Kolozsvári ​milliomosok 83% 75 csillagozás

Ami megfogott: a regény stílusa, a békebeli hangulatot idéző zamatos nyelvezete. A sorok mögül kiolvasható rendszerbírálat és a Méhes György által felvállalt világszemlélet.

Tisztességes iparosmunka extrák nélkül. Igazi békebeli hangulat, néhol egész modern szereplőkkel. De egy családregény igen is legyen hosszú, burjánozzon mint egy megvadult növény… Az író szépen és gördülékenyen fogalmaz, de a történet rovására ment, hogy maga a terület és a lokális történelem fontosabb, mint a szereplők érzései, gondolatai, cselekedetei. Hagyni kell az olvasónak, hogy a figurákkal együtt lélegezzen és borzongjon bele a történelem adta viharokba.

Olvasmányosan megírt családtörténet több epizódból összerakva. Nyomon követhetjük egy bajor tímárlegény útját az Osztrák- Magyar Monarchiában. Nagyon jó a szakmájában, és becsületes. Az ő és családja élettörténete elevenedik meg a lapokon, ami szorosan összefonódik a szakma, a gyarapodás, a családi élet alakulásával.
Milyen összetett dolog az iparosság élete. Nem elég a szakmai hozzáértés, fel kell kutatnia nyersanyagpiacot, a kész árú feldolgozását, értékesítését. Egyre modernebb technikai berendezések kellenek. Ehhez pénz kell! Itt jönnek be a bankok, később a politikusok. Persze közbeszól a történelem. Gazdasági válság, háború, ami hol negatívan, hol pozitívan segíti az anyagi haszonszerzést.Ezt a folyamatot követhetjük végig az 1860-as évek végétől, a XX. század közepéig.Tettszett a regény szerkezete, a 6 fiú különböző életútján keresztül. Számomra nagyon szimpatikus volt az anya szerepe a család összetartásában.
Érdekes volt bepillantani ebbe a világba.

Ez volt az első olvasásom az írótól, így nem nagyon tudtam mire számítsak, de ez egy meglepően kellemes regény volt. Igazi családtörténet, a békebeli Erdélyből. Sokféle nemzetiségű és vallású nép él itt együtt, nagyon érdekesen mutatja be a könyv az egymáshoz való kapcsolatokat. Talán hosszabb és kidolgozottabb is lehetne a könyv, még olvastam volna a hat fiú életéről részletesebben.

Keller Frigyes hosszú utat járt be, amíg bajor tímárlegényből kolozsvári cipőgyáros és milliomos lett. De kitartását, céltudatosságát és a munka szeretetét élete végéig megőrizte. Ezért is tisztelték annyira munkásai. Az ő és családja törtenetét dolgozza fel a könyv 1877- től 1952-ig. A regény jól megírt, fordulatokban gazdag alkotás, kiválóan jellemzett szereplőkkel. Az időkezelés teszi emelett különlegessé a művet, hiszen az időrendet többször is felbontja, így időbeli ugrásokkal találkozunk előre és vissza egyaránt. Úgy sejtem, szándékos írói terv része ez a fajta felépítés, hiszen így az egyik legszomorúbb rész középre kerül, és izgulhatunk, hogyan oldódik fel ez a tragédia. Valamint az utolsó mondat az édesapa szellemi örökségére és nemes jellemére való utalással keretezi és lezárja a történetet.

Méhes Györgyről annyit tudtam eddig, hogy ő írta az egyik gyerekkori kedvenc meseregényemet, a Szikra Ferkót. A nevéhez hű Ulpius Ház Kiadó az életmű rejtett gyöngyszemével kecsegtetett a regény kapcsán, de csak olyasminek bizonyult, amit ők szerettek kiadni, míg csődbe nem mentek.

Olyan értelemben nem volt haszontalan elolvasni, hogy ez aztán egy totálisan más perspektíva, szelet volt Erdélyből, mint az eddigi regények: Kolozsvár és az ő kapitalista hősei, az arca verítékével és iszonyatos munkabírásával feltörő bajor tímárlegény és hat szálfatermetű fia, mint a mesében, a kikeresztelkedett zsidó pénzemberek, és a szálakat mozgató mefisztói jellegű lecsúszott magyar arisztokrata.

Az első világháborút megelőző negyedszázadtól Trianon és a II. világháború utánig, bár az időrend meg volt kavarva, és néhány szereplőt csak azután ismertünk meg alaposabban, hogy előzőleg már megtudtuk, milyen véget érnek. Az ilyesmit általában szeretem.

Több mindent viszont nem. Egyrészt nyelvileg egyáltalán nem volt se olyan mély, se olyan gazdag, mint az előző két regény, amit most olvastam. Ez lehet a bemutatott társadalmi réteg és korszak miatt is, de közönséges volt és sekély, a földhöz-, vagy inkább flaszterhez ragadt.

Gondolati gazdagságot sem találtam itt, de alighanem nem is volt cél semmi ilyesmi. Jellemző módon az egyetlen gondolatfutam után, ahol kicsit felragyogtam, a szereplő közölte, hogy csak a bolondját járatta beszélgetőtársával, és ugyan lehetne ilyeneken gondolkozni, de minek.

A harmadik problémám pedig magukkal a szereplőkkel volt. Nem váltak számomra valóságossá, sematikusak maradtak. Úgy képzelem, h az író kutathatott, kiásott egy csomó történelmi tényt, aztán megpróbálta a képzeletéből felöltöztetni az alakokat. De csupa közhelyet és sablont rakott köréjük. Nem hittem őket el, ahogy némelyik családi beszélgetést, jelenetet sem. A szimbolikus fánkokat se. Nem úgy volt megírva, hogy meggyőzzön.

Nagyon szerettem a korábban olvasott regényeit, és ezzel sem volt másként. Hozta azt a stílust, amit vártam. Amit viszont nem értettem, hogy miért ezt a művét emelik ki mindig az életművéből, én biztos nem ezt választanám. A korábban olvasott regényeihez képest nekem ez alulmaradt, ezért a négy csillag.

Szórakoztató, ám nem nagybetűs családregény. Nincs főszereplő, ráadásul a színes epizódokban megjelenített karakterek sem túl árnyalt jellemek.
Érdekel a korszak, de ehhez nem igazi kiindulópont a regény, ami érzésem szerint inkább mázos, mint hiteles.

Sokkal többet vártam.

Elég jó könyv. A borítója fogott meg, nem is gondoltam volna, hogy nem valami modernebb író munkája. Meglepő a történet kesze-kuszasága, időben össze-vissza ugrál, valahogy ez mégsem igazán zavaró. Néhol mélyen politikai és olyan eszméket / gondolatokat feszeget, amik igazán érdekesek: például, hogy hogyan tudták meggyilkolni Ferenc Ferdinándot, miért nem állta útját a merényletnek a monarchia jól szervezett titkos rendőrsége…? Vagy hogy Hitler csak azért került hatalomra, hogy megvívjon a kommunistákkal, idővel eltávolították volna onnan… Érdekes gondolatok!
Máskor viszont lemegy pletyka szintre, bohémmá vált szereplőivel, házastársaikat felszarvazó szépasszonyokkal…
Roppant változatos, csavaros, ámde átgondolt kötet. A családról nekem kicsit a Zsolnayak jutottak eszembe, hisz ők is tehetségesek, szorgosak voltak, de sajnos nem sokáig maradt fent nélkülük a gyár…
Magával ragadó olvasmány :) !