Leleplezem ​a családomat 11 csillagozás

Méhes György: Leleplezem a családomat Méhes György: Leleplezem a családomat

– ​El van intézve! – jelentette ki biztató mosollyal Vilmos atya –, a költözködést én fogom
megszervezni.
Ebből rögtön tudtuk, hogy rémes dolgok következnek.

Miután Öcsi és barátai porrá zúzzák Apu könyvtárát, és néhány szaki (meg a titokzatos rauhenpikk) segítségével berendezik az új lakást – némi vendégriasztó, takarékossági, autóvezetési és férjnevelési túlélő lecke után –, azt hihetnénk, megnyugszanak a kedélyek. De nem! Apu és Anyu inkább nyakába veszi a világot, azaz hátára a zsákot, és meg sem áll az Adriáig. Egészen addig lubickolnak gondtalanul, ameddig Vilmos atya…

A főszereplők viszontagságairól és ”rémtetteiről” a regénysorozat mindegyik kötetében olvashatunk.

E vidám regényeket az író gyakorló szülőknek és a felnövekvő ifjúságnak szánta, hogy a kalandok végére kiderüljön: a barátság, a megértés, a szeretet, anyu meg apu, a család és hasonló nyalánkságok a legfontosabb részei az életnek; bár annak bizony része a tévedés, a hazugság, a… (tovább)

>!
Móra, Budapest, 2015
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639820562 · Illusztrálta: Bányai István
>!
Dacia, Kolozsvár, 1972
194 oldal · Illusztrálta: Cseh Gusztáv

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Méhes György: Leleplezem a családomat

Inkább nagyobb ifjaknak íródott, netán felnőtteknek. Ugyanolyan élvezetes, mint a többi, költözéskor kifejezetten ajánlott :D, az ember vagy instant agyvérzést kap, vagy röhögőgörcsöt. Akkor igazán zamatos, mint egy ó(bb-)bor, ha volt szerencséd Balkániához. Vagy még mindig benne élsz. Előbbi esetben felszabadultan röhögsz korábbi kínszenvedéseiden (azért nem kell teljesen szó szerint venni) (de), vagy rezignáltan falhoz vágod az óbort, mert még mindig ugyanazzal kell megküzdened naponta, s az a tény, hogy már az olvasmányaid szintjén is szembejön veled az életed, túl sok. Magyarán: kell ez mindenkinek, mint egy falat kenyér :D.
Nagyapám hagyatékából maradt rám a sajátunk helyett ez az eredeti kiadás, úgyhogy nem tudok nyilatkozni az új illusztrációiról, de – kiindulva a többi könyvből – valószínűleg nagyon jó.

>!
petrichor
Méhes György: Leleplezem a családomat

Ezt a könyvet olvasási versenyre kellett elolvasnunk. Amiket ezekre a versenyekre szoktak adni, általában olyan könyvek szoktak lenni, amik egyáltalán nem érdekelnek, untatnak, csak a verseny miatt olvasom el őket. Ez a könyv viszont kellemes csalódás volt. Élveztem, szerettem olvasni. Az író nagyon jó történetekkel mutatja be egy (majdnem) hétköznapi család mindennapjait. Hiszen, „Ilyesmi is csak velünk történhet meg”.

>!
mohapapa I
Méhes György: Leleplezem a családomat

Méhes György ifjúsági sorozaténak negyedik kötete. Pazar, akár a többi!

4 hozzászólás
>!
szkeri P
Méhes György: Leleplezem a családomat

Már vágytam egy ilyen könnyed hangulatú családi-ifjúsági regényre, és nagyon jó is volt. Jókat kacagtam rajta, humoros, vidám, kedves. Mi is hamarosan költözünk, ezért azok a részek különösen megragadtak. :)


Népszerű idézetek

>!
fióka P

Mert könyvet lopni – bocsánat –, kölcsönözni lehet szenvedély, sport, de saját könyvünket visszaszerezni mástól, ehhez fogható gyönyörűség aligha létezik.

101-102. oldal, (Dacia, 1972)

>!
fióka P

De ha már a lopásnál tartunk, az embert ártatlanul is nézhetik tolvajnak. Velem is megesett egyszer. Zimankós, kora tavaszi időben történt. Megittam a kávémat az egyik cukrászdában, aztán kipillantottam az ablakon. Zuhogott kegyetlenül. Felhajtottam a kabátom gallérját, szemembe húztam a kalapomat, fogtam az ernyőmet és indultam. Ekkor azonban valaki megfogta a karomat:
– Pardon, ez az én esernyőm.
Meghökkenve néztem reá, aztán az ernyőre. Tényleg, ennek bambusznyele van, az enyém viszont bőrhuzatú.
– Bocsánat, eltévesztettem… – nyújtottam oda az ernyőt egy csöpp zavarral.
– Semmi, semmi… – felelte az ernyőtulajdonos, és érdeklődéssel figyelte, hogyan keresem a saját ernyőmet.
Most már igazán elpirultam.
– Ejnye, milyen szórakozott vagyok, hiszen nem is hoztam magammal, elromlott a zárja. Ugyanis…
Az idegen különös tekintettel mért végig, aztán csak ennyit válaszolt:
– Persze, persze…
Aztán keményen megmarkolta az esernyőjét, és visszaült a helyére.
Kimenekültem a zuhogó esőbe. Hazasiettem, és mesélni kezdtem a feleségemnek különös és kínos kalandomat.
– Jó, hogy mondod. Nézd, mennyi rossz ernyőnk van. Vidd el, csináltasd meg.
– Ebben az időben?
Harmadnap aztán, többszöri unszolás után, fogtam az öt darab rossz esernyőt, amit a feleségem összeszedett a házban, és elindultam az esernyőcsinálóhoz. Felszálltam a trolibuszra. Egyszerre csak megéreztem, hogy valaki figyel. Az ilyesmit megérzi az ember, mintha tüzes pont égetné a tarkóját. Az én cukrászdai emberem volt, az, akinek majdnem elvittem a bambusznyelű esernyőjét.
Merően nézett. Nem is annyira engem, inkább az ernyőket.
Ostobaság, de elpirultam.
Leszállni készült.
Mellém lépett, reám, majd az esernyőgyűjteményre nézett, aztán megszólalt, kicsit gúnyosan, kicsit megvetően:
– Látom, jó napja volt.
Azzal leugrott.
Így lett belőlem esernyőtolvaj.

125-127. oldal, (Dacia, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: esernyő · félreértés
5 hozzászólás
>!
fióka P

Elárulhatom, én voltam az a gyermek, aki, mikor megkérdezték, mi akar lenni, ha felnő, így válaszolt:
– Vendég.

67. oldal, (Dacia, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: pályaválasztás
2 hozzászólás
>!
fióka P

– (…) Majd ha mindent elolvastál, akkor kölcsönkérünk könyveket.
Már az igaz, nincs is jobb módja ennél a könyvtárszaporításnak.

100. oldal, (Dacia, 1972)

>!
fióka P

De hogy visszatérejek a lakásátrendezésre, ez természetesen máig sem ért véget. Sőt, most már tudom, hogy nem is ér véget soha. A feleségem ugyanis rájött a nagy titokra: a bajok ellen a legjobb védekezés a lakásátrendezés. Teljesen elfoglalja az embert – kinek van ideje külvilági bajokkal törődni, mikor hitvese vezényletével szekrényeket emel, és éppen most esett a nagylábujjára egy kétszemélyes dívány?
Aztán a kombinációk szinte végtelen sora. Mit… hova? Érdekesebb ez, mint a sakk, éppen ideje, hogy világbajnokságot rendezzenek ebből is. (A feleségem nyerne egy szekrényhosszal, lefogadom bármi pénzbe.)

46. oldal (Dacia, 1972)

>!
petrichor

Quintusz szerint az álom is a valóság egyik formája, amiben, azt hiszem, igaza is van.

103. oldal

>!
Lizli

Mert nemcsak igazi férfiak vannak, hanem buta, szerelmes nők is, mert ha nem volnának, nagyon hamar eszményi férjjé változna a legférfiasabb férfi is.

66. oldal utolsó mondat

>!
petrichor

Márpedig a botanikus alaptermészetű Quintusz szerint egy lánynak olyannak kell lennie, mint egy virágnak.

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csűrös Emilia: Ripsz és Ropsz
Páskándi Géza: A bolhakirály
Orbán János Dénes: Búbocska
Gergely Edit: A boszorkánymester
Tamási Áron: Szívbéli barátok
Pongrácz P. Mária: A kőfaragó patak
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Máté Angi: Volt egyszer egy
Benedek Elek: A kék liliom
Máté Angi: Ez egy susogó levél