Emmi 75% 43 csillagozás

Méhes egy bizonyos korszakot képvisel, és ezt jelenti számomra is. A harmincas évek Kiss Manyis, Latabáros, Perczel Zitás filmjeinek hangulatát kemény kötésben. Amikor vasárnap délben megnéznék egy Katyit, de épp nincs egyik csatorna műsorán sem, na akkor esik jól egy Méhes regény. Nem több, és nem kevesebb, mint a boldog békeidők szórakoztatóiparának hangulata pár órára. Könnyed időutazás nagyanyáink világába.

Olyan könyv, ami simán lehetne még hosszabb. Pláne, hogy a vége, a baleset utáni élet eléggé összecsapott. Addig minden szépen kifejtett, utána meg egy-két oldalas összefoglaló.
A bécsi évek, az ívelés, a szerelmi szál – mind jók voltak, még a karakterek, Emmichen, Alois, a szülők is tetszettek.
Kis olvasmányos, napozós-tengerpartos olvasmány.

Romantikus történet egy erdélyi lányról, aki szinte a semmiből ünnepelt énekesnővé vál(hatot)t (volna), ha apró kis baleset nem töri ketté a karrierjét. Nagyon tetszett a bécsi évek leírása, de szerintem a vége túlságosan össze lett csapva. Olvastam volna még a baleset utáni évekről szívesen…

Több esélyt (oldalt) adtam a könyvnek, mégsem fogott meg, vontatott, unalmas, számomra kicsit követhetetlen is.

Sok sok álmatlan éjszakát okozott.

A könyvtől azt kaptam, amit vártam. Lassú cselekmény, lassú és halk tanulságok.

Szeretem Méhes György könnyed, olvasmányos, szórakoztató regényeit. A kedvencem a Kolozsvári milliomosok, de az Emmit is nagyon élveztem.

Kíváncsi voltam és a könyv rövid. Az írás szép, a mondatok könnyedek, kissé csapongó, de szépen halad egy életrajz. De én nem tudtam kiolvasni semmi mélyebb mondanivalót belőle, sőt, még a melankolikus történések fel is dühítettek. Mit akart üzenni az író ezzel a történettel? Mi lett volna az átadandó üzenet? A befejező oldalak pedig számomra teljességgel értelmezhetetlenek voltak.
Szóval hacsak nincs jobb könyv a közelben, akkor a kellemes, könnyed stílusa miatt ajánlanám unaloműzőnek, de különben egy szomorú élet (számomra) felesleges leírása.

Mint amikor lekésted az egy órában egyszer induló buszt és ott maradsz a padon egy kedves öreg nénivel, aki élete élményeivel untat. Untat, mert a számomra oly kedves és a regénytől is várva-várt ’30as-’40es évek hangulatából semmit nem adott vissza. A Monarchiára vonatkozó részek tetszettek, de összességében abból is lehet sokkal jobbakat találni a műfajban.