába Virágos Zsuzsi naplója is, ezek miatt pici fél csillagot vonok le, de a +1 pontot megadom a Meítés-díjhoz.

Szülők figyelmébe ajánlom, 5-7. osztályos gyerekek olvashatják szívesen, adjuk a kezükbe. Jómagam pedig tervezem a teljes sorozatot végigolvasni. Bízom benne, hogy élvezetes lesz és nem bánom meg.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

>!
AniTiger MP
Méhes György: Öcsi naplója

Bilibók Béla bácsi csodacseresznyéje feldobta a napomat, akárcsak Bányai István B/W illusztrációi.

Több történet, sajnos nem mindegyiknek sikerült közel kerülni a szívemhez, de összességében hangulatos kis szemelvények vannak a könyvben. Nem érzem, hogy én lennék a célközönség – nem is vagyok… :D –, nekem kicsit buták voltak itt-ott a történetek, holott csupa szív, szeretnivaló karakterek szerepelnek bennük.

>!
Cerkabella, 2016
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639820777 · Illusztrálta: Bányai István
>!
szanes1 P
Méhes György: Öcsi naplója

Nekem nagyon-nagyon, nagyon tetszett ez a könyv. Igazi, békebeli, nosztalgikus érzéseket váltott ki belőlem, visszarepített a gyerekkoromba.
Nyelvileg igényes, nagyon jó karakterek, nagyon jó történetek. Az egész a legfontosabb értékeket emeli ki: a barátságot, bajtársiasságot, kreativitást, segítőkészséget, kitartást. De csöppet sem didaktikus, végig izgalmas. (Nem is értem a fülszöveget, amikor azt írja, hogy Öcsivel nem történik semmi különös.)
Egyetlen dolog zavart csak, az, hogy nem végig Öcsi a narrátor, a történeteket még csak a szereplők személye sem kapcsolja össze.
Viszont az illusztráció remek.
Remélem, hogy később a gyerekeimnek is tetszeni fog.
Én csak ajánlani tudom!

2 hozzászólás
>!
Hintafa P
Méhes György: Öcsi naplója

Ismét egy nagyon kedves kötet a Méhes György-féle családi krónikából. Gyönyörű nyelvezettel, szerethető karakterekkel, szelíden csiplekődő humorral. Nekem picit zavaró volt, hogy a könyvben nemcsak Öcsi naplója szerepel, hanem másoké is, mint Virágos Zsuzsié, aki számomra nem teljesen tisztázott módon került bele a történetbe. Persze a történetek ettől még letehetetlenek. Bányai István illusztrációi telitalálatok.
Kicsit úgy gondolok erre a könyvsorozatra, mint egy jóféle családterápiára. Teli összekacsintásokkal, ráeszmélésekkel, és felismerésekkel. Kötelezőnek gondolom minden családalapítónak, vagy családosnak.

>!
dianna76 P
Méhes György: Öcsi naplója

Az első fejezet indiánosdija kevésbé kötött le, de azt leszámítva kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv olvasása. Volt benne humor, még azokban a jelenetekben is, amik um. tragikusabbak voltak. Gyermeki csínytevések, kirándulás, mindennapok, nyaralás. Szerettem ezeket a sorokat, történeteket. Egyszer Öcsi mesélt, egyszer Krisztinka, egyszer pedig apa. Kicsit talán zavaró volt, de nem volt nehéz kitalálni, éppen kinek a szájába került az adott történet. Csak az maradt rejtély, hogy Öcsi azonos-e magával a szerzővel. Mert nekem gyermekkori emlékeknek tűntek a történetek. A fekete-fehér, ill. árnyillusztrációk nekem nagyon tetszettek. Bennük is fellelhető volt helyenként a humor. Kamasz fiúknak kötelező olvasmány, de a lányokat is elszórakoztatja.

>!
Cerkabella, 2016
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639820777 · Illusztrálta: Bányai István
>!
mohapapa I
Méhes György: Öcsi naplója

Ez meg úgy volt, hogy Pipivel, akit akkor még Lókának szólítottam, mert mindig úgy szólt bele a telefonba, hogy „’ló?”, lementünk a Fő térre a gyerekkönyvtárba, semmi konkrét céllal, csak keresgetni. És akkor akadt a kezembe egy számomra addig ismeretlen író, valami Méhes György Tatárok a tengeren című könyve.
Elsőre a borítója fogott meg: egy stégen, nyugágyban heverészik egy nagy hasú, szalmakalapos figura, pipával a szájában, a stég alatt meg négy ifjonc élvezi a vizet. Elsőre Brenner György karikatúrái jutottak eszembe róla, de a grafikák Cseh Gusztávot dicsérik. Sajátosak: grafikák és fényképek kollázsa minden illusztráció; a borítón a stég fénykép. Ráadásul összhangban vannak a borító színei is: felül a Fidesz-narancssárga alapon van a cím, a narancssárga alja úgy hullámzik, mint egy napernyő széle, alul meg a kék víz hullámzik, és ezekre rímel a nyugágy és a stég előtt egy felfújható labda színösszeállítása.

A külcsíny után a belbecs végleg letaglózott. Voltaképpe szinte füzetvékonyságú a kötet, de azóta nem tudom, hányszor olvastam. Egy nyaralás története az egész. De milyen történet, milyen nyaralás leírása! Méhes minden bizonnyal saját, valós családjáról és barátaikról mintázta az alakokat, s milyen jól tette! Vilmos atya, Quintusz, Anyu, Apu, Kriszta, a jó kis Vilike, a kétméteres icipici Istvánka, Pindur néni: mindnyájan feledhetetlen alakok.

Már az első két, bevezető mondat is lehengerlő, röhintésre késztető, mindörökre megmaradó: „– El van intézve! – jelentette ki biztató mosollyal Vilmos atya. – A nyaralást én fogom szervezni.
Ebből rögtön tudtuk, hogy most rémes dolgok következnek.”
Szóval a könyvet kiolvastam, majd Pipi kezébe nyomtam, és aztán még többször kiolvastam. Néhány éve egy utcai könyvárusnál száz forintért tudtam megvenni, szinte ugráltam az örömtől. Nagyjából beszerezhetetlen volt, hiszen eredetileg a Ion Creangă Könyvkiadó adta ki, és magyarországi kiadása a tavalyi évig nem is létezett.

Aztán nagy volt az örömöm, amikor tudatosítottam, hogy Méhes írt néhány folytatást a Tatárok-hoz: Leleplezem a családomat, Micsoda társaság!, Kilenc vesszőparipa Mindegyik kötet hozza a Tatárok színvonalát: kedves, mulatságos, ironikus, szívmelengető valamennyi.
Itt jegyzem meg, hogy nagy-nagy dicséret a Cerkabella kiadónak, ami az összes kötetet kiadta tavaly és idén Magyarországon is! Hadd tegyem hozzá, egészen más stílusú grafikákkal és dizájnnal, mint ahogyan a könyvek eredetileg, Romániában megjelentek, de a választás így is tökéletes: Bányai István fekete-fehér (a’la Frank Miller) rajzai szépek, méltóságteljesek, humorosak és találók! (Ez az újrakiadás pazarra sikeredett, nem úgy, mint az Ulpius Szikra Ferkó kiadása, ami az eredeti, szintén Creangă-s kiadás minden Rusz Lívia keltett báját agyonvágta, és úgy néz ki, mint egy komor bányász-mese, pedig dehogy, dehogy; szintén Méhes alkotása, csodás és remek!)

És akkor itt van az Öcsi naplója.
Amikor megláttam a metrón a hirdetését, nagyon-nagyot néztem, és örvendeztem. Erről egyáltalán nem halottam, úgy fest, a cocialista kulturális cserekereskedelembe akkoriban, amikor ez megjelent odakint, a gúnyhatáron túl, már nem fért bele. Ebben az új kiadásban
semmiféle infó nincsen az eredeti kiadásra vonatkozón. Ritkán veszek könyvet könyvesboltban, rukkolázok és antikváriumozok, mert ugye, a mai árak… De ezt megrendeltem. S amint kiolvastam aktuális Csodaidők-et, azonnal belefogtam. Nem vastag könyv ez sem. Keményfedeles, eltalált kiadvány.

A tartalommal azonban meglepetés ért. A fülszöveg említi ugyan a fenti könyvekből jól ismert szereplőket, de ők csak az utolsó négy novellácskában lépnek színre.
S voltaképpen nem tisztázódik az sem, hogy a könyv-kezdő novellák Öcsi-főhőse vajon egyezik-e a többi kötet Öcsijével? Vélelmezhető, hogy igen, mert szinte említés szinten felbukkan a jó kis Vilike is, de azért annyira nem kontúros a beazonosítás.
A következő novella-egységekben még inkább elbizonytalanodtam, hogy Öcsi-e még a narrátorunk, vagy sem, míg aztán a Négy kedvenc unoka részben a narrátor hirtelen, de legalább egyértelműen lánnyá válik. Hogy aztán, ahogy mondtam, az utolsó négy novellácskában visszatérjenek a régi, jól ismert szereplők.

S ha nem lett volna ebből is egyértelmű, tisztázzuk azonnal: ez a könyv nem regény, hanem novellácskák laza füzére. A főszereplők sem ugyanazok, s természetesen nem is ugyanazon történetet mesélik. Ez csupán abból a szempontból zavaró, hogy a könyv címéből, a fülszövegből, meg a hátsó borító, főcímlap kínai írásjelből kreált szóviccéből az ember egyértelműen arra gondolna, hogy na, gyere, Öcsi, mesélj, hadd röhögjünk! (Mondjuk az utóbbival egyébként nincsen is baj, de semennyire sem!)

A novellácskák nem hagynak maguk után hiányérzetet. Ahogyan a fülszöveg is mondja, nem nagy történéseket mesél el Méhes, hanem nyaralások kis történeteit (bár kétségtelenül van köztük nagyobb horderejű, szinte drámai esemény is), de azt olyan szeretettel, olyan plasztikusan, olyan szerethetőn, hogy a könyv mindenképpen olvasandó, polcra való, újra olvasható. Nem ragoz, nem ír túl semmit, félszavakkal érzékeltet, beszólásokkal, apró momentumokkal érzékeltet, de olyan elánnal, hogy a kis hősöket azonnal a szívünkbe zárjuk. Az utolsó négy novellát olvasva meg hangosan nyeríthetünk.

Szeretem Méhes György könyveit, na!


Népszerű idézetek

>!
B_Niki P

– S az emlékezete működik-e?
Az erdész elmosolyodott.
– Úgy, ahogy az okos emberé. A jóra emlékszem, a rosszat, ha csak tehetem, elfelejtem.

50. oldal, Ödi és a szenzáció

>!
B_Niki P

    Aztán felvertük a sátrakat. Ez elég könnyen ment, mert már máskor is táboroztunk, úgyhogy a sátorrúd csak kétszer verte fejbe Gyulukát, ami szerintem még kevés is volt neki.

38. oldal, A kincskereső tábor

>!
B_Niki P

Ki nem állhatom Veress Katit.
    Igaz viszont, hogy ő is utál engem. Így tehát van egy pont, amiben tökéletesen megegyezünk. Ezt meg is mondtuk egymásnak barátságosan. A végén még össze is nevettünk, hogy milyen jól megértjük egymást.

37. oldal, A kincskereső tábor

>!
AniTiger MP

De azért hidd el, a legnagyobb bolondság mégis az volna, ha teljesülne az összes kívánságod.

És egyéb történetek - Áprilisi tréfa

>!
AniTiger MP

    – Bűntény történt? – kérdezte izgatottan a szolgálatos, mert nagyon unatkozott.
    – Annál nagyobb baj van. Nem tudjuk megfőzni a paszulylevest.
    – Nincs tüzük?
    – Tűz van, tudomány nincs. A rendőr hallgatott egy darabig.
    – Az a baj, hogy én sem tudom.
    – Hát a felesége?
    – Legényember vagyok.
    – Akkor tegye meg, hívja fel telefonon a gyógyszertárat, ott dolgozik a feleségem. Mondja meg neki, jól vagyok, tiszteltetem, de ha istent ismer, magyarázza el, hogy kell főzni a paszulylevest.
    Rendőrünk hallgatott egy darabig, aztán megkérdezte:
    – Ez vicc?

Szerencsegyerekek - A paszulyfőzés tudománya

>!
B_Niki P

– Igazi erdész nem ismeri a nyugdíjkorhatárt.

50. oldal, Ödi és a szenzáció

>!
AniTiger MP

    Így kezdődött meg a nagy indiánháború. Illetve még pontosabban azzal kezdődött, hogy az Oszit közösen és egy akarattal kineveztük Nagy Manitounak. A tanárnő megadó fejbólintással vette tudomásul, hogy ettől a perctől kezdve ő többé nem osztályfőnök és irodalomtanár, hanem igenis indián főisten. Csak azt az egyet kötötte ki, hogy nem távozik az Örök Vadászmezőkre, mivel felelősséggel tartozik a szülőknek a rézbőrű harcosok épségéért.

Öcsi naplója - Uff, uff, sápadt arcúak

>!
B_Niki P

    A tapasztalatlan ember először is azt gondolná, hogy a kiránduláshoz először is szép idő kell.

(első mondat)

>!
B_Niki P

(…) mi is fürdőruhára vetkeztünk. Veress Katinak nagyon szép piros fürdőruhája volt, pettyekkel. Megkérdezte tőlem, hogy tetszik-e. Csak azért is azt feleltem, hogy nem, mert össze lehet téveszteni a katicabogárral. Erre ahelyett, hogy megsértődött vagy bosszankodott volna, belenézett a szemembe, mintha tudni akarná, hogy komolyan beszélek-e, aztán elnevette magát. Rémes, milyen szemtelenek ezek a lányok.

48. oldal, Ödi és a szenzáció

>!
AniTiger MP

    – (…) A Maros veszedelmes, alattomos. Punktum!
    – Szóval egyáltalán nem fürödhetünk?
    – Dehogynem, de csak akkor, ha valaki felnőtt is van veletek.
    – Picinyke nem nőtt fel eléggé?
    – Termetre igen, de az esze még törpe.

Négy kedvenc unoka - Fürdünk vagy nem fürdünk?


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 2.
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 3. – A próbák palotája
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Kertész Erzsi: Labirintó
Bökös Borbála: Szmirkó
Berg Judit – Polgár Judit: Alma
Szigeti Kovács Viktor: Először volt az erdő
Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz
Molnár T. Eszter: Stand up!